Thiago Santos valóban a bárhol, bármikor elv alapján harcol! A UFC 230 a célja!

A középsúly nagyjából a UFC 199 óta egy nagy katyvasz volt, bármennyire is elemezzük a divízió helyzetét.

Michael Bisping short notice címszerzése Luke Rockholddal szemben parádés volt ugyan, de azt követő regnálás már hagyott némi kívánnivalót maga után.

Hiába volt Yoel Romero, Robert Whittaker és még maga Georges St-Pierre is bedobva mentőövnek, a divízió sérülések, betegségek és elmaradó meccsek miatt eléggé bepangott.

Pontosan a UFC 199 utáni időszakban vált érdekessé Thiago Santos története, aki ugyan akkor már majd három éve a szervezetnél volt, 5-2 mérlegével a középszer(alsóbb fele) volt a középsúlyban.

A UFC 200 alatt Gegard Mousasi egy menet alatt elintézte, kicsit több mint két hónappal később meg Eric Spicely fél menet alatt kifojtotta.

Öt havi pihenés és gondolom dolgok újragondolását követően Jack Marshman ellen kezdett új szériát, melyet még három finis követett úgy, hogy egyik meccse sem nagyon tovább másfél menetnél.

Az utolsó áldozata, az azóta félnehézbe felhaladó Anthony Smith volt idén februárban, akit jelenleg a súlycsoport csillagaként tart számon a nép. Bár mi sem mutatja jobban a 205 helyzetét, mint az előbb leírt mondat... Na mindegy.

Santos a négy zsinórban szerzett KO győzelme végett megkapta április végére az egykori WSOF bajnokot, David Branchet gondolom a UFC meg akarta nézni mindkettőjükkel, hogy milyen mély a víz.

Branch tavaly bukott egy fél évtizedes veretlenségi szériát Luke Rockhold ellen, meg egy Yoel Romero elleni meccset februárban.

Így mikor David Branch fél menet alatt parizert csinált Marretából április végén, kicsit mindenki meglepődött a brazil vereségén.

Viszont nem volt itt sem kecmec, ugyanis szokásához híven Thiago nem sokat pihent a vereség után.

Mikor belekerült a levegőbe, hogy az Ultimate Fighter döntőjére készülő Brad Tavares lábsérüléssel bajlódhat, jelentkezett a cserebogár szerepre, és még be is mért a mérkőzésre!

Tavares viszont kitartott, kicsit hiába ugyan, mert Adesanya legyőzte, de annyi baj legyen.

Mikor a UFC 227–ről elkezdtek kihullani a meccsek, a szervezetnek hirtelen találnia kellett egy meccset a 11 összecsapásra szűkülő gálára.

Santos pedig alig 2 hetes short notice elfogadta az ajánlatot. De hallgassuk mit mondott erről, mert többet is megtudhatunk a hihetetlen hullámvasútról:
”Veszítettem David (Branch) ellen, szóval úgy voltam vele, hogy harcos vagyok, vissza kell térnem minél hamarabb. Kértem a meccs szervezőket, de nemleges válaszokat kaptam. Viszont megkértek, hogy ha úgy van ugorjak be Tavares helyére. Brad egészséges volt, kaptam egy kis pénzt és egy nagy köszönetet. Ezután jött a 227, ahonnan Derek Brunson esett ki, be akartam ugrani a helyére Antonio Carlos Juniorral szemben, de azt meg a UFC nem akarta.”

A mókás rész itt jön, ugyanis Marreta elfogadott két harcot is egy súlycsoporttal fentebb:

”Volkan Özdemir helyére kétszer is pályáztam. Hamburg és a UFC 227 is opció volt. Shougun egy legenda, brazilok vagyunk, vele én nem szerettem volna harcolni viszont Alexander Gustafsson ellen bármikor. Azt meg ő dobta vissza... Még fogyasztanom se kellett volna ellene!”

Így tegnap reggel, a 227 főkártyájának első helyéről indult Santos, a Dana White Contender Series műsorból ideimportált Kevin Holland ellen.

A számomra nagyon élvezetes és szórakoztató meccsen két nyertes is volt. Holland ugyan pontozással kikapott, de kiderült róla, igazi karakter és hatalmas tehetség, csak csiszolni kell rajta kicsit.

Santos pedig három menetet kapott végre, negyed évnyi könyörgés, lemondott és el nem fogadott harcok után.

A meccs után pedig az alábbiakat mondta, érdemes figyelni:

”Kétszer mértem be 185-be egy hónap alatt. Kicsit megittam a levét, de ez van. Imádok harcolni. Ha nem vagyok sérült, bárki bárhol jöhet. A fogyasztás miatt nem ez volt életem harca, de mit lehet tenni? Nyertem. Nem bántam meg semmit. Kockázatot vállaltam és bejött. Ezek után helyet szeretnék magamnak a UFC 230-on. Ha bárki kiesne, a középsúlyú meccsekből, én itt leszek. Viszont csak akkor vagyok hajlandó bemérni 185-be, ha ténylegesen harcolhatok és nem csak vésztartalék vagyok. Egy ideje már gondolkodtam a félnehézbe való fellépésről, de van pár arc itt, akik ellen harcolni szeretnék. Szóval lenn fogom tartani a súlyom amennyire lehet, hogy ne kelljen nagyot fogyasztani, de ellenfél kell a Madison Square Gardenbe! ”

Ti mit gondoltok Santosról?