Robert Whittaker visszalépése meglőtte a UFC 221 jegyeladásait, meg minden bizonnyal PPV vásárlásait is.
A bejelentés pillanatai után nem sokkal az összes jegy elkelt az Perthben tartandó gálára, melyek háromnegyedét visszavitték Bobby hiányzásának közlése után.
Azóta nagy volt a csend a rendkívül szerencsétlen bajnok körül, aki most először adott egy hosszabb interjút:
”A rajongóim meg a hétköznapi emberek körülöttem biztosan tudják, hogy semmi gondom azzal, ha sérülten kell harcolnom. És hát valljuk be, kiszivárgott, hogy a combizmom elszakadt. Ami igaz is. De úgy voltam vele, hogy Yoel Romero ellen szakadt térdszalaggal nyertem, ezt is megoldjuk majd valahogy. Többször mentem már törött kézzel harcolni, csináltam végig így komplett felkészüléseket. De megoldottuk volna. Viszont ezután jött az a fertőzés a gyomromnál.”
Nagyon durva részletek következnek, szóval aki esetleg kételkedett abban, hogy Bobby kemény gyerek... akkor ez most hátha változtat rajta.
”Kiütött a staphylococcus fertőzés. Heteken keresztül antibiotikumokon lógtam, de még ekkor is úgy voltuk vele, hogy ezek után is menni fog a harc. Ha kidobjuk a három hetet ami emiatt kiesett, és elkezdünk dolgozni, nem lesz baj. Viszont ezek után elkapott a bárányhimlő is. Ekkor lett biztos az, hogy itt a vége. Életemben nem voltam még ilyen beteg. Aztán jött a családom, a barátaim, az edzőim és leültettek, egy ilyen intervenció volt ez, vagy hogy is mondják. Közölték, hogy itt a vége. Adjam fel, mert nem létezik, hogy ki tudjak állni Luke (Rockhold) ellen. Nagyon fájt. Hazai pályán, egy egész országot képviselve csődöt mondtam.”
Ezután betegsége részleteibe is belement:
”Volt egy kelés a fenekemen. Egy nagy gennygombóc. Elfertőződött. Amiket meg kaptam rá gyógyszereket, szépen elkezdték eszegetni a beleim meg a gyomrom, az már csak a plafon, hogy nem is használtak semmit. Aztán jött a himlő. Mondtam mindenkinek, hogy ja bárányhimlős vagyok, nevettek is rajta sokan. Viszont ez volt életem legrosszabb élménye. Azt hittem én is, hogy ezek csak ilyen kis piros pontok amik kicsit viszketnek majd eltűnnek. Viszont azt nem, hogy adottt esetben ezek a kiütések hajlamosak elfertőződni, hányingert nagyon komoly fejfájással meg lázrohamokkal. Bele is halhattam volna. Mert felnőtteknél ez más mint a gyerekeknél.”
Bobby ezután végre humort is hozott, meg beszámolt jelenlegi állapotáról:
”Felhívtam anyut. Megkérdeztem tőle, hogy anya, a francért nem oltattál be mikor kicsi voltam? Én beoltattalak, mondta. Én meg vörös, pöttyös fejjel, biztos voltam benne, hogy nem...Nagyon rosszul éreztem magam. Felelősnek, meg bűnösnek. Cserben hagytam mindenkit. De szerencsére realizáltam, hogy ez nem egy olyan dolog volt, amiről én tehetek. Nem tudtam volna harcolni himlősen. Ha keresztszalag szakadás van, vagy valami más egyéb az oké. De ez nem. Jobban vagyok. Most már. Kicsit gyenge még, de javulok. Mert tényleg az ágyat nyomtam csak hetekig. Hat hétig, egész pontosan.”
Ha pedig minden rosszban van valami jó, akkor itt ez hatványozottan érvényes:
”Vicces ez, mert ha harcoltam volna lemaradok a lányom születéséről. A feleségem ugyanis most megy szülni, mert a kicsit egy héttel hamarabb kell világra hozni, mert nem nőtt jó arányban. Szóval ha harcolok, akkor ez sincs.”
Hát nagyon reméljük, hogy nemsokára jól leszel Bobby. Természetesen azt is, hogy a kicsivel minden rendben legyen.
A UFC 226-on találkozunk. Remélem. :)
Az út elkezdődött a visszatérés felé.
Szólj hozzá