Henry Cejudo: ”Magyarország és Budapest csodálatos, továbbá van egy bajnok esélyes harcosotok!”

Még mindig kicsit elmosolyodom, hogy ha a tegnapra gondolok. Megérkeztem a birkózó VB helyszínéül szolgáló Budapest Arénába, ahol első dolgom volt belefutni Khabib Nurmagomedov édesapjába.

A cipőmbe finoman belepirulva némi tétovázás után odabillegtem Abdulmanap Nurmagomedovhoz, ékes angolsággal megkérdeztem, Mr. Nurmagomedov? Rámnézett, ennyit mondott: ”Mr?” és legyintett, hogy ő bizony semmiképp se Mr és kezet ráztunk.

Mutattam neki a nemzetközileg elfogadott jelzést, hogy ”fotó” erre annyit válaszolt ”davaj”. Mivel láttam kicsit kényelmetlen, hogy nem beszélek oroszul még annyit megeresztettem, hogy ”Tony Ferguson next?”

”Da.” - a válasz, majd ismét kezet ráztunk és Henry Cejudo felkutatását vettem célba. Az öreg Khabib olyat szorított mellesleg mindkét alkalommal a kezemen, hogy az ujjaim végén majd kicsurrant a vér, de nem baj.

Nem épp rossz érzés egy olyan emberrel kezet fogni, aki pár hete ezt Vlagyimir Putyinnal is megtette.

Beültem a VIP szektorba, míg Virág Lajos, egykori 96 kilós kötöttfogású kiválóságunk utasításai nem jöttek, hogy hogyan és merre lehet majd beszélni Henry Cejudoval.

Egyszercsak elkezdtek körbevenni dagesztáni és csecsen arcok, akik meglátták, hogy van powerbankem és pár percre elkéregették tőlem. Egyik arcot nézegettem magamnak., mondom már láttam valahol és igen.

Abdul-Aziz Abdulvakhabov volt az, az ACB szervezet egykori könnyűsúlyú bajnoka, aki múlt hónapban veszítette el címét Ali Bagov ellen, egy elég vitatható döntéssel.

Ekkor érkezett a hír, hogy az Aréna Skyboxában lesz majd lehetőség Henryvel pár perc beszélgetésre, el is indultam felfelé Virág Lajos tárasaságában.

A többi médiumot illedelmesen megvárva utolsóként ülhettem le Henry mellé, és beszélgetni kezdtünk:

Hello Henry, remélhetőleg még mindened megvan, nem veszett el az öved mint múltkor Moszkvába menet!

”Igen! Még megvan minden, egyelőre semmit sem hagytam el!” - mondta nevetve a bajnok.

Gondolom az első kérdés tőlem is ugyanaz lesz, mint az előttem lévő fél tucat ember tette, de érdekel mit gondolsz országunkról, az emberekről és úgy általánosságban hogy érzed magad itt!

”2005 óta vágytam már ide, nem adatott még meg a lehetőség, hogy eljöhessek. Minden fantasztikus és gyönyörű, teljesen más mint az Államokban. Minden annyira klasszikus és szép, továbbá az emberek is kedvesek, szervezettséget látok de mégis mindenkiben megvan egyfajta lazaság.”

Nagyszerű ezt hallani. Nos akkor nyergeljünk is át arra, hogy mi újság Veled és mikor harcolhatsz legközelebb, továbbá ki ellen szeretnéd?

”Egyértelmű, T.J. (Dillashaw) ellen fogok harcolni, vakon hívtam ki közvetlen a Cody elleni visszavágója előtt, és ezen azóta sem vagyok hajlandó engedni. Az, hogy én mehetnék-e a harmatsúlyú címért, vagy ő jönne le 125 fontba, nem tudom megmondani.

Mi újság Demetrious Johnsonnal? Tudhattuk, hogy van néhány sérülése amelyek szerencsére nem voltak komolyak, az előzetes diagnózisokkal ellentétben mégis olyan csend honol körülötte, főleg mióta a harmadik gyermekük megérkezett. Többen úgy vélték, hogy azonnali visszavágót kellene kapjon azért, amit a súlycsoportban elért a címvédések végett.

”Fogalmam sincs mi történt DJ-vel. Tényleg nem a legaktívabb és alig hallani róla augusztus óta. Lehetne szó visszavágóról, de továbbra is mondom, T.J. az ellenfelem.”

Nyilván, hiszen nem sokkal a UFC 227 után már face-to-face is voltatok de az előzetes találgatások az esetleges időpont, a UFC 232 nem valósul már meg, ugye?

”Igen, idén már nem lesz meg a dolog.”

Valami elképzelés, 2019 első negyed éve vége felé esetleg?

”Pontosan.” - majd elmosolyodott.


Nagyszerű! Kicsit más tészta, de kíváncsi vagyok. Van nekünk egy veretlen pehelysúlyú reménységünk és büszkeségünk, Borics Ádám. Hallottál-e már róla esetleg?

”Természetesen! Egy hónappal ezelőtt láttam, hogy meccselt (Joesenaldo Silva ellen) és mit ne mondjak, meggyőző volt a srác. Minden erény és kvalitás megvan benne ahhoz, hogy a Bellator 145 fontos divíziójának királya lehessen egy nap.”

Mivel utolsó voltam és Henry jelezte, hogy beszédet kell mondania, itt egy kézfogás és fotó után befejeződött ez a kis média-scrum.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Virág Lajosnak és a főnöknek, Szakál Józsefnek. Fantasztikusan éreztem magamat.

Ezután visszamentem az előbb már említett csecsen és dagesztáni arcok közé, akik közül az egyiket láttam, hogy Zubaira Tukhugovval facetimeol.

Nem voltam rossz helyen, na. :)