Fight Night 120: Kiütések, a bíráskodás halála, domináns győzelmek és... PELENKA????
MMA

Fight Night 120: Kiütések, a bíráskodás halála, domináns győzelmek és... PELENKA????


Ez történt ma éjjel Norfolkban 13 meccsen.

Karl Roberson és Darren Stewart kettősével rajtolt a reggel, megmondom őszintén, itt még elemről mentem, de nem kellett sok, hogy felébredjek. Roberson, Dana White protezsáltjaként készült a nagy porondon való bemutatkozásra. A 27 éves középsúlyú veretlensége volt a tét, emberünk még amatőrként sem kapott ki soha.

Ellenfele az a Darren Stewart, aki minden valószínűség szerint a be nem váltott ígéretek közé fog tartozni. Veretlenül került tavaly a UFC-be, első meccsén összefejelt Francimar Barrosoval és no-contest lett a meccs utólag. A visszavágón szűk fél évvel később pedig simán kikapott.

Karl ellen nem húzta sokáig, 3 perc 41 másodperc alatt került egy hátsó fojtásba, amit le is kopogott.



Második meccs Jake Collier – Marcel Fortuna. Collier mérlege rendkívül vicces a UFC-ben. Vereség, győzelem, vereség, győzelem, vereség...

Most a pepita szerint, a győzelemnek kellett jönnie, és jött is! Három menet alatt kipontozta Macel Fortunát, akinek ez a harmadik UFC szereplésén a második veresége volt, zsinórban.



A harmadik meccsen mutatkozott meg először a bírók totális idiótasága.

Valamilyen úton módon ugyanis sikerült a totálisan Sean Strickland által megnyert meccset, döntetlenre kihozniuk. Mindenki pislogott. Court McGee 7 éve UFC veterán, totálisan le volt iskolázva ez egész meccsen, az utolsó menet pár másodpercében tudott csak ritmust tartani Stricklanddel. Ekkor nem hiszitek el, a következő, Nina Ansaroff – Angela Hill meccs alatt lett bejelentve, hogy bocs srácok, elbasztuk, Sean nyert, lol.

Az említett Ansaroff – Hill női szalmasúlyú meccs végigment, és NAGYON szórakoztató volt. Ugyan Angela láthatóan gyengébb volt, nem adta fel, de ez kevésnek bizonyult. Nina nyert, Angela pedig 10 hónap alatt a második zakóját kapta.



Super Sage Northcutt jött Michel Quinones ellen, három menetes dominanciával. A UFC Ned Flanderse majd egy év, rengeteg betegség, műtét után tért vissza, most rég nem harcolt úgy, hogy teljesen egészséges volt. A mostani teljesítményén ez meg is látszott. Mickey Gall elleni veresége után volt sérült is, meccse is maradt el, szóval örüljünk, hogy a világ legtisztelettudóbb gyermeke újra közöttünk van. Sage jó kezekben lesz Urijah Faber alatt, nagyon jól követte mestere utasításait.





Sage szokásos, lélegzetelállító győzelmi szaltója sem maradt el:



Tatiana Suarez (4-0) és Viviane Pereira (13-0) személyében két veretlen női UFC-s csapott össze. Suarez tarthatta meg veretlenségét, tapasztalatbeli hátránya ellenére. Pontozással nyert, a földön elég sokat nyomorgatta ellenfelét, és pár földrevitelt is eszközölt rajta, ez bőven elég volt a sima győzelemhez:



A közelmúlt (nálam) legnagyobb felháborodását kiváltó meccs jött.

Marlon Moraes John Dodson ellen. Először is, kijelenthetjük, hogy lassan visszatérünk a UFC ”nincsenek szabályok” gyökereihez.

Ugyanis bárkit gyengíthetsz tökönrúgással, vagy kinyomhatod a szemét is. Mindezt pár percen belül, pontlevonást megúszva. Moraes ezt tette szerencsétlen Dodsonnal, akinek ezek a jogos levonások kellettek volna, hogy nyerje a meccset, mert megosztott pontozással kikapott.

Dodsonról tudni kell, hogy egy rendkívül jó fej, aranyos és szerethető ember, emellett az egyik legjobb mozgáskultúrával rendelkezik a UFC-ben.

A bírók közül kettő ide oda látta 30-27-nek a meccset, nem tudom ezek mit néztek, komolyan, szánalmas volt.

Moraes úgy tökön rúgta Dodsont, hogy az majdnem be is hányt a fájdalomtól, majd ezt megtoldotta egy eye-pokkal is. A bíró? ”ha ez még egyszer előfordul, levonhatok egy pontocskát is akár! Cúna fijú!”.

BULLSHIT.

Moraes mindenesetre megkapta a maga fújolását a közönségtől, továbbá a közelmúlt legnagyobb cringe momentumát is hozta a meccs utáni interjúval, ahol érthetetlen és kappanra hasonlító beszédéből annyit lehetett kivenni, hogy ”SEAN SHELBY AGGYAD NEKEM A JIMMIE RIVERA ELLENI MECCSET! FALALALLALALALALALLALALALA”. Mindezt iszonyatosan magas, nevetséges hangon. Moraes egy mocskos harcos, nagyon remélem legközelebbi meccsén valaki ugyanígy bánik el vele, ahogy ő tette szerencsétlen Dodsonnal, mielőtt eszméletlenre fojtja. Fúj. Ne is lássalak többé.



Főkártya első meccse, Clay Guida és Joe Lauzon között.

67 másodpercig tartott. De, ez így volt tökéletes. Guida földre tette Lauzont, ahol számoltam, 17 ütést szedett be, mielőtt Mike King bíró közbelépett.

(Ezt külön azért számoltam meg, mert voltak néhányan, akik szerint korai volt a bírói intermezzo. Igen, Rátok gondolok.... :P :P :P <3)

Guidáról kiderült a meccs után, hogy ez volt a szerződésén az utolsó harc, de a közönség iszonyatos szeretete, továbbá a nyújtott teljesítmény meghozhatja a gyümölcsét. Clay innen szeretne nyugdíjba menni, kerek perec kijelentette. És rá is szolgált. Utoljára akkor szerzett TKO/KO győzelmet, mikor még George Bush volt az amerikai elnök... Sammy Schiavot intézte el 2008 április 2-án.

Lauzon pedig a mai napon, november 11-én, 11,11 éve volt a UFC harcosa. Sajnos a számmisztika most nem hozott szerencsét.



Raphael Assuncao és Matt Lopez meccse, szerintem egyetérthetünk, nagyon lagymatag volt az első két menetben.

Keresték egymást, tervezgettek, de eksön nem sok volt. Viszont a második perc felé haladva, egy olyan dolog történt, mint amikor én régen a számítógépemen játszva elakadtam valahol, és megnyomtam az összes gombot egyszerre, hátha történik valami.

Assuncao egy repülő térdest indított, amivel ugyan még nem talált eléggé, ezért rátolt egy bal horgot ami már jobban tetszett neki, de még egy jobbossal rásegített. Ez kb 0,2 másodperc alatt történt. Lopez a padlón, mi pedig megkaptuk az est első igazi(nem TKO) kiütését.



Nate Marquardt és Cezar Ferreira következett. Mit írjak? Egyik percben el lehetett aludni, a másikban meg olyan technikás dolgokat mutattak be, hogy az állunk kerestük. Ez lehet véleményes, de Nate jobbnak tűn(hetett) a három menetben, de Cezar nyert, megosztott pontozással... A közönségnek nem tetszett, nekem se, de nem vernyákolok már megint erről. Cezar kihívta a Johny Hendrickset múlt héten nyugdíjba ütő Paulo Costát. Nem volna rossz meccs amúgy.



Elérkeztem az Andrei Arlovski – Junior Albini meccshez. Néhány részlet. Arlovski öt meccses bukó szériában volt, Albini meg egy mészáros. Tim Johnsont is elintézte még júliusban, UFC debütálásán. Nem volt akkor még rajta semmi furi. A beceneve Baby, lelke rajta, hogy miért.

Viszont ahogy kihaladt Arlovski elleni meccsére, azt nem felejtem el, meg ami utána jött, azt sem. Srác 265.5 fonttal mérlegelt a meccsre. Ez csak azért fura, hogy ha fél fonttal nehezebb lett volna, az már szupernehézsúly. És az összedörzsölődő combjai szinte isteni csodaként nem okoztak tűzesetet. Junior husi.

DE AZ, HOGY EGY JOBB HELYEKEN PELENKÁNAK SZÁMÍTÓ ”NADRÁGBAN” ÁLLT KI ORSZÁG VILÁG ELÉ, AZ KÉT DOLOGRA VALLHAT:

A: elveszített egy fogadást.

B: a Baby becenév picit túlságosan komolyan van véve...



Szóval ezt a sokkot kellett Arlovskinak feldolgoznia(akinek nadrágja olyan mintájú volt, mint ha épp most fosta volna tele, éljen soká a Reebok). Negyed órán át tartott. De többnek tűnt. Nem volt jó meccs. De Arlovski nem került a szégyentáblára, minden idők leghosszabb vereségsorozatával. Ugyanis megverte Albinit. Így nem vonul vissza... :( Legenda vagy Andrei, de kérlek, kíméld meg magad.



Utolsó előtti meccs. Matt Brown, a visszavonulását tervezve állt, a másik számomra rendkívül szomorú eset, Diego Sanchez elé.

Sanchezről lerí, hogy már most neurológiai problémákkal küzd, a rengeteg feji trauma, kiütés, sérülés miatt...

És ugyan az év egyik leglátványosabb kiütése született meg, nem voltam boldog. Matt Brown egy akkora jobb könyököst tett Sanchez bal füle mögé, hogy wow... szép volt, de... Rossz volt nézni na. A visszajátszást. Ugyanis élőben, pont akkor történt valami baki a Foxnál és az üres sajtószobát mutatták, mire visszaértek Sanchez már a világűrben vándorolt. Brown nem biztos, hogy visszavonul, viszont Sancheznek meg egyenesen kötelező lenne.



Az este fő attrakciója, következett, Dustin Poirier hosszú útja a csúcsra minden bizonnyal elérte a csúcspontját, mert legyőzte Anthony Pettist. De milyen meccsen, te jó ég!

Az első menet rendkívül jó volt, mindkettőjüknek voltak nagyszerű momentumai Pettis gyors volt mint a villám, Poirier pedig megállíthatatlan erőként nyomott előre. Dustint láttam jobbnak ugyan, de egy igazi ki-ki meccs volt ez, a bírók szerint is. 10-9.

Második menet, csodálatos birkózás. Baromi látványosan mentek a srácok egymásnak, de Dustin sikeresen felnyitotta Pettis arcát, aki azonnal vöröset látott, már ha látott egyáltalán. Anthony próbált ugyan feladásokat elérni de szemernyit sem láthatott a véres izzadság keverékétől.



Annyira, hogy Keith Peterson bíró megállította a meccset, mert Pettis arca annyira ramaty állapotban volt. Én nem hittem, hogy továbbmehet a dolog, de mégis! Pettis kihúzta a menet végéig, ahol a UFC cutmanjei szerintem páratlan melót hajtottak végre rajta, mert legalább már látott valamennyire a harmadikban.

Viszont Dustin megállíthatatlan volt, Pettis pedig szinte érezhetően nőtt mindenki szemében. Egész addig tartott a móka, míg Poirier egy test-háromszögbe nem tette Pettist, amiből megpróbált kifordulni, de minden előjel nélkül kopogni kezdett.

Vége.

Sérülés, minden bizonnyal a szorítás brutalitása eldarált pár bordát...

Dustin elmondta, hogy sorban két volt bajnokot vert meg, Eddie Alvarez(bár itt rezeg a léc) és Pettis személyében, és a Justin Gaethje – Eddie Alvarez meccs győztesét akarja legközelebb.

Szóval, nagyon jó, fura, néhol buta éjszakánk volt, ahol teljesen bizonyossá vált az is, hogy Michael Bisping ugrik be Anderson Silva helyére, Kelvin Gastelum ellen, mindössze három héttel azután, hogy GSP ellen elveszítette középsúlyú bajnoki címét.



Lesz még egy beugróról egy másik hírünk is, de mindent a maga idejében.


Támogasd a munkánkat, mert ezzel segítesz!

Mi naprakészen tartunk a UFC és más küzdősportok, harcművészek fontos híreivel kapcsolatosan, Te pedig most segíthetsz, hogy ezt még sokáig csinálhassuk.

Legyen az kicsi vagy nagy mértékű támogatás, egyszeri vagy rendszeres, mi nagyon hálásak leszünk és nagyra értékeljük, hogy hozzájárulsz a TOTALDAMAGE Magazin jövőjéhez.

Válaszd ki a havi támogatás összegét

Válassz egy egyszeri támogatási összeget

Ft

Banki átutaláshoz szükséges adatok

Bankszámlaszám:
10300002-10606292-49020012

Cégadatok:
TOTALDAMAGE MEDIA KFT.
1037 Budapest, Jablonka út 83/a
Cégjegyzékszám: 01-09-179960
Adószám: 24743105-2-41



Szólj hozzá