Régóta visszatérő téma a tiltott teljesítményfokozó szerek alkalmazása a küzdősportok terén, tehát minden ellenérzésem ellenére megpróbálok egy kvázi objektívnek tűnő, és még véletlenül sem tippadó anyagot összehozni, kizárólag ismeretterjesztés céljából.
Ahhoz, hogy tisztán lássunk a mai tiltott teljesítményfokozókkal kapcsolatban, előbb vegyünk részt egy kis történelmi utazáson.
Az első nemzetközi szintű modern szteroidbotrány 1954-ben volt, amikor kiderült, hogy a szovjet nehézatléták és súlyemelők állami jóváhagyással és támogatással hivatalosan használnak anabolikus szteroidokat. Mondjuk ez az akkori szovjet vezetés egyik legkisebb hibája lehetett, kár is foglalkozni vele a továbbiakban.
Magukon a modernkori olimpiákon 1968 óta van doppingszűrés. Azóta folyamatosan változnak a slágertermékek a mindenkori tiltások és lehetséges kiskapuk figyelembevételével. Eleinte az efedrin, majd később a tesztoszteronszármazékok vitték a prímet, és legutóbb a vérdoppingok bizonyultak a legnépszerűbbnek.
De nehogy azt higgyük, hogy a doppingolás a modern kor terméke. Az emberi civilizáció történelmét végigkísérték a teljesítményfokozásra irányuló törekvések. Az afrikai zulu harcosok alkoholtartalmú italokat fogyasztottak küzdelem előtt, növelni remélvén a bátorságukat. Ezen a szokásukon ma sem változtattak a leszármazottaik, csak ez ma már nem annyira dicső tett. A viking berzerker harcosok a földöntúlinak minősített harci dühüket gombákból kinyert hallucinogénekből nyerték.
Az egyik első újkori olimpiai doppinghuszár Thomas Hicks volt, aki az 1904-es olimpián sztrichnin injekciók segítségével nyerte meg a maratoni futás versenyszámot.
A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség végül 1928-ban kapott észbe, és megtiltotta a stimulánsok használatát a versenyek ideje alatt. Csakhogy hiába. A tiltás ellenére minden sportoló továbbra is ugyanúgy élt a tiltott szerekkel, ugyanis senki sem ellenőrizte őket. Aztán a '30-as években a Mindenható Tudomány felfedezte a mesterségesen előállított hormonkészítményeket, és a fenevad elszabadult - és azóta is szabadon tombol.
Az első teszteket Knud Enemark Jensen 1960-ban verseny közben bekövetkezett halála után vezették be. A halálát amfetamin okozta. 1974-től már az anabolikus szteroidokat is ki tudták mutatni a sportolók vérmintáiból, ami nagy áttörést jelentett a tiltott teljesítményfokozók elleni harcban.
Az anabolikus szteroidok a mai napig a legkedveltebb teljesítményfokozók közé tartoznak. A baj csak a rengeteg mellékhatással van. A májkárosodás, a rosszindulatú daganatok és a szívbetegségek mellett volt akkoriban - még mindig a '70-es években járunk - egy NDK-s atlétalány, Heidi Krieger. Nos, ő egy egészen másfajta változásról is beszámolhatott... Ne is cifrázzuk. Ma már Heidi-t Andreas Krieger-nek hívják, és férfiként éli az életét.
A '80-as évek slágere a vérdopping lett. Ennek több fajtája is ismert, a legnépszerűbb
az EPO, azaz eritropoietin. Ez egy fehérje természetű hormon, amely a szervezetben is termelődik, ha a vérben csökken az oxigén mennyisége, mondjuk magaslati körülmények hatására. Az EPO a vörösvértest termelést segíti elő, és a segítségével a vér több oxigént képes szállítani, ezáltal javítva a teljesitményt. 1990 óta tiltják, de a teszt nagyon drága, ezért csak olyan esetekben rendelik el, ahol a gyanú megalapozott. Érdekes.És elérkeztünk a jelenhez. Csodaszerek manapság sem léteznek, legalábbis eddig még nem került nyilvánosságra semmi ilyesmivel kapcsolatos híradás. Manapság is népszerűek még az anabolikus szteroidok - ugye sokan buknak is vele az USADA tesztek bevezetése óta a UFC berkein belül - az IGF (inzulinszerű növekedési faktor), a növekedési hormon és a vérdopping. Az utóbbi terén azért volt fejlődés az utóbbi években.
Az EPO eredetileg, csakúgy mint az összes anabolikus hormon, gyógyszerként jelent meg a piacon. Ezzel a szerrel speciel a vérszegénységet kezelték. 2007 óta létezik egy új típusa, CERA néven. Ezt vesebetegek vérszegénységének a kompenzálására használták eredetileg. Van egy csomó mellékhatása is, többek között pusztítja az agysejteket, de ez láthatóan nem sok sportolót riaszt el a használatától, sőt, sokuknak talán már nem is árt. A baj nem csak ez. A szer gyakorlatilag kimutathatatlan. Annyira gyorsan ürül a szervezetből, hogy az ellenőrök gyakorlatilag csak véletlenszerűen tudnak beletenyerelni egy-egy sikeres vérdopping-esetbe.
Ilyen volt Marion Jones amerikai atlétanő esete, akinek, bár az első tesztje pozitívnak minősült, de a megismételt tesztek már mind negatívak lettek. (Az ezt követő eljárás alatti "védekezése" rendkívül szánalmasra sikeredett: annyit sikerült összehoznia, hogy egy lenmagolaj-táplálékkiegészítőt kapott két éven keresztül az edzőjétől, aminek ellenőrizhetetlen volt a származása - nyilván egy olimpiai szintű sportolót ellenőrizetlen szarokkal tömnek az edzőik, mert az USA-ban is mindenki hülye).
Ami azonban figyelemreméltó volt az esetében, az a BALCO laboratórium elleni nyomozás volt. Ez volt az a cég, aki direkt a teszteken átcsúszó doppingszereket fejlesztett és értékesített hivatalosan. Tehát itt már nem gyógyszerek mellékhatásáról, hanem direkt teljesítményfokozónak szánt termékekről beszélhetünk. Nyilván ez az "iparág" is fejlődni fog még a jövőben.
A következő nagy "áttörést" a géndoppingban vizionálják a "szakértők". És bár ez már tiltólistás, de ha egy mai, valóban mindenre kiterjedő teszt 40, azaz negyvenezer dollárba kerül, akkor képzeljük el, hogy egy genetikai teszt mibe fog kóstálni a tisztelt ellenőrző szerveknek.
Beszéljünk pár szót a ma tiltott, mégis általánosságban használt teljesítményfokozó szerekről, és a küzdősportban ismert eddigi legnagyobb bukásokról ezekkel kapcsolatosan.
Stimulánsok
Ezek a kábítószerek, ezen belül az izgatószerek különböző fajtáit foglalják magukban. Növelik az éberséget, az agressziót, mindemellett csökkentik a fáradságot és a fájdalomérzetet. A stimulánsok nagy vesztese Jon Jones.
Narkotikumok
Ebbe a csoportba a morfin és származékai tartoznak. A fájdalomcsillapító hatásuk miatt használják, de a függőséget okozó mellékhatásuk miatt egyértelműen kábítószernek minősülnek, ezért használatuk azokkal egy büntetési kategóriába tartozik.
Narkotikummal Mark Kerr-nek sikerült tönkretennie a karrierjét, míg kábítószerrel Nick Diaz tiltatta el már magát többször is huzamosabb időre a sporttól. Az ő esetében érdemes még megjegyezni, hogy a THC komoly luteinizáló hatással is bír, tehát segítheti bizonyos segédanyagok jelenléte mellett a test saját tesztoszteron termelését, illetve segítheti elfedni bizonyos anabolikus szerek jelenlétét a doppingteszteken.
Anabolikus szteroidok és tesztoszteron származékok
Itt érvényesül a "nomen est omen" elv, tehát nevükben hordozzák eme szerek a végzetüket. Az utóbbi idők közkedvelt beszédtémája e körben Alistair Overeem, aki valóban pofátlan anabolikus kúrákon ment keresztül egy időben, 93 kilós félnehézsúlyúból 117 kilós szörnyeteggé formálva magát.
Az internet mindig kárörvendő közönsége elégedetten tapsolt, mikor Badr Hari, kvázi a K-1 becsületét megvédve kiütötte a "cuccos" Overeemet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy Badr Hari ezt megelőzően szintén elszenvedett egy kiütéses vereséget Alistair Overeem öklei által, és maga Badr is 78 kilóról ment fel két röpke év alatt 108 kilós versenysúlyra, ami enyhén szólva is pofátlanabb, mint Overeem mutatványa, csak Overeemen jobban látszott a növekedés, köszönhetően az alkati sajátosságainak.
A Japánban rendezett MMA és K-1 eseményeken sosem volt doppingszűrés, tehát ezen nem érdemes csodálkozni. Sosem merném bírálni az akkori legendák teljesítményét, de például a 38 éves Peter Aerts enyhén szólva is jobb formát mutatott a karrierje alkonyán, mint a csúcs éveiben.
Vízhajtók
Ezek a súlycsoportos sportágaknál a súlykategóriába való sikeres befogyást segítik elő. Nem mellékesen segítenek csökkenteni más teljesítményfokozó gyógyszerek koncentrációját a vizeletben, ezért nehezebb azokat egy esetleges teszten kimutatni.
Vitor Belfort bukott már velük, de hát őt és Josh Barnettet bármelyik listára felvehettük volna, ugyanis mindkettejük karrierjében volt olyan eset, hogy egyszerre mind a négy kategóriában tudtak pozitív tesztet produkálni...
További közkedvelt, és nehezen kimutatható teljesítményfokozó szerek a sportban:
Inzulin
A legerősebb természetes anabolikus hormon, amely az anyagcserében vesz részt. A szervezet sejtjei csak inzulin jelenlétében képesek felvenni a vérből a glükózt. Alapozó időszakban használatos és 4-6 óra alatt gyakorlatilag kiürül a szervezetből. Nagyon veszélyes mellékhatásokkal rendelkezik, mindenkit óva intek a használatától - akár csak egy alkalommal is!
Növekedési hormon
Csak a legdrágább vértesztek mutatják ki.
IGF, MGF és a legújabb, az IGF long 3
A normális tesztekkel kimutathatatlanok.
Efedrin, T3 és klenbuterol származékok
Pár héttel a teszt előtt elhagyva kimutathatatlan teljesítményfokozó szerek, amik a súlyvesztésben és az állóképesség növelésében játszanak szerepet.
Receptköteles gyógyszerek és gyógyhatású készítmények
Emlékezhetünk még a pár évvel ezelőtti TRT-mizériára - ezek kábé ugyanazok. Elég egy orvos, aki igazolja, hogy szegény sportoló milyen rossz egészségi állapotban van, és szüksége van bizonyos szerekre, amik viszont pozitív doppingtesztet eredményezhetnek, de így kikerülhetőek. Mert egyébként a világ top harcosai a leglegyengültebb emberi lények a Föld nevű bolygón. Legalábbis némely orvos Hippokratészi esküt megszégyenítő írásos diagnózisa alapján.
És a legutolsó teljesítményfokozó szer: a megvesztegetés.
A médiából és a hírekből mi gyakorlatilag mindig csak közleményeket kapunk, sohasem a teljes igazságot. Ez így van jól. Nem tudhatjuk, mi folyik a színfalak mögött, de valószínűleg jobb is. Vagy tényleg létezik 2016-ban olyan MMA-rajongó, aki elhiszi Dana White UFC-elnök nyilatkozatait, aki egy négymilliárdos üzlet médiaarca?
Nagyon sokáig kerültem ezt a témát posztban, mert semmiképpen sem szeretném a sportolók és harcosok teljesítményét ledegradálni.
Nincs poszt McGregor megemlítése nélkül, szóval most kénytelen leszek őt is szóba hozni. Egy alkalommal megemlítette, hogy a tehetség, mint olyan, nem létezik, csak a megszállottság. Bernard Hopkins jóval őelőtte mondott hasonlót - ő a fegyelmet és a munkabírást emelte ki. De mindketten tévedtek.
A világ top harcosai képviselik a sportáguk genetikai elitjét. Rossz adottságokkal, kiváló alapok nélkül, kizárólag a "megszállottságra" alapozva hogy is kerülhetne bárki a csúcsközelbe?
Van egy mondás: kis fasszal nem lehetsz pornószínész - illetve de, csak akkor az paródia lesz, és mindössze arra az egyetlen filmre kapsz szerződést. De a tehetség nem minden.
A bunyósok rengeteg mindennek köszönhetik a sikereiket. A fegyelmüknek, a motiváltságuknak és az éhségüknek legalább annyit, ha nem többet köszönhetnek, mint a velük született tehetségüknek. A profi sport területén pedig nem csak maga a sportoló dönt. A menedzserek mindent megtesznek azért, hogy a kezdeti befektetéseik bőségesen megtérüljenek. De képzeljük csak magunkat a top 5-ben bunyózó srácok helyébe: ha tudva tudjuk, hogy minden riválisunk teljesítményfokozókkal készül ellenünk, akkor mi mit tennénk az ő szintjükön?
Sok szó esett mostanában az MMA olimpiai játékokra való bekerülésével kapcsolatban. Rengeteg elemző ennek kapcsán ujjongva üdvözölte a UFC új doppingellenes politikáját, miközben az olimpián sorra buktak a sportolók, akár visszamenőleg is. Többek között volt olyan lengyel súlyemelő, Tomasz Zielinski, aki a doppingbukásoknak és az ezekből következő diszkvalifikációknak köszönhetően kilencedik helyezettből bronzérmes lett a londoni olimpián, miközben Rióból hazazavarták - persze doppingvétség miatt.
A riói olimpia ideje alatt a Fancy Bears nevű hackercsoport feltörte a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, a WADA adatbázisát, ahonnan megszerezték a rendszerben szereplő összes sportoló adatait.
Ugyebár egy héttel az olimpia kezdete előtt a teljes orosz atlétacsapatot, több úszót és a súlyemelőket kizárták a versenyből. A WADA államilag irányított doppingolással vádolta meg Oroszországot, és javaslatot tett minden kvalifikált versenyzőjük kizárására, de a NOB ezt végül elutasította. A Fancy Bears által nyilvánosságra hozott adatok miatt állítólag minden ország minden versenyzőjét kizárhatták volna. Érdekes, nem?
De a gyógyászati mentesség és az abnormális, de még éppen csak limiten belül lévő értékek megmentettek sok sportolót, köztük a teniszező klasszisokat, a Williams nővéreket is. Ezzel kapcsolatban Takács Krisztián gyorsúszónk 2011-ben a következőket nyilatkozta a VB után:
Tudtommal az összlakosság két százaléka asztmás. A döntőben viszont rajtam kívül mindenki az volt... egyszer egyébként kipróbáltam (a szprét), hogyan hat a szer. Bámulatos, eszméletlen volt a javulás.
Mit lehetne tehát tenni ez ügyben? Mark Hunt a legutóbbi veresége után, mikor is Brock Lesnar-tól kapott ki egyhangú pontozással a UFC 200-on, és ahol Lesnar a meccs utáni teszteken megbukott, magánkampányba kezdett, de inkább nevetségessé tette magát, mintsem eredményt ért volna el.
Egyáltalán kit nevezhetnénk tiszta sportolónak?
Aki átmegy a teszteken? Ugyan már. Gondoljunk már bele egy kicsit, Vitor Belfort példának okáért 19 éves kora óta versenyez teljesítményfokozó szerek hatása alatt. Ha fél-egy évet kihagy, akkor is előnyöket élvez egy lifetime naturál sportolóval szemben.
Az összes sportoló, aki japán promóciókból érkezett jó eséllyel rengeteg teljesítményfokozó kúrán van már túl, még ha jelenleg nem is buknak meg a teszteken. Vagy mit mondjunk Brock Lesnarról?Már tinédzserként letartóztatták kereskedelmi mennyiségű növekedésihormon birtoklásáért. És akkor még nem beszéltünk a teszteket kikerülő harcosokról, akik szteroidguruk segítségével készülnek fel a mérkőzéseikre, és azokról, akiket maga a UFC tol előre, nyilván egy kis segítséggel.
Mark Hunt azt mondta,hogy csináljanak két ligát: a UFC mellett legyen egy DUFC is, ami a doppingoló bunyósokat tömörítené egybe. De ez hamvába holt ötlet, senki sem támogatna egy ilyen formációt. Meg nyilván poén is volt, és sokat elmond a helyzetről, hogy ilyen szinten kell sírva röhögni.
Sokan úgy vélekednek, hogy az USADA majd megtisztítja a sportágat. Páran majd megbuknak, és a többiek majd úgy gondolják, hogy "Uhh, nehogy én is rábasszak, inkább tisztán készülök!" Na persze. Sokan meg majd ezt mondják: "Hogyan lehet ezeket átbaszni?"
Sajnos ez is a sport része. Vannak, akiket kötnek a szabályok, és vannak, akik kijátsszák őket. Ennek ellenére én személy szerint azt gondolom, hogy a USADA doppingprogramja jót fog tenni a sportnak.
Ennek ellenére vagy talán éppen ezért nekem mindigis gyanúsak lesznek az olyan bunyósok, akik az USADA korszak előtt kiválóan teljesítettek, tökéletes állóképességgel, mint Rafael dos Anjos vagy Cain Velasquez, aztán hirtelen elfogy a kondi és az erőszintjük is látványosan esik....
Egy négymilliárdos üzletet figyel az egykori gazdája, Lorenzo Fertitta, és a még-mindig-tulaj Dana White
Volt több olvasói kérdés magyar sportolókkal kapcsolatban is. A mai srácokat nem ismerem. A régiek visszavonultak már. Azért azt tudni érdemes, hogy Bulgária után sajnos Magyarország produkálta eddig a legtöbb pozitív doppingtesztet a sporttörténelemben.
Végeredményben egy átlagolvasót nem kell, hogy a részleteiben érdekeljen egy ilyen téma. Nate Diaz sajnos igazat mondott: "Everybody's on steroids." A teszteket hagyjuk meg a szakembereknek, és mi csak a képernyőn látott teljesítményt értékeljük. Maguk a sportolók gyakorlatilag az életüket teszik fel arra, amit csinálnak, és teszik azt a mi szórakoztatásunk érdekében. Gondoljunk csak Evangelista Santos esetére, akinek a koponyája úgy tört be Michael "Venom" Page térde alatt, ahogy az csak karambolokban szokott.
Hogy mi lesz ennek a történetnek a folytatása? Azt nem az én tisztem eldönteni. Én csak a képeket nézhetem a képernyőn, a többi nem az én dolgom...
Bronson
Szólj hozzá