Először olvashatjátok alább a UFC Fight Night: Mousasi vs Hall 2 összefoglalót, majd legalul td_axl élő facebook bejelentkezését nézhetitek vissza, melyben a UFC Fight Night: Bader vs Nogueira 2 eseményeit foglalja össze. A brazil gálát felvételről ma 23:00-tól nézhetitek vissza a Sport 1 műsorán.
Szóval, a UFC 205 promócunamija gyakorlatilag minden közvetlenül előtte és utána következő UFC-rendezvény fényét fakította, de azért nem ártott figyelni a belfasti eseményekre. Vegyes mérkőzéseket hozott a program, de a prelimeken kész háború dúlt. A belfasti közönség pedig zseniális, a viking kántálásuk egészen egyedi, nálam megkapták az év rajongói díjat. Most pedig szedjük ízeire a főkártyát, ahogy az lenni szokott, hisz ezek a fiúk azok, akik közül a szerencsésebbek előbb-utóbb tényezők lesznek a toplistákon, már ha nem azok már egy ideje.
Artem Lobov vs Teruto Ishihara
Artem Lobov az orosz-ír fiú hazainak mondható közönség előtt állt ki a fura stílusú japánnal. Lobov szintén szokatlan mozgású, erős harcos és nem mellesleg McGregor állandó edzőpartnere. Az első menetben ő volt az agresszor, bár rövidebb, mint Ishihara, folyamatosan ment előre, ügyesen kerülgetve a japán kontráit, aki nem is tudott a hosszabb végtagjaira hagyatkozni. A menet vége felé Lobov el is kapta kicsit, de túlélte. A másodikban megint Lobov indított erősebben, de Ishihara élesebb volt és az orosznak okosnak kellett lenni, hogy bele ne szaladjon valami veszélyesbe a fura szögekből kontrázó japántól.
HUGE LEFT LANDS FOR @Teruto_KO AND DROPS LOBOV!!! #UFCBelfast
— UFC (@ufc) 2016. november 19.
A menet felénél Ishihara a lábait ért rúgások miatt kicsit lassult, így Lobov módszeresen szeletelte, de folyamatosan veszélyes maradt a japán. Ennek ellenére a menet végén megint elkapta az orosz kalapács, szarban is volt, a közönség soraiban szurkoló McGregor legnagyobb örömére. A harmadik menetben Ishihara próbált élesebb lenni, Lobov pedig nagyon fegyelmezett volt és elkezdte ledarálni a japánt. Eddig úgy tűnt, Teruto csak zsáknak van ott, de a menet felénél kontrából leütötte Lobovot. Némi grond and pound és pozíciókeresés után azonban Artem megint lábon volt. Ishihara próbálta levinni, de inkább csak saját magát látszott megszivatni. Ismételt felállás után fáradtnak tűntek a fiúk, Lobov még az utolsó 20 másodpercre földhöz vágta a japánt és folyamatosan a levegőben lógott a kopogtatás vagy a TKO, míg le nem fújták a meccset.
Lobov megérdemelten nyert, McGregor besietett a ketrecbe megünnepelni. Jó hét ez a Straight Blast Gym-nek. Ishihara meg csalódottnak tűnt, csak azt nem tudom, miért…egy leütésén kívül bocsátassék meg nekem, hogy ezt mondom, de eléggé kevés köze volt a meccshez.
Alexander Volkov vs Timothy Johnson
A behemótok mérkőzésének első menetében akadt akció rendesen. Már az elején megvolt az orosz pillanata, amikor hat ütése maradt válasz nélkül és Johnson meg is rogyott. Innen Volkov már nem akarta elengedni, rákapaszkodott, hátulról ütötte kicsit, majd az amerikai kiszabadult és derült égből állon vágta Volkovot egy felütéssel, aki le is ment. Johnson innentől egy rettenetes ground’n’pound terápiát osztott ki, az orosz feje csak úgy pattogott. Az utolsó szűk fél percre állt csak fel, de akkor is csak annyira ment, hogy Johnson a ketrecnél nyomorgatta. Ez az amerikai menete volt. A másodikban némi tapogatózás után Johnson azonnal elkezdett az orosz állára vadászni, de úgy tűnik, az jófajta szovjet betonból van. Ezt követte némi szkander a ketrecnél, itt Johnson erősebb volt, le is vitte az oroszt és bár az rövidesen ismét lábon volt, jó pár ütést nyelt be. Clinchből ment tovább a harc, de mivel nem sokra mentek egymással, a bíró szétválasztotta őket. Johnson azonnal berontott Volkov állát keresve, de nem volt sikeres, az orosznak kicsit jobban sikerült ez a menet.
WHOA!!! @TBearTim doesn't give a damn about the hype!! #UFCBelfast
— UFC (@ufc) 2016. november 19.
Ez nem jelenti azt, hogy Johnson ne tett volna rá eleget. Technikásabb és élesebb volt Volkovnál. A harmadik menetben az amerikai fáradtabb volt, Volkov ezt elég szépen használta ki, de ez nem akadályozta meg Johnsont abban, hogy találjon. Mindazonáltal talán ebben volt a leghatékonyabb a UFC-ben először harcoló orosz és szűken el is vitte. Viszont az első kettőt meglátásom szerint nem, így nem is értem megosztott pontozásos győzelmét. Ritkán méltatom a pontozók munkáját, de ezt a döntést…hát…szerintem tudnánk vitatni.
Ross Pearson vs Stevie Ray
A laza, rugdosós, mozgékony Ray és a klasszikus boksz alapokkal operáló Pearson találkozójának első menete tök jó volt. Alapvetően Ray ügyes távolság-kontrollja és a menet végén produkált baromi király levitele a skótnak adta a menetet, de Pearson is talált rendesen, számos low kick és néhány igazán aljas testrúgás azért befigyelt. Szeretnek bunyózni a srácok és kemény legények mindketten. Pearson legnagyobb gondja ebben a menetben az volt, hogy nem találta meg a távot, ahonnan tüzelhet, az egyébként nagyon bika horgai kimaradtak a játékból. A második menetben aztán ugyanezt láthattuk. Ray nagyon ügyesen tartotta fel Pearsont és bár ez-azt benézett, alapvetően hatékony volt. Pearson folyamatosan üldözte , de a távolság megmaradt. Az utolsó percben volt a kedvenc pillanatom. Ray fejbe rúgta Partson-t, elég rendesen, mire az, mintha meg sem érezte volna, elkapta a lábát, megrendülés nélkül. Pearson nem a UFC legelitebb bunyósa, de lássuk be, a legkeményebbek egyike. Ray meg nagyon vad, nagyon okos. Jó nézni.
Your winner @StevenRayMMA!! #UFCBelfast pic.twitter.com/Rzsjt0VxBr
— UFC (@ufc) 2016. november 19.
A harmadik menetben sem változott a recept, mindössze annyival, hogy Pearson próbált hajrázni, de Ray minden beugrásért képes volt büntetni, csak néha későn, olyankor Ross azért gyűjtögetett pontokat. Ez azonban nem volt elég. A mozgalmas és jó kis meccs végén Stevie Ray megosztott pontozással győzött.
Gegard Mousasi vs Uraih Hall
Ez egy izgalmas párosításnak ígérkezett. Uriah Hall egy virtuóz, bár teljesítménye hullámzó, Gegard pedig egy igazi vadállat. Utoljára pont Halltól kapott ki, egy brutális rúgáskombinációval terítette le a holland/örményt. Azóta Mousasi nem veszített mérkőzést, Hall meg nem nyert. Nos, ahhoz képest, hogy a párosítás nagyon izgalmasnak tűnt, maga a mérkőzés nem volt az. Az első menetben Hall volt az aktívabb, folyamatosan próbálta forduló támadások előkészítésével ugrasztani Mousasit, aki komótosan sétálgatva terelte ellenfelét és okosabb volt annál, mintsem hogy belevetődjön valami butaságba. Találat alig volt. Pár lowkick oda-vissza, Gegard betolt Hall szájába egy szép egyenest, a jamaikai pedig ügyesen szájba rúgta cserébe. De alapvetően nem történ semmi számottevő, amíg Mousasi az utolsó percben le nem vitte Hallt, és addig nem csapkodta a kis fejét, amíg le nem állította a bíró. Gegard Mousasi egy rém unalmas meccsen elégtételt vett egy TKO-val. Nem épp élete mérkőzése volt, de megvolt, a mérlege máris szebb.
Ez volt tehát a main card, de ment elég sokszor már, az izgalmakat nem itt kellett keresni. Az kilenc ültető mérkőzésből hat nem ment végig, marhajó bunyók voltak. A teljesítménybónuszok is innen kerültek ki. kapott Jack Marshman, aki TKO-zt Magnus Cedenbaldot a második menetben. Kevin Lee a második menetük végén kiszorította a szuszt Magomed Mustafaevből, Justin Ledet Mark Godbeer-t kopogtatta hátsó fojtással, Abdul Razak Alhassan pedig 53 másodperc alatt kicsapta Charlie Ward-ot. Ezeknek a srácoknak ez 50 000 dolláros zsebpénzt jelentett. A prelimek igazán parázs bunyókat hoztak, kompenzálva a picit laposra sikeredett főkártyát. Javaslom őket megnézésre, jól fogtok szórakozni.
Szólj hozzá