UFC 219: Cyborg vs Holm: Tűzijáték helyett mega petárdák
MMA

UFC 219: Cyborg vs Holm: Tűzijáték helyett mega petárdák


· by
...de legalább azok nagyot szóltak? Fogalmazzunk úgy, hogy az egyik igen, a másik pedig hosszan és szépen égett.



Egy nagyon-nagyon megcsonkult és megfogyatkozott gála lett, az év csemegéjének szánt újévi mulatságból. Tegnapi ízelítőnk végén kitértem erre, de nem is voltam pontos ott sem. Több mint fél tucat elmaradt, elhalasztott meccs, melyek végett a szokott számoz képest sovány, 10 meccses menüt kaptunk.

Az egyetlen FightPass meccsen Tim Elliott fogadta Mark de la Rosát. Elliott nagyon keserves időszakon van túl. Két ellenfele is lemondta a meccset ellene, továbbá meghalt az edzője és barátja, Robert Follis. Nagyon nemes gesztus volt látni, hogy a UFC az ő emlékének ajánlotta ezt a gálát.  Tim mikor megtudta barátja halálhírét, 146 fontra hízott, mert sajnálatos módon alkoholba fojtotta a bánatát. Ez is egy faktor lehetett abban, hogy légsúly helyett harmatsúlyban csaphatott össze frissen igazolt ellenfelével.

Tim pedig nem okozott csalódást. Iszonyatosan látványos, domináns birkózással és jitsuval hengerelte le ellenfelét, aki egy jawlock alatt még a karjába is beleharapott az első menet alatt.



A második menet másfeledik percét követően egy csodálatos anakonda fojtással be is fejezte a meccset.  A szemmel láthatóan érzelmekkel töltött Elliott Follisnak ajánlotta a győzelmet, majd azonnal ki is ment az oktagonból. Megsüvegelendő győzelem egy veretlen ellenfél ellen.


Fox Sports 1 ültetők jöttek.


A második meccsen a brazil Matheus Nicolau USADA balhéja után visszatérve a szintén alkoholproblémáival küzdő Louis Smolka ellen bizonyíthatta, hogy cuccok nélkül is jó légsúlyú harcos tud lenni.



És banyek, meg is tette. Akkora 10-7 volt az első menet nálam, hogy csak füstölt. Három legit leütés minimum, földrevitel, azt csinált amit akart. A rá következő két menet alatt már csak az iramot tartotta, hatalmas fölénnyel dominálta a sorozatban negyedik vereségét beszedő Smolkát. És igen, az egyik bírónál is valóban 10-7 volt az első menet, az egészet meg 30-25-re adta. De... nem ez volt az est legnagyobb különbségű győzelme, ó nem. Smolkát az az egyetlen dolog tarthatja a UFC-ben, hogy hawaii szigetéről származik, ahol állítólag a szervezet 2018-ban szeretne egy gálát. 

Az olasz-orosz középsúlyú konfliktust Omari Akhmedov és Marvin Vettori próbálták rendezni. Nem volt ez egy rossz meccs, de igazán jó sem.



Az orosz hozta az első két menetet, de a harmadikra úgy elfáradt, mint szegény őseim lovai, egy egész napos erdei meló után. Nem úgy Vettori, aki a harmadikra nem tudom mit kapott a sarokban, de úgy ment neki Omarinak, mint valami seggbelőtt ármány. Ezzel sikerült a két elveszített menetet úgy kiegyensúlyoznia, hogy a végén mindkettőjük keze a magasba került, egy szerintem igazságosnak mondható többségi döntetlennel. Külön kiemelném, hogy mindkét srácnak elég faintos az álla. Figyeljük őket legközelebb.

A negyedik meccs két pehelysúlyú, Myles Jury és Rick Glenn között zajlott. Komolyan, nem érettem, miért várta mindenki a közösségi médiától kezdve a sima MMA médiáig, hogy Rick Glenn ma itt nyerni fog.



Jury nagyot nőtt a szememben, mert a három menet alatt nem két lábbal állt a gázon és darált, hanem kimérten és pontosan annyit nyújtva győzött, ami minden menetben elég volt a 10-9-hez.Ezzel sikeresen kiegyenlítette két meccses perec szériáját, Glenn pedig 2-2 lett a UFC-ben.

A Fox Sports ültetők főmeccse jött, Khalil Rountree és a Michal Oleksiejczuk félnehézben csaptak össze. Michal azt hiszem az est legnagyobb underdogja volt, mivel Gökhan Saki helyett kellett beugrania néhány hete, debütánsként. Az első menet kiegyenlített volt, a lengyel meglepte Rountreet a technikásságával. Én a lengyelnek adtam, de simán kaphatta Rountree is. Itt meg is mutatkozott az, hogy Saki miért akarta és akarja ezt a meccset.



Rountree kardiója olyan, mint egy lemerülő elemmel működő falióra. Ahogy telik az idő, felfelé már alig megy a mutató, de lefele még behozza a késést. Az első menet végére már dög volt, a másodikra összekapta magát, de nem tartott a dolog sokáig. A lengyel lebontotta, okosan észlelte a kardio dolgot, a harmadik menetre ő is fáradt kicsit, úgyhogy a menet második fele már lassú iramban telt a földön, John McCarthy többször is rájuk szólt, hogy csinálni kéne valamit. Sima győzelem a lengyel részéről, az este eddigi legnagyobb meglepetése.

A main card bunyók


A visszatérő váltósúlyú legenda, Carlos Condit kezdte a mókát a fizetős kártyán, Neil Magny ellen. Az első röhejes dolog az volt, hogy Condit szponzorpénzt kapott a bevonulózenéje miatt, ami a UFC által most nagyon futtatott Bright című film kapcsán. Tehát nem Tool vagy Rage Against the Machine szólt. Szép. Ez már ráerősített arra, amit rebesgettek, hogy Condit minden bizonnyal anyagi nehézségek végett tért vissza. Nem mellesleg P4P all time TOP 3 kedvencem az ember, de ezt nem hagyhatom szó nélkül...



Arra meg én erősítek rá, hogy ha valakinek a ring-rozsda és motiválatlanság fogalmakat kell magyarázni, akkor ezt a meccset mutassátok meg. Condit lassú volt, látszott, hogy nem akar már ő nagyon itt lenni. Minden rúgását elkapta Magny, aki még a földön is megdolgozta kicsit, az egyre halványodó Carlost. Arról nem is beszélve, hogy a kerítés mellett, clinchben nyerte az egész dolgot. Sima 10-9 mindhárom menet, egy bírót kivéve. Condit és az ő stílusa rajongójaként kicsit depressziós lettem ezt nézve... Ez már nem az az ember, aki Robbie Lawler ellen a világot fordította ki a sarkából.

Az egykori szalmasúlyú bajnok, Carla Esparza a hatalmas hype vonaton csücsülő Cynthia Calvillo ellen jöhetett. Jól is indult a meccs, a veretlen lánynak, mert elhozta az első menetet.



Viszont nem tudom eldönteni, hogy fejébe szállt-e a dolog, de a második és harmadik alatt leengedett. Carla, aki birkózással szokott hódítani, simán jobb volt állóharcban. Valahogy nem érzékelte, hogy ez egy 29-28 lesz minden bírónál ellene. Így olyan hepiben és táncikálta várta az eredményhirdetést, hogy az amilyen gyorsan abba maradt, az a szegény Knézy Jenő által mondott ”tedd el év végi humorosba” dolog definíciója volt. Pont aktuális is a dolog.



Bónusz hiszti itt.

Könnyűsúlyban jött nagy kedvencem Dan Hooker, aki Marc Diakiese ellen került fel a főkártyára, az utolsó pillanatban. Nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy mindenki úgy gondolta, ez mekkora bumm lesz. Igen. Még én is.



Szóval többé nem megyek bele ilyen jóslatba, mert ami az első két menet volt, az maga a bepangott szennyvíztisztító medence szélére tapadt száraz foshab volt. Bármennyire is nyerte mindkettőt nálam Hooker, alig volt értékelhető momentum, az izgalom nagyon le volt tekerve a minimumra. Aminek kurva egyszerű oka van, Hooker harcolni akar a UFC 221-en, Perthben, és nem akart sokat kapni. Ezért ennek a halál unalmas üres meccsnek a harmadik menetében, gondolt egyet, azt befejezte az egészet, talán az utóbbi idők legerősebb guillotine fojtásával. Diakiese azonnal kopogta a dolgot, de szó szerint. A mozdulat gyönyörű volt, minden egyéb kaki. Én kérek elnézést az emberem nevében. Legközelebb jobb lesz, ígérem. Főleg, hogy először tudott kettőt nyerni egy huzamban a UFC-ben.

Az előmeccsen több mint egy évet követően újra leszállt közénk, a dagesztáni sas, Khabib Nurmagomedov. És ha már itt járt, rendet tett könnyűsúlyban. Aminek Edson Barboza itta meg a levét.

”Dat Fucking Kalabeeb”, ahogy Joey Diaz mondaná. Rá is szolgált erre a jelzőre, ugyanis amit Barboza két-három lábrúgása után művelt kezdetben, az maga volt a pokol. Ngannou legalább egy ütéssel megöl csesszétek meg, de Khabib agyonver, kitesz a keselyűknek, majd megint behúz az oktagonba. Azt a dominanciát és kegyetlenséget, amit ez az ember a földön művel, nem tudja senki a világon. Csak a szám tátottam egyre jobban, ahogy pergett az első öt perc. Másfél percenként lehetett vonni Barboza pontszámából egyet, ami így nálam hétnél állt meg.



A második menetre Barboza Renan Baraora emlékeztető arccal érkezett meg, a tortúra pedig folytatódott. Egyszerűen Khabib nem ismer irgalmat és a gyors halál fogalmát sem. Nem igazán állt nálam még meccs két menet után 20-15-re. Itt ez volt folyamatban.



Gigantikus tisztelet Barbozának, hogy a harmadikban még tudott egy takedownt védeni és egy pörgő-sarok rúgást tenni Khabib fejére, aki ezután még egy földrevitelből is felállt, majd egy repülő térdessel is próbálkozott, a picit fáradó Khabib ellen. Vége. Ha a két akrobata rúgó mozdulat nincs, akkor ez is 10-8, a vége pedig 30-23 lett volna ami példa nélküli. Mentett valamit a dolog, így 30-24 lett az egyik bírónál a dolog, kettő másik nem látta az elsőt 10-8-nak.

Brutális dominancia, ellentmondást nem tűrő végletekig kinyújtott kínzás. Magabiztosan. Ez volt ma este Khabib Nurmagomedov. Aki azt mondta, nem gondol McGregorra, mert annyi pénze van, hogy amíg el nem fogy tuti nem harcol újra. Célkeresztben Tony Ferguson, valamint ne lepődjetek meg, ha január végéig esetleg az ír derekáról lekerül az öv is... Khabib éhes. Ramadan előtt még harcolni akar, majd utána is, és egy év múlva ilyenkor is.

Dat fucking Kalabeeb. A Khabib Time, pedig egy létező dolog.



Minden idők legnagyobb női harcának beharangozott összecsapás jött, Cris Cyborg és Holly Holm között, a pehelysúlyú koronáért.

És a hype, most fedezte is azt, amit kaptunk. A félórásra tervezett háború első két menete az ismerkedésről szólt, nem volt egyértelmű ki lehet a jobb. Nálam Holly, de ha akarta az ember, Cyborgot is kihozhatta. Viszont ami meglepett, hogy Cyborg szintet tudott emelni, mégpedig úgy, hogy Holly bírta is a dolgot, de csak menni tudott utána.



A harmadik menet vége volt a kulcs. Cyborg ott fordított és tette egyértelművé a dolgot, ami karrierje során, tíz év óta először, végig is ment. Igazából csak szuperlatívuszokban tudok beszélni mindkettőjükről. Cyborg minden idők legjobbja, Holly pedig olyan kemény mint a kád széle. Csak ne lenne benne stressz, és nem tudna senki ellene tenni semmit... De az csak az én véleményem. Holly meg is bírta ütni Cyborgot, de a daráló beindítása helyett clinchbe ment... Ezt láttam nagyon nagy hibának a részéről, ha ott akkor máshogy dönt, akkor most két súlycsoportos bajnok lehetne, valamint a GOAT.

De nézzétek meg a meccset. Tényleg. Döntsétek el, szerintetek ki volt a jobb, mert két bíró szerint is az első kettőt Holly vitte, de a harmadik vége és az előbb említett rossz döntés, mindent elrendezett.

A kérdésem a következő? Ki fog ezek után Cyborg elé állni? Megan Anderson? Cindy Dandois? Esetleg Mighty Mouse? :)

Pár napja írtam nektek a 200. cikkem és teljes szívből köszönöm, hogy befogadtatok. Nagyon jó arcok vagytok. Zabáljátok a kocsonyát és a lencsét, bulizzatok élvezzétek a Szilvesztert. Gyújtsátok fel a karácsonyfát, rázzátok le 2017-et magatokról.

De ne petárdázzatok. Mert az egy ocsmány dolog.

Fónagy out.

Boldog új évet mindenkinek!!!

Támogasd a munkánkat, mert ezzel segítesz!

Mi naprakészen tartunk a UFC és más küzdősportok, harcművészek fontos híreivel kapcsolatosan, Te pedig most segíthetsz, hogy ezt még sokáig csinálhassuk.

Legyen az kicsi vagy nagy mértékű támogatás, egyszeri vagy rendszeres, mi nagyon hálásak leszünk és nagyra értékeljük, hogy hozzájárulsz a TOTALDAMAGE Magazin jövőjéhez.

Válaszd ki a havi támogatás összegét

Válassz egy egyszeri támogatási összeget

Ft

Banki átutaláshoz szükséges adatok

Bankszámlaszám:
10300002-10606292-49020012

Cégadatok:
TOTALDAMAGE MEDIA KFT.
1037 Budapest, Jablonka út 83/a
Cégjegyzékszám: 01-09-179960
Adószám: 24743105-2-41


Megosztás

Szólj hozzá