A ma hajnali számozott gála egyszerűen zseniális volt. Egész egyszerűen jól álltak a csillagok a UFC fölött, mert marhajó meccseket hoztak Manchesterbe, egy pillanatunk sem volt unatkozni. Az est 11 mérkőzéséből kettő, azaz KETTŐ volt képes végigmenni. Úgy csapkodták le és kopogtatták egymást a bunyósok, mintha az könnyű lenne. De lehet, hogy csak siettek valahova. Pontozás? Ain’t nobody got time for that! Vegyük szépen sorban a főkártya meccseit.
Mirsad Bektić vs Russell Doane
Hát a fiúk elindították a hajnalt. Tekintettel voltak a csak emiatt ébredőkre, sokat nem szaroztak és úgy igazából nagy dráma nem volt. Bektić kemény, éles, jó bunyós, Doane pedig egy bátor beugrós. Nagyjából ennek megfelelően zajlottak a dolgok, Bektić az első menet végéig nem nagyon hagyta az amerikainak, hogy beleszóljon a történésekbe, aztán jól le is fojtotta. Egyoldalú dominancia volt. Köszi, srácok.
Stefan Struve vs Daniel Omielańczuk
Behemótjaink meccse is a lengyel beugrásával jött létre. Nem kajának jött azonban Struve ellen, nagyütő, három meccses nyerő szériában volt és jól állt volna a falán a veterán holland skalpja. Struve a meccs kezdetétől remekül élt hatalmas ütőtávjával, néhány esetet kivéve, mikor Omielańczuk képesnek bizonyult betörni és megingatni a Felhőkarcolót. Talált is magának távot, de nem akart tovább távolsági célpontként Struve ütéseinek végén állni, szóval jól levitte, de a menet a holland fordításával zárult. A második menetben sem sokat voltak lábon a melákok, de a második percben Struve túljárt Omielańczuk eszén egy D’Arce fojtással, ezzel a tizenhetedik sub győzelmét aratva. Jó kis bunyó volt, ha engem kérdeztek. De ha nem, akkor is.
Jimi Manuwa vs Ovince Saint Preux
Hát gyerekek, ez egy jó kis párosítás volt. Ez a két faszi atletikus képességeiket, fizikumukat, fizikai paramétereiket és stílusukat tekintve igencsak hasonlóak. Bivalyerős, veszélyes pasasok ezek. Maga a mérkőzés azonban egyáltalán nem volt ennyire kiegyenlített, Manuwa ugyanis sokkal élesebb, sokkal összeszedettebb volt OSP-nél, nem elfelejtve, hogy nem ő az egyetlen a ketrecben, akinek egy ütése is simán csomót tud kötni az ekg-dra. Nagyon szép, nagyon okos kick-box iskolát mutatott be ellenfelén a brit és az első menet nagy részében meg is koptatta a lelkesedését. A terv jó volt, hozta is a második menet feléig is, ott azonban Manuwa egyik tiszta találata Saint Preux-ot megtántorította, majd ezt további taglók követték, amelyek közül az utolsó úgy kikapcsolta, hogy azt nézni is rossz volt. Szegény OSP-nek ettől a KO-tól még a beszédhibája is megjavult szerintem. Poster Boy nagyot alkotott, thanks
, mate.Gegard Mousasi vs Vitor Belfort
Újabb komoly párosítás volt ez. A veterán Belfort TRT nélkül is tényező, és ezt Mousasi egy pillanatra sem felejtette el. Vitor erősen kezdett, ahogy azt tőle megszokhattuk, de most pillanatok alatt elfogyni látszott a lelkesedése. A holland azonban nem pörgött túl, nem olyan fiú. Módszeresen vadászott Vitorra, és akcióról akcióra vette ki a vitorlájából a szelet, mígnem a második menetben alaposan eltalálta, Belfort megingott, Mousasi pedig vérszagot fogott és olyan pokoli pofonzáport zúdított rá, hogy a brazil mást nem tehetett a pánikon kívül. Ennek meg is lett az eredménye, a lábon agyonvert Vitor eldőlt, ott pedig már csak egy kevés áldást kapott, a bíró szerint elég lehetősége volt összeszedni magát… nem vitatkozott szegény. Mousasi egy átkozott mészáros, nagyon szeretem a meccseit, borítékolható a zúzás. Pacsi, Gegard. Meg azért is, hogy a bevonulásodkor kicsit úgy tűnt, mintha érdekelne, hogy hol vagy.
Michael Bisping (c) vs Dan Henderson
Az est főmeccse megosztó párosítás volt, háborgott miatta bunyós, közönség, mindenki. De megtörtént. A Bispinget egykoron brutálisan kiütő Henderson lehetőséget kapott a tündérmese beteljesítésére a UFC bajnoki öv berántásával.
Nos, a jó öreg Dan kiadott magából mindent, nagyon jó meccset hoztak az angollal, nem volt időnk unatkozni. Az okosan, mozgékonyan bunyózó Bispinget az első menet végén megkínálta egy jobbossal, aki ettől felborult, Hendo utána vetette magát… hát de ezt a meccset már láttuk!!! De nem, mégsem… a déja vu manőver beteljesülését és a történelem megismétlését megállította a menet vége. De Hendo makacs, a másodikban megint leütötte a bajnokot. Mostanra egyébként Bisping orcájának szerkezeti integritása megbomlott, ha Dan papa odabasz, annak nyoma van. Ez a britnek nem új.
Amiért csodáltam a Grófot, az az volt, hogy két olyan leütés után, amiből eggyel már évek óta szívják a vérét és minden KO-videó sztárja a neten, mentálisan teljesen összeszedetten jött vissza. Teljesen higgadtan bunyózott, aktív volt, folyamatosan mozgatta Hendersont, aki viszont sokat és jól talált és csőre töltött jobb kézzel várta ellenfele pajzsán a rést.
Imádtam a srácokat… címmérkőzésre érkeztek, Hendo ráadásul az utolsó bunyójára, de eszükben sem volt biztonsági bunyót hozni. Mikor láttunk olyat, hogy a címvédő bajnok többszörösen leütve, pépes pofával hívja magára ellenfelét? Hol látunk olyat, hogy egy öregedő harcos megy is és teljes egyetértésben segítenek egymásnak egy emlékezetes, kőkemény háború megvívásában? Gyönyörű volt. Az eredmény egy szűk Bisping - győzelem, ez az ő tündérmeséje. Sokan persze támadják az eredményt, de ez most nem fontos… a lényeg, hogy Dan Henderson úgy búcsúzott, ahogy kell. Méltósággal, igazi harccal, élvezve, amit ott a ketrecben műveltek, tisztelettől övezve, még Bispingtől is. Gratulálunk, Michael, és Hendo… köszönjük… köszönjük, te cammogó, mosolygós, pofaszétverő szadista baromállat, te… köszönjük minden meccsedet, legenda vagy.
Ilyen felemelkedett hangulatban zárnám soraimat, elképesztő gála volt, óriási meccsekkel, nézzétek meg a prelimeket is, ott is jó volt a buli. Én most megyek, leporolom a Hendo-akciófigurámat és nézek pár highlight videót az öregről. Jó program ez is, levezetjük a gálát.
Szólj hozzá