Ronda Rousey érdemeit még felsorolni is nehéz:
- ő volt az első amerikai nő, aki judóban érmet szerzett az Olimpián
- ő volt az első nő, akit leigazolt a UFC
- ő volt a UFC legelső női bajnoka
- ő volt az első nő, aki egy fizetős internetes UFC-streamen (pay-per-view) volt főmeccsen
- ő volt az első küzdősportoló nő, aki 1 millió dolláros nézettséget generált
- ő volt az első MMA-s, aki ESPY díjat nyert (2014-ben és 2015-ben is ő lett a legjobb női sportoló)
- még mindig övé a leggyorsabb szubos győzelem (14 másodperc) a modern UFC-ben
- hatszor védte meg címét, ez még mindig rekord a nőknél
- ő lesz az első nő, aki bekerül a UFC Hírességek Csarnokába
- ő minden idők egyik legdominánsabb bajnoka, 12 meccsből 12-t megnyert, 12 idő előtti kivégzéssel, és csak Holly Holm, ill. Amanda Nunes tudta őt megverni
- ő volt a UFC első szupersztárja
Ezek mellett bizony eltörpülnek azok a dolgok, amiket Rousey a két veresége után művelt, úgyhogy ezeket ebben a cikkben inkább ki sem fejtem, nem lenne elegáns.
A beavatását a tegnapi UFC 225-ön jelentették be, a ceremónia július 5-én lesz Las Vegasban, ami azért különösen érdekes, mert Rousey 2016. december 30. óta (ekkor kapott ki Nunestől) nem jelent meg az MMA szcénában. Szóval mondhatjuk, hogy már lassan két éve inaktív – persze ez így nem teljesen igaz, időközben férjhez ment, és már full-time pankrátorként keresi a kenyerét.
Nem lenne túlzás, ha azt mondanám, hogy az MMA népszerűségben nem tartana ott, ahol ma tart, ha Rousey 2010-ben nem dönt úgy, hogy a tatamit leváltja ketrecre. Arról nem is beszélve, hogy nélküle talán nők sem verekednének ma UFC-gálákon, de ha mégis, akkor biztos, hogy nem főmeccsen, vagy főkártyán.
Köszönjük, Ronda Rousey.
Szólj hozzá