Pankronicles III: Rickson, a Gracie-k bajnoka

Pankronicles III: Rickson, a Gracie-k bajnoka


Tovább folytatódik a bloodyelbow.com dokumentumfilm sorozata – Luke Thomas narrációjával – melyben bemutatják a nézőknek, milyen folyamatok vezettek el az MMA megszületéséhez. Az első két részről készített cikkünket itt, vagy itt éritek el.

A második epizód ott maradt abba, hogy Frank Shamrock és néhány japán birkózó megalakították japán első hibrid harcművészeti szervezetét a Pancraset. Később az első UFC gálákon Shamrock összecsapott Royce Gracievel, aki sorra aratta győzelmeit ezeken a korai rendezvényeken és médiának hála, hamar nagyobb ismertségre tett szert, mint családjának összes többi tagja, akik korábban már évtizedeket töltöttek azzal, hogy pusztakezes bunyókban bizonyítsák családjuk küzdőművészetének létjogosultságát.

Amit, azonban az újsütetű rajongók nem tudhattak – még jócskán az internet és a google előtt járunk, hogy a család igazi terminátorának, Rickson Graciet tartották, Royce idősebb testvérét. Rorion Gracie, aki az UFC egyik kitalálója és promótálója volt az, aki, nagyon jó érzékkel felismerte, hogy, ha az atletikus Rickson gyűrné le sorban az ellenfeleket a nyolcszögletű küzdőtéren annak nem lenne akkor hatása, mintha a magas, vékony, egyáltalán nem fenyegető kinézetű Royce győzedelmeskedne, a Gracie család által kitalált technikák tárházát bemutatva. Többek közt emiatt képviselte Royce, a Gracie klánt az UFC-ben Rickson helyett, akinek azonban megadatott a bizonyítás lehetősége, a bolygó túloldalán Japánban.

Rickson, hírnevét a ’80-as évektől építette. Egy sor, a televízió által is sugárzott vale tudo meccsen győzedelmeskedett korábban. Népszerűségét az a videó felvétel is tovább növelte, melyben látható, hogy a tengerparton összecsap Hugo Duartevel, aki egy másik rivális harcművészet a luta livre neves képviselője volt. És, hogy miért pont Japán?

Nos, a Gracie név Japánban elég ismert volt, köszönhetően a Helio Gracie és Kimura közötti bunyónak. Kimura a később róla elnevezett technikával győzte le Heliot. Ugyanakkor a brazil-japán harcművészeti kapcsolatok még korábbra mennek vissza, hiszen rengeteg japán judoka érkezett a XX. század elején Brazíliába, akik magukkal hozták a különböző stílusok közti összecsapások gyakorlatát. Később az ilyen jellegű összecsapások kapták Brazíliában a vale tudo nevet.

Kimura emellett birkózó is volt. Az angolban a pro-wrestler kifejezést használják, amit mi a magyarban pankrátornak fordítunk. Japánban is népszerűek voltak ezek az előre megkoreografált bunyók, bár ott a közönség jobban díjazta az olyan „harcokat” amik realisztikusabbnak hatottak és kevesebb show elem volt bennük, mint Amerikában. Innen már csak egy ugrás volt, hogy néhány japán birkózó – a ’80-as években – elkezdjen olyan meccseket szervezni, amik nem voltak előre megírva és valóban, igazi harcot hoztak. Itt kell vissza utalni a cikk elején említett Frank Shamrockra, aki ugyan nem volt japán, de komoly részt vállalt ezeknek az összecsapásoknak a népszerűsítésében és maga is részt vett ezeken a rendezvényeken bunyósként.

Az egyik ilyen birkózó, Satoru Sayama annyira oda volt a valód bunyók ötletéért, hogy összeállította saját szabályrendszerét a Shootot. 1994-ben a Shooto szervezet úgy döntött, hogy elhozza Japánba a legdurvább harcművészeti tornát, amit addig láttak és itt jön Rickson a képbe, aki többek közt egy kövér csekknek köszönhetően részt vett a gálán. Egy este, nyolc harcos különböző harcművészeti háttérrel. Ismerős? Nem véletlen ez a gála erős hasonlóságot mutatott az első UFC rendezvénnyel, már csak abban is, hogy ezt is egy Gracie nyerte meg. A tornagyőzelemnek hála, Rickson legalább olyan híres, ha nem még híresebb lett Japánban, mint testvére, Royce Amerikában.

A hírnévnek hála Ricksonra nemcsak a közönség figyelt fel, de azok a japán birkózók is, akik nagy érdeklődést mutattak a kevert szabályrendszerű küzdelmek iránt.



Szólj hozzá