A politikai elnyomás miatt 12 éves korában Magyarországot családostól elhagyni kényszerülő Krisz neve mellett magyar zászló lobogott a UFC-s bunyóin, magyar bevonuló zenéje is volt (a 8 óra munka, 8 óra pihenés Nagy Ferótól) tehát a „Hungarian Nightmare", vagyis a „Magyar Rémálom" becenévre hallgató Wellisch egyértelműen a hazánkat képviselte Dana White-éknál 2006 és 2009 között.
Az AKA-ban készülő (American Kickboxing Academy), nehézsúlyú magyar fighter három év leforgása alatt öt bunyót nyomott le a UFC-ben, így az ő nevéhez fűződik négy magyar sporttörténelmi siker is MMA-ban: az első magyar debütálás a UFC-ben, az első magyar főkártyás mérkőzés a UFC-ben, az első magyar győzelem a UFC-ben, valamint az első magyar submission győzelem (heel hook) a UFC-ben.
Wellisch-t eddig elkerülte a rivaldafény (a fight.hu írt róla 2006-ban, de a cikk nem lett túl felkapott), de ennek most véget vetünk! Felvettük vele a kapcsolatot, ő pedig készséggel válaszolt – természetesen az anyanyelvén, magyarul – a kérdéseinkre, mi pedig idézzük az általa megírt válaszokat.
Fogadjátok szeretettel a Krisztiánnal készített interjúnk első részét!
Totaldamage: Krisztián, először is, köszönjük szépen, hogy szánsz időt arra, hogy interjút adj magazinunknak. Nagyon jó érzés egy ekkora legendával beszélni és felfedni az igazságot.
Krisztián: Sziasztok! Tulajdonképpen egy kicsit furcsa, de nagyon megható is egyben, hogy mindezt több, mint 15 évvel a karrierem befejezése után szóba hoztátok. Kellemes meglepetésként ért, és örülök neki, hogy a magyaroknak még mindig sokat jelent, hogy egy magyar ember képviselte a hazánkat és a magyar népet ilyen nagy világeseményeken, a magyar zászlóval a neve mellett.
Erre még mindjárt visszatérünk, de előbb kezdjük a legelején. Azt tudom, hogy Budapesten születtél, de ott is éltél 12 éves korodig? Milyen volt a gyermekkorod, melyik általános iskolába jártál?
Krisztián: Igen, Budapesten születtem és a Pitypang utcai Általános Iskolába jártam. Kb. 11-12 éves koromig Magyarországon éltünk. Jó emlékeim vannak a gyerekkoromról, például a balatoni nyaralásokról és hasonlókról. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem, milyen politikai elnyomást éltek át szüleim Magyarországon, és senki sem tudta, hogy a kommunizmus végül békésen fog megbukni. A szüleim úgy döntöttek, hogy elhagyják Magyarországot. Sokat feláldoztak azért, hogy a testvéreim és én jobb lehetőségeket kapjunk külföldön, amiért nagyon hálás vagyok. Ilyen lehetőség volt a "mixed-martial-arts" pályafutás lehetősége már 2000-ben, amelyre Magyarországon egyszerűen nem lett volna lehetőség akkor.
Hogyan ismerkedtél meg a küzdősporttal?
Birkózással kezdtem, középiskolában, majd az egyetemen is. Egyszer egy Stephen Neal-elleni meccsen, aki szabadfogású birkózó világbajnok lett, kiugrott a vállam. Ez a sérülés végül oda vezetett, hogy abbahagytam az amatőr birkózást. De még mindig volt kedvem versenyezni. Így hát beiratkoztam harcművészeti edzésre a San José-i American Kickboxing Academy-be. Javier Mendez és a többi edző úgy érezte, rendelkezem azzal, ami ahhoz kell, hogy harcosként pénzt keressek, ezért megkérdezték, akarok-e harcolni. Így kezdődött a "mixed-martial-arts" karrierem.
Hogy kerültél be a UFC-be? Brutális, hogy rögtön egy főkártyás mérkőzéssel kezdtél!
2004-ben elkezdtem a jogi egyetemet, de folytattam a bunyót is. Abban az időben több csapattársam is részt vett az "Ultimate Fighter" első szezonjában, köztük Mike Swick, Josh Koscheck és Bobby Southworth. Őszintén szólva kicsit irigykedtem. De hamarosan újabb lehetőség nyílt a hozzám hasonló nehézsúlyúaknak, hogy bekerüljenek a "The Ultimate Fighter" új évadába, és egy sikeres válogató után felajánlottak egy helyet a műsorban. Sajnos nem tudtam szabadságot kivenni a jogi egyetemről, hogy részt vegyek a műsorban. De nekem így is jobban bejött, mert kaptam egy jobb UFC szerződést, mint azok akik a műsorban részt vettek.
A felvételeken láttam, hogy Magyarországot képviselted a UFC-ben. Mit gondolsz, a magyar média miért nem kapta fel ezt a legendás eredményt? Ennek benne kellett volna lennie a Híradóban! Lehet, hogy csupán azért, mert nem innen repültél oda?
Szerintem a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a magyarországi mainstream médiát akkoriban egyszerűen nem érdekelte az MMA. A sport népszerűsége robbanásszerűen megnőtt az Egyesült Államokban az Ultimate Fighter első szezonja után. De közel sem volt olyan népszerű világszerte (az olyan helyeken kívül mint Japán vagy Brazília), mint manapság.
„Az is lehet, hogy néhányan azért nem láttak engem elég magyarnak, mert nem edzettem és nem éltem Magyarországon, amikor a UFC-ben harcoltam. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Ezzel én nem veszítek semmit, ugyanolyan büszke leszek, mert az ember azért büszke az ilyesmire. Semmi, amit csináltam, nem csökkenti azt, amit Fábián Melinda elért. Köztünk nincs verseny. Az én időm régen eljött és elmúlt. Tisztelek mindenkit, aki a világ legkeményebb sportágának legnagyobb színpadán versenyez. Remélem, hogy Melindával inspirálunk másokat, akik sokkal többet érnek el, mint amit mi elértünk. Ha Melindára vagy rám úgy tekintenek, mint az úttörőkre, akik kikövezték az utat, akkor ez egy nagy megtiszteltetés, amelyet szívesen megosztok vele. Ráadásul még csak nem is voltunk kortársak, ő hat évvel az után kezdte, hogy én visszavonultam. De neki se lett volna lehetősége a 2000-res években bekerülni a UFC-be itthonról. Nekem is csak azért sikerült, mert nem itthon éltem."
Nagyon jó lenne látni egy magyar UFC-bajnokot a jövőben. Remélem, ha egyre több magyar fellépő lesz a sportban, mert akkor egyre többen fogják követni itthon, és remélem, hogy lesznek olyan magyarok, akik még sokkal többet elérnek, mint én, vagy Melinda. Úgy gondolom, lehetséges, hogy legyen egyszer egy UFC bajnokunk. Miért is ne? Ha birkózásban le tudja győzni egy magyar ember az egész világot, akkor miért ne tudná ezt megtenni a UFC-ben is?
Amikor aktív voltál a UFC-ben, beszélgettél Dana White-tal? Van valami érdekes történeted vele kapcsolatban?
Egy történetet megoszthatok. A UFC szokott fizetni bónuszokat. Az egyik ilyen az "Éjszaka legjobb submission" bónusza. Amikor győztem Scott Junk ellen, gyakorlatilag biztos volt, hogy megkapom az "Éjszaka legjobb submissionje" bónuszt, mert nem volt más submission. Az utolsó mérkőzés a Forrest Griffin v. Shogun Rua volt. Shogun megsérült, és Forrest "rear naked choke"-al nyert. A sajtótájékoztatón Dana White bejelentette, hogy az "éjszaka legjobb submission" bónuszt Forrest Griffin kapta. Hozzátette: "Elnézést, Krisztian." Nagyon mérges voltam emiatt, mert sokkal jobbnak tartottam azt a fogást, amivel én győztem ("heel hook"). Így elestem az 50 000 dolláros bónusztól.
Egy korábbi interjúdból úgy hallottam, jössz majd valamikor Magyarországra. Igaz ez?
Igen, vannak még Magyarországon rokonaim, akiket gyakran látogatok. Azt hiszem, más kötelezettségek miatt csak jövőre lesz alkalmam megint eljönni. De ha ott leszek, szívesen megnézném, hogyan fejlődik az MMA Magyarországon. A héten találkozom Javier Mendezzel, mert jó barátom, és elmesélem neki ezt az egészet. Mondom majd neki, hogy amikor jövök legközelebb Magyarországra, jöjjön velem, és elmeséljük majd, milyen volt az "ókorban" az MMA.
Ez még csak az interjú első része. A második rész – amelyben még a mostaninál is érdekesebb történetek lesznek a UFC-s mérkőzésekről, a kőkemény sparringokról Cain Velasquezzel, a mindenkit megnevettető bevonulózenéjéről, és még sorolhatnánk – Krisztiánnak rengeteg jó sztorija van a UFC-s éveiből, szóval angolosan szólva, „Stay tuned!"
Szólj hozzá