Sam Alveynek már azt is nehéz felidéznie, mikor volt utoljára esélyesnek tartották egy meccsen – főleg úgy, hogy az interneten nagyjából mindenki azt üvölti, hogy biztosan veszíteni fog, és ez nincs most sem másképp.
A UFC-s karrierjét egy 0–8–1-es szériával zárta, és bár sosem gondolkodott a visszavonuláson, de pontosan tudta, hogy innentől meredek lesz az út. A UFC után megnyerte a következő MMA-meccsét, majd leszerződött a Karate Combathoz, ahol gyakorlatilag teljesen újjáélesztette a karrierjét, csakúgy, mint Mike Perry a BKFC-ben.
Több győzelmet szerzett, aztán összerakták az egykori K-1-es Tyrone Sponggal, aki egy legendás elitben bunyózott régen. Egy olyan elitben, ami a mai nehézsúlyú mezőnyt vígan agyonverné álmából felkeltve is.
Alvey akkor is underdog volt, ennek ellenére kiütéssel győzte le Spongot és ezzel megvédte a Karate Combat nehézsúlyú bajnoki címét, ami valljuk be, tényleg óriási meglepetés volt. (Azt azért hozzátenném, hogy Spong 3 éves kihagyás után tért vissza).
Alvey most arra készül, hogy szombat éjjel/hajnalban szembenézzen a 201 centis „szörnnyel”, Robelis Despaigne-nel. A kubai KO-gép 6–0-s mérleggel áll a Karate Combatban, ebből négy meccsét KO-val nyerte meg, összesen mindössze 44 másodpercny alatt.
„Folyton olyan meccseket adnak nekem, ahol esélytelennek kellene lennem!” – mondta Alvey az MMA Fightingnek. „Ross Levine ellen, aki a valaha volt legdominánsabb középsúlyújuk volt. Antonio Arroyo ellen, aki úgy nézett ki, mintha kőből faragták volna, aztán Tyrone Spong ellen, akiről simán lehet mondani, hogy minden idők egyik legjobb kickboxere. Szerintem direkt csinálják. Hé, én épp most bizonyítom be, hogy én vagyok minden idők legjobb karatekája. Ők meg csak arról gondoskodnak, hogy ezt minden meccsen újra és újra bizonyítanom kelljen.”
Furcsa módon Alvey imádja, hogy mindig esélytelennek hiszik, mert ettől csak még édesebb számára a győzelem.
„Imádom. Ez baromi szórakoztató. Még a UFC-s karrierem alatt is sokszor ezt hallottam. Amikor Cezar Mutantét vertem, ő volt a következő nagy dolog, a következő Vitor [Belfort], én meg három perc alatt leütöttem. A tisztelet, amit utána kapsz, őrület. Olyan jó érzés bemenni és megverni azokat a srácokat, akiknek papíron nyerniük kéne, vagy akikről az egész internet azt gondolja, hogy nyerni fognak. Ez az egész egyszerűen nagyon élvezetes.
Alvey elismerte az interjúban, hogy még soha nem harcolt Despaigne-hez hasonlóan magas ellenféllel, de pontosan tudja, hogyan kell egy ilyen típust támadni.
„A magas srácok nem tartják annyira magasan a kezüket, mert az a plusz magasság, az a plusz 10–12 centi miatt nincsenek benne a legtöbb ember ütőtávjában. Nekem az ő támadásait kell időzítenem. Tudnom kell, mikor támadhatok én. Ha betalálok, tudom, milyen erőset ütök. Több kiütésem van, mint Dan Hendersonnak! Csak meg kell találnom a módját, hogy eltaláljam. Az is elég, ha leviszem a földre egy ütéssel, hasra ütök, hogy összegörnyedjen. Finom cselek, megtévesztések, ilyen apró dolgokkal lehet úgy elrontani a testtartását, hogy jobban megnyíljon az álla.”
Amikor Despaigne 2024-ben először az UFC-hez került, már akkor komoly hype övezte, hiszen első négy profi meccsét brutális, első menetes kiütéssel nyerte. Aztán a következő két meccsén mintha nem is ő lett volna a ketrecben, pontozással kikapott, aztán kirúgták.
Mostanra Despaigne a Karate Combatben újra felépítette magáról a félelmetes imidzsét, de Alvey pontosan tudja, hogy ha megveri, akkor jönnek majd a szokásos kifogások, hogy „hát igazából sosem volt olyan jó”.
„Ez egy legacy meccs. Amikor majd öreg és ősz leszek, és az unokáim unokáinak mesélek, elmondhatom, hogy legyőztem Góliátot. Szó szerint egy Góliátot vertem meg. Egy olyan embert, aki 12–15 centivel magasabb nálam, és kb. 25 centivel hosszabb a keze. Hihetetlen, milyen hosszú ez az ember. Mondhatnak, amit akarnak, de azt soha senki nem veheti el tőlem, hogy mennyivel nagyobb volt nálam… nagy fa nagyot dől – én gondoskodom róla, hogy így legyen.”
A gálán összesen 10 bunyót rendeznek – a részletekért kattints erre a linkre.
Szólj hozzá