MMA újságíró a világ körül – Interjú Fónagy Lászlóval

MMA újságíró a világ körül – Interjú Fónagy Lászlóval


Szia, Laci! Kezdjük mindjárt a legfontosabbal, honnan jött a küzdősportok, az MMA szeretete? Mióta követed a különböző szervezeteket?

Üdv! Honnan jött a szeretet? Ez egy rendkívül aranyos sztori.

Az évezred elején, mikor még a szélessávú internet ritka volt, egy ismerősön keresztül lehetett kérni dolgokat CD-n. Volt egy film, és volt egy játék lista, előbbin egyszer megláttam egy ”Shockwave” nevű alkotást.

Gyermekként még arra következtettem, hogy ez valami földrengés-alkotás lehet...

Hát nem.

Ez a PRIDE szervezet, 2003-as gálája volt, rémes minőségben, de angolul, főmeccsben Lil Nog, aki hihetetlen módon jövő hónapban még mindig harcolni fog....

A szerelem nem volt azonnali, de amikor lehetőség adódott akkor igyekeztem elcsípni mindent, 2005 körül pedig lett menő internet otthon, így kinyílt a világ minden téren, nem csak a pár kilobájtos GTA modokat lehetett tölteni hajnalonként… :)

Tudatosan választottad, hogy újságíróként/fotósként szeretnél dolgozni, vagy egyszer csak kínálkozott egy lehetőség az álommunkára?

Rendkívül csapodár ember vagyok karrier terén. Semmi sem tudatos, mindig be van kapcsolva a ”shuffle”.

Bármivel foglalkoztam az életben, legyen az motorsport (menedzsment része), vagy olyan dolog, ami kevésbé érdekes, rendkívül hamar jön nálam.

A totaldamage.hu adott egy platformot nekem a cikkírásra, amelyet, mint minden pancser, eleinte tükörfordítással kezdtem, két éve kora ősszel.

Miért?

Mert úgy éreztem értéket tudnék szolgáltatni, 40.000 ember számára. Teltek múltak a hónapok, aztán egy idő után elkezdi a magát hozzáadni az ember, saját véleményt formál, nem ragaszkodik az újságírói formaságokhoz. Gonzo-zik. Gonzozgat.

Olyan, mint a zene. Először van egy demó, majd egy stúdióverzió, de az igazi élményt a koncerteken kapod, közel a tűzhöz. Én pedig szeretek minél közelebb lenni. Általában az első sorban.

Mivel pár hónap, nagyjából háromnegyed év után rájöttem, hogy hiába vagyok ”jó” a cikk részben, valami motiváció kellene, hogy szintet tudjak lépni.

És itt jött az első gondolat, hogy nincs hová.

Hiába csináltam podcastet, 2-3 órán át magamban beszélve 6-8 MMA szervezetről, hírekről, pletykákról és JÓ SZÁMOKAT IS GENERÁLT... Abbahagytam, mert heti 25-30 cikk mellett nem volt rá időm. Elkezdtem kutakodni, hogyan tudnék helyszínekre utazni.

Ez a kutatás nagyjából fél évig tartott, tél közepe felé, a UFC 232 után rátaláltam a kimura.se oldalra.

 Az érdekes rész, pedig itt következik. Prágát kicsit elodázva kértem meg, hogy mehessek, így késve ment be az akkreditációs kérelmem mégis azonnal elfogadták... Ez már egy jó jel volt, de úgy éreztem, bedobom magam a krokodilok, cápák közé.

Jaser, a főnököm kissé áll-leejtve fogadta a hírt, hogy a saját magam anyagi hátterét se sajnálva foglaltam egy utat Las Vegas-ba, a UFC 235-re.

Egyetlen egy újságíró sem volt ott Prágából. Én voltam az egyetlen, a kis állványaimmal, megilletődött mosollyal, aki megcsinálta a két hétvégét oda-vissza és erre rohadt büszke vagyok. London és Szentpétervár már kissé jobban organizált volt.

Idén már 4 UFC gálán jártál, 4 különböző országban (Csehország, USA, Anglia, Oroszország), eszméletlen tempó. Ilyen feszített menetrend mellett is megmarad az élvezeti faktor?

Hogyne.

Ha valaki ezt nem élvezi, akkor keressen más munkát.

 Bár Vegas után kissé elszállt az agyam, érinthetetlennek éreztem magam és kissé felfújt ego-val értem földet itthon... Egy reality-check (főleg) Vermes Csilla által, aki talán a legfontosabb ember az életemben rávilágított dolgokra. Sok volt a jóból és a rosszból is. :)

 Új emberek, új helyek, kultúra, impulzusok, ez a legjobb munka a világon.

 Az egyetlen dolog, ami kicseszhet az emberrel az a jetlag, de igyekszem bulizással kompenzálni, ha messzebbről jövök haza.

Sok idő megszervezni egy ilyen utat, vízumszerzés, akkreditáció és persze a piszkos anyagiak?

Nem nagy dolog, repülőjegyek terén kell észnél lenni és jókor foglalni, ugyanez érvényes a hotelekre is.

Utóbbival kapcsolatban van egy tippem. Ha erős pletyka szinten megy egy hír, egy esetleges helyszínről, azonnal foglalni kell, mert abban a szent pillanatban amint nyilvános és hivatalos lesz a dolog, 3x-4x több pénzt is elkérhetnek egy jobb hotelért.

Amerikai ESTA papírt gyerekjáték kitölteni, az orosz vízumért viszont naaaagyon meg kell harcolni és időben beadni a kérelmet, ha esetleg elsőre nem vagy szimpatikus nekik. :)

Melyik állomás volt a legjobb és miért? Visszatérsz bármelyik helyre, ha ismét lesz gála?

Eddigi legjobb Szentpétervár volt. Lenyűgözött a hely, az emberek, a kedvesség, segítőkészség a kultúra, a nők... Egyszerűen minden. Meg már gyakorlattal érkeztem, szóval eddigi legsimább volt minden. Továbbá hatalmas móka volt, hogy Édesanyám az egészet mellettem élte át. :D

Történt olyan (akár személyes) dolog, amire nagyon szívesen emlékszel vissza?

Rengeteg dicséretet kapok, leginkább a képeim miatt, kollégáktól, harcosoktól egyaránt. Nem rossz már olyan barátokkal vagy Instagram követőkkel rendelkezni, mint a Shevchenko nővérek, a UFC fotósa Jeff Bottari és még sorolhatnám...

Hogy bánik a szervezet a sajtósokkal, mennyire tesz a kedvükre, milyen körülmények között laktok, dolgoztok?

Fantasztikusak a körülmények.

Csodálatos ételeket kapunk a UFC-től, egy héten olykor 2-3 nap is sorozatban. Legyen az főétel, vagy desszert, a legjobbat adják. Ingyen.

Emiatt is változott a véleményem a szervezet kapcsán és kelek védelemre, ha valaki beleáll akár Dana White-ba is. Az ember egy zseni, óriási karakter és néha tényleg egy tulok tud lenni, de a leglágyszívűbb emberek egyike a világon.

Van kialakított hely munkára a média centerben, a ketrec mellett is, szóval mindenki 1000000% százalékig ki van elégítve. Aki itt rosszul tud dolgozni az elnézést, vagy hülye, vagy pályát tévesztett.

Mennyire közvetlenek veletek a harcosok? Milyen érzés rajongóként megélni, hogy a kedvenceiddel találkozhatsz?

Mindenki közvetlen a végtelenségig. Azok, akikről alapból tudni lehet, hogy szerényebbek nyilván nem mész oda puszipacsira, de mindenkivel meg lehet találni a hangot. De ez nyilván rajtad is múlik.

Van rivalizálás a riporterek között? Volt bármiféle konfliktusod valamelyikükkel, vagy éppen ellenkezőleg, könnyen új kapcsolatokat/barátokat lehet szerezni?

Szentpétervárig nem láttam ilyet, de az oroszoknál volt kis tolakodás, stb. Meg konkrétan a Ruptly csapata nem látta érdemesnek, hogy befussanak időben az ültetőkre, így a földön egy ragasztószalag X-szel jelezték, hogy majd pár óra múlva ők majd ott lesznek a főkártyára.

A legnagyobb kaján vigyorral téptem fel, helyeztem le a saját állványomat, mert ilyen sem Prágában, Vegasban, de Londonban sem volt, mondom itt se lesz.

Miben más egy gála a helyszínen, mint a tévéképernyők előtt?

Nem lehet hasonlóságot se keresni. Mikor Londonban Bisping-et bejelentették Hall of Famer-nek, kb. másfél-két méterre voltam tőle. Azt az adag érzelmet, amit a közönség kiadott akkor magából, talán életem egyik legmeghatározóbb élményének fogom tartani.

Nem hiszem, hogy TV-ben bármi átment ebből.

Vannak különbségek egy európai és egy amerikai gála között? Körítésben, hangulatban, esetleg bármi másban?

Nincs nagy differencia EU és USA gálák között. Amerikában többen voltunk, de a morál és a hangulat is hasonló. Talán az amerikaiak többet mosolyognak.

A sportág nagy nevei közül, volt, aki különösen megfogott a személyiségével? Például addig nem kedvelted, de élőben nagyon szimpatikus volt?

És akkor most lehet megkövezni. :) Ben Askren-nel és Jon Jones-szal is hosszasan tudtam beszélgetni, egyikőjüket sem állhattam ki előtte, ilyen-olyan okokból.

Askren alig két héttel később Londoban megismert, köszönt és áááá hihetetlen jól esett. :)


Több fotód is megjelent egyes harcosok közösségi média oldalain (Instagram). Ez a legnagyobb elismerés, amit egy újságíró kaphat?

Nyilván ez is, de mikor egy tapasztalt kolléga mondja, hogy kezdőhöz képest olyan odaadással csinálom, amilyet rég látott új embernél, akkor azért lábujjhegyre tudsz állni lélekben.

Most, hogy már 4 országot kipipáltál, van még tervben újabb UFC-túra az idén?

Újítok is, Glory-ra megyek májusban, közvetlen utána Stockholmba, majd Bellator London, UFC 239, és ha a UFC 241 Los Angelesben lesz, akkor oda is, továbbá Abu-Dhabi szeptember elején, Szocsi azon hó végén... Nincs megállás. :)

Ha egyetlen szóval kellene jellemezni az elmúlt két hónapot, mit választanál?

Nem tudom egy szóval jellemezni. A ”csodálatos” talán a legközelebbi, de az sem fedi le igazán.

 Származott/származik-e bármi előny ebből a munkából a hétköznapi életben?

Igen. Az új leírásnak és fotóknak köszönhetően jelentősen megnőtt a forgalmam a Tinderen.


Támogasd a munkánkat, mert ezzel segítesz!

Mi naprakészen tartunk a UFC és más küzdősportok, harcművészek fontos híreivel kapcsolatosan, Te pedig most segíthetsz, hogy ezt még sokáig csinálhassuk.

Legyen az kicsi vagy nagy mértékű támogatás, egyszeri vagy rendszeres, mi nagyon hálásak leszünk és nagyra értékeljük, hogy hozzájárulsz a TOTALDAMAGE Magazin jövőjéhez.

Válaszd ki a havi támogatás összegét

Válassz egy egyszeri támogatási összeget

Ft

Banki átutaláshoz szükséges adatok

Bankszámlaszám:
10300002-10606292-49020012

Cégadatok:
TOTALDAMAGE MEDIA KFT.
1037 Budapest, Jablonka út 83/a
Cégjegyzékszám: 01-09-179960
Adószám: 24743105-2-41



Szólj hozzá