A ma hajnali The Ultimate Fighter 24 évad döntője tanulságos a UFC számára a légsúlyt illetően. Egyrészt bebizonyosodott, hogy Mighty Mouse Johnson súlycsoportjában megközelítette Anderson Silva nagyságát, ugyanis kilenc darab címvédésével csupán egy győzelemre van a korábbi középsúlyú king pin Silva-tól. A TUF 24 majdnem elérte célját, ugyanis az évad nyertes Tim Elliott az eddigi talán legkeményebb tesztet hozta Johnson számára. Emellett viszont hiába p4p a legjobb bunyós Mighty Mouse a világon, a kutyát nem érdekel a srác. A hajnali gála ugyanis 188.000 dollár bevételt hozott, a helyszínen pedig csak 2.000 ember látta a rendezvényt, ami messze a 2016-os év legrosszabb UFC statisztika.
Mighty Mouse elkerülte az egérfogót
Pedig Tim Elliott majdnem meghalt fogyasztás közben. Az nyilatkozta, hogy először életében közel állt ahhoz, hogy bedobja a törülközőt a szaunában, kész lett volna fizuja 20 százalékáról is lemondani. Erre ugye akkor kerül sor, ha valaki nem tudja hozni az előírt súlyhatárt, Elliott csapata azonban addig hajszolta a srácot, amíg csak lement az utolsó pár deka is. Ennek fényében viszont külön megsüvegelendő, hogy Tim öt menetet nyomott le a bajnok ellen, sőt, Mighty Mouse eddigi bajnoki pályafutásának egyik legkeményebb tesztjének bizonyult a kihívó.
Az első menetben kemény ütés-váltással kezdek a srácok, Johnson menetrendszerű földrevitele jött, viszont Elliott húzta a guillotine, ami nagyon szorosnak tűnt. Sőt a d’arce choke is, amibe átment ebből, Johnson minden tudására szüksége volt, hogy túlélje ezt a menetet, amit viszont a pontozólapokon a kihívó vitt. Ez már lol volt önmagában, tekintve hogy utcahossznyi underdog volt Elliott a meccs előtt.
Wow! #TUFFinale
— UFC (@ufc) 2016. december 4.
Mighty Mouse a másodikban már óvatosabban ment földre ellenfelével, nem akadt bent fojtási kísérletben, így tudta hozni a csomagolós játékát. A harmadik és negyedik menetben Elliott némileg furcsa állóharcával tudta zavarba hozni a bajnokot, a földön többször felső pozícióba tudott fordulni, de összességében Mighty Mouse klasszisa dominált. Az utolsó menetben Elliott még hatalmas slam-el ment földre Johnsonnal, de Mighty Mouse ki tudott pörögni és fentről kontrolált. A bajnok tehát klasszis birkózó hátterére hagyatkozva tudta hozni a meccset, nagyszerűen jött ki a szub-kísérletekből és folyamatosan ment a finishre mountból ő is, de végül nem tudta idő előtt hozni a meccset, ez pedig Elliott érdemeit emeli ki.
.@TElliott125's ground defense is on point tonight!! #TUFFinale
— UFC (@ufc) 2016. december 4.
Tim jelezte a meccs után, hogy utoljára fogyasztott ekkorát, legközelebb harmatsúlyban bunyózik. Valószínűleg nem szenved majd meccshiányban, ugyanis elég magasra lőtte be az ázsióját a hajnali teljesítményével. Mighty Mouse meg valszeg készülhet Joe-jitsu ellen, ugyanis a TUF 24 kapitányok meccsét Joseph Benavidez nyerte.
A TUF 24 kapitányok harca
Az a Benavidez, aki pár éve felpakolta minden cumóját a kocsijára és lehajtott a Team Alpha Male csapatához. Joe és vele a csapat olyannyira jó munkát végzett, hogy eddig pályafutása során egyedül Dominick Cruz és Mighty Mouse győzték le, szóval a p4p lista első két arca. Ez nem rossz teljesítmény, de egyben frusztráló is egy időben élni ilyen tehetségekkel, ugyanis Cruz és Johnson is kétszer verték már meg Joet. A TUF 24-ben Benavidez ellenlovasa Henry Cejudo volt, aki a 2008-as pekingi birkó aranya után nagy dirrel-durral érkezett a UFC-hez. Nem feltétlenül kötöttek örök barátságot a srácok, emberkedésből jutott bőven. Benavidez célja egy Mighty Mouse elleni trilógia, Cejudo célja pedig előző bukott meccsének kozmetikázása volt, így hát nem is pazarolták a srácok az időt meccsükön.
What a battle!!!! #TUFFinale
— UFC (@ufc) 2016. december 4.
Benavidez mindjárt bekezdett pár kemény ütéssel, de Cejudo egy bombával válaszolt, amit bizony ki kellett pihennie Joe-nak. De aránylag gyorsan visszajött a meccsbe, viszont Cejudo kétszer tökön rúgta cserébe, a másodikért kapott is pontelvonást. Három menetre kiírt meccsen ez nem volt túl jó előjel Henry számára. Joe elsősorban kintről dolgozott, Cejudo meg ment előre bullyn, hogy elérje ellenfelét. Ez volt a recept a második menetben is, viszont Benavidez látszólag jobban fogta a ritmust és nagyobb számban talált. Ami azonban feltűnő volt, hogy Cejudo kickbox arzenálja sokat fejlődött az előző meccseihez képest. A harmadikban aztán ki-ki bunyó volt, folyamatosan támadtak a srácok, hol az egyik, hol a másik fél ért szép találatokat. Cejudo próbált közben földre menni párszor, de Benavidez jól védekezett, így egy tiszta állóbunyóba tolta ellenfelét. Szoros meccs volt, megosztott pontozással Benavidezt hozták ki a pontozók. Ezzel Joe precizitását díjazták feltehetően, ellenben Cejudo erőbunyójával, amiben kevésbé tudott pontos lenni Henry. Így viszont hiába volt split decision, két meccset bukott sorozatban Cejudo, ezzel távolra sodródva egy címmeccstől. Az a fránya pontlevonás, mi?
Az est legpechesebb embere
A cardból leginkább a Masvidal vs Ellenberger meccset vártam, for sure. Jorge-val elég sokat dumáltam még az ATT-ben, az egyik legjobb arc volt, de egyben nagy trógerek, az utóbbi években azonban Lawler-hez hasonlóan összekapta magát ebben a csapatban. Ellenberger meg a váltósúly nagy ígéretéből három éves mélyrepülést mutatott be, és ha nincs a Matt Brown elleni győzelem júliusban, akkor könnyen lehet, hogy bedobja a törülközőt fejben a srác. De képes volt feljönni a pincéből, viszont hajnalban – csak az íze kedvéért – masszív szopásba nézett bele Masvidal ellen.
One-legged combat #TUFFinale
— UFC (@ufc) 2016. december 4.
Pörögtek a srácok az első menetben, mint disznó a jégen, elsősorban Masvidal volt hatékony clinchből, párszor megpakolta Jaket. Aztán a menet vége felé Ellenberger megindult, támadásából berepülve a ketrec falához, lába beszorult a rácsok közé. Nem tudta kihúzni a lábát, Jorge meg rápakolt közben párat a fejére, Herb Dean pedig leállította a meccset. Jake nem volt megfogva, tiszta volt,de védekezni és mozogni nem tudott beszorult lába miatt, ami közben ki is fordult a rácsok szorításában.
.@EllenbergerMMA explains what happened at the end of that fight. Your thoughts? #TUFFinale
— UFC (@ufc) 2016. december 4.
Groteszk egy vereség, nem is fogta Jake először, hogy mi van, azt hitte, szünetel a meccs csak addig, míg kiszedik a lábát. Jelezte is mindjárt a bunyó után, hogy fellebbez az eredmény miatt, ami valahol érthető is.
Ez D. U. R. V. A.
Az ilyen meccsek szülik a közönségkedvenceket: a félnehézsúlyú Jared Cannonier és Ion Cutelaba óriási bunyót tett az asztalra. A meccset Cannonier nyerte meg egyhangú pontozással, de az utolsó menetet leszámítva minden volt ez, csak sima nem.
Az első menetet a moldáv dominálta: vadállatként rohanta le az amerikait, óriási pofonokat vitt be neki, majd teret engedett vaskos birkózó múltjának, és levitte Cannoniert – könnyen és fájdalmasan. Nagy nyomorgatást és ground and poundot szenvedett el az amerikai a menet java részében, Cutelaba végig a gázpedálon, és átvitt értelemben Cannonier nyakán tartotta a lábát. A második felvonás már szorosabb volt. Az elején az első kottájából játszottak, tovább érvényesült a birkózó fölénye, de a menet közepén ez az előny egyszer csak olvadni kezdett. Cutelaba nem bírta a saját tempóját, elkezdett fáradni, Cannonier meg szemlátomást még csak ekkor melegedett be igazán. A menet felétől átvette az irányítást, és rendesen megpofozta ellenfelét.
Cannonier landing some BIG shots here in R2! #TUFFinale
— UFC (@ufc) 2016. december 4.
Az amerikai exnehézsúlyú aztán a harmadikban bontakozott ki igazán: fifikás kick-box került elő, meg kimunkált, elkörzésekre építő lábmunka, és ennek az volt a következménye, hogy a moldáv feje pillanatok alatt bucira lett verve. Az elején Cutelaba még próbálkozott lerohanással és levitellel, aztán a rendre érkező öklösök a kedvét szegték. Cannonier elverte, mint a kétfenekű dobot, és a meccs végére még a benne rejlő Robbie Lawlernek is teret engedett, amikor leejtett kezekkel, mániákus tekintettel gyalogolt ellenfele felé, és úgy hipnotizálta. A belét azért nem tépte ki, és a gyerekeit se áldozta fel a sátán oltárán, de elég félelmetes jelenség volt. És persze megkínálta még pár fülessel.
A lefújáskor a közönség őrjöngött, a bunyósok abszolút rászolgáltak az ovációra. A bírók 29-28-as, egyhangú pontozással Cannoniert hozták ki győztesnek – az egyhangúság főképp az első menetben játszott alávetett szerep miatt vitatható, de tényleg az amerikai bírta jobban a gyűrődést. Nagy meccs volt.
McMann megtalálta magában a tankot
Sara McMann összeszedte magát, és végre olyan teljesítményt mutatott, ami méltó olimpiai ezüstérmes pedigréjéhez – habár hibátlan nem volt, távolról sem. Az olimpikon eddig elég satnyán verekedett a UFC ketrecében, a promóciónál eddig 3-3 volt a mérlege – igaz, a vereségekben semmi szégyen nincs, hiszen az elsőt az akkori bajnok Ronda Rouseytól szenvedte el, a következőket pedig Miesha Tate-től és Amanda Nunestől, akik később mindketten bajnokok lettek. Azzal együtt McMann sohasem tűnt olyannak, mint aki valóban magáévá tette az MMA-t. Inkább hasonlított egy tétova turistára, aki rá-rácsodálkozik ezekre az új dolgokra a ketrecben.
A hajnali gálán viszont tétovaságnak nyoma se volt, McMann a játék minden elemében felülmúlta korábbi önmagát, és végül, némi cidri és benyelt könyökösök után csak felülmúlta ellenfelét, Alexis Davist is. Az első újdonságokat állóharcban mutatta: végre igazán elengedte a kezeit, és egyből nyilvánvalóvá vált, hogy McMann pofonjaival ezek után komolyan számolni kell. Ahogy sivítottak a kesztyűi, egyértelmű volt, hogy ezek a horgok KO-erőt hordoznak. Kiütés nem lett belőle, levitel azonban igen, és itt, az első menetben még úgy tűnt, továbbra sem megy neki az olimpiai birkózást átszabni MMA-birkózásra. A földön Davis volt az, aki büntetett: guardba fogta McMannt, és amikor épp nem szubmissziós kísérletekkel veszélyeztetett, akkor könyökölte ellenfele fejét, keményen.
A második menetre McMann harapósabban jött ki: még az elsőben benyelt ütések miatt nem érezte az arca bal oldalát, szóval egyből sürgetőbb lett idő előtt befejeznie a meccset. Rögtön az elején egy baromi nagy csípődobással vitte le Davist, de ezúttal nem maradt egy helyben, fekvő bokszzsákot játszva, hanem bebizonyította, hogy mégiscsak van némi fogalma az MMA-birkózásról is: tankká alakult, áthajtott ellenfele testén, annak jobb oldalára, és karháromszög fojtással kopogtatta az amúgy veszélyes brazil jitsus riválisát.
McMann elkezdte kikerekíteni a játékát, és apró lépésekben ugyan, de elkezdett arra a trónkövetelőre hasonlítani, akinek a UFC még a Rousey-meccs előtt beállította. Kemény tanulópénzt fizetett az idáig vezető úton, de úgy tűnik, megérte.
Beugrósból ígéret?
Brandon Moreno esete eddig is érdekes volt, és úgy néz ki, ezután tovább fokozódnak majd az izgalmak. A légsúlyú bunyós a TUF 24-ből kizúgott ugyan az első körben, de kisvártatva igencsak felrakta magát a térképre, amikor Sergio Pettis visszalépése miatt október elsején beugrósként mégiscsak beléphetett a UFC ketrecébe, és fél menet alatt lekopogtatta a nagy ígéret Louis Smolkát. Senki egy büdös petákot se tett volna erre, de Moreno a győzelmével elrendezte magának, hogy az utolsó esély után kapjon egy utolsó utánit is. A ma hajnali meccsén pedig azt bizonyíthatta be, hogy nem csak egyszeri mázli volt a jó szereplés, és be is bizonyította: megosztott pontozással verte Ryan Benoit-t.
Morenóról még mindig nem tudunk igazából semmi biztosat, de Benoitról köztudott, hogy téglákat hord a kesztyűjében, úgyhogy a stratégiát előzetesen be lehetett lőni a „mexikói birkózik” figurára. Ez be is jött, de csak félig: Moreno többször is levitte ellenfelét (bár hosszabb talajmenti nyomorgatás nem jött össze neki), párszor a kerítésnek is nekipasszírozta, de többnyire mégiscsak az álló adok-kapokról szólt a meccs. Ebben Moreno meglepő módon egyenrangú félnek bizonyult, még ha ebben vastagon benne is volt az, hogy szemlátomást betonból van a feje: minden különösebb gond nélkül megette Benoit baromi pofonjait, és ellenfele csak egyszer ütötte le, akkor is az okozta a problémát, hogy Moreno épp rúgott, amikor manőverét keresztbe verték. De ő is szórta ellenfelét rendesen, sőt, a harmadik menetben még meg is fogta a találataival.
These flyweights are vicious! #TUFFinale
— UFC (@ufc) 2016. december 4.
Három menet bunyó után Moreno kezét emelték a magasba: 78-szor talált be Benoit 25-jével szemben, és ötször le is vitte az ellenfelét. Morenóra most már tényleg érdemes lesz odafigyelni, a móka a meccsen garantált, ráadásul még ideje is van fejlődni, hiszen csak 22 éves. És övé volt a gála legjobb hangulatú ketrecinterjúja is.
Szólj hozzá