Mások zsebében turkálni rossz szokás, legalábbis ezt mondták nekem, amikor gyerek voltam. Jobb helyeken azonban rájöttek, hogy ha átláthatóbbá teszik a fizetéseket, azzal sokat javíthatnak a dolgok menetén. Az MMA kapcsán sokszor hallottam már azt a kérdést, hogy vajon mennyit kereshet egy-egy bunyós, és, összehasonlítva az ökölvívással, melyik éri meg jobban. Erre a kérdésre kereste a választ, a bloodyelbow.com újságírója, John. S Nash is.
Hogy mire jutott? Röviden arra, hogy a rendelkezésére álló információkra alapozva, a legjobb dolog, ami egy MMA harcossal történhet az, ha elkezdi építeni ökölvívói karrierjét, legalábbis az anyagiakat figyelembe véve.
A kérdés megválaszolás nem egyszerű. Egy átlagos UFC-harcos az ültető meccseken kb. 10 ezer dollárt keres, és még egyszer ennyit, ha győzelmet arat. Ezzel szemben az HBO gáláin az ültető meccsekért a bokszolók 1.500 dodót kapnak. Aztán persze ott vannak a top nevek, Conor McGregor és Nate Diaz, bankot robbantottak, hiszen előbbi 3 millió, utóbbi 2 millió dollárt kasszírozott a második összecsapásuk után. De, kérdem én, hol van ez a Floyd Mayweather-Manny Pacquiao 100 illetve 25 milliós meccspénzéhez képest? És mi van az UFC-n kívüli bunyósokkal, hiszen azért akadnak egy páran? És miért kell az MMA-t egyáltalán összehasonlítani az ökölvívással, almát a körtével?
Nash szerint felesleges párhuzamokat keresnünk a két sportág között, hiszen csakis a fizetések mentén lehet valóban érdemi következtetéseket levonni. Ez viszont elvezet minket a következő problémához, mégpedig oda, hogy ez a két sportág csak nagyon kis szeletét fogja le azoknak a sportolóknak, akik pénzért teszik próbára magukat, azaz profik. Az a tény, hogy Mayweather 100 milliót kap egy meccsét, nem sokat árul el a többi öklöző helyzetéről, ahogy az sem túl beszédes, ha egy UFC bunyós ültető meccseken való részvételét firtatjuk.
A teljesebb kép megértéséhez Nash elkérte Nevada, Florida és Kalifornia államok atlétikai bizottságainak adatait, az adott államban tartott ökölvívó és MMA gálák után járó összes kifizetésről, amit a sportolók kaptak a 2015-ös évben. Kalifornia állam nem tudta teljesíteni a kérést a kifizetéseket illetően, csak azt, hogy hány rendezvényt tartottak a területén az adott időszakban, azonban Nash tovább kutakodott és kb. az év felére vonatkozóan hiteles adatokat sikerült gyűjtenie.
Ennek eredménye: 148 profi gálát tartottak a 3 államban, 58 MMA és 90 boksz, ami után 2.146 kifizetés történt, 826 az MMA, és 1320 az ökölvívás esetében. A fizetések mértéke 0 dollártól Mayweather 100 millájáig terjed. És nem, nem írtam el, vannak, akik tényleg nem kaptak fizut, őket jegyekkel kompenzálták, amiket eladhattak… Ez nagyjából az ABC – Association of Boxing Commissions – által felügyelt rendezvények 10%-át jelenti az MMA, és 15%-át az ökölvívás terén, amit az elmúlt évben tartottak.
Nash a kifizetések során a hivatalosan közölt adatokat vette figyelembe. Egy bunyós ennél sokkal többet is kereshet: PPV-bevételek, szponzorpénzek, egyebek. Ígérete szerint a jövőben kijön egy cikk arról is, hogy igazából mennyit keres egy UFC bunyós, hiszen ennél a szervezetnél van az MMA-ban a legnagyobb esély nagy pénzt szakítani. De ne szaladjunk ennyire előre.
Lássuk először az ökölvívást!
Az 1320 kifizetés az ökölvívásban 228,291,452 dollárt tett ki, ami kifizetésenként átlagban 172,948 dollárt jelent. Ez azért nem rossz pénz, nem igaz? A számok ugyan nem hazudnak, de nem árt jobban mögéjük nézni. Ha a fenti összegből levonjuk a 2 nagyágyú Pacman és Mayweather tiszteletdíját, ami összesen 157 millió – a filippínó egyszer, míg az amerikai kétszer lépett ringbe – volt a tavalyi évben, akkor a maradék 1317 alkalomra már csak 71,291,452 dollárnyi kifizetés jut, ami 54,132 dollárt jelent alkalmanként. Egy bunyós egy évben többször is mérkőzhet, így a kifizetések száma nem egyenlő a fellépti díjat kapók számával.
Ez az 54 ezer dollár körüli érték sem feltétlenül rossz, azonban csak a nyers átlag, ha növekvő sorrendben egymás mellé tesszük a kifizetéseket és megnézzük, hol van a sor közepe, akkor megkapjuk a mediánt, azt az értéket, aminél a kifizetések fele kisebb, a másik fele nagyobb. Vagyis ez az a szám, ami körül a nagy többség keres. Van, aki lényegesen kevesebbet, van, aki lényegesen többet. Ez a medián összeg a mi esetünkben 3,250 dollár. Bocs a közgazdasági kitekintésért, de ez is kellett, hogy képbe kerüljünk. Bővebben itt találhattok ezekről a fogalmakról emberi nyelven infót.
Hogy néz ez ki az MMA-ra vetítve?
Nos, a 826 MMA kifizetés összesen 17,936,216 dollárt jelent, aminek a nyers átlaga 21,714 dollár. A kifizetések mediánja 1,250 dollár. Vagyis ezek alapján az ökölvívók keresnek jobban, majdnem háromszor. Ha az UFC bunyósaira koncentrálunk, akkor azt látjuk, hogy az ő díjazásuk sokkal magasabb, átlagosan 63,651 dollár, míg a medián érték 28.000 dollár. Az összes kifizetés – 2,146 alkalom – után a harcosok által zsebre tett pénz medián értéke 2500 dollár.
Mi ebből a tanulság? Nem igazán éri meg sem ökölvívónak, sem vegyes harcművésznek lenni. Ha bevezetünk egy újabb fogalmat, móduszt – ez az a szám, ami a legtöbbször előfordul az adott sorozatban, vagyis esetünkben ez az összeg került a legtöbbször kifizetésre – akkor arra az eredményre jutunk, hogy az ökölvívás után járó kifizetések 23%-a (299) volt 1000 dollár értékű, vagy ennél kisebb. Ez az MMA-t vizsgálva, 826 kifizetésnek a 48%-a (400) el sem érte, vagy éppen elérte az 1000 dolláros küszöböt. Ugyan az MMA-sok kifizetései a teljes kifizetések 38%-ára rúgnak, mégis, ha összességében nézzük, közülük kerül ki az, az 57%, akik 1000 dollárt vagy még annyit sem kerestek alkalmanként.
Ennek fordítottja is igaz. A 100 legtöbb meccspénzből, ami 116.000 dollárt vagy többet jelent, 68-at ökölvívók kezébe fizettek. Ez még tovább szűkül, hiszen a 19 legmagasabb értékű fellépti díj szintén csak ökölvívóknak került kifizetésre. A legnagyobb értékű meccspénzt tavaly Anderson Silvának fizették ki az UFC 183 után, kereken 800.000 dollárt. Ez, három bokszolóval megosztva a lista 20. helyére volt elég.
Maradván a top versenyzőknél: az ő teljes bevételük kalkulásánál figyelembe kell vennünk, hogy a bevételeik egy része – többsége – nem kerül bejelentésre az atlétikai bizottságoknál, így az arról nem is tud adatokat kiadni. Ez főként az MMA-világ fő arcait érinti, de olyan nagy ökölvívókra is igaz, mint Mayweather, Pacquiao, Alvarez, Cotto. Nash belsős forrásokra alapozva állítja, hogy Anderson Silva, Jon Jones és Conor McGregor 4 és 5 millió dollár közti összeget kerestek tavaly a Nevadában – Las Vegasban – tartott meccseik után. Ezzel bekerülnének a 10 legjobban fizetett bunyós közé, de a legjobb 5-höz még ez sem volna elég.
Az UFC más területen is jól teljesít. A kishalak fölött és az igazi cápák alatt találjuk a harcosok felső középosztályát. Ide a belépő 10.000 dollár/meccs. Ezt a küszöböt az MMA-sok kifizetéseinek – 826 – 31%-a éri el (255 alkalom), míg az öklözőknél – 1320 – ez az arány 26% (345 alkalom). És miért az UFC? Nos, az MMA-ban a 10.000 dollár felett keresők harcosok közel 90%-a ennél a szervezetnél keresi a napi betevőt.
Az UFC Reebokkal kötött szerződése sok harcos zsebéből kihúzta a szponzor pénzeket. Lorenzo Fertitta azonban megvédte az üzletet és azt mondta, hogy egy átlagos UFC harcos meccsenként 200.000 dollár körül keres, és évente háromszor mérkőzik.
Mi ebből az igazság? A felügyelő bizottság szerint 21 MMA harcos keresett 200 ezer vagy ennél több dollárt tavaly. Ez mindössze 2,5%- a, a kifizetéseknek. Mind a 21 bunyós az UFC-vel állt szerződésben. Egy UFC-n kívüli harcos férne fel a listára, Tito Ortiz, aki a Bellatorban hozta le a meccsét, azonban a meccs ideje kiesik a vizsgált időintervallumból. Összehasonlítva az ökölvívással, ott 50 bokszolónak fizettek ekkora összeget, ami a rájuk eső összes kifizetések 3,8%-a.
Mit szűrhetünk le a számokból? Azt, amit eddig is: a bokszolók átlagosan jobban keresnek, mint a vegyes harcművészek, és utóbbiak közül azok keresnek igazán jól, akik az UFC-ben bunyóznak. Minek köszönhető ez az állapot? A kérdést boncolgatva 3 összetevő került képbe. A versenyhelyzet hiánya az MMA területén, az UFC márka ereje és az, hogy az USA szövetségi törvényei az ökölvívás preferálják – emlékezzünk az MMA legalizálása körüli hercehurcára New Yorkban.
Egy tévképzettel azonban le kell számolnunk, mégpedig azzal, hogy a boksz több pénzt generálna, mint az MMA. A bokszvilág szakértői hamar eloszlatták ezt a kételyt, amikor Nash kikérdezte őket erről. Elmondásuk alapján a Pacquiao-Mayweather mérkőzést leszámítva, az UFC gálák magasabb bevételt hoztak az USA-ban, mint a bokszgálák. Az UFC tv-s közvetítési jogai a FOX-szal kétszer annyit hoznak a konyhára, mint az HBO és a Showtime hasonló bokszszerződései, együtt. Emellett az UFC rendre több pay-per-view előfizetést ad el, mint az ökölvívás. A vezető MMA-szervezetnek egyéb, alternatív bevételi forrásai is vannak, amivel a bokszpromóterek nem rendelkeznek, mint a videojátékokból, edzőtermekből és a saját termékeik eladásából származó jövedelmek.
Ha visszatekintetek kicsit írásunkra, az az MMA és a boksz összehasonlításáról szól, az MMA rész azonban szépen szűkül, és lassan egyenlő lesz az UFC-vel. Az UFC monopolhelyzete annyira nyilvánvaló, hogy Cung Le vezetésével 2014 végén volt bunyósok egész sora perelte be a promóciót a trösztellenes törvény megsértése miatt.
Az UFC után következő két legnagyobb MMA-szervezet, a Bellator és a WSOF lehetőségei igen korlátozottak. Becslések szerint a kombinált éves bevételük mindössze 5%-a az UFC-ének. Márpedig a profi sport a pénzről szól! Az UFC dominanciájának másik sokkoló bizonyítéka a Fight Matrix rangsora. Ez alapján top bunyósok 85%-át az UFC fizeti.
Hogy hízott az UFC a Deutsche Bank által használt szóösszetétellel élve az MMA-szektor 400 kilós gorillájává? Ennek egyik oka az UFC márka erejében keresendő. Ezt a márkát arra a legendára építették, amit már a korai tornarendszerű viadalokon is hangoztattak, miszerint ezt a világ első MMA-promóciója. Lorenzo Fertitta egy 2009-es interjúja jól példázza a leírtakat.
Az ügyvédeim azt mondták, hogy megőrültem, mert a nagy semmit vettem meg. 2 millió dollárt fizettem és azt kérdezték tőlem, hogy mit kaptam cserébe? Erre én azt feleltem, amit nem értetek, hogy megvettem a legértékesebb dolgot, amit csak lehetett, ami ez a három betű, UFC. Ez indította be a dolgokat. Mindenki ismeri, szeretik vagy sem, de senki számára sem közömbös.
Az UFC-nek, mint brandnek az ereje akkor is megmutatkozik, amikor egy-egy harcossal leülnek a tárgyalóasztalhoz. A következő idézet a Deutsche Bank 2007-es memorandumából származik.
Összefoglalva, az UFC, mint márka, könnyebben felismerhető, mint a különböző harcosok, ezt bizonyítja, hogy szinte már azelőtt tudnak jegyeket értékesíteni, mielőtt bejelentenék a főmérkőzéseket a közönségnek. Ez akkora hatalommal ruházza fel a szervezetet, hogy a harcosokat szinte anélkül lehet cserélgetni, hogy azzal veszélyeztetnék az eladásokat. Ha egyetlen bunyós sem tudja komolyabb mértékben befolyásolni egy-egy gála bevételeit, akkor az UFC-nek lehetősége van annyit fizetni, amennyit gondol.
Az UFC-nek, mint márkának az ereje egyre növekedett az azóta eltelt években. 2004 óta a Google-keresések alapján az UFC szóra sokkal többen keresnek rá, mint az MMA-ra.
Ugyanakkor én itt kicsit szembemennék Nash megállapításaival. Szerintem, bár az UFC valóban növekszik, megjelentek olyan harcosok is a színen, akik komolyan tudják befolyásolni 1-1 esemény látogatottságát. Ronda Rousey, Brock Lesnar, Conor McGregor, a Diaz fivérek, Jon Jones mind-mind olyan arcok, akik még a világ végén is megtöltenének egy arénát. Velük az UFC azonban nagyon okosan igyekszik megegyezni a színfalak mögött, így nem marad túl hangos és egyben befolyásos kritikusuk a saját harcosaik közt – lásd Mark Hunt jogos követeléseit Brock Lesnarral és az UFC-val szemben. Bár talán most jöhet el a változások ideje, hiszen nemrégiben más profi ligák hatására az MMA harcosok is szervezkedésbe fogtak, hogy szakszervezetet alakítsanak.
A kis kitekintés után folytassuk a többi okkal, ami azért felelős, hogy az UFC-nek tágabb lehetőségei vannak, mint a bokszpromótereknek. Az MMA üzleti modellje bizonyos elemeiben a pankrációra – pro wrestling – hajaz. A nagy MMA-szervezetek, és ezek közül is főként az UFC, egyszerre töltenek be mérkőzésszervezői, promóteri, felügyelői és bizottsági szerepeket. Gary Shaw ökölvívó- és MMA-promóter nézetei szerint:
A bokszban azért nagyobb a pénz, mert nincs saját ligánk. Az UFC-nek megvan a sajátja, éppen, ahogy megvannak a bajnokai is, akik a címért küzdenek. Minden a szervezet berkeiben dől el, míg az ökölvívásban több független testület van.
Az UFC birtokolja a harcosait, és azt hiszem, a Bellator is. Így annyit fizetnek, amennyit akarnak, hiszen hol máshol küzdenél az USA-ban, vagy akár a Föld bármely pontján, ha nem az UFC-ben? A bokszban más a helyzet, ha én nem képvisellek, akkor elmész Arumhoz, a K2—höz vagy a Golden Boyhoz.
A fő különbség tehát a közgazdászok által olyan sokszor hangoztatott verseny. Illetve ennek hiánya az MMA-ban, míg ott egy szervezet, az UFC ural mindent – monopolhelyzetben van – addig az ökölvívásban rengeteg szervezet foglalkozik mérkőzésszervezéssel és harcosok menedzselésével – promótálásával. Egy kis lista, a teljesség igénye nélkül: Top Rank, Golden Boy, Mayweather Promotions, Roc Nation, Kathy Duva's Main Event, Lou DiBella, Gary Shaw, Yvon Michel. És ezek nagy nevek, szerintetek van ennyi első vonalas MMA szervezet?
Ha megnézzük az UFC és az ökölvívó gálákon résztvevők mérkőzéseinek mérlegét, akkor azt vesszük észre, hogy az UFC-ben az ültető meccseken – prelims – bunyózok jobb mérleget tudhatnak magukénak, mint a boksz gálákon, hasonló időrendben sorra kerülő társaik. Nash példát is hozott rá.
Tavaly a Miguel Cotto vs. Saul Alvarez gálán a legalacsonyabban fizetett harcosok Jose Naranjo 3-1-1 és Hector Tanajara 3-0 voltak. Előbbi 2 ezer, míg utóbbi 4 ezer dollárt tehetett zsebre a meccsük után. Az UFC-t korábban több kritika érte, amiért alacsony meccsszámmal bíró embereknek adott lehetőséget, hogy címért küzdjenek – például Brock Lesnar miatt is kapott az UFC hideget, meleget – azonban olyan mérleggel, mint a fenti két bunyós, valószínűleg nem is küzdhetnének a szervezet berkein belül.
A jobb mérleggel bíró öklözők ellenben több, különböző promóciónál küzdenek. Magyarán mondva mit is jelent ez? Azt, hogy mivel a jó bunyósok szinte kivétel nélkül mind az UFC-nél vannak, és nincs más jelentős szervezet, ami valódi alternatívát jelentene a megélhetésre, az UFC monopolhelyzetéből adódóan „szinte” azt csinál a harcosokkal, amit akar. Annak köszönhetően, hogy a „minőségi” ökölvívók több szervezetnél is lehetőséghez juthatnak, jobbak az alkupozícióik is, így magasabb fizetéseket tudnak kibulizni maguknak, mint a vegyes rendszerben küzdő kollégáik.
De miért van az, hogy az ökölvívás, összehasonlítva az UFC-vel, ennyire széttagoltnak tűnik? Erre a válasz a Muhammad Aliról elnevezett törvény, ami szabályozza a profi ökölvívással kapcsolatos kérdéseket. Ezen gondolatmenetet követve vannak törekvések rá, hogy az MMA-ra is rászabják ennek a törvények az „MMA-sított” változatát.
Miért van erre szükség? Ugyan vannak kétkedők, de a legtöbb bokszpromóter szerint a Muhammad Ali törvény, mely ugyan nincs kikényszerítve sem a szövetségi kormány, sem az ABC által, akkora hatással volt a boksz iparágra, aminek köszönhetően az ökölvívók fizetései magasabbak, mint az MMA-sokéi.
A fenti jogszabály ágazatot fehérítő – gazdasági alapon értve, nem bőrszín alapján – hatása valóban meglátszik. Itt egy példa, hogy egy ökölvívó gála után mivel kell elszámolni, feltüntetni a bevételek között. Ebből következik az is, hogy a bevételi adatok nyilvánosak, így amikor arról tárgyalnak a felek, hogy kinek mennyi pénz járjon, pontosan tudják, hogy mennyi pénzről is beszélnek. Ez ellenben nem mondható el az UFC-ről. Ott ugyan nyilvánosak a jegyeladásból származó bevételek, valamint az, hogy mennyit fizetett a szervezet a bunyósoknak meccspénzként, bónuszként ill. a Reebok szponzor pénz, de a PPV és egyéb bevételek pontos számai a szervezet legféltettebb titkai közé tartoznak.
Ahogy Tim Kennedy mondta: „Ha tiéd az egyetlen benzinkút a városban, akkor annyit számítasz fel, amit akarsz.”
Ő az egyetlen UFC harcos, aki nyilvánosan ki merte mondani, egyet ér azzal, hogy a bevételi adatok hozzáférhetősége nagyban megnövelné a harcosok fizetését is. De mitől félne ő, aki szabadidejében a világ legkeményebb verekedőivel bunyózik, meló közben pedig a Afganisztán hegyei között űzi a terroristákat?
Azt nem lehet előre tudni, hogy mivel lehetne rábírni az UFC-t arra, hogy többet fizessen a harcosainak. A kisebb szervezetek ezt azért nem tehetik meg, mert nem termelik ki a nagyobb költségeket. A jogi szabályozás, szakszervezet alakulások az, hogy egyes harcosok nem ragadnak le egy-egy szervezetnél talán hozhatnak változást, mind jó, mind rossz irányban.
Ugyanakkor a rossz dolgok mellett egy előnye biztosan van az UFC monopolhelyzetének, összehasonlítva a boksszal. Mivel ez a szervezet erősen központosított, így az MMA-menedzserek szolgáltatásai kevesebbe kerülnek a harcosoknak, mint az ökölvívó-menedzserekéi, hiszen sokkal kevesebb dolguk is van. Ez azonban legfeljebb mérsékelheti, de el nem tüntetheti a két küzdősportágat képviselők közti fizetési különbségeket.
Ezek után mit gondoltok, pusztán anyagi alapon melyik karriert építeni éri meg jobban? Vagy a pénz nem minden?
Szólj hozzá