Mi a baj Michael Bispinggel?

De tényleg, mi?


Ez a cikk nem azért született, hogy megszerettesse a britek fenegyerekét a szélesebb közönséggel. Az utóbbi időben, azonban egyre jobban szúrja a szemét a cikk írójának, hogy Bispinget eléggé lesajnálóan kezelik. A magam részéről sem tartom minden idők legjobb MMA harcosai között, és nem tudom miért. Nos, ne is szaporítsuk tovább a szót, merüljünk el együtt Michael Bisping eddig „munkásságában” és keressük meg annak okát, hogy miért nem ugrik be senkinek a neve, ha arról van szó, hogy ki a legjobb.

Néhány éve a sherdog.com lehozott egy 10 részes cikksorozatot, ahol azokat a neveket tette közzé, akik mindig ott voltak a cím közelben, de sosem sikerült megragadniuk azt. A lista 10. helyén találtuk Bispinget. De mit is tette le az asztalra?

Nos, a most 38 éves Count – Gróf – becenévre hallgató angol bunyós, 13 éve, 2004-ben mutatkozott be a profik közt és eddig 37 meccset hozott le, vagyis évente majdnem 3 alkalommal meccselt átlagosan. Pályafutását félnehézsúlyban kezdte meg is szerezte a Cage Rage, a Cage Warriors, és az FX3 félnehézsúlyú címeit, amiket több alkalommal is megvédett. Az UFC-be, a The Ultimate Fighter valóságshow-n keresztül, jutott be, amit meg is nyert 2006-ban. Eddigre 11-0-s rekordot verekedett össze. Ezt még 3 győzelem követte az UFC-n belül, majd egy megosztott pontozásos vereség Rashad Evans ellen, ami után egy súlycsoporttal lejjebb, középsúlyban folytatta pályáját.

Az új súlycsoportban újabb három meccset nyert, ebből egyiket úgy, hogy ellenfelét – Chris Lebent – elkaszálták teljesítményfokozó szerek használata miatt. Ezt követően került szembe Dan Hendersonnal, aki egy emlékezetes meccsen lerobbantotta a fejét.



A mérkőzés előtt Bisping és Hendo edzették az aktuális TUF évad két csapatát és a showban megmutatkozott az angol „kedvesség”, konkrétan ott savazta jövendőbeli ellenfelét, ahol tudta és ezt nem éppen nyomdafestéket tűrő formában tette.

A legtöbb embernek ez a vereség ugrik be róla első körben, azonban le kell, szögezzük pályafutása 7 eddigi vereségéből, összesen kettő volt kiütéses – a másikat Vitor Belfort ellen szedte össze.

Bisping a Henderson elleni KO után tovább folytatta a bunyót és szállította a győzelmeket, amibe csak egy Wanderlei Silva elleni pontozásos vereség rondított be. Nem sokára harmadszorra is a TUF-ban találta magát, hiszen ismét egy csapatot készített fel, ezúttal Jason „Mayhem” Miller volt az ellenfele. Millert a show döntőjében kiütötte és ezután elérkezett karrierje talán legnehezebb időszakához.

2012 és 14 között összesen 7 alkalommal mérkőzött és 4 vereséget, valamint 3 győzelmet szedett össze. Hogy még rapszodikusabb legyen a történet, minden vereségét egy győzelem követte. Ezen vereség-győzelem széria végén szedte be élete eddig egyetlen submission vereségét, Luke Rockhold ellen.

Nem tudom, ki mit gondol, Bisping azonban nem adta fel a dolgot. 2015 óta öt alkalommal lépett be az oktagonba és mind az ötször győztesen hagyta el azt. Mindeközben legyőzte Anderson Silvát – aki mintha már nem önmaga lenne a Chris Weidman elleni vereségeket követően és a meccs pontozása is finoman szólva érdekes volt, de ettől még az angol kezét emelték a magasba a meccs után – Luke Rockholdot – mindenki meglepetésére kiütötte – valamint Dan Hendersont is visszavonultatta. Ráadásul a Rockhold elleni győzelmével felülhetett az UFC középsúlyú trónjára – amire kb senki sem tartotta esélyesnek, köztük jó magam sem – majd a címet sikerrel megvédte Henderson ellen.

Miközben a fenti életművet összebunyózta magának, kiérdemelt 1-2 igazán említésre méltó egyéb dolgot is. Gondolok itt arra, hogy ő az első nem amerikai, aki megnyerte az UFC valóságshowját, a korábban már említett The Ultimate Fightert. Ő az első brit bunyós, aki nevével UFC gálát promóztak – UFC 76, továbbá britként ő az első, aki UFC címet szerzett. Ez egyébként eddig rajta kívül 5 másik európainak adatott meg eddig – Andrei Arlovski, Bas Rutten, Conor McGregor, Germaine de Randamie, Joanna Jędrzejczyk.

Az UFC-ben ötször kapta meg az Est Mérkőzéséért járó - Fight of the Night, Elvis Sinosic, Denis Kang, Yoshihiro Akiyama, Anderson Silva, Dan Henderson ellen –valamint kétszer az Est Teljesítményéért - Performance of the Night, Cung Le, Luke Rockhold ellenében – díjazták.

Korábbi legyőzői közül Dan Hendersonról már tudjuk, hogy második meccsükön kipontozta, majd ezt követően vissza is vonult, Tim Kennedyvel nem találkozott másodszorra, de nemrégiben ő is visszavonult. Wanderlei Silva szintén elhagyta az UFC-t. Luke Rockholdot kiütötte. Chael Sonnennel gurultak egy döntetlent egy submission grappling meccsen.

És, ami talán ezeknél is többet mond el róla, hogy az UFC-ben neki van a legtöbb győzelme szám szerint húsz! Ezen felül Tito Ortizzal és Frank Mirrel, hárman osztoznak a legtöbb UFC mérkőzésen 27-el!

Mondhatjuk, hogy a többi középsúlyú jobb ebben és abban és valószínűleg igazunk is volna, azonban egyik szóba jövő jövendő ellenfele sem tett még le annyit az asztalra, mint ő.

A fenti rideg tények ellenére mégsem veszik sokan komolyan az angolt. Miért? Talán rossz volna a dumája?



Én ezt nem hinném, sőt. A legutóbbi GSP-val közös sajtótájékoztatóján elég jól odaszúrt a kanadainak.



A számomra talán legmeggyőzőbb érve az volt, hogy amíg a korábbi váltósúlyú bajnok bizony évek óta pihenget ő sorra küzdött a teljesítményfokozókon érlelt bunyósokkal. A TRT eltörlése után mindkét őt korábban kiütős harcos teljesítménye erősen csökkent.

Emellett családi élete is rendben van, hiszen 3 gyermeket nevelnek feleségével.

A showbizniszben is próbálkozik, hiszen láthattuk már a Strike Back című sorozatban, vagy legutóbb a Tripla X legújabb részében.

Ezek után nem tudom, mit mondhatnánk még el? Kifogytam az ötletekből, de ha nektek van tippetek, akkor osszátok meg velünk, hátha rájövünk, miért nem kedveljük annyira Michael Bispinget, hogy a legjobbakkal említsük egy szinten.