Megtippeltük, ki fog nyerni a UFC 221-en
MMA

Megtippeltük, ki fog nyerni a UFC 221-en


Korábbi ígéretünkhöz híven ezzel a poszttal indítjuk a Totaldamage tippeldét. Az alábbi cikkben és remélhetőleg még sok-sok soron következőben a fightmetric.com adatait és saját józan eszünket felhasználva igyekszünk a végére járni, hogy kik és miért fogják megnyerni a soron következő UFC gála összecsapásait. És hogy miért csak az UFC gálákkal foglalkozunk? Erre lehetne mondani az időhiányt – hány meg hány szervezet van, akiknek a harcosai jobbnál jobb bunyókat hoznak le – de az ok ennél egyszerűbb. Semelyik másik szervezet sem gyűjti és teszi közzé hivatalosan a bunyókra vonatkozó statisztikáit és itt mi elsősorban ezekre építve igyekszünk előrelátni az előreláthatatlant. Ugyanakkor az MMA természeténél fogva semmit sem lehet biztosra venni, emiatt is imádjuk ezt a sportot, hiszen tényleg bármi megtörténhet. Emiatt is kérek mindenkit, hogy senki ne értse félre a szándékunkat és tegye fel a család teljes havi bevételét könnyelműen! Ha mindentudók lennénk, akkor már régen a sportfogadásból szerzett millióinkat költenénk valahol a világban.

Mivel ez egy cikksorozat bevezető, első posztja, ezért ez egy kicsit hosszabb is lesz, mint a soron következők.

Rockhold, Blaydes, Tuivasa, Jingliang, Pedro, Kim, Wilkinson, Volkanovski, Nguyen, Pearson, Quinonez, Abe.

Az alábbiakban láthatjátok az indoklást.

Rockhold vs. Romero

Ha vetünk egy pillantást a két bunyós adataira szembeszökik, hogy Rockhold vagy 7 és fél centivel magasabb ellenfelénél. Jelent ez valamit? Önmagában nem, sőt, ha ugyanabban a súlycsoportban két olyan versenyző kerül szembe, akik közül egyik jóval magasabb, annak az illetőnek feltehetőleg többet is kellett fogyasztania, hogy beférjen a súlyhatár alá, vagyis a meccs napján kevésbé jó állapotban kerülhet a küzdőtérre.

Azonban, ha a magasságbeli előny ütőtávbeli előnnyel is találkozik, akkor már valódi előnyről beszélhetünk. 2 inch, nagyjából 5 centiméter ütőtávbeli különbség már elég jelentősnek mondható. Rockholdnak pedig 4 inchcsel, nagyjából 10 centivel nagyobb az ütőtávja, mint a kubainak.

A következő fontos tényező az, hogy mindkét versenyző fordított alapállású. A fordított alapállású küzdők az UFC meccseik közel 60%-ban győzedelmeskednek, míg a hagyományos alapállásúak esetén ez 50% körüli érték. Ez az előny, azonban elvész, ha mindkét bunyós fordítottan áll fel.

Tapasztalat vagy fiatalság?

Röviden, 32 év felett a legtöbb UFC bunyós ütésállósága meredeken csökkenni kezd. A 24 év körüli bunyósok még majd 30 ütést kihordanak átlagban mielőtt egy leütésre sor kerül, ezzel szemben rá 10 évre ez a szám 10-re csökken átlagban. A főmeccset vívó harcosok között 7 év korkülönbség van és Romero a korelnök.

Minden bunyó állva kezdődik.

Szignifikáns csapásnak, azokat az ütéseket, rúgásokat tekintjük, melyeket azzal a céllal indítanak, hogy komoly kárt tegyenek az ellenfélben. Az egyéb céllal indított ütéseket, rúgásokat az angol szakirodalom jabnek nevezi. Ezen szempontból Rockhold majdnem másfél ütéssel többet helyez ellenfelein, mint kubai ellenfele, 4.34 a 2.99 el szemben. Romero egy fokkal ugyanakkor pontosabban dolgozik, ütéseinek 52% talál, Rockhold 49%-ával szemben. Emellett mindkét harcos közel azonos mennyiségű ütést szenved el percenkénti áltagban: 2.2 Romero, 2.17 Rochhold. Romero egy hajszállal jobban védekezik a felé indított ütések 64%-t védi ki, míg Rockhold „csak” 59-t. A magam részéről úgy vélem, hogy itt Rockhold jóval magasabb átlagban bevitt percenkénti ütésszáma a döntő faktor. A többi mutató közel azonos.

De a földön folytatódhat

Egy háromszor 5 perces bunyó alatt Romero átlagosan 2 alkalommal próbálja levinni ellenfelét, ami elég szokatlan, ha egy olimpiai kaliberű birkózóról beszélünk. Rockholdnál ez az szám 0.78. A leviteli kísérleteik pontosságát tekintve az amerikainál az előny, leviteli kísérleteinek 40%-a sikeres, míg a kubainak 32%. A levitel kísérletek elleni védelem 77%-68 Romeronak. A talajon Romero inkább ground and pounddal operál, amit jól mutat, hogy gyakorlatilag nem próbálkozik feladásra kényszerítéssel, ellenben Rockhold 1.3 alkalommal próbálkozik kopogtatni a másikat. A fő kérdés, hogy sikerül-e Romeronak levinnie ellenfelét és ott dominálni. Tekintve, hogy Rockhold elég nagy középsúlyú, ez még Romeronak is gondot okozhat. He pedig Rockhold érvényesíteni tudja jitsuját akkor övé lehet a babér.

A fenti jól látható okok miatt nálam Rockhold az esélyesebb. Romero akkor lehet sikeres, ha sikerül a bunyót állásban tartani és onnan kiütnie Rockholdot, vagy esetleg GNP-vel megdolgoznia. Ugyanakkor a kubai hihetetlen izomtömeget cipel magán, aminek oxigénnel való ellátása komoly gondot okozhat a küzdőidő előrehaladtával, lásd Miocic vs. Ngannou.

Mark Hunt vs. Curtis Blaydes

Ez a bunyó komoly fejtörést okozott. Hunto san ellen beszélni, olyan mintha levágni készülnék egy végtagomat, érzéstelenítés nélkül. Ezért azzal kezdem, ami az ő oldalán áll. Mark Hunt kiwi, vagyis új-zélandi származású. Ha megvizsgáljuk nemzetekre lebontva mely országok harcosai nyerik meg meccseiket a legnagyobb arányban, akkor látni fogjuk, hogy bizony Új-Zéland fiai állnak a dobogó tetején. Ők a bunyóik 72,2%-t hozták 2013-ig győztesen. Ugyanakkor mivel kicsi a merítés, nincs túl sok új-zélandi bunyós ez az érték csalóka lehet.

És mi szól a dinamitöklű, gránitállú szamoai ellen? Amerikai ellenfele, Curtis Blaydes vagy 15 centivel magasabb nála, és közel 20 centivel nagyobb az ütőtávja is. Emellett közel 16 évvel fiatalabb is. Több jelentős ütést visz be percenként 4.75 a 3.03 ellenében, pontosabban is 48% a 44% ellen, ugyanakkor valamivel több ütést is beszed percenként 3.20 a 2.83 ellen, de jobban védekezik 56%-os kivédett ütések aránya, Hunt 51%-ával szemben.

Ha földre megy a bunyó abban szintén nem lesz az új-zélandinak köszönete. Blaydes átlagban 6.38 alkalommal próbálkozik levitellel egy 3 menetes meccsen, míg Hunt 0.57-szer. Ugyanakkor Hunt egy fokkal sikeresebb leviteli arányt tekintve 55% a 48%-al szemben. Emellett látványosabban jobb a levitel védelme. A kiwi az ellene irányuló levitel kísérletek 68%-t védi, míg az amerikai csak 25%-t. Emellett azt látjuk, hogy Hunt 0.2 alkalommal próbálkozik kopogtatni a másikat, Blaydes ellenben kereken egyszer sem. Ugyanakkor Hunt még soha senkit nem kopogtatott le. És szerintem nem most fogja elkezdeni.

Az amerikai egyetlen vereségét Francis Ngannoutól szenvedte el még 2016-ban, amikor is az orvosok nem engedték tovább a mérkőzést a második menetet követően. Azóta három meccset hozott két kiütéssel és egy, no contestet, amikor ugyan kiütötte ellenfelét, de mariskával megbukott a cucc teszten.

Most, hogy láttuk a főbb faktorokat a többi bunyósnál már csak vázlatszerűen közlöm, miért tartom őket esélyesnek.

Tai Tuivasa vs. Cyril Asker

Tuivasa: fordított alapállású, majd 8 évvel fiatalabb, mint Asker, többet és pontosabban üt, majdnem feleannyiszor találják csak el és jobban védi az ütéseket. Eddig csak egyszer lépett az UFC ketrecébe, így a 100%-s levitel védelem nem sokat jelent. Askernek egyedül itt lehet esélye.

Jake Matthews vs. Li Jingliang

Matthews ugyan 5 centis ütőtávbeli előnyt élvez és 6 évvel fiatalabb, mint ázsiai ellenfele, ugyanakkor Jingliang állva jobban dolgozik, a földön közele azonos számokat hoznak és eddig jobban teljesít az oktagonban, mint ifjabb ellenlábasa, így neki adom a meccset.

Tyson Pedro vs. Saparbek Safarov

Pedrot mondanánk esélyesebbnek, ugyan kevesebb dolgozik állásból, mint ellenfele, azonban sokkal pontosabb nála. 2,49 ütés/perc és 60%os találati arány, 4,68 ütéssel és 28%-os aránnyal szemben. Emellett majdnem csak negyed annyi találatot szenved el, mint Safarov. A földön is jobbak a mutatói. Ugyanakkor még csak ez lesz Safarov második UFC meccse, az előzőt elvesztette Gian Villante ellen, így okozhat meglepetést, papírforma szerint, azonban Pedro lesz a nyertes.

Damien Brown vs. Dong Hyun Kim

A koreaié az ütőtávbeli előny, ellenfeléé a fiatalság. Állásból szinte azonos számokat produkáltak. A földön, azonban a koreai sokkal szebben muzsikál, emellett kétmeccses győzelmi szériával érkezik, míg Brown ugyan ennyiszer kapott ki zsinórban.

Rob Wilkinson vs. Israel Adesanya

Na, itt tényleg a sötétben tapogatózunk, ez lesz Adesanya be,utatkozása az UFC-nél. Egyelőre veretlen és fizikai paraméterei szinte megegyeznek Wilkinsonéval. Wilkinson eddigi egyetlen vereségét pont az UFC-s bemutatkozásánál szenvedte el, így a fiúk biztosan oda fogják tenni. A győztesnek Wilkinsont mondanám, de ez tényleg csak tipp.

Alexander Volkanovski vs. Jeremy Kennedy

Volkanovski ugyan alacsonyabb, mint Kennedy, de ütőtávjuk megegyezik. Majdnem kétszer annyi ütést visz be, mint ellenlábasa és pontosabb is, emellett sokkal jobban védekezik. A földön Kennedynél az előny, többször próbálkozik levitellel és jól is védi őket. Ugyanakkor Volkanovskinak sem kell ezen a téren sem szégyenkeznie. Minkét harcos három győztes meccsel érkezik az oktagonba, de szerintem Volkanovski kezét emelik a magasba lévén állva tisztán jobb mutatókkal bír, mint Kennedy.

Jussier Formiga vs. Ben Nguyen

Szinte minden mutatóban Formiga a jobb, mégis szembe mennék a számokkal és Nguyennek adnám a meccset. Teszem ezt azért Guyen mind a bevitt szignifikáns ütéseket számítva, mind a feladásra kényszerítéssel való próbálkozásait tekintve magasan felülmúlva Formigat. Emellett a legutóbbi 5 meccséből négyet megnyert, míg Formiga egyet nyer, egyet veszít és most egy győztes meccs után érkezik. Ez utóbbi érv, azonban nagyon gyenge.

Ross Pearson vs. Mizuto Hirota

Hogy ebből mi fog kisülni, az jó kérdés. Minkét harcos mérlege elég gyenge, Pearson legutóbbi 5 meccséből négyet bukott és japán ellenfelének is csak egy győzelemre és egy döntetlenre futotta ugyanennyiből. Állva Pearson egy hangyányival jobb, míg ugyanez a helyzet Hirotaval a földön. Ha azt mondtuk, hogy az új-zélandi bunyósokra lehet számítani, hogy hozzák a meccseiket a japánokról az ellenkezője mondható el. A felkelő nap országának harcosai 2013-ig 37,8 %-t hozták csak győztesen a meccseiknek, így úgy vélem Pearson fog nyerni, akit valószínűleg eddig még azért nem tettek ki az UFC-ből mert mind Angliában, mind Ausztráliában eladható a neve.

Teruto Ishihara vs. Jose Quinonez

Fizikai paramétereiket tekintve mindkét harcos nagyon hasonló felépítéssel bír. Állásból is hasonló értékekkel dolgoznak. A fő különbség, hogy Quinonezt sokkal kevesebbszer találják el és sokkal nagyobb mértékben védi a felé küldött csapásokat. A földön sokkal jobb minden téren ellenfelénél, legalábbis a számok alapján és utóbbi négy meccséből hármat megnyert, így nálam ő az esélyes.

Luke Jumeau vs. Daichi Abe

Ismét két hasonló fizikailag nagyon hasonló paraméterekkel rendelkező bunyósról beszélhetünk. Abe állásból és a földön is jobb Jumeaunál, azonban a számok csalókák lehetnek, mert Abének ez mindössze a második, míg Jumeaunak ez lesz a harmadik UFC-s jelenése. Ebben a párosításban, mi a felkelő nap fiának szavazunk bizalmat.

Jövő héten folyt. köv.


Támogasd a munkánkat, mert ezzel segítesz!

Mi naprakészen tartunk a UFC és más küzdősportok, harcművészek fontos híreivel kapcsolatosan, Te pedig most segíthetsz, hogy ezt még sokáig csinálhassuk.

Legyen az kicsi vagy nagy mértékű támogatás, egyszeri vagy rendszeres, mi nagyon hálásak leszünk és nagyra értékeljük, hogy hozzájárulsz a TOTALDAMAGE Magazin jövőjéhez.

Válaszd ki a havi támogatás összegét

Válassz egy egyszeri támogatási összeget

Ft

Banki átutaláshoz szükséges adatok

Bankszámlaszám:
10300002-10606292-49020012

Cégadatok:
TOTALDAMAGE MEDIA KFT.
1037 Budapest, Jablonka út 83/a
Cégjegyzékszám: 01-09-179960
Adószám: 24743105-2-41



Szólj hozzá