A kicsit méltatlanul elhanyagolt Fight Night-ok között mindig vannak tök jók, és most is remekül szórakozhattunk. Az ausztrál gálára király main card jött össze. Persze voltak feledhető pillanatok, de alapvetően megint nem bántam meg, hogy nem aludtam. Vegyük is szépen sorra a mérkőzéseket, elég eseménydúsak voltak.
Seo Hee Ham vs. Danielle Taylor
A picilányok main card nyitó küzdelmének első menete kifejezetten szar volt. Taylor rükvercbe kapcsolt és körözött, Ham pedig üldözte, és néha talált. A menet felétől már szédültem. Taylor kontrái nem voltak túl hatékonyak, nem találta az ütőtávot. Volt egy vétlen szembe nyúlása, de ennél sokkal többet érdemben nem tett hozzá a menethez.
A második menetre az edzője tanácsát részben megfogadva sokkal agresszívebben jött ki, és bár továbbra is a tolatás volt a fő motívum, az amerikai elkezdett leállni bunyózni. Ezt bizony nagyon jól tette, mert az ütőtávot megtalálva, és nagyobb sebességét kihasználva bizony az első menetben megszerzett előnyt elkezdte visszavenni Ham-tól. Volt egy levitele is, amiből Ham azonnal mount-ba került, de a gong nem engedett teret kibontakozásra.
A harmadikban aztán az edzője ellentmondást nem tűrően közölte Taylor-ral, hogy elég a körözésből, menjen előre, mert 1-1 van. És a kiscsaj így is tett. Szépeket talált, szépen vette ki a fejét a kontrákból, nem lassult le, kifejezetten élvezetesen bunyózott. Figyelemre méltó, hogy milyen gyorsan és pontosan követi az utasításokat a sarkából. Ismét volt egy vétlen szembe nyúlása, de a bíró nem látta, így a pillanatra megtorpanó Ham alapos rohamot kapott Taylor-tól, a menet végén még le is vitte, de itt lett vége a meccsnek. A megosztott pontozás jobbik felére az amcsi került. Egész jó kis indítása volt ez a main card-nak, de az első menetet szívesen elfelejteném. Ügyes vagy, Danielle.
Tyson Pedro vs. Khalil Rountree
Ez egy izgalmas párosítás volt. Khalil Rountree egy rettenetes ütőerővel bíró bunyós, Tyson Pedronak pedig, bár csak négy profi mérkőzése volt eddig, a leghosszabb alig volt több három percnél. Mindehhez érdekes adalék, hogy Pedro az utolsó pillanatban kapta meg a lehetőséget, hogy bemutatkozzon a UFC-ben és minden hezitálás nélkül elfogadta. A mérkőzés legelején Rountree egy akkora balossal üdvözölte a szervezetnél Pedro-t, hogy az rögtön meg is rogyott, de a rárontó Khalil-t a ketrecnél clinchbe fogta. Néhány másodperc után magánál volt, és hatékonyan nyomorgatta ellenfelét, dolgozott a levitelen, ami rövidesen össze is jött neki. Itt szúrtam ki, ahogy felnézett, hogy az balos, ami megrogyasztotta, milyen pusztítást csinált a fején. Rountree ereje ijesztő. Ezt persze a földön nehéz volt érvényesíteni, Pedro kiváló munkával dolgozott meg a pozícióért, ellenfele hátára akaszkodott, kilapította és szűk egy perccel az első menet vége előtt kopogtatta is, hátsó fojtással. Ez nem semmi, üdv a UFC-ben, Tyson, szép munka volt.
Omari Akhmedov vs. Kyle Noke
Ezen a meccsen az orosz Akhmedov erősen kezdett, már a menet legelején egy brutális csapottal találta el ellenfelét, aki egyébként igazi úttörője az ausztrál MMA-nak. Rövidesen már a földön voltak, és Akhmedov alól baromira nem könnyű felállni. Olyannyira nem, hogy Noke végig ott is maradt, és hősiesen viselte a büntetést, főleg könyökkel. Ennél tisztábban menetet nyerni szinte lehetetlen, Akhmedov egy állat. Legalábbis az első menetben, ezt tudjuk róla.
A második menetre Noke némi rugdosódással jött ki, az orosznak ez nem esett túl jól, de alig egy perc telt el, míg az ausztrál ismét a földön találta magát. Akhmedov azonban most már nem volt olyan domináns, mit az első menetben, Noke meg reménytelenül próbált ráakasztani egy háromszöget, így a bíró felállította őket. Noke így talált pár rúgással, Akhmedov pedig hatékonyan kontrázott. Az oroszé volt ez a menet is.
A harmadikban, ahogy várható volt, Akhmedov nem vállalt felesleges kockázatot, Noke viszont nem igazán húzta meg a ravaszt. Semmiképpen nem akart esélyt adni az orosznak, hogy levigye, így bokszolni nem lépett be, az egyke rúgások pedig nem voltak elég hatékonyak. A menet utolsó percében azért az Omari csak levitte, de itt már nagyon lényeges akció nem történt, Noke egyetlen esélye az lett volna, ha alulról próbálja szubolni az oroszt, de ezt Akhmedov is tudta. Így egy egyhangú pontozásos győzelem lett a vége, ügyes és okos bunyóval Omari Akhmedovnak.
Andrew Holbrook vs. Jake Matthews
Hűha… hát ettől a két sráctól aztán igencsak tisztességes első menetet kaptunk… Adok-kapok mindkét oldalon, némi gyötrés állva, földön és ketrecnél is . Nem lettem volna a pontozók helyében. Matthews figyelemreméltóan gyorsan talált ütőtávot, és állt ellen Holbrook nyomorgatásának, és basszus… a srác 22 éves, még növésben van… királyok volta a fiúk. Holbrook talán egy leheletnyivel jobb. Talán.
A második menetben az amerikai az egyik nagy fegyverével jött elő, az erős nyomással, de Matthews állta a sarat, bár a menet feléig hátrányban volt. Itt aztán levitte Holbrook-ot, aki azonnal fordított a helyzeten, és az ausztrál komoly szarban volt, ami egy kis híján befejezett heel hook formájában öltött testet. A kölyök azonban kiszabadult, és rögtön ellenfele hátát kereste, ennek eredménye jó pár beszopott könyökös volt, de sikeresen visszarángatta Holbrook-ot a földre, aki viszont csapdába ejtette a kezét. Mivel ebből úgy tűnt, nem lesz semmi, azonnal megtámadta a lábát, egy röpke kísérlettel egy leglock-ra. Ebből aztán átváltott egy toehold-ra, de miközben a szöget kereste, beletrollkodott a menet vége. Hollbrook a földön nagyon kreatív, kifejezetten jól küzdött ez a két srác.
Az utolsó menetben Matthews óvatos kellett, hogy legyen. A lába meg volt gyötörve, így nem volt jó ötlet rúgni, clincheket érdemes volt kerülni, mert ott az amcsi erősebb, kombinációkkal is csínján kellett bánni, mert egyrészt Holbrook hajlamos keresztbe verni, másfelől látszott, hogy BJJ terén felettébb kreatív. A picit hezitáló Matthews-t el is kezdte magára hívni, amiből az lett, hogy pár kiosztott ütés után jól pofán is lett rúgva. Ennek ellenére érvényesíteni tudta a rutinját, és többet talált. Ekkor az ausztrál megtette, ami nem volt ajánlott, levitte Holbrook-ot. Gyönyörűen dolgozott a földön, ügyesen dolgozta magát az amerikai hátára, de az ráment megint egy toehold-ra, Matthews sarka kétségbeesetten kérlelte a srácot, hogy álljon fel. Ez nem jött össze, viszont visszaszerezte a lábát. Ütni nem tudott, Holbrook kontrollálta a kezeit. A menet végén egy egész rövid ütésváltás még volt a földön, az amerikai pár könyökössel talált. Holbrook megosztott pontozással nyerte ezt a meccset, ami baromi mozgalmas és izgalmas volt. Matthew-ra meg érdeme lesz figyelni… ismétlem, 22 két éves ez a srác.
És ezzel el is érkeztünk a fő attrakcióhoz:
Robert Whittaker vs. Derek Brunson
Ismerve ezt a két legényt, én biztos voltam benne, hogy valaki kifektet valakit. Kettejük közül Brunson az erősebb, Whittaker pedig pontosabb, szóval feszülten vártam, hogy mi lesz. Brunson rohamára nem kellett sokat várni, Whittaker bajba is került, de hátrálva is veszélyes maradt, szóval ügyesen vészelte túl az első Brunson-féle lavinát. Némi erőgyűjtés és ütőtáv-méregetés után megindult a második roham Brunsontól, Whittaker megint kapott rendesen, de bele-belevert, olyannyira, hogy az amerikainak meg kellett állnia, egyértelműen meg lett ütve. Itt Robertünk elkezdte pontosítani az ütéseit, okos dolog volt. Lerohanni a megütött Brunsont nem éppen életbiztosítás. Ő viszont megpróbált kitörni az áldozat szerepéből, de csak azért, hogy Whittaker fejbe rúgja. Itt Brunson már kengurukat látott, Whittaker leütötte, majd a földön még ápolta a fejét, míg Herb Dean le nem állította… Robert Whittaker egy igazi kutyaviadalon TKO-zta derek Brunsont… Wow!
Összefoglalva a main card-ot, jó kis gála volt ez. A lányok annyira nem tették oda, de egyébként király volt, én nagyon élveztem. Az est mérkőzése a főmeccs lett, teljesítménybónuszt pedig Whittaker és Tyson Pedro kap, teljes joggal. Megszoktuk már, hogy a fight night-okon nincs éppenséggel nagy reflektorfény, de gyakran mennek csemegeszámba a mérkőzések, és ez így volt most is. Meglepetés-csávó is akadt, Pedro és Matthews személyében, a kedvenc bunyóm a Holbrook vs. Matthews lett, érdemes megnézni, enyhítendő a vasárnap esti kajakómát. Enjoy.
Szólj hozzá