A világ első számú női grappleréről, Mackenzie Dernről nemrég Benson Henderson nyilatkozott igen elismerően. Bendo azt pedzegette, milyen fényes jövő vár Mackenziere az MMA-ban. A vegyes harcművészetek világának népszerű újságírója, Ariel Helwani mikrofonvégre kapta Dernt, és a terveiről, eddigi MMA-s élményeiről faggatta.
Mackenzie egy pontozásos győzelemmel mutatkozott be a profik közt, az LFC 58-on. Szeretett volna submissionnal nyerni, ez azonban nem sikerült neki. A kopogtatás hiányát szerencsére egyáltalán nem kudarcként élte meg, sőt.
Mindig magabiztos vagyok, ha a jiu-jitsumról van szó, különösen a Kenia Ross elleni meccsem óta, ami az első profi bunyóm volt. Reméltem, hogy sikerült kopogtatnom, de annyira hajlékony és erős volt, hogy ez nem sikerült.
Ezt nem kudarcként éltem meg. Úgy érzem, végig jól teljesítettem, az egész meccs alatt. Jó volt, hogy megtapasztalhattam, mennyire más kardió kell az MMA-hoz, mint a BJJ-hez. Mindhárom menet végigment, egész idő alatt én voltam a támadó, anélkül, hogy elfáradtam volna. Ezt jó volt. És tudod, a jiu-jitsu nem bántja az ellenfelet. Ez a meccs jó volt arra is, hogy lássam, mit tehetnék meg az ellenfelemmel, jó érzés volt, tetszik.
A látszat ellenére a BJJ valóban nem arról szól, hogyan törjük össze az ellenfelünket. Sokkal inkább az állandó tanulásról és arról, hogyan hozzuk ki a legtöbbet az adott szituációból. Ezt erősítette meg Dern is, amikor szóba jött, hogy a bunyó alatt volt egy nagyon jól felépített és kivitelezett karfeszítés kísérlete, ami mégsem valósult meg.
Az első karfeszítés után már világos volt, hogy mennyire hajlékony. Nem tudom, milyenek az ízületei, a BJJ-ben néha látni hasonlót. Olyan lányokkal készülök, akik szintén nagyon hajlékonyak, így arra gondoltam, hogy mit tegyek, ha nem sikerül idő előtt befejeznem a küzdelmet. Kontroll alatt akartam tartani, és nem elpazarolni feleslegesen az energiámat a feladásra kényszerítésre. Őszintén hiszem, ha lett volna esélyem egy fojtásra, azt sem kopogta volna le, inkább elaludt volna. Ezt lehet érezni, a harcos szellemet.
Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Több technikát is kipróbáltam, térdfeszítés, lábfejkulcs, és úgy éreztem, hogy még dolgoznom kell. Ez az első meccsem, hadd üssek még párat, hogy szokjam a dolgot. Nem voltam frusztrált, nem voltak rossz érzéseim. Az talán rosszabb érzéssel töltött volna el, ha csak védekezett volna, de nem így tett. Többször sikerült pozicionálnom, és submission kísérletem is volt, de erős volt, és végig kitartott. Ugyanakkor nem vesztettem el az önuralmam, és nagyon élveztem az egészet.
Mackenzie a jövőre nézve is megosztotta velünk gondolatait.
Gyorsan tanulok. A tervem annyi, hogy addig fejlődjek, amíg csak lehetséges. Nem fogom feladni, amit elterveztem. Úgy vélem, jó munkát végzek, még szoknom kell az új dolgokat, de bíznom kell magamban. Annyi mindent tanítottak az edzőim, de hogy ezt valóban tisztán lássam, az első meccsemen jött el a megfelelő alkalom. Izgatott vagyok, hogy a jövőben lehetőségem van az állóharcom kipróbálására is, de természetesen sohasem fogok lemondani a jiu-jitsum használatáról. Úgy látom, hogy talán 2017. végére címmeccshez juthatok, meglátjuk. Sosem lehet tudni, de ez a cél.
Dern a BJJ világában kivételes dolgokat vitt véghez, ugyanakkor az MMA-ban is hasonló magasságokba jutni nem lesz egyszerű. A kezdő lépéseket azonban, véleményem szerint, más női BJJ-harcossal ellentétben – Gabi Garcia – helyesen tette meg. Egy jó csapatnál edz, a megfelelő súlycsoportban versenyez, és az első meccsét sikerült is megnyernie. Ahogy azonban egy fecske sem csinál nyarat, úgy egy mérkőzés alapján sem szabad túlzott következtetéseket levonnunk. Sok munka áll még előtte, ha a csúcsra akar jutni. Mindenesetre a cél megvan és az odavezető út is, többé-kevésbé.
Mackenzie Dern október 14-én, Dallasban lép újra ketrecbe.
Szólj hozzá