Küzdősportok és a fogyasztás: hogy is van ez?

Küzdősportok és a fogyasztás: hogy is van ez?


Az én értelmezésemben egy küzdősport vagy harcművészet fejlettsége azon (is) múlik, hogy a mai időszámítás szerint mikor vezették be a különböző súlycsoportok szerinti küzdelmeket.

Az ősidőkben nyilván ezek nem léteztek. Viszont ahogy egy stílus művelői egyre technikásabban és kiforrottabban küzdöttek, úgy kellett egyre világosabbá válnia annak a ténynek, hogy a súlykülönbség egyértelmű előnyt jelent a nehezebb harcos számára.

Nem csak azért, mert a nehezebb harcos egyben nagyobb harcos is, de a méretelőny gyakran járt fizikai erőfölénnyel is.
A fejlettebb technikát pedig sokszor lenullázza a testi fölény, legyen szó méretekről vagy egyszerű hórukk-erőről, ahogy láthattuk a K1 és a Pride FC virágzása idején, a Japánban népszerű freak-show mérkőzéseken nemegyszer.

Ezek a freakshow-k tették lehetővé az olyan bunyósoknak, mint Hong Man Choi vagy Bob Sapp, hogy ne a tudásuk miatt, hanem az egyszerű méreteik miatt győzzenek le velük messze nem egy szinten lévő harcosokat, akikkel normális esetben még egy csarnokban sem tartózkodhattak volna, nem hogy ringbe léphessenek ellenük. Pedig Hong Man Choi nem sokat tett azért, hogy magas legyen, és Sapp korai növekedési hormon használata sem épp a sportemberi nagyságok közé sorolandó.

Mikor az adott küzdősport múltjában az ilyen és ehhez hasonló esetek egyre sűrűbben fordultak elő, a súlycsoportok létrehozása létszükségletté vált. Ezek alapján végre ismét a technikai tudás, az eredményes felkészülés és a pillanatnyi forma volt az, ami számított és nem csak az, hogy kinek a szülei örökítettek át előnyösebb géneket a csemetéjük számára.

Egyetértünk ezzel vagy sem, de a mai bunyósok számára a legfontosabb dolog az, hogy a súlycsoportjukhoz képest a legerősebbek és a legnehezebbek legyenek. Ha a top UFC harcosokról van szó, akkor pedig a sportágaktól és stílusoktól függetlenül a bolygó legerősebb és legveszélyesebb férfiairól és nőiről beszélünk.

Ezért a testsúly kontroll és a meccs előtti fogyasztás sokkal fontosabb, mint azt sok olvasó első látásra képzelheti. Az erőfejlesztés, a súlycsoporthoz kellő megfelelő izomtömeg, a táplálkozási szabályok ismerete elméletben és gyakorlatban és a pontos súlymanipuláció, egyik sem fontosabb a másiknál és minden összefügg mindennel.

Ha ezek rendben vannak és a technikai felkészülés is megfelelően lezajlott, akkor a harcos fizikailag a lehető legjobban felkészült az előtte álló küzdelemre.(A mentális aspektusokra jelen írás esetében praktikus okokból most nem térnék ki.)

Minden bunyós, aki magas szinten versenyez egy kicsit nehezebb a súlycsoportja felső limitjénél, ebben semmi titokzatos nincs. Ez a szezonon kívül teljesen jó és kívánatos jelenség. Szezonon kívüli időszakként értelmezzük az előző meccs utáni időszakot ami a rá következő meccs előtti 6-10 hétig tart (jó esetben).

Pár dolgot tegyünk is tisztába ezzel kapcsolatban. Egy profi bunyósnak az átmeneti időszakban sem kellene többnek lennie 10 kiloval a versenysúlyánál. Nyilván kell a többletsúly a felkészülés alapozó szakaszában a többlet erőszint miatt, de ez az a plusz testsúly, amit még könnyen és épp ésszel kibírhatatlan lehet manipulálni a meccs előtt. Van tapasztalatom a közelmúltból olyan orosz sráccal, aki mérlegelés előtti héten simán 102-103 kilóról leürített a félnehézsúly határára, azaz 93 kilóra.

De ő inkább egyedi eset és az ő teljesítménye is kicsit megsínylette ezt a fogyasztást.(bár így is nyert)
Nem szabad az egész mérlegelés dolgot az utolsó héten megkísérelni megoldani, mert abból nagyon komoly egészségügyi problémák is származhatnak, mint azt láthattuk már számtalan esetben.
Például Khabib Nurmagomedovnál vagy Johny Hendricks (aktuálisabb eset még Uriah Hall, vagy Joanna Jedrzejczyk -szia Bronzon a szerk.) esetében. Jobb ezeket megelőzni és 10-12 héttel a mérlegelés előtt elkezdeni az ésszerű fogyasztást.

A legfőbb hiba, amit látok, hogy rengeteg bunyós leginkább azzal foglalkozik, hogy mit eszik és nem azzal, hogy mennyit? És ha ezzel mégis tisztában van, akkor meg azt nem tudja mikor és hogy egye meg azt, amit. Lássuk tehát pontokba szedve, hogy miről is kellene szólnia egy normális súlyvesztési protokollnak!

Hányszor együnk?


A szokásos napi három étkezés nem alkalmazható megfelelően egy versenyfelkészülésben, ahol napi többszöri edzésalkalom van. Napi 6-7 étkezésre kell elosztanunk az aznapi betevőnket. Ha ez soknak tűnik, akkor próbáljunk néhány egyszerű szabályt bevezetni, úgymint egyszerre elkészíteni az egész napi mennyiséget. Nagy segítséget jelenthetnek még az étkezéshelyettesítő shake-ek.

Étkezések időzítése:


A stabil vércukorszint és az általános energiaszint fenntartása miatt törekedni kell a 3-4 óránkénti étkezésre. Ha túl sok idő telik el két étkezés közt, akkor a sportoló túl éhes lesz, ami túlevéshez vezethet vagy rosszul megválasztott ételeket fog enni. Itt is nagy segítséget nyújtanak az étkezéshelyettesítő shake-ek és a proteinszeletek. A sporttáskában mindig legyen gyümölcs, proteinszelet és ivóvíz. Ha ennyit sem sikerül betartani, akkor nem tudom, hogy mennyire komoly sportolóról beszelünk-bár sokan annak tartják magukat még ennyi önfegyelem hiányában is.

A makrotápanyagok aránya szintén alapvető fontossággal bír(úgymint fehérjék, szénhidrátok és zsírok). Rengeteg ember él az úgynevezett glikémiás index bűvöletében, de ez egy nagy marhaság. A glikémiás index az alapján rangsorolja az ételeket, hogy milyen gyorsan emelik meg a vércukorszintet. Ezzel nem érdemes foglalkozni, ugyanis értelmes ember nem eszik kizárólag egyféle tápanyagot tartalmazó ételt. A glikémiás terhelés már egy sokkal jobb kiindulópontot jelent. A glikémiás terhelés szintén az adott táplálék vércukor szintre kifejtett hatását mutatja. Ha egy tápláléknak magas a glikémiás indexe, akkor az azt jelenti, hogy a benne lévő szénhidrát gyorsan átalakul cukorrá. De ha a táplálék nem tartalmaz sok szénhidrátot, akkor nem lesz hatással a vércukorszintre. Lássunk két példát, hogy értelmezhető is legyen az, amit ide összehordtam:

Ahhoz, hogy egy adott étel glikémiás terhelését ki tudjuk számolni, a glikémiás indexét meg kell szoroznunk az egy egységre jutó szénhidrát tartalmával, majd el kell osztanunk 100-al. Ha a kapott érték 20-nál nagyobb,akkor az étel glikémiás terhelése magas. Ha 19 és 10 között van, akkor közepes és bármennyire hihetetlen, 10 alatt alacsony glikémiás terhelésről beszélünk.

Példa:


Egy közepes méretű alma:21 gramm szénhidrát x 54 GI(glikémiás index)osztva 100al = 11,3 tehát közepes
Egy pohár kóla nevű méreg: 40,5 szénhidrát x 90GI osztva 100 = 36,4 nagyon magas glikémiás terhelés.

Láthatjuk, hogy a glikémiás terhelés ismerete sokkal informatívabb, mint a glikémiás indexé, egyben hasznosabb is.

Lássunk egy valós életből kiollózott példát is. ami most a mogyorókrémes szendvics.

Ha a fehér kenyeret elkülönítve fogyasztod, akkor a glikémiás terhelés a magas glikémiás indexből fakadóan nagyon magas lesz, viszont a mogyorókrémmel a glikémiás terhelés megváltozik. Az étel össztápanyag mennyiségéhez hozzáadott többlet zsír és fehérje miatt. Ugye most már egyértelmű, hogy alacsonyabb lesz.
Ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy kezdjen el mindenki fehér kenyeret és mogyoróvajat enni, bár én épp azt teszem, csak be szerettem volna mutatni az elv gyakorlati használatát.

Tehát kiegyensúlyozott tápanyagtartalom mindenekfelett!

Az ételek minősége:


Ez egyszerű. A tested nem tud minden szarból energiát nyerni. Kerülni kell a többszörösen feldolgozott élelmiszereket és az olyanokat is, amikről nem tudod megállapítani, hogy micsoda? Mint például a félkész ételek és az instant kaják. Lehetőleg minél kevésbé feldolgozott alapanyagokból készítsük el az ételeinket, úgy mint ismert forrásból származó húsok, halak, zöldségek és gyümölcsök.

Egyszerű alapszabály, hogy a színek szerint variáljuk a tápanyagbevitelünket. Fehér és vörös húsok, és különböző színű zöldségek és gyümölcsök. Ha így teszünk, nagyon nem lőhetünk mellé.
Bolti szószok, készételek és egyéb szarok, amikről nem tudjuk megállapítani, hogy miből készültek, egy ilyen súlycsökkentő diétában egyszerűen tiltólistásak.

Ejtsünk pár szót a táplálék-kiegészítőkről is:

Mikor a testsúlyodat csökkented, akkor kalóriadeficitben vagy, de a meccsfelkészülés miatt a tápanyagigényed mégis megnőtt. Egy multivitamin csomag, ami a vitaminok mellett a megfelelő mennyiségű és minőségű ásványi anyagokat is magában foglalja, alapvető. Aztán antioxidánsok, minimum napi 15 mg lutein például és BCAA/glutamin. Ezek sokat segíthetnek a regenerációban, nem szabad lebecsülni a fontosságukat.

Étkezés helyettesítő formulák:

Ezekkel úgyszólván kiválthatunk egy étkezést, ahogy a nevükben is foglaltatik. Gyorsan elkészíthetőek és könnyen fogyaszthatóak.
Hogy még komplexebb étkezéseket kapjunk, akkor nyugodtan kiegészíthetjük mogyoróvajjal, zabpehellyel, lenolajjal és egyebekkel. Viszont akkor mérnünk kell a mennyiségeket itt is, nincs mese.
Személy szerint legfőképpen reggelik esetére szoktam javasolni. A reggelit sokan feleslegesnek tartják, főleg a fitnesziparban, de ez elég nagy hülyeség. Profi szinten nem engedheted meg magadnak, hogy felkészüléskor koplalgass, mint egy reményvesztett fitnesz modell. Reggelire szükséged van és egy étkezéshelyettesítő turmix ráadásul könnyen emészthető, kiváló minőségű tápanyagokat tartalmaz.
Vacsorára is nagyon jó ötlet, mivel – bár ezt is sokan vitatják újabban – a lefekvés és az ébredés között toltjuk a leghosszabb időszakot tápanyag bevitele nélkül. És nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a legtöbb regenerációs folyamat ilyenkor megy végbe, úgyhogy nem árt az üzemanyag a gépbe.

Fehérjeforrások:

Nem árt azzal sem tisztában lenni, hogy nem minden fehérjét teremtett egyenértékűnek a Jóisten. A biológiai érték (BV) egy jó viszonyítási alap egy fehérjeforrás értékeléséhez, de nem az egyetlen. A felszívódás sebességével is számolnunk kell, például a tejtermékekben található kazein nagyon lassan szívódik fel, tehát edzés előtt fogyasztani nem túl értelmes dolog, mert utána még órákig lotyogni fog a hasunkban. Kellemes élményeket okozhat, ha eközben hasba rúgják néhányszor az embert.

A proteinturmixokról pár szóban:

Gondolom azzal már mindenki tisztában van, hogy edzés után tejsavófehérjét érdemes fogyasztani, mert akkor gyorsan van szükségünk fehérjepótlásra, míg lefekvés előtt jobb a kazein. Ha nincs kéznél, akkor keverjük nyugodtan a tejsavót zsírszegény tejbe, attól lassabb lesz a felszívódása és nem leszünk dagadtak tőle, bárki bármit mond.

td_stryder megjegyzés: Valóban érdemes tejsavófehérjét inni edzés után, azonban nagyon nem mindegy, hogy milyet. A legcélravezetőbb edzés után tejsavófehérje izolátumot, vagy hidrolizátumot inni, ezek ugyanis sokkal gyorsabban szívódnak fel, mint a tejsavófehérje koncentrátumok, bár az áruk is kicsit borsosabb. Érdemes a Bronson által fentebb említett glutamint is belerakni az edzés utáni turmixotokba, ez ugyanis képes visszatölteni a glikogénraktárakat (bár újabban ennek a módszernek is vannak ellenzői).

Energiaitalok és izotóniás italok:

A megfelelő hidratáció kulcsfontosságú. Mindenkinek, ami azt illeti, nem csak a profiknak. Az emberi test 60%-ban tartalmaz vizet, úgyhogy ezt nem is ragoznám tovább. Az egészségünk alapköve az elegendő víz fogyasztása.

Sok bunyós annak ellenére, hogy ezzel tisztában van, sokszor beleesik abba a hibába, hogy bugyuta reklámokra hallgatva energiaitalokkal és egyéb sportitalokkal próbálja hidratálni magát.
Az izotóniás sportitalok alapvetően vizet, cukrot és pár elektrolitot tartalmaznak. Az energiaitalok általában szénsavas, cukros üdítők, amik stimulánsokat tartalmaznak, mint a koffein és a guarana.
Alapvetően szarok és alapvetően nincs rá szükségünk. Azt érdemes megértenünk ezzel kapcsolatban, hogy ezeknek a termékeknek a népszerűsége egyszerűen reklámokon alapul és nem tudományos kutatásokon. .zotóniás italra egyedül akkor lehet szükség, ha nagyon meleg környezetben edzünk, jóval több, mint 90 percet. Ha valaki nagyon szereti az íze miatt, akkor maximum egy fél üveggel megihat az első 60 perc után, de 15 percenként akkor is sima vizet fogyasszon.

Az energiaitaloktól én óva intenék mindenkit. Nemcsak mert teli van felesleges cukorral, de a benne található stimulánsoktól csak szétesik a figyelmünk, amire pedig leginkább szükségünk van az edzéseken, másrészt a kezdeti szívdobogáson kívül csak korai kifáradást okoznak.

Rövid távon esetleg lehet valami pozitív hatása, de egy küzdelem nem fél percig tart hanem 15, illetve 25 percekre kell felkészülni. Ezentúl még vízhajtó hatásuk is van, amire felkészülés alatt ilyen formában végképp semmi szükség. Ha energiaproblémákkal küszködünk, akkor elsősorban a regenerálódásunkat és az alvásunkat kell rendbe tenni.

Megérteni a testkompozíciónkat:

Ez nagyon ”badibildingesen” hangzik, pedig nem az. Egy adott súlycsoportban, teszem azt félnehézben két azonos testsúlyú ember áll egymással szemben, mégis lehet teljesen eltérő testalkatuk és testzsírszázalékuk.

Gondoljunk csak Cormier és Gustaffson esetére. A kis dagi és a nyakigláb pálcika ember. Mégis mindketten 93 kiloval mérlegeltek. Minden bunyósnak törekednie kell minél több hasznos izomtömeg megtartására, minél kisebb testzsírszázalék elérése mellett. A testzsírszázalékot legegyszerűbben az ódivatú kalipperes méréssel ejthetjük meg, még ha egyáltalán nem is pontos, de kiindulópontnak megteszi. Ha túl kövér a sportoló, akkor már jóval a félkészülést megelőzésen el kell kezdenie a felesleget leadnia, ezen nem szabad(na) múlnia egy sikeres felkészülésnek. Láthattuk, mit tett Johny Hendricks pályafutásával a saját hülyesége.

Nézzünk egy közérthető példát erre az esetre is:

Totaldamage Géza 100 kiló jelenleg. 10 héten belül bunyózni fog a Totaldamage kupán, 90 kilóban. Géza nem hülyegyerek. Jól tudja, hogy minél több izmot kell megtartania, ha nem akarja, hogy az ellenfele feltörölje vele a padlót. A mérlegelés előtti vízhajtásnál a már bevett protokoll szerint 4 kilót kényelmesen letud adni és a meccsre visszatölteni, ezért bőven elég, ha heti fél kilót céloz meg a súlyvesztésre. Ez egyáltalán nem terheli meg a szervezetét és nincs negatív hatással a teljesítményére sem.

Kiszámolja nagy bölcsességében, hogy kb. 3800 kalóriára van szűksége naponta, hogy fenn tudja tartani a testsúlyát. Ezért ennek alámegy 500 kalóriával, mert ugye ő már tudja, hogy 3500 kalória fél kiló testzsírnak felel meg. Egy hét alatt tehát 3500 kalória deficitet ér el, és megnézi, hogy mi történt vele, a testzsírszázalékával, illetve testsúlyával.

Ha csökkent fél kilót és a testzsírszázaléka is mérhetően csókként,akkor minden oké, marad a kijelölt ösvényen. Ha nem, akkor annak függvényében változtat, általában a szénhidrátbevitelén, hogy fogyott-e, nem/zsírosabb lett-e, nem stb. stb. stb, mint általános iskola alsó tagozatában.
Ha nagyon muszáj, akár még az edzését is lehet manipulálni, mert aki többet edz, az ehet néha bénábban, mint egy lustább. Ám akkurátusabb bunyós, aki nem rest a konyhában tevékenykedni.
Hiába, az élet nem igazságos.
(Megjegyzés: abból a feltevésből indulunk ki, hogy Géza figyelmes olvasója a Totaldamage.hu-nak és kívülről tudja a testsúlykontrollt bemutató írást a régi TD-ről)

Elérkeztünk a mérkőzés hetéhez és a híres víztelenítéshez:

Ami alapvető különbség és az edzőtermekben sokan nem értik meg,hogy ez nem a badis szálkásítás. Mikor badis értelemben szálkásítasz, akkor egy szépségversenyre készülsz. A teljesítményt az jelenti, hogy mennyire tudod megfeszíteni a farizmodat seggbehúzott lakkbugyiban a bírók vizslató tekintete előtt, míg MMA-ban, ökölvívásban vagy kick-boxban szét kell rúgnod egy másik ember seggét, lehetőleg minél jobban, miközben ő is éppen erre készül, csak épp a te segged lesz a célpont. Ennyi a közös a két fogyasztási eljárásban: a seggek. Remélem érthető volt az analógia.

A vízhajtási protokoll közel sem új. A birkózásban és az ökölvívásban már régóta bejáratott elvek vannak, sőt talán a birkózok a legjobbak ebben. Én most egy orosz birkózóedzőtől átvett módszert fogok ismertetni, mostanában nekünk bevált.

Elöljáróban ideírnám Fónagy kollégának, hogy a fogyasztás nem egy egészséges dolog:

(Én is téged, Bronzon.-a szerk)

Csak randevú kedvéért nem érdemes kockáztatni az egészségünket. Életmódváltással és következetes diétával többre megyünk – már ha az illető hölgy megérdemli.
Szóval egy 100 kilós versenyző esetében napi 8 liter víz beviteléig kell felmennünk a felkészülés alatt, fokozatosan. A víztelenítés egy héttel a mérlegelés előtt kezdődik. Addigra meg kell közelítenünk 4-5 kilóra a kitűzött versenysúlyt, jelen példa esetében a 93 kilót.
Ha pénteken van a mérlegelés akkor vasárnap már napi 10 liter folyadékot kell bevinnünk, amit naponta csökkenteni kell 1.8 -2 literrel(attól függ, milyen az illető testzsírszázaléka).

Valahogy így fog kinézni:

Vasárnap 10 liter, hétfő 8, kedd 6, szerda 4(és itt már a nátriumot is kerülni kell, tehát minden étel sózatlan!).

Csütörtökön kezdődik a móka. mert itt napközben már csak 2-3 deciliter vizet fogsz elkortyolgatni, amitől nagyon rosszul fogod érezni magad.
Enni még lehet, de csak kis adagokat és abszolút sótlanul, ami azt jelenti, hogy semmilyen előrefeldolgozott ételt, készételeket stb. abszolút likvidálnod kell az étrendedből és csak az általad készített, vagy általad ismert forrásbál származó ételeket fogyaszthatod.(gondoljunk itt egyszerű csirkemellre valami natúr körettel).
Pénteken ébredés után már csak kortyolgatni szabad, ha nagyon muszáj, de nem szabad 1-2 decinél többet bevinni semmiképpen. Ellenőrizzük a súlyunkat és ha szűkséges, akkor betunkoltunk egy szaunába 10-15 percre, egyszer a reggeli órákban, egyszer pedig délután. Ezzel megszabadulhatunk újabb 0.5-1 kilótól. Ha ez esetleg még mindig nem elég, akkor egy maximum 20-30 perces testmozgással megpróbálkoztunk, hogy izzadjunk kicsit, de ez már nagyon fárasztó tud lenni.
Ne feledjük, hogy egy ennyire víztelenített és tápanyaghiányos állapotban egy fárasztóbb edzéssel nagyon sokat árthatunk magunknak, és ez mind vissza fog köszönni később a teljesítményünkön a ringben vagy a ketrecben.

Ettől a folyamattól a testünk vízhajtó üzemmódba vált, ez a módszer lényege. Minél több folyadékot viszünk be, annál kevesebb folyadékot tárol a szervezetünk, az utána következő csökkentésekkel pedig átverjük, mert egy ideig engedi, mivel nem érti, mi bajunk.

Ezalatt a szénhidrát bevitelünket alacsony szinten kell tartanunk. Megszüntetni teljesen tilos, hiszen szénhidrátok nélkül nem tudunk teljesíteni és regenerálódni, ezért is hülyeség a ketogén diéta sportolok számára.
A fehérjebevitelt érdemes magas szinten tartani az izomtömeg és az izomerő megtartása végett. A zsírokat ezen a héten el is lehet akár hagyni teljesen. A zsírok tartalmazzák a három makronutriens közül a legtöbb kalóriát és nem egész egy hétig vígan megvagyunk nélkülük is, míg fehérje és szénhidrát nélkül élőhalottként tévelyegnénk csak össze-vissza.
A sóbevitelünket(nátrium) is minimalizálnunk kell a héten, amennyire csak lehet a mérlegelés pillanatáig.

A mérlegelés utáni visszatöltés a meccs szempontjából a leglényegesebb terület. Ha ez nem sikerül, akkor az egész felkészülés pocsékba mehet.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a bunyós lelépett a mérlegről, el kell kezdeni a hidratációt, tehát a víz visszatöltést. Ezt ott helyben egy liter citromos, sós vízzel kell elkezdeni, majd folyamatában elfogyasztani egy liter rehidratálásra szánt sportitalt, mint a Gatorade vagy a gyerekek rehidratálására szolgáló Pedialyte.

A lényeg a só és a cukortartalom!
Ez hozzávetőlegesen 3 gramm só és 18 gramm cukor/liter. Aztán megint egy liter víz következik és egy órán belül egy tejsavófehérje turmix, valamilyen hozzáadott szénhidráttal, lehetőleg az is por alakban. Egy órával a mérlegelés után a vizeletnek ismét vízszínűnek kell lennie.
Ekkor mehet az első szilárd étkezés, valamilyen vörös hús és gyors szénhidrát formájában(pl. fehér rizs) és mellé még több víz. Ezután kétóránként lassan felszívódó szénhidrátokat, fehérjét és zsírt kell bevinni komplex étkezés formájában, továbbra is sok vizet fogyasztva.

A következő reggel, a mérkőzés napján a bunyósnak ugyanannyit kell nyomnia a mérlegen, mint két héttel a mérlegelés előtt!

Említést érdemelnek még a szaunák és a sófürdők. Mikor ezekre van szükség, akkor már valamit nagyon elbasztak a felkészülésben vagy egyszerűen a harcos nem a neki megfelelő súlycsoportban egerészik.
Egy normális diéta a sikeres fogyasztás 80 százalékárért felelős, a többi csak vízmanipuláció.

Ezek voltak a legfontosabb szempontok és az általam ismert legegészségesebb víztelenítési eljárás. Sok sérülés, mérlegelésen bekövetkező ájulások és egyéb egészségügyi problémák elkerülhetőek lennének, ha a sportolok normálisan étkeznének, az átmeneti időszakokban sem engednék el nagyon a testsúlyukat és nem a szaunában kéne ücsörögniük, mert 20 kilóktól kell megszabadulniuk az utolsó napokban.

Remélem vannak az írásban hasznosnak bizonyuló tanácsok.
Sok szerencsét az esetleges fogyasztásokhoz!

Bronson

Bronson megjegyzés: Ennek az írásnak háromszor álltam már neki. Először egy teljesen fogyasztóbarát verziót írtam le, de az túlzottan óvatos volt. A másodikban minden ostobaságot beleírtam, de azzal többet ártottam volna, mint amennyit használna esetleg. A harmadikhoz pedig szeretném hozzáfűzni zárójelben, hogy általában azok a fogyasztások, amiket az UFC Embedded sorozatban láthatunk, általában azért annyira fájdalmasak, mert a versenyzők egész egyszerűen túl nagy súllyal kezdenek bele a víztelenítésbe, hogy a visszatöltés után így nagyobb súllyal léphessenek ketrecbe.

Ez, vagy az ezt megelőző hanyag diéták az okai a szenvedésnek és az esetleges fiaskóknak, semmi egyéb. Nem szabad mindent készpénznek venni, amit egyes versenyzők mondanak, mindegy mennyire szimpatikusnak is tartjuk őket. Izmot veszíteni meccs előtt sokkal könnyebb, mint zsírt és akkor nem kellene a szaunákban és sófürdőkben haldokolni.

A súlycsoportváltás néha ésszerűbb megoldás lenne, mindegy hogy épp Brazíliából, Lengyelországból vagy épp az Egyesült Államokból jöttünk.

Fónagy László megjegyzés: A cikket, mindenestől Bronson írta. Viszont technikai nehézségek miatt nekem szinte az egészet újra kellett írnom, formáznom stb. Bronzi nem 30 percig írta ezt a csodás, vérprofi anyagot ahogy szerénységem sem épp keveset seggelt előtte. Mindketten nagyon csalódottak és szomorúak lennénk, ha ez az anyag bárhol máshol úgy bukkanna fel, hogy nincs megjelölve a forrása.


Támogasd a munkánkat, mert ezzel segítesz!

Mi naprakészen tartunk a UFC és más küzdősportok, harcművészek fontos híreivel kapcsolatosan, Te pedig most segíthetsz, hogy ezt még sokáig csinálhassuk.

Legyen az kicsi vagy nagy mértékű támogatás, egyszeri vagy rendszeres, mi nagyon hálásak leszünk és nagyra értékeljük, hogy hozzájárulsz a TOTALDAMAGE Magazin jövőjéhez.

Válaszd ki a havi támogatás összegét

Válassz egy egyszeri támogatási összeget

Ft

Banki átutaláshoz szükséges adatok

Bankszámlaszám:
10300002-10606292-49020012

Cégadatok:
TOTALDAMAGE MEDIA KFT.
1037 Budapest, Jablonka út 83/a
Cégjegyzékszám: 01-09-179960
Adószám: 24743105-2-41



Szólj hozzá