Idén januárban a Presztízs Sport magazin számára td_interim készített egy bemutató anyagot a magyar MMA legnagyobb ígéretéről, Borics Ádámról, alább olvashatjátok az anyagot.
Milyen egy MMA-harcos? Kopasz, széttetovált, ijesztő. Megvan? Jó, akkor most felejtsük is el mindezt gyorsan! Meglátogattuk a két lábon járó közhelycáfolatot, aki ráadásul bajnok is.
Ülök a kanapén, előttem egy bögre gőzölgő kávé meg egy tálkában mézeskalács. A kanapé egy apró lakásban áll Egerben, Magyarország egyik legszeretnivalóbb kisvárosában. Szeretnivaló a pecó is, minden bájos benne, szinte várom, hogy a sarokból előmásszon egy plüssmackófalka, hogy a barátságos hangulat rügyein legelésszen. Nem teljesen így képzelem el egy ketrecharcos otthonát, pedig ez kétségkívül az, de a mellettem ücsörgő vigyori, félrenyalt hajú gyerek sem tűnik ketrecbe valónak, mégis az a második otthona. Ő Borics „a Kölyök” Ádám, a Hungarian Fight Championship (HFC) pehelysúlyú MMA-bajnoka. Egyáltalán nem az a szétvarrt pitbull klisé. Ezt meg is mondom neki, mire még szélesebbre húzódik a vigyora.
„Ja igen, aki MMA-s, az biztos kopasz, kigyúrt, tetovált típus, ugye? Háát, nem tudom. Szerintem pont ezektől az emberektől nem kell félni. A diszkóban is azoktól kell félni, akik alacsonyak és 80 kilósak. Azok biztosan tudnak bunyózni.”
Borics még a nyolcvan kilótól is elmarad úgy nyolccal, bunyózni pedig naná, hogy tud, de ennyivel engem képtelenség lerázni. Nem tágítok, ő pedig megtörik és vall.
„Jó, volt egy kis tarajam, de az is azért, mert a Tominak régen olyan haja volt, és hasonlítani akartam rá ebben is. Tizenhat éves koromtól igazából ő nevelt, és ő formált azzá, aki ma vagyok. Azért volt ilyen a hajam.”
Tomi nem más, mint Ádám tiszteletbeli második apja, Balla Tamás edző. Ha Ádám kilométerekre van a bunyósközhelytől, akkor kettejük találkozásánál nagyobb klisét elképzelni sem lehet a hollywoodi filmes értelemben. Percekkel azután, hogy megpillantották egymást, Borics már az életéért küzdött, de hogy eddig eljusson, meg kellett tennie a kezdő lépéseket. Belekortyolok a kávéba, a Kölyök pedig mesél.
„Ne öld már meg, gyerek még!”
Ádám tizenhat volt, amikor bunyózni kezdett. Karrierje első hónapjai flippergolyósra sikerültek: rövid thai bokszos bemelegítés után hamar tovább pattant a kempóra, aztán a következő mandinernél megütötte a jackpotot. Borics egyik nap heveny öldökléshangra érkezett a birkózócsarnokba, ahol a kezdetek óta edz. Amikor kíváncsian benyitott a terembe, azzal kellett szembesülnie, hogy cudar férfiak vágják egymást földhöz, és még lent is ütik a másikat megállás nélkül. Ádám az Eger Shootfighters MMA-klub edzésére sétált be, az edzést Balla Tamás vezényelte. A srác sorsa megpecsételődött. Beült nézni a bunyót, és addig-addig nézte, míg végül megkérdezte, beállhat-e. Balla rápillantott az akkor még cérnavékony, emós hajú fiúra, és lemondóan felsóhajtott: „nna, gyere, kölyök!”.
Ami ezután következett, az az anyukák legrosszabb rémálmaiban meg a régi vágású karatefilmekben fordul elő. Az akkor ötvenkilós Borics teljes erőből nekiesett a nála húsz kilóval nehezebb és sok év tapasztalattal gazdagabb ellenfeleknek, ők pedig illő módon viszonozták a tüzet. Egyből húzták Ádám fejébe a térdeket, és Ballának kellett ordítva közbelépnie, hogy „ne öld már meg, gyerek még!” Így találkozott Ádám Tamással. A fiú azonnal csatlakozott a Shootfightershez. Egy ideig párhuzamosan még kempóra is lejárt, de két hónap múlva otthagyta, hogy csakis az MMA-ra koncentráljon.
Út a ketrecbe
Hamar kiderült, hogy Borics szorgalma mellé tehetség is párosul, így Balla komolyan elkezdett vele tervezni. Lépésről lépésre akarta bevezetni a fiút a legkeményebb küzdősport világába. Nem kellett sokat várni az első próbatételre: Borics olyan tempóban haladt előre, hogy mindössze három hónap Shootfighters-edzés után Tamás el is indította az első B kategóriás full kontakt kempóversenyen. Ádám ezt megnyerte, ahogy aztán az összes többi megmérettetést is. A kempo B full és A full mérkőzések után végre feltárult Ádám előtt a ketrec ajtaja.
Boricsot 2012-ben, első kempóversenye után mindössze egy évvel hívták meg egy gálára. Ez volt élete első MMA-meccse, még amatőrben, „bufla,” azaz hétunciás sparringkesztyűben. A kiírt súlycsoport –76 kiló volt, Ádám a mérlegelésen nekiállt kipakolni a zsebeiből, mire Balla felnevetett: „Mit csinálsz, hülyegyerek, azt hiszed, ez számít?”. Borics teli zsebekkel is 65 kilóval mért be, ellenfele 74-gyel. Meccsük mindössze 11 másodpercig tartott, ennyi kellett Ádámnak ahhoz, hogy kiüsse riválisát.
Egy menet meg egy menet az három menet
Hat gyors amatőr MMA-diadal után Borics ismét szintet lépett. Szemet vetett rá ugyanis Európa egyik legdinamikusabban fejlődő, budapesti bázisú, profi MMA show-ja. 2014 augusztusában, az HFC ötödik gáláján győzelemmel mutatkozott be, majd a következő három hónap alatt még négyszer nyert.
A legélesebb kanyart rögtön a szeptemberi, második profi meccsén kellett bevennie – ez egy kis kitérő volt az HFC-s karrierjében: Bécsbe Borics beugrósként érkezett, és egyben le is tudta a külföldi debütálást: öt nappal a gála előtt hívták, hogy verekedni kéne, egy súlycsoporttal feljebb, két menetet. Amiből időközben három lett, csak erről a magyar csapatot elfelejtették értesíteni. Ádám kétszer öt perc alatt úgy elverte az ellenfelét, mint a kétfenekű dobot, majd a kürtszó után teljesen kifulladva, de diadalittasan a magasba emelte a karjait, a ringlány meg a harmadik menetet jelző táblát. Hogy a magyar sarokban mindenki teljesen ledöbbent, az nem kifejezés.
Two rounds! Two rounds! – üvöltötte az egész csapatom, nekem meg elegem volt már. Elkezdtem nyafogni a Tominak, hogy engem nem érdekel, én nem megyek ki a harmadikra, ő meg: „Dehogyisnem. Visszamész, és szétütöd!”. Nem volt mit tenni, vissza kellett menni, de rettenetesen készen voltunk már mind a ketten. Már alig mozogtunk, de akkor is én találgattam. Három percig vezettem is, aztán ellenfelem beszorított a kötélhez, lement lábra, földre vitt és ráült a mellkasomra. Ez a legrosszabb, ami ebben a helyzetben történhet, nekem meg egy dolog járt a fejemben: basszus, ha innen kikapok, mit fogok kapni Tomitól... Ő közben tajtékzott a kötelek mellett: „harcolj már, harcolj!” – ordította. Végül négy perc ötvennégynél átforgattam a srácot, és lekopogtattam egy hátsó kereszttel.
Borics az októberi meccspenzumot egy este/két győzelem mérleggel tudta le itthon - miután tournament szerződést írt alá az HFC-vel - a show hatodik állomásának négyes tornájának megnyerésével továbbjutott a szervezet hetedik gálájára, ahol a pehelysúlyú bajnoki övért verekedhetett Molnár Benjaminnal.
Magasak, mélyek
Egy biztos: nem az HFC 7 pehelysúlyú döntője Ádám kedvenc meccse. Ugyan győzött, és bajnokká avatták, a katarzis elmaradt. A mérkőzésnek leléptetés vetett véget a negyedik menetben, amikor Molnár tiltott technikát használva a feje tetejére ejtette Boricsot. Az ügy végére csakis egy visszavágó tehetett pontot. Ezt 2015 márciusára időzítették, de közbeszólt egy nagy lehetőség és az egészség: Borics a címvédés előtt egy héttel ismét beugrósként – ezúttal négynapos értesítéssel – külföldre utazott verekedni, a horvát Final Fight Championshiphez. Kint pontozásos győzelmet aratott, de a nyaktörő tempót megsínylette a fiatal bunyós szervezete: az egy héten belüli kétszeri fogyasztás az egekbe lökte Borics vérnyomását, és az orvosok az utolsó pillanatban úgy döntöttek, nem engedik címet védeni. Tolódott a revans. Két hónapra rá Borics Győrben ismét beugrósként meccselt – pont a lesérült Molnárt helyettesítette. Villámgyorsan kopogtatta ellenfelét, és végre úgy tűnt, minden akadály elhárult a címvédés elől. Amiből aztán majdnem semmi sem lett.
„Nyáron volt egy kisebb hullámvölgyem. Nyertem az FFC-ben, nyertem Győrben, előző évben behúztam a HFC-övet, megszavaztak az év felfedezettjének, de nem jött az áttörés, nem nagyon volt pénzem. Megfordult bennem, hogy abbahagyom, mert nem láttam azt, hogy ennek lesz jövője, hogy meg tudok majd belőle élni. Kicsit meg is törtem, hirtelen kételkedni kezdtem, hogy jó-e, ha az egész életemet erre áldozom. Akkor mentem ki Ivánékhoz edzőtáborba.”
Az edzőtábor a szlovákiai Bősön volt, Iván pedig Buchinger „Buki” Iván, az M-1 orosz MMA-élszervezet pehelysúlyú világbajnoka. Ott volt a fedélzeten a második legnagyobb amerikai promóció, a Bellator volt félnehézsúlyú királya, Végh „Pumukli” Attila is; ők ketten hamar befogadták, és alaposan össze is csomagolták a fiút. Majd Frankfurtban az MMA Spirit csapatánál edzett Ádám. Boricsnak éppen ez kellett ahhoz, hogy visszatérjen a harci kedve: szeptemberben Zalaegerszegen, első HFC-s címvédésén nem hagyott kétséget afelől, hogy ki a jobb, és hazai közönség előtt a második menetben kopogtatta Molnárt. Ádám lendülete októberben is kitartott, 23-án Szarajevóban küzdött, és húzott be egy szoros meccset megosztott pontozással.
Orosz rulett
Elfogyott a mézeskalács, kiürült a kávésbögre. Átmegyünk a Sike András Birkózó Csarnokba, ahol Ádám edz – most épp a birkó a soros. Az erősítőteremben végre kezet rázhatok Balla Tamással, akinél a további tervekről érdeklődöm. Megtudom, hogy az orosz Absolut Championship Berkut udvarolgat Boricsnak, aki egyelőre jól érzi magát az HFC-ben, és még hosszú ideig nem tervezi átadni a bajnoki övét.
„Kokó és Erdei is első profi meccsükön kaptak olyan embert, aki azt nem tudta, hogy a jobbos kesztyűt melyik kezére húzza fel. Nálunk is ez van, hiszen egy 22 éves gyerek felnőttben nagyon fiatalnak számít a tapasztalat, de főleg a gondolkodás terén. Hál’ istennek még csak olyan felkéréseket kaptunk, amelyeket nem nagyon kellett visszautasítani azzal, hogy még érnie kell. Azért mondom, hogy Ádám nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét, nem véletlen, hogy az FFC-ben beugrós emberként egy top 5-ös versenyzőt összecsomagolt. Nincs lemaradva a nemzetközi mezőnytől, csak a kis lelkem akkor lenne nyugodt, ha már 24-25 éves lenne. Akkorra lesz teljesen kész versenyző.”
Szóval addig ésszel kell játszani ezt az orosz rulettet. Átmegyek a birkóterembe, ahol Borics már a bemelegítést végzi. Itt is éltanuló: ő vezeti a sort a fejen átfordulásban, a talpai ütemesen dübbennek a szőnyegen. Egyből pattan, újra fordul, már kocog is visszafelé, a következő körre. Úgy nyomja, mint aki meg sem akar állni a világ végéig.
A cikk megjelenését követően Ádám márciusban Bécsben finishelte Manuel Bilicet, a szeptemberi TEK-gálán pedig meggyőzően kipontozta Teng LiGe-t. Ádám ezt követően EuroFC szerződést kapott, jelenleg Sergio Giglio elleni februári mérkőzésére készül, melyre a EuroFC 02 gálán kerül sor Prágában, vagyis a Borics story folytatása következik ;)
Addig is kövessétek Ádámot facebook, valamint instagram oldalán.
Szólj hozzá