JK: Először is, szeretnék gratulálni az EB aranyhoz és az Év sportolója címhez. Elmondanád, hogyan kezdődött a judo iránti rajongás, miért választottad és, hogy tapasztalatod alapján miben más ez a küzdősport, mint a többi?
KH: Véletlenszerűnek tartom a választást. Kiskoromban mindenféle sportot szerettem űzni, sokat ki is próbáltam. Szerettem már akkor megmérettetni magam, versenyezni, teljesíteni. A judoval először általános iskola 1. osztályos koromban találkoztam, kötelezően választani kellett a tánc és a judo mellett, ezért két évig az iskola keretein belül részt vettem az órákon. Bátyámat követve akkor a judora esett a választás. Nagyon tetszett, de ekkor még nem köteleztem el magam a judo felé.
A szüleimet addig nyaggatták, míg végül 10 éves koromban elvittek egy judo egyesületbe. Ott estem szerelembe pár edzés után. Megfogott a légkör, a csapat, a fegyelem. A fehér judo ruha tiszteletet és letisztultságot sugároz, szeretem, hogy nincsenek benne ütések, rúgások és úgy gondolom a küzdősportok közül a legsokrétűbb.
JK: A UFC-ben Ronda Rousey az MMA egyik legmeghatározóbb női harcosa, cselgáncs alapokkal dominálta a női mezőnyt így adja magát a kérdés, hogy te, hogy állsz a kevert harcművészethez?
KH: Szoktam nézni MMA-t, de nem tudnám elképzelni magam MMA-sként. Rousey hatalmas karriert futott be két sportágban is. Meccseit nézve nagyon felismerhető a judos múlt, egyik kedvencem a karfeszítés, nagyon sok meccset karfeszítéssel nyerek, amit előszeretettel alkalmazott ő is, mellette pedig ki ne szeretne szerepelni a Halálos Iram vagy a Feláldozhatók című filmekben?! Nagyon tetszik az életútja, bele tudnám magam képzelni, főleg egy olimpiai éremmel a zsebemben, de az MMA számomra kicsit sok lenne.
JK: Milyen érzések kavarogtak benned, miután az EB-n legyőzted Telma Monteirot, illetve hogy fogadtad az ezzel járó média érdeklődést, valamint azt, hogy - megérdemelten - téged választottak az év sportolójának?
KH: Nagyon nagy boldogságot éreztem, nagy utat jártam be, hogy ezt a teljesítményt ki tudjam hozni magamból: hosszú évek küzdelmei, akadályok, műtétek, sikerek, kudarcok. Évek óta vágytam egy ilyen mértékű sikerre, de valami mindig közbejött.
Sok tapasztalatot szereztem az évek során, ami arra világított rá, hogy túlgörcsölöm az egészet. Az olimpia elhalasztásának ténye világított rá arra, hogy jobban muszáj élveznem azt, ami még hátra van, és nem terheket pakolni magamra, hiszen ki tudja, meddig élhetek még úgy, hogy azt csinálom, amit a legjobban szeretek.Az év sportolójának lenni óriási megtiszteltetés, eddig nem is nagyon álmodoztam ilyen célról hiszen annyira erős a magyar sport, hogy a legjobbak köze nagyon nehéz bekerülni. A 2020-as évből úgy érzem, kihoztam a maximumot, a sportági világversenyek törlése viszont nagyban segített, hogy én kaphassam meg ezt a díjat.
Karakas Hedvig az alsó képen a 2020-as Év Sportolója választáson
JK: Amellett, hogy sikeres sportoló vagy, a honvédségnél őrmesterként szolgálsz. Mit jelent számodra a hivatásos katonaság?
KH: Szerződéses katonaként büszkeséggel tölt el, hogy amikor felállok a dobogóra a Magyar Honvédséget is képviselhetem. Három évvel ezelőtt nyílt lehetőségem csatlakozni a Magyar Honvédség sportszázadának állományához.
Úgy gondolom, az élsport és a katonaság hasonló értékeket képvisel, fontos a kitartás, a küzdőszellem és a hazaszeretet. Gondolnom kell az élsport utáni életemre is, és ez a kettős életpályamodell kiváló lehetőséget biztosít és egyfajta biztonságot ad számomra.
JK: Van küzdősport példaképed?
KH: Nincsen kimondottan példaképem, soha nem tudtam egyetlen sportolóért rajongani, viszont nagyon sok olyat tudnék mondani akire felnézek és akit tisztelek. Mindegyik sportág különböző, másért szép és másért nehéz, különbözőek az életutak, de közös a cél, és mivel a sportolók kőkemény munkát végeznek, ezért az összes számomra egy példaképnek mondható.
Kedvenc magyar MMA-s harcosom pedig Borics Ádám. Egy fotózáson ismertem meg, pont mielőtt Amerikába költözött volna. Nagy álmokkal, célokkal, tervekkel, ki az “ismeretlenbe”. Ki ő, ha nem példakép, aki kitalált valamit és bármit feláldozva addig ment, amíg meg nem valósult az álma, és bőven van még a tarsolyában, ebben biztos vagyok!Írta: Jozi Koller
Szerkesztette: td_stryder
Szólj hozzá