Ezen a napon történt minden idők egyik legnagyobb fordítása

Tisztán emlékszem arra a napra. Éppen a szobabringán ültem este, otthon, gép előtt, a napi második egyórás session-ömbe kezdtem bele. Kattintgattam (féloldalt ülve a gépnek elég kényelmetlenül, de még elértem az egeret és a billentyűzetet), aztán szembe jött a videó, ami a közelgő Lesnar vs. Crawin meccset promózta.

Akkor még sem a fightermagazinra, sem a totaldamage-re nem írtam cikket, fősulira jártam, mondhatni időmilliomos voltam, ezért volt időm ennyit bringázni.

Visszatérve a lényegre: Shane Carwin 2010. július 3-án még veretlen volt, Brock Lesnar pedig a UFC regnáló nehézsúlyú bajnoka és legnagyobb sztárja volt, három meccses nyerő szériában.

A mérkőzés nagyjából a cangázás 56. perce körül kezdődött, és mondanom sem kell, hogy egyrészt hatalmas motiváció volt, ahogy mutatták előtte, milyen vadállat módjára edzett Lesnar, másrészt az 1 órásra tervezett bringázásból nagyjából majdnem 1 óra 15 perc lett, most az egyszer nem törődtem az idővel, és úgy pörgetett az adrenalin, hogy időnként a szokásosnál sokkal gyorsabban tekertem.

Carwin állóharcban gyakorlatilag leigázta a bajnokot, akit csak a bíró mentett meg a TKO-s vereségtől azzal, hogy nem állította le a mérkőzést idő előtt. Ezt egy "mai bíró" biztosan megtette volna, hiszen még az is ritka, hogy egy ilyen pozícióból valaki felálljon, a mérkőzés megfordításáról nem is beszélve.

Ennél már csak Yair Rodriguez fordított nagyobbat:



Nagyjából minden hiányzik, ami ezen a videón hallható és látható: Brock Lesnar, Shane Carwin, Joe Rogan és Mike Goldberg felvillanyozó párosa a mikrofon mögött.

Úgy tűnik, igaz a mondás: régen minden jobb volt.