Brown meccs utáni tweetjében természetesen nemtetszését fejezte ki a pontozással kapcsolatban.
„A 30-27 nevetséges. Az elsőt 100%, hogy megnyertem, a második egyértelműen az övé, a harmadik elég szoros volt, de a meccs végén enyém volt a top-pozíció. Adhatták volna nekem is, de akkor sem lennék mérges, ha csak az utolsó menet miatt adták volna neki. Ki----ott bírók” - fogalmazott nem túl szofisztikáltan a veterán harcos.
Némi igazság ugyan van a dologban, de az tény, hogy az első és a harmadik menet elég szoros volt, ide is oda is lehetett pontozni.
Brown az első menetet kérte számon, ekkor ugyanis ő volt top-pozícióban a földön, szinte végig, 2-3 perces control time-ot produkált. Ehhez azonban hozzá tartozik, hogy valójában nem sokra ment ezzel, nem tudott sem jelentős ground and pound-ot, sem submission-veszélyes szituációt kialakítani. Mindemellett Condit igen eredményesen, aktívan védekezett, sok ütése, könyököse talált be, melyet a szignifikáns találatokkal foglalkozó statisztika is alátámaszt.
Itt tehát újra felmerül a probléma, hogy még mindig nem lehet teljesen objektívan megítélni, mi az, aminek pontot kell érnie. Ez a szakmabelieket is erősen megosztja, vannak pontozók, akik a kontrollt, vannak, akik a több/nagyobb találatot értékelik többre.
Ebből kifolyólag nem lehet hibáztatni ebben az esetben egyetlen pontozót sem, mert nem volt olyan menet, melyet egyértelműen Brown vitt volna, bár biztosra vehető, hogy sok pontozó adott volna neki menetet a meccsen.
Szólj hozzá