Egy kicsit rövid összefoglalóval jövünk a hajnali UFC gála után, mindenki úton van a csapatból, de kihagyni vétek lenne ezt a gálát. Mert hát az Aldo vs Holloway önmagában egy roppant várós és ígéretes meccs volt a rajongóknak, egyben jó kiindulási alap a generációváltás kérdéskör tekintetében is. Anderson Silva után ugyanis José Aldo volt az MMA "öreg" motoros titánjai közül az egyedül talpon maradt bajnok, aki képviselni tudta a régi iskolát. Oké, most tekintsünk el a 13 másodperces McGregor-vereségtől, azt az Aldot nézzük, aki 10 évig veretlen volt, látványos kivégzéseket hozott a WEC-ben és dominanciáját a UFC-be is át tudta hozni. Noha sok meccse maradt el sérülés és csak a jó ég tudja, hogy milyen indok miatt, de a PvP lista éllovasa volt, a combosok pokol-importőre, a pehelysúly egyetlen valódi bajnok karaktere. Ezt pedig képes volt valamilyen szinten átmenteni a Conor-vereség utánra is, a UFC 200-on magabiztosan hozta Frankie Edgart, aki bárkit képes legyőzni pehelysúlyban és könyűsúlyban is.
OHHHHH @JoseAldoJunior connects early and ROCKS Holloway! #UFC212 pic.twitter.com/fpuDhBN4bs
— UFC (@ufc) 2017. június 4.
Max Holloway azonban ma hajnalban megmutatta, hogy Aldo ideje is letűnni látszik az újkori MMA (ha lehet így nevezi) vizein. A korábban kimeríthetetlen kardió, gyors és pontos kombinációk és félelmetes rúgások tárházát használó Aldo csak árnyéka volt korábbi hatékony önmagának. Az elsőben még zavarba tudta hozni a Hawaii-i interim bajnokot, de a második menetre Max teljesen megújulva rendre megelőzte a lassuló bajnokot, a harmadikban pedig teljesen fölé nőtt. Szinte egy percig büntette a megfogott, majd a földön túlélni próbáló José-t, akinek a mérkőzésvezető minden, de minden lehetőséget megadott a túlérésre. Holloway azonban úgy kontrollált és büntetett, mintha szimfóniaként komponálták volna, mit sem törődve a brazil közönség ellenergiáival.
OHHHHHHHHHHH @BlessedMMA DROPS ALDO IN ROUND 3!!!!! #UFC212 pic.twitter.com/jCRYvEuHSo
— UFC (@ufc) 2017. június 4.
Lehet fogni a kardióra, de Aldo éles volt, jól mozgott lábon és törzsből, viszont a Korean Zombie elleni lábtörése óta nem használja a korábban mérkőzéseket eldöntő rúgásait, amire Holloway ellen most nagy szükség lett volna. Emellett Max dinamikája, kombinációja és pontossága folyamatosan fejlődött az elmúlt években, Swanson és Pettis ellen lehetett igazán érezni, hogy a súlycsoport új bajnokaspiránsa van felemelkedőben.
WE HAVE A NEW UNDISPUTED FEATHERWEIGHT CHAMPION!! @BlessedMMA FINISHES Aldo!! #UFC212 pic.twitter.com/PxyWYqhbVj
— UFC (@ufc) 2017. június 4.
Persze lehet Conorozni, hogy őt is behúzta az ír, de Max akkor még csak 21 éves volt, ráadásul már akkor szűkre sikeredett az a meccs McGregornak, legkeményebb tesztje volt az eddig látottak alapján a UFC-ben. Holloway az új MMA generáció nem csupán nagy ígérete, hanem beért bajnoka, aki megérdemelten lett címbirtokos egy ikon ellen. Mert jó lenne azt hinni, hogy az új MMA-fanok, akiket Conor rántott be a sportba nem csak az elmúlt két év alapján ítélik meg a brazilt, ennek tükrében ugyanis Holloway teljesítményét sem tudják oly magasra árazni, mint amit ténylegesen most véghez vitt a Hawaii-i harcos. A meccs után rendes fizuról ordított Dana White-nak, a következő napokban kíváncsian várom majd, hogy mennyit is keresett ezzel a címmeccsel Max. Mellett körvonalazódik egy Hawaii-i UFC gála is. Na meg egy Edgar elleni címvédés is, azt felejtse el mindenki, hogy Conor elleni visszavágó lesz egyhamar. Hiába mondta Max, hogy nem ugat ellenfélért, aa McGregor akar valamit, most könyörögjön ő. Ezzel nagyon is saját vágyait festette le Holloway, vszeg mindhiába. De nem is kell ezzel foglalkoznia most, 25 évesen 11 meccses veretlenséget és bajnoki címet bunyózott össze, már csak pénznek kéne passzolnia ahhoz, hogy ténylegesen elégedett lehessen.
Ahogy múlt héten a UFC Stockholm főmeccsén Gustafsson és Teixeira, úgy most szalmasúly #1 és #2 rangsoroltja csapott össze Cláudia Gadelha és Karolina Kowalkiewicz személyében. Bármennyire is szeretem Karolinat és egy roppant ügyes lány, véleményem szerint nincs meg benne az a gyilkos ösztön és erő, ami azt a nüansznyi pluszt jelenté a sikerhez számára. Rose Namajunas ellen szerintem kikapott, a súlycsoport vékonysága miatt azonban a muay thai alapokkal képes legyőzni a többi hölgyet. Cláudia kapcsán meg volt egy olyan félelmen az elmúlt években, hogy egy Jéssiva Andrage-vonalon megmaradva az erős és bulldog brazil stílusnál megragadva, ő sem tud meglépni komplex ellenfeleket. A ma hajnali meccsen viszont annak jeleit láttam, hogy Cláudia felismerte ezt és az új csapatával újraépíti magát. Ez már most elég volt ahhoz, hogy Karolinat bántó magabiztossággal győzze le.
The first finish inside the Octagon for @ClaudiaGadelha_ AND the first woman to finish Kowalkiewicz as a pro! Round of applause 👏 #UFC212 pic.twitter.com/X9KqrwnJju
— UFC (@ufc) 2017. június 4.
Állva még a lengyel lány próbált alapállást sokat változtatva támadni és kontrázni, de a földre kerülvén Cláudia ellenállhatatlan volt és gyorsan akasztotta a hátsó fojtást. Mindezt az első menetben. Kell még 1-2 év neki, hogy Joanna ellen harmadszor megpróbálva sikeres lehessen, jelenleg ezt a lehetőséget egyedül benne látom, az egyik kedvenc női bunyósommá lépett elő.
A Belfort vs Marquardt meccsről túl sokat nem írok, mert nem is lehet. Nate kereste a földet az első menetben, ami neki hazai pálya és Vitor utolsó meccseit elnézve jó ötlet is, még akkor is, ha az egyik legrégebbi fekete BJJ öv pihen képzeletben Belfort derekán. A brazil roppant passzív és inaktív volt, Marquardt pedig már régóta csak fásult és kiégett árnyéka annak, amire korábban képes volt. Ez mégis elég volt ahhoz, hogy kipontozza Vitort, legalábbis nálam, még akkor is, ha a második menetes Vitor megiramodást figyelembe veszem. A pontozók azonban kihozták a brazil veteránt győztesként, ami semmilyen formában nem segíti pályafutása mostani szakaszát a brutál TRT-tűndöklés utáni zuhanórepülésben.
VINTAGE @VitorBelfort YESSSSS!!! #UFC212 pic.twitter.com/guTHl8aKBR
— UFC (@ufc) 2017. június 4.
Elvileg most vonult volna vissza Vitor, de most azt mondja, hogy még 5 meccs van benne minimum. Remélem, hogy nem ilyen, mint a hajnali, mert Aldo-hoz hasonlóan ő is az MMA nagy úttörője, időben kéne befejeznie. Hogy ne is a fiatalok ellen kelljen szenvednie, a senior-ligát emlegeti folyamatosan, pl. Liddell ellen menne szíve szerint. Egy ilyen freak showt a UFC mostani modellje szerint tutira nem vállal be, a Bellator talán, a RIZIN meg biztosan.
A többi meccsről röviden. A Borrachinha vs Bamgbose áthozta a hiriget a mérlegelésről, két monster ment egymásnak. Bamgbose furcsa és erős támadásai hiába találtak, Borrachinha meg sem szédült, viszont okosabban és tartalékosabban bunyózott, így a másodikra GnP finiselni tudta az addigra elkészült Bamgboset. Erick Silva nagy kedvencem, de sajnos pár éve be kellett látnia mindenkinek, hogy nem tudott tovább fejlődni, kihozni magából azt a potenciált, ami miatt érkezésekor a váltósúly esetleges bajnokaspiráns arcaként emlegették. Viszont minden meccse élvezetes, ahogy a hajnali Yancy Medeiros elleni is az volt. Szarrá rúgta Jenci lábát a brazil, közben meg aki megindult támadni a két srác közül, az szinte kivétel nélkül talált és rombolt is. Őszinte bunyó volt, amiben inkább Silva volt többször bajban. A másodikban egy kemény balhorogtól lement, a földön gépelte őt Jenci, Eduardo Herdy meg gyorsan leállította a bunyót. A mérkőzésvezető híres a korai leintésekről, Silva meg nyomban felpattanva reklamált, látszólag simán tudta volna folytatni. A visszajátszáson szerintem azonban látszott, hogy nem tudta megfelelően védeni magát, még pár tomahawk után megpihent volna. De csak volna, ez most Silvat nem vigasztalja, aki vszeg a Nogueira-csapatnak köszönheti, hogy még mindig a UFC-ben van.
OHHHHH what a left hook by @YMedeiros!! He drops Silva here in round 2! #UFC212 pic.twitter.com/KrCO6RDeab
— UFC (@ufc) 2017. június 4.
Az est talán legnagyobb vesztese José Aldo mellett Marlon Moraes, aki WSOF-veretlenséggel és harmatsúlyú bajnoki címmel érkezve most debütált a UFC-ben Raphael Assunção ellen. Noha Raphael hozta a meccs két legnagyobb és leglátványosabb találatát, Marlon folyamatosan dolgozott testre lábbal és ütésekkel. A pontozók megosztott győzelemmel Raphaelt hozták aki, ami szerintem finoman véleményes. Ettől függetlenül frankó brazil gálát láthattunk ismét.
Szólj hozzá