José Aldo legutóbbi két éve a McGregor-viharban igencsak keserűre sikeredett. A pehelysúly all time greatest MMA bunyósából, a PvP-lista éllovasából hirtelen az az ember lett, aki 13 másodperc alatt kikapott Conor-tól. Legalábbis a divatdrukker MMA fan tábor nagy részének. Aldo mindvégig azt nyilatkozta karrierje során, hogy a büszkeség, a becsület és a pályafutásának hagyatéka az, ami a legfontosabb számára. Nos, pont ezekkel van gond manapság. Aldo úgy érzi, hogy a UFC többször pofán köpte őt az elmúlt időszakban, frusztráltságában azonban ő maga is hozott pár szerencsétlen interjút és kommentet. Ennek az egésznek a vége az lett, hogy Aldo távozni akar az MMA-ból, mert a UFC-n kívülre nem szerződne, és ha a szervezet nem engedi, akkor leadja a meccsét akár egy kopogással. Most viszont azt nyilatkozta, hogy ha mégis folytatja a bunyót, akkor pénzt akar látni, sok pénzt. Keserű és csalódott sorok egy büszke embertől.
Mindenki, aki ismer, tudja, hogy emlékezetes karriert akartam magam mögött hagyni, nem a pénzért bunyóztam. Természetesen a pénz is fontos, ebből élünk, de én a történelemkönyvekbe akartban bevésni a nevem. Ezt viszont már nem gondolom így. Mikor elvesztettem az övem, megvilágosodtam, hogy mi is napjainkban a realitás. Az, hogy bajnok vagy, nem jelent semmit.
Ami számít, az csak a pénz a zsebedben. Ezért mondtam, hogy Holloway bassza meg, nem bunyózok vele, hiába van 9-0 szériában. Vannak bunyósok, akik 10, 15 meccset nyernek, de mégsem mehetnek a címért. Akkor kicsoda Holloway, hogy bármit is megmondjon nekem? Pettist akartam, mert az sokkal nagyobb meccs lett volna. Mindenki látni akarta korábban ezt a meccset, mikor még Brazíliában küzdöttünk volna. Üzletként kell tekinteni már erre a dologra, a Pettis-bunyó jobb üzlet lett volna.
Ha folytatom a bunyót, akkor azt csak sok pénzért teszem majd. Erről szól ez az egész már. Nem lehetsz egy korrekt ember, kifordultak a dolgok napjainkra. Nem lehetsz jó fiú, nem kell azt tenned, amit mondanak, minden az ellentettjére fordult. Az a helyes, ha valakinek az arcába köpsz, ha kokainozol, ha füvet szívsz, vizes palackkal dobálod a másikat, nem jelensz meg a sajtótájékoztatón…Ez a helyes manapság és ezt kell tenniük a brazil atlétáknak.
Azzal jöttek nekem, hogy a nevemmel nem lehet eladni a gálákat. A brazil média szemrehányást tesz mindig, hogy nem adok interjúkat. De senki sem köteles ilyeneket csinálni, mi az oktagonban csináljuk a dolgunkat. Jacaré és Maia is megannyi győzelem után nem kapnak címmérkőzést, mert nem a mostani őrület szerint viselkednek.
Remélem, hogy egy kiváló harcosként emlékeznek majd rám, egy nagyszerű atlétaként. Minden, amit a ketrecben tettem, azt a legjobb tudásom és szándékom szerint tettem. Különösen bajnokként volt ez fontos számomra. Az UFC-be a Sebhelyesarcúként érkeztem, de az Emberek Bajnokaként távozom. Ez büszkévé tesz. Sosem felejtettem el, hogy honnan jöttem, akkor sem változtam meg, mikor bajnok lettem, ugyan az a srác vagyok most is.
Legalább a lányomnak biztos anyagi hátteret tudtam biztosítani. Ha most befejezem, nem lesz gondom a megélhetés szempontjából. De ezt mindet magam teremtettem meg, soha senki nem adott nekem semmit, mindig nekem kellett megdolgoznom mindenért.
Szólj hozzá