Az esetet követő héten Molina kihívta Rolls-t a helyi újságok hasábjain. A jövőbeni összecsapás a két harcművészet (BJJ vs. Muay Thai) között már megfontolás alatt állt, amikor 1982. június 6-án Rolls egy tragikus kimenetelű sárkányrepülő balesetben életét vesztette Visconde de Maua környékén. A Gracie család több tagja is őt tartotta a legjobb harcosnak, Rolls 31 évesen távozott az élők sorából két fiút, Rolles-t és Igor-t hagyva maga után. Rolls halálát követően Molina figyelme Rickson felé fordult, akit maga Helio Gracie választott a család új bajnokává. A Gracie családi hagyományokhoz híven Rickson azt felelte Molinának, hogy amennyiben vele akar megmérkőzni, először győzze le a legjobb tanítványát, a barnaöves Marcelo Behringet. Amennyiben Molina sikerrel veszi a Marcelo jelentette akadályt, úgy Rickson kész kiállni vele.
A tervezett összecsapás kapcsán Charles „father” Robsonnak remek ötlete támadt. Úgy érezte, eljött a pillanat a BJJ és saját családja ázsiójának felemelésére, így egy négy összecsapásból álló gálát képzelt el a brazil jiu jitsu és egyéb más harcművészetek képviselői között. Tehette ezt, azért is, mert ő volt az adminisztrátora a Maracana és a Maracanzinho stadionoknak. A kung fu filmek komoly népszerűségnek örvendtek akkoriban, ezért a Gracie család tető alá hozott egy szövetséget Molina muay thai harcosai és más kung fut gyakorlók közt. Ezt megfejelve a Sao Paulo-ban született kick boksz bajnok Sergio Batarelli-t, „Rocky Batarelli: az olasz csődör” -nek kiáltották ki, hogy meglovagolják a korai 80-as évek Rocky filmjeinek őrületét. Hiába, a hypehoz rendesen értettek már ekkoriban is.
Robson ötlete hamar komoly médiavisszhangra talált, ami csak úgy vonzotta a sajtót és a befektetőket, köszönhetően a kezelésében lévő Maracanzinho arénának, a tervezett összecsapásnak a „brazil Rocky Balboa” és Rei Zulu közt, valamint annak, hogy a verhetetlen Gracie jiu jitsu harcosok más harcművészeti ágakkal csapnak össze. Molina számára nehézségekbe ütközött, hogy kiállítsa az ideális csapatot a Gracie-k ellen. Két legjobb tanítványa Narany és Luiz Alves nem vállalták a részvételt a megmérettetésen. Molina egyetlen tanítványa, aki vállalta a küzdelmet Eugenio Tadeu volt, mert úgy érezte, hogy tartozik mesterének, aki megengedte neki, hogy ingyen eddzen nála. A fenti okoknak köszönhetően Molina rákényszerült, hogy a lute livre gyakorlói között keressen magának harcosokat. A luta livre (jelentése: szabad küzdelem, harc szabályok nélkül) gyakorlói, akik gi nélkül küzdöttek, már régóta nehezteltek a Gracie családra. Ennek két fő oka volt, egyrészt a Gracie-k előtérbe kerülése, valamint az a viselkedésük, hogy akadémiákat támadtak meg és más sportolókat próbáltak megalázni. Carlos Brunocilla két legkiválóbb tanítványa Marco Ruas és Marcelo Mendes elfogadták Molina felkérését, és csatlakoztak csapatához. Ez a pillanat később vízválasztónak bizonyult, mely örökre összeköti a muay thai-t és luta livre-t gyakorlók közösségét.
Kezdetben a jiu jitsu csapat a Gracie Akadémia négy fekete öveséből állt: Behring, Fred Bomba, Inacio Aragao és Renan Pitanguy. Az első Brunocilla-nál eltöltött grappling edzése utána Molina rájött, hogy a legjobb volna elhalasztani a tervezett küzdelmeket, azonban a Gracie-k visszautasították az ajánlatát biztosra vévén, hogy a két fél ellenségeskedése az utcára kerülne ki, ha engednének Molina javaslatának. Molina szorult helyzetét tovább tetézte, hogy néhány nappal a gála előtt Marcelo Mendes térdsérülést szenvedett, és helyette a kung fu harcos Bruce Lucio-nak kellett beugrania. Eközben a Gracie csapatnál és sérülés történt, ami Fred Bomba-t érte, azonban az ő helyére beugró Fernando Pinduka-val a csapat csak tovább erősödött. Pinduka-t ekkoriban Carlson Gracie legjobb tanítványának tartották.
Elérkezett a küzdelmek napja, 1984. november 30. Zulu vívta a fő meccset Batarelli ellen, akit egy guillotine fojtással altatott el, Aragao könnyedén lefojtotta a beugró kung fu harcos Bruce Lucio-t. Amíg Behring könnyedén mount pozícióba került Molina-val szemben és komoly verésben részesítette, aminek TKO győzelem lett a vége, addig az ifjú Tadeu kiütötte Renan Pitanguy-t. Marco Ruas és Fernando Piduka csatája 20 perc után döntetlennel ért véget.
Ikonikus este volt, amire úgy emlékeznek, mint amikor a jiu jitsu világa végre méltó megmérettetésre talált. Csak jobban feltüzelte az egyre növekvő rivalizálás lángjait, ami a brazil vale tudo és MMA gerincévé vált a ’90-es évek végére. Habár a sport már meghaladta a korábbi „stílus” elnevezést, a legnagyobb brazil rivalizálás, mint a Chute Boxe kontra Brazilian Top Team még mindig a jiu jitsu muay thai ellentéten alapszik.
Szólj hozzá