A szakramentumát…UFC on Fox: VanZant vs Waterson összefoglaló
MMA

A szakramentumát…UFC on Fox: VanZant vs Waterson összefoglaló


Karácsony előtti ajándékozás volt itt pár meccs.



A szervezet mostanság kitesz magáért, a dicstelen Hidalgo óta fasza gálákat kapunk a UFC-től. Sacramento-i gálájuk akár meg is bújhatott volna a szürke fight night-ok sorában, de ott volt a magát jól promótáló Gall, a csodagyerek Northcutt, a közönség kedvenc VanZant, és persze maga a legenda, az utolsó mérkőzését vívó Uriah Faber. Igazából néhány párosítás mehetett volna akár számozott gálára is, de így is jónak ígérkezett és igazából az is volt. Lássuk is a main card bunyóit.

Alan Jouban vs. Mike Perry


Ez az egyik kedvenc párosításom volt a kártyán, Jouban izgalmas, technikás bunyós, Perry pedig állat. Az első menetben Perry volt az, aki kontrollálta a mozgást a ketrecben, Jouban szépen ment előle és a menet első két harmadában egész hatékonyan távol tartotta Platinum-ot, betöréseit ügyesen keresztbe verve és leforogva róla. Még levinnie is sikerült, de abból nem lett számottevő akció. A menet utolsó percében aztán kicsit kevéssé volt jó Jouban taktikája, Perry talált távot, bajba is sodorta Alan-t, de a jobb csapottját nem tudta megfelelően elsütni.

A második menetre frissen érkeztek a srácok és Perry megkezdte Jouban levadászását. Ebben a harmadban látványos volt, hogy az agresszort milyen szépen tudja kontrollálni a jelentősen intelligensebben bunyózó Jouban. Hátrálva is veszélyes volt, és rúgásokkal tartotta meg a távolságot, ezzel kiszedve a lőszert Perry legjobb fegyveréből, ami a közelharcos bombázás. Platinum rengeteg testrúgást evett meg, néha látszott, hogy nem esik jól neki, vezető lába is sok büntetést kapott. Bár akadtak villanásai, de nem tudott kibontakozni. Az utolsó fél percben Jouban biztosította magának a menetet, mert szépen leütötte Perry-t, de okosan támadta, nem szaladt bele semmi ostobaságba.


A harmadik menetben Perry ismét vadászni próbált, de Jouban nagyjából simán hülyét csinált belőle. Folyamatosan darálta a testét, nagyjából akkor találta el, amikor akarta és úgy volt agresszor, hogy közben folyamatosan hátramentben volt, megtartandó az előnyét. Kiváló példáját mutatta az intelligens, jól felépített stratégia kivitelezésének és szépen lassan egyértelmű előnyt épített fel. Ahogy inkább Jouban oldalára dőlt a bunyó képe, Perry annál jobban fakuló dominanciával volt jelen. Tanulnia kell még. Ha nem tudja játszani a keménytökűt, szarban van és ezt most Jouban nagyon szépen játszotta ki. Kiváló meccset nyert egyhangú pontozással, respect, Alan, ezt jó volt nézni.

 

Urijah Faber vs. Brad Pickett    


A main card második meccse szintén várós volt. Uriah Faber egy legenda, megkerülhetetlen arc a profi MMA-ban, csaknem 14 éve jelen volt a buliban. Most ez a hattyúdala volt egy olyan ember ellen, akivel nem jó egy ketrecben lenni, és ha bokszolni vagy mocskos módon verekedni kell, akkor rá nyugodtan lehet számítani, Pickett egy kis romboló.



Az első menet első fele távolságkereséssel telt, mindkét fickó veszélyes belharcban, így érdekes kis stratégiai tipródást láttunk. Világos volt, hogy az alkot most nagyobbat, aki először talál lyukat. Nos, Faber volt az. Némi földön gyötrés után rövid pillanatra felállt Pickett, Faber azonban rettenetesen komoly találattal leütötte, majd a menet végéig ment a ground and pound és kísérletek fojtásra. Pickett azonban iszonyat kemény, bírta a kiképzést és bár ezt a menetet Faber toronymagasan vitte, veszélyes tényezőként jött vissza a második menetre.


Faber frissen jött, elképesztően gyorsan mozgott, terelte az angolt. Pickett képtelen volt bármilyen saját ritmust felvenni, Uriah szűnni nem akaró nyomás alatt tartotta és gyakorlatilag azt csinált vele, amit akart. Ebbe beletartozott a többszörös levitel, szubkísérletek, leütés…Pickett kemény verést kapott, pedig egyáltalán nem olyan könnyű ellenfél, mint ahogy azt most Faber láttatta. Ebbe a menetbe One Punch nem tudott mást hozni, csak a keménységét, illetve Faber vádlijának szisztematikus darálását, de azzal sem ért el túl nagy eredményt. Így bizony lett harmadik menet. Ebben Faber mintha nem akart volna lassulni. Folyamatosan ugrasztani akarta az angolt, ha nem kapott reakciót, támadott és ezt nagyon hatékonyan tette. Borzasztó jól keverte a mozdulatait, rengeteget talált és földre is vitte Pickett-et, ott pedig brutálisan tudta büntetni, bár az angol jól készült a guillotine-ok és a headlock-ok védelmére, mert azokkal sem tudta őt kopogtatni a California Kid.



A menet végén elmondhattam, hogy nagyon egyoldalú volt, de ezúttal nem bántam. Egy legenda, a modern MMA egyik meghatározó arca, sok harcos példaképe utoljára ragyoghatott hazai közönség előtt. Pickett pedig, bár rondán el lett verve, letette ismét a névjegyét, mint a súlycsoport egyig legkeményebb gyereke. Egészen szürreális, hogy két közel negyven éves, tizensok éve bunyózó ember ilyen élesen és frissen pörögjön a ketrecben. Faber egyhangú pontozással győzött és tett pontot karrierjére. Köszi, hogy láthattunk, köszi, hogy izgalmas bunyókat hoztál, szórakoztató voltál. Szép volt, Kölyök. Abban azért biztosak lehetünk, hogy a Team Alpha Male jóvoltából Faber (az állával és a hajával egyetemben) a sport közelében marad. Karrierje pedig MMA-történeti ékkő lesz, teljes joggal.

 

Mickey Gall vs. Sage Northcutt


A cukifiúk csatája várós volt, Gall remek stratégiai érzékkel csinálja a kihívásait. Különbözőbb nem is lehetne a srácok stílusa. Gall egy kiváló grappler, Northcutt pedig állóharcban művész, elképesztő fizikai adottságokkal. Hát, Gall ezt szerette volna lekapcsolni azzal, hogy a földre viszi a mérkőzést, ami nagyon gyorsan össze is jött, de Sage sokat fejlődött, nem túl meggyőzően, de védekezett, nem pánikolt. Vissza is került lábra és végre kijött a bunyós ebből az ember kölyökkutyából. Dumált egy kicsit, rusnyán fejbe verte az őt földre visszacsalogató Gall-t. A feleket bár felállították, de Northcutt nem tudott nagyot alkotni a helyzetből. De mindenképpen háborúba ment és, bár a menetet elveszítette, mutatott egy kis szívet.



A második menetre Sage azt a tanácsot kapta, hogy csínján bánjon a rúgásokkal, mert Gall azokat elkapja. Ezt megfogadta és bokszolt vele, de csodaszépen. Ebben a zónában Gall vagy fél percig nem tudott semmit válaszolni, csak kapta az ütéseket, Sage kezdett felpörögni, de ekkor Gall keresztbe verte, a megrogyó Northcutt után vetette magát és nemi helyezkedés után könyvbe illő módon hátsó fojtással kopogtatta. Szép volt.



Gall egyre veszélyesebb arc a súlycsoportban, megnézném a  nevét emlegető Emil Meek ellen, bár Gall ismét húzott egy nagyot és kihívta a visszatérő Dan Hardyt. Northcutt pedig, bár kikapott és a hype sem lesz olyan erős körülötte ezentúl, végre mélyebbre ásott magában és küzdött egy kicsit. Jó kis bunyó volt, sok grappling-gel.

 

Michelle Waterson vs. Paige VanZant


Az est főattrakciója nagyon izgalmas matchup volt, esélyesnek tartottam, hogy nem lesz időnk pislogni, egyik lány sem a tétovázásról híres. A menet indításakor VanZant azt a taktikát akarta követni, amit Rawlings ellen is hozott. Körözni, fárasztani, néha betörni, kárt okozni és körözni tovább. Pillanatok alatt kiderült, hogy ez a friss Waterson ellen nem a legjobb, így Paige váltott, clinchbe akarta fogni és onnan pusztítani. Érthető döntés, VanZant jó ebben és a rövid távról indított kontrákat bírja. De Waterson az összeakaszkodásból előre menekült, ellehetetlenítve, hogy VanZant térdeljen vagy felüssön és oda is tűzte a ketrecre.



Itt néhány másodpercig fárasztotta csak, gyorsan talált ideális pozíciót és egy nyakfogásos dobással földre is vitte az ellenfelét. Innen már nem akarta engedni, mögé került, rázárta a bodylock-ot és kíméletlen módon elkezdte felrakni a hátsó fojtást. Paige igazi harcos, folyamatosan küzdött ellene, de minden kísérlettel szorosabbra zárult Waterson fogása, aminek eredményeként elfogyott a levegő és a bíró 3:08-nál leállította a mérkőzést. Kegyetlen ez a lány, tényleg. Gratula, Michelle.



Waterson egyébként ezért a teljesítményéért megkapta a bónuszt is, ahogy az előmeccsek egyikén szereplő Paul Craig is. Ő armbar-ral kopogtatta Luis Henrique da Silva-t. Az est mérkőzése a Leslie Smith vs Irene Aldana lett. Egy akciódús, kőkemény viadal volt, amit Smith nyert, biztosan segített a lelkén, mert az előző ellenfele Cyborg volt és azt nem élvezte. Összességében agy jó kis gálát kaptunk, megint. Volt mit nézni, akadt kutyaviadal, volt finish is, szóval nincs okunk panaszra, hacsak valamelyikőtök nem bukott fogadást. Nekem személy szerint Perry veresége egy doboz fehérjébe fájt, de attól még a gála jó volt, nem altatott minket a UFC a 207 előtt, nem volt kispórolva az anyag a rendezvényből.


Támogasd a munkánkat, mert ezzel segítesz!

Mi naprakészen tartunk a UFC és más küzdősportok, harcművészek fontos híreivel kapcsolatosan, Te pedig most segíthetsz, hogy ezt még sokáig csinálhassuk.

Legyen az kicsi vagy nagy mértékű támogatás, egyszeri vagy rendszeres, mi nagyon hálásak leszünk és nagyra értékeljük, hogy hozzájárulsz a TOTALDAMAGE Magazin jövőjéhez.

Válaszd ki a havi támogatás összegét

Válassz egy egyszeri támogatási összeget

Ft

Banki átutaláshoz szükséges adatok

Bankszámlaszám:
10300002-10606292-49020012

Cégadatok:
TOTALDAMAGE MEDIA KFT.
1037 Budapest, Jablonka út 83/a
Cégjegyzékszám: 01-09-179960
Adószám: 24743105-2-41



Szólj hozzá