A Sambo rövid története, avagy ettől olyan kivételes-e Fedor vagy Khabib?

A Sambo rövid története, avagy ettől olyan kivételes-e Fedor vagy Khabib?


Az UFC 229 főmeccsén Khabib Nurmagomedov megvédte a szervezet könnyűsúlyú világbajnoki övét. Khabib küzdőstílusa kapcsán időről-időre előkerül a szambós háttere. Magáról a szambóról, magyar nyelvterületen elég sok mendemonda kering, hasonlóan a krav magához. Googlizzatok csak rá, magyarul!


Ezen okból született ez a cikk, amely a sherdog.com angol nyelvű cikkének fordítása, megspékelve a saját gondolatainkkal valamint az olyan ritka magyar nyelvű, hiteles leírásokkal, mint amiket judoinfo.hu-n lehet találni.
Így próbálunk meg hozzájárulni eme küzdőművészet bemutatásához és a vele kapcsolatos szóbeszédek eloszlatásához.


Történetünk 1893-ban, Oroszországban kezdődik, ugyanis ekkor született Vaszilij Oscsepkov Szahalin szigetén. A kis Vaszilij korán – 8 éves korában – árvaságra jutott, a Szent Miklós pravoszláv egyházi missziónál nevelkedett. Ráadásul az orosz-japán háborút lezáró Portsmouthi Szerződés a sziget déli részét a Japán Császárság területéhez csatolta, 1905-ben. Vaszilij, így tanulmányait 1907-től Japánban folytatta, ahol megismerkedett a tradicionális japán judoval. 1911-ben a Kodokan Judo iskolába küldték, tanulni – regisztrációjának dátuma az adott év októberének 29. napja.


Ezt az intézményt a judo alapító mestere Jigoro Kano hozta létre. Hat év kemény edzés után, Vaszilij Oscsepkov lett az első orosz, aki második dant szerzett judoban, az elsőt még 1913-ban szerezte.
A fekete öv megszerzése után – amit egyenesen Kanotól vett át – visszatért Oroszországba, ahol megszervezte az első orosz judo bajnokságot, ami 1920-ig került megrendezésre. Egy évvel később visszatért a Szahalin japán ellenőrzés alatt álló részére, mert földet és házat örökölt a még 1902-ben elhalálozott édesapja után. A csavar a sztoriban, hogy csak akkor örökölhetett, ha állást vállal „japán” területen, így arra kényszerült, hogy tolmácsként dolgozzon. Itt kezdődött el a japán hadsereggel való kapcsolata.


Az első világháború eseményeit ismerjük. Mindenki halott a lövészárokharcról. Ennek során gyakran megesett, hogy a katonáknak testközelben kellett leküzdeniük az ellenséget, gyakran késsel, szuronnyal vagy akár puszta kézzel. Ez vezette oda a Szovjet Vörös Hadsereg vezetését, hogy egy olyan közelharci rendszert dolgozzanak ki, ami segítheti a katonákat, hogy hasonló helyzetben nagyobb eséllyel éljenek túl, győzzék le az ellenséget.


Ki nem találjátok kit választott Sztálin és a szovjet vezetés a feladatra. Viktor Szpiridonovot és Vaszilij Oscsepkovot. Szpiridonov jól képzett birkózó volt, aki olyan technikák kivitelezésére fókuszált, amiket korlátozott fizikai képességek birtokában is végre lehetett hajtani, lévén a háborúban több, bajonett által okozott sérülést szenvedett el. Hasonló volt a helyzet egyébként Helio és Carlos Gracie munkássága kapcsán is, Brazíliában, ebben az időszakban, már, ami a korlátozott fizikumot érinti.


Oscsepkov eközben arra koncentrált, hogy a különböző harcművészetek leghatékonyabb technikáit gyúrja össze, egy új módszerré. A dobásokat, gáncsolásokat a judoból kölcsönözte, az ütéseket a rúgásokat a hagyományos Ryukyu karatéból, a feladásra kényszerítő technikák a japán jiu-jitsuból és a grappling elemek a népi, szabadfogású birkózásból érkeztek. Oscsepkov fogta ezt a „masszát” és elvitte a Dinamó Klubba, ahol Szpiridonov oktatta a maga lágy stílusát.
Ezekben az években a két úriember alkalmanként együtt dolgozott a technikákon, ami végül elvezetett az általuk „fegyvertelen önvédelem” – SZAMozascsita (önvédelem) Bez Orizsija (fegyver nélkül) – röviden szambó megszületéséhez. Az ó azért hosszú, mert így feleltették meg a magyar helyesírás szabályainak, a nyelvtan nácik kedvéért.


Ugyan őket tekintjük a szambó alapítóinak, de ki kell emelni, hogy valóban csak alkalomszerűen működtek együtt. És egy idő után még ez az ad hoc együttműködés is megszűnt. Ez annak volt köszönhető, hogy Szpiridonov az általuk alkotott rendszert szigorúan csak katonai célra akarta tanítani, míg Oscsepkov nemzeti sporttá akarta azt változtatni. A ’20-as, ’30-as évek során párhuzamosan oktattak szambót a Vörös Hadseregben, ami a Szovjet haderő hivatalos kézitusa, közelharci stílusává vált. Oscsepkov, azonban nem tett le eredeti célkitűzéséről és versenyeket tartott, hogy tovább tökéletesítse a technikai repertoárt, valamint népszerűsítse a szambót. Újabb hasonlóság a Graciekkel.


Sztálin paranoiája, azonban végett vetett Oscsepkov munkásságának. 1937-ben gulágra küldték, azzal a váddal, hogy japán kém. Korábban az örökség kapcsán valóban dolgozni kényszerült Japánnak, azonban nem volt semmilyen bizonyítható kötődése a japán katonai hírszerzéshez. Ennek ellenére kivégezték. Halálát a korban szokásos módon szívrohammal magyarázták a hivatalos dokumentumokban. 46 éves volt ekkor.


Oscsepkov egy olyan időben akart utazni és új dolgokat tanulni, amikor azt egyáltalán nem nézték jó szemmel – a Szovjetunióban csakis útlevéllel és engedéllyel lehetett utazni még a városok között is. Ebben a korban akarta Oscsepkov beutazni a világot, harcművészetekről tanulni és az így szerzett tudást megosztani szeretett hazájával. És emiatt halt meg. Halálát követően a szovjetek be akarták tiltani a szambót, gyakorlóit pedig szélnek eresztették volna. Anatolij Harlampijev, Oscsepkov egyik tanítványa, azonban politikai kapcsolatait felhasználva elérte, hogy a Szovjet Állami Sportszövetség a szambót a Szovjetunió hivatalos harcművészetévé nyilvánítsa 1938-ban.


A szocializmus idején íródott és a szambóval foglalkozó magyar nyelvű források igyekeznek a szambó japán kötődését háttérbe szorítani – hiába vette át a sport például a gi kabát használatát – és inkább a közép-ázsiai nemzetek különböző népi birkózásai által gyakorolt hatásait kidomborítani. Például a baskír kurjas, a jakut hanszagaj, a turvin kurjes, a grúz csidaobá, az üzbég kuras vannak megemlítve, mint stílusok, amiből a szambó a technikai repertoárját merítette.


Az igazság talán, valahol félúton van, hiszen a szambóban sok technika használja fel a versenyzők által viselt kabátot, ugyanakkor egy szambó mérkőzés mégis inkább egy szabadfogású birkózó összecsapásra hasonlít.


A magyar szerzők ilyetén ferdítéseit a korban uralkodó viszonyok magyarázzák, amikor is a Szovjetunió népei közötti testvéri viszonyt kellett hangsúlyozni és, ha furcsán hangzik is, de Japán ekkor a Nyugathoz tartozott és, így a Szovjetunió ellensége volt, ezáltal nem érdemelt említést sem.
Mi a helyet a szambóval manapság?


Nos, a modern szambónak három válfaja létezik. A sport szambó, grappling központú és a lábfeszítésekre, gáncsolásokra, dobásokra és levitelekre koncentrál, de a fojtások és többféle ízületi feszítés nincs engedélyezve.


A combat szambó, sok vonásában a modern MMA-ra hasonlít. Az eltérések abban érhetőek tetten, hogy a küzdőfelek a gi kabátját viselik és lehetőség van, lábszár - és fejvédő viselésére is. Emellett a lágyék támadása sem tiltott.


A freestyle szambó 2004-ben került bemutatásra, célja, hogy a judo és jiu-jitsu gyakorlóit is rábírja, a szambó versenyeken való indulásra. Leginkább a modern brazil jiu-jitsura hasonlít.


A hangsúly a dobásokon, gáncsoláson és a villámgyors pozíció váltáson van. Ütések, rúgások nincsenek engedélyezve, de a legtöbb feladásra kényszerítő technika igen.


Noha Ázsián kívül nem túlzottan népszerű, de a szambó volt az egyik első vegyes harcművészet, ami fejlődésnek indult. Amerikában csak most kezdik megismerni, de a modern MMA-ra gyakorolt hatását nem lehet letagadni, gondoljunk csak az Emelianenko testvérekre, vagy Khabib Nurmagomedovra.



Támogasd a munkánkat, mert ezzel segítesz!

Mi naprakészen tartunk a UFC és más küzdősportok, harcművészek fontos híreivel kapcsolatosan, Te pedig most segíthetsz, hogy ezt még sokáig csinálhassuk.

Legyen az kicsi vagy nagy mértékű támogatás, egyszeri vagy rendszeres, mi nagyon hálásak leszünk és nagyra értékeljük, hogy hozzájárulsz a TOTALDAMAGE Magazin jövőjéhez.

Válaszd ki a havi támogatás összegét

Válassz egy egyszeri támogatási összeget

Ft

Banki átutaláshoz szükséges adatok

Bankszámlaszám:
10300002-10606292-49020012

Cégadatok:
TOTALDAMAGE MEDIA KFT.
1037 Budapest, Jablonka út 83/a
Cégjegyzékszám: 01-09-179960
Adószám: 24743105-2-41



Szólj hozzá