A múlt névtelen hősei: Igor Vovchanchyn és Mark Kerr története

A múlt névtelen hősei: Igor Vovchanchyn és Mark Kerr története


Az MMA történelemben számos, mára már legendává vált harcos van, akik igazi úttörői voltak ennek a sportnak, és méltán foglaltak helyet maguknak a Hirességek Csarnokában mindörökre.



A rajongók nagy többsége fejből tudja az olyan harcosok életpályáját és meccsmérlegét, mint Royce Gracie, Mark Coleman, vagy Ken Shamrock. Viszont vannak a mai generáció számára ismeretlenebb harcosok, akik bőven megérdemlik, hogy emléket állítsunk a nevüknek és az eredményeiknek itt, a Totaldamage oldalán.

Nézzük meg tehát két kiváló harcos történetét kicsit jobban, elsősorban a bunyóikon keresztül.

Igor Vovchanchyn 


Két teljesen különböző harcmodorú bunyósról van szó. Lássuk előbb "Ice Cold" Igor Vovchanchyn-t!

1995-ben az ukrán származású kickboksz versenyző kipróbálta magát a NHB-No Holds Barred fighting rendezvényén. Ennél a szervezetnél nem igazán voltak egységes szabályok, sem a küzdőtérre, sem a harcra magára vonatkozólag. Küzdöttek ringben, ketrecben és arénában, függően attól, hogy mikor és hol rendezték meg a versenyeiket.



Vovchanchyn hét alkalommal küzdött az első évében, 5-2es mérleget kalapálva össze magának. A két veresége – kickboksz háttere miatt érthetően – szub vereség volt. Csak érdekességképpen: az egyik ezek közül egy "áll-a-szembenyomva" szub volt. Így talán érezhető, hogy kicsit másmilyenek voltak az akkori orosz "MMA" versenyek a maiakhoz viszonyítva.

Aztán 1996-ban Igor Vovchanchyn valami hihetetlen győzelmi sorozatba kezdett. 32 meccses veretlenségi szériát sikerült összeverekednie magának, ütés-rúgás-taposás-fejelés kombókkal. Igen, jól olvassátok, Nick Nutter-t például a homlokát használva tette harcképtelenné. Ami még hihetetlenebbé teszi ezt a győzelmi szériát, hogy a legtöbbjét tornarendszerben szerezte, nyolc emberes, egyéjszakás nagydíjakon indulva.

Egy olyan korban lett a világ egyik legjobbja, ahol gyakorlatilag csak a grapplerek voltak igazán dominánsak, és senki sem volt még olyan igazi, minden téren képzett harcos, mint a mai élvonalbeli bunyósok nagy többsége. Ez volt a sport igazi hőskora, ahol Igor a furcsa, mégis hatékony technikáival érvényesülni tudott. Lássuk például a híres pofonjai egyikét, amikkel előszeretettel készítette elő valamelyik hátsókezes ütése útját:



A mindössze 173 centiméter magas ukrán 86 kilósan kezdte az MMA karrierjét súlycsoport nélküli versenyeken, vagy nehézsúlyúként indulva, gyakran akár 40-50 kilogrammos súlyhátránnyal, mégis minden ellenfelét legyőzte.


Paul Varelans 45 kilóval nyomott többet a mérlegen Vovchanchynnál.



Az alulméretezett, mégis, a Pride idejére 100 kiló fölé hízott ukrán olyan technikával ütött, ahogyan előtte még senki. Közmondásos volt a Vovchanchyn-féle K.O, mikor is a már eldőlő, álló K.O-t elszenvedő ellenfélbe még 2-3-at bevert, kicsit Rocky Marciano stílusában. A rövidebb ütőtávja elősegítette számára azt, hogy a teljes testsúlyát belevigye a lengő ütéseibe, amik a majdnem nyújtott karjai ellenére hihetetlenül gyorsak és pontosak voltak.

Vovchanchyn a furcsa horogütéseit nem lefelé néző tenyérrel dobta el, hanem nagyrészt kifelé, oldalra nézővel - mintha az óráját nézné. Ami miatt előnyös lehet így ütni az az, hogy mindenképpen az ütőfelülettel fogunk találni, és nem a hüvelykujjal. A normál kéztartású horogütésnél, ha rosszul találunk, komoly sérüléseket szedhetünk össze kesztyű nélkül, vagy kiskesztyűben. Maga Igor Vovchanchyn erre az élő példa. A mai napig bajlódik a profi éveiben összeszedett sérüléseivel, és több fémlap van a kézfejeibe ültetve, amik végül is a visszavonulásra kényszerítették.

Nézzük meg kicsit részletesebben azokat a híres horogütéseit!

Orosz horog

Vitathatatlanul Igor Vovchanchyn védjegyévé vált alaptechnika a régi szovjet ökölvívó-alapiskolából. A későbbiekben Fedor, majd Junior Dos Santos (ezzel a technikával padlóztatta Cain Velasquez-t az első meccsükön) is gyakran alkalmazott hasonló technikát, főként hátralépésből - bár csiszoltabban és más célokból, mint Igor - de attól még az ukrán harcos volt ennek a technikának az első igazi úttörője a vegyes rendszerekben.

Háromféleképpen láthattuk tőle ezt az ütésfajtát:

- majdnem nyújtott kézzel végrehajtva, ami egy kvázi köríves technikává vált így, és leginkább külharc távolságból lépett így be

- belharcban, gyorsabb kombinációk részeként, hogy az ujjait védje

- és végül, hogy vállát felhúzva és az állát védve tudjon a két küzdőtáv között, köztes távon előre - illetve hátramenetből támadni, hagyományos ütésfajtákkal kombinálva

Magyarra fordítva: ez az un. "parasztlengő" egyfajta változata, tisztelt uraim. A különbség mindössze annyi, hogy itt az ütőtáv kicsit rövidebb, és más az ütőfelület. Az "orosz horog" elnevezést a romlott nyugat szakbarbár sajtója találta ki, mielőtt még Igor Vovchanchyn, vagy Fedor Emelianenko igazán ismerté tette volna az MMA világában. A tradicionális karate irányzatokban ezt a technikát Furi-uchi-nak, vagy más néven "ostorcsapásnak" hívják. Nézzük meg, Igor hogy köti össze össze őket eggyé, és rögvest megértjük, miért.



Látható, mennyire feszesek Igor első kezes horgai Goodridge ellen. Mintha csak egy sima balegyenest dobna el! Ezeknek a horgoknak a feszessége volt nagyban a felelős azért, hogy Goodridge nem tudott klincstávolságba kerülni Vovchanchynhoz ezen a meccsen.

The Smashing Machine: Mark Kerr


Mig Vovchachyn az ukrán-orosz promócióknál harcolt az óriások ellen, addig egy amerikai birkózó, Mark Kerr bejárta a maga markáns útját az Atlanti-óceán másik partján, szintén unikális harcmodort bemutatva a kevert rendszerek közönségének. A profi debütálása 1997-re esett, Braziliában, ahol is egy este három ellenfelét legyőzve lett a World Vale Tudo Championships 3 nehézsúlyú tornájának a győztese.

Ground and pound... ismerős a kifejezés? Nos, ennek a feltalálója Mark Kerr volt. Manapság kétféle ground and pound-ot különböztetünk meg. A valódi grapplerek által használt változatot, amely arra szolgál, hogy mintegy átmenetet képezzen a földharcban bevitt ütések, és maga a valós szubtechnika között, és az igazi, jó öreg G'n'P-t, ami a mount pozicióba kerülést, vagy a sima side kontrollt jelenti, és onnan az ütések hatékony beviteli módját a győzelem direkt megszerzése érdekében. Mindenképpen érdemes példaként megemlíteni Fedor Emelianenko-t, Cain Velasquez-t és Daniel Cormier-t.

Aztán ott van a statikus ground and pound, ami mindössze arra fókuszál, hogy tartsuk a pozíciónkat és üssünk, ahogy, és amilyen formában csak tudunk. Ez volt Mark Kerr és jó barátja és edzőtársa, Mark "The Hammer" Coleman stílusa. Mark Kerr levitte az ellenfeleit és rendkívüli erejét kihasználva annyi kárt okozott bennük, amennyi csak az emberileg lehetséges.

A fentebb említett profi debütálásán a fejeléseknek, a tenyeres ütéseknek és a földön végrehajtott térdeseknek egészen változatos tárházát mutatta be, ami Paul Varelans-t egy véres horrorfilm-mellékszereplővé változtatta, Mestre Hulk-ot menekülésre kényszerítette a ringből, és amivel végigdominálta a bjj mester Fabio Gurgel-t a végső tornagyőzelméért. Az utóbbi meccsből képsorok:



Ezután a tornagyőzelem után nyolc újabb győzelmet könyvelhetett el az UFC és a PRIDE promócióknál. Minden meccsét idő előtt hozta, és mindössze egyetlen mérkőzése tartott a második menetig, mikor is az ellenfele kimászott előle a ringből, és kiköpte a fogvédőjét, hogy ne kelljen egy ringben tartózkodnia az amerikaival. Mindeközben Mark Kerr talált időt a grappling karrierjének az építésére is, megnyerve a 99 kilogrammosok versenyét 1999-ben, majd 2000-ben megnyerve ismét azt, és az abszolútot is, feladásra kényszerítve Josh Barnett-et is!

Ez még az a korszak volt,mikor a hagyományos harcművészetek művelői ellentmondást nem tűrően próbálkoztak a ketrecben... de Mark Kerr ellen ez minden esetben rosszul sült el.



A UFC 14 és 15 tornagyőzelmével a tarsolyában, a PRIDE-ban majd' minden ellenfelével felmosva a ring padlóját, Mark Kerr lett a név az MMA-ban, akit meg kellett vernie annak, aki bajnoknak akarta nevezni magát. Vovchanchyn és Kerr találkozója elkerülhetetlen volt.

PRIDE 7


A PRIDE szervezet 1999-ben még fiatalnak számított. Magára a PRIDE 7-es gálára mintegy 10.000 néző volt kíváncsi élőben, ami elenyésző szám a későbbi telt házas Saitama Super Arena, és a Tokyo Dome nézőszámaihoz képest. A card csupa nagy- és feljövő névvel volt teli. Wanderlei Silva itt debütált többek között, Maurice Smith szubolta Branko Cikatic-ot, a K-1 bajnokát, és Kazushi Sakuraba is dominánsan részt vett a gálán, biztosítva az akkori pozícióját, mint P4P top harcos, szervezetektől függetlenül.

Magán a mérkőzésen Kerr egyből nekirontott Vovchanchynnak, akit a ringkötél mentett meg a földreviteltől. Aztán Kerr egy testrúgással próbálkozott, amit az ukrán rögtön megkontrázott:



Ebből Kerr rögtön talpra ugrott, és jött is a levitel, annak rendje és módja szerint:



Mivel a PRIDE szabályai nem engedték meg a fejelést, ezért Kerr az ütéstechnikák használatára kényszerült. Az első menet ennek a fényében zajlott tehát: amint az amerikai normális ütőhelyzetbe hozta magát, az ukrán vagy ütésekkel válaszolt, vagy simán elrúgta magától:



A második menetre aztán Kerr elfáradt. Vovchachyn az arra alkalmas pillanatban elrúgta magától és pozícióba kerülvén, befejezte a mérkőzést.



A probléma mindössze annyi volt, mint később a ONE FC-nél Arlovski és Sylvia meccsén. A szervezet még nem egységesítette a szabályrendszerét, és végül a győzelmet no contest-re változtatták illegális technika használata miatt, holott Vovchanchyn és Kerr is mérkőztek már úgy, hogy ezek a technikák engedélyezettek voltak.

Ilyen az, mikor legális az említett térdtechnika:



Később a PRIDE hivatalossá tette ezeknek a technikáknak a használatát, mégis, az eredmény maradt no contest. Később megmérkőztek újra, de az már két másik ember meccse volt. Vovchanchyn csúcsformában érkezett, míg Kerr minden addiginál nagyobb magánéleti problémákkal küszködött, gondolván itt csak az ópiát-függőségére. Vovchanchyn pontozással győzött.

Ezután a mérkőzés után mindkettejüknek lefelé vitt az útja. Kerr az akkor aktuális 13-2-es mérlegéből 15-11-est faragott, míg Vovchanchyn a Cro Cop, Overeem, majd Kazuhiro Nakamura elleni vereségei, és az időközben beszedett sérülései miatt végül a visszavonulás mellett döntött. Jelenlegi sikereit az étterem-bizniszben szerzi.

Néhány évvel ezelőtt az HBO készített egy remek dokumentumfilmet Mark Kerr-ről, Smashing Machine (a ZúzóGép) címmel. Nemcsak a korai MMA világába nyerhetünk betekintést általa, de megismerhetjük Mark Kerr lelkivilágát is, a meccs előtti félelmeitől kezdve az ópiumfüggőség elleni küzdelmein át, mindezt egy igazi harcos tolmácsolásában. Mindenképpen érdemes legalább egyszer megnézni!

Végezetül álljon itt Mark Kerr mérkőzések előtti erőedzésének egy vázlata - ha már Vovchanchynnál a horogütését példáztuk le, mint rá jellemző technikát!
Hátedzés (heti egy alkalommal)
Fordított fogású evezés 4 széria kifáradásig
Széles fogású húzódzkodás, súllyal 4 széria kifáradásig

Vállizmok (heti egy alkalommal)
Oldalemelés döntött törzszsel 4 széria kifáradásig
Hármas-szett: mellső, oldalsó és döntött oldalemelés kézisúlyzóval 3 széria kifáradásig

Lábizmok (heti két alkalommal) - két perces pihenő szettenként
Mellrevétel földről 4 széria 3-5 ismétléssel, 130 kilóig emelve a súlyt
Lábnyomás 4 széria 8-14 ismétlés
Dobozra ugrás 6 széria 15 ismétléssel (7.5 kilós kézisúlyzókkal végrehajtva)

Írta: Bronson


Szólj hozzá