A modern MMA és a Brazil Jiu-Jitsu kapcsolata

A modern MMA és a Brazil Jiu-Jitsu kapcsolata


A Tengerentúlon többször kerül szóba, hogy a brazil jiu-jitsu (BJJ) már nem elég hatékony az MMA-ban.



Ezt én tisztelettel vitatnám, ahogy azt megtette T.P. Grant is. Egy hosszabb cikket közölt, aminek bizonyos elemei – a teljes cikket itt lehet elérni – úgy gondolom, hogy Magyarország harcművészeti/küzdősport életének is hasznára válik. Gondolok az utánpótlás-nevelés kiemelt fontosságára, az állami szerepvállalásra a sportban vagy a BJJ versenyzésről az MMA-ra való átállásra. Csapjunk is bele a lecsóba!

A BJJ és az MMA két külön küzdősport/harcművészet. A két sport rengeteg közös metszésponttal bír, és nagy hatással vannak egymásra. Ennek ellenére vagy pontosan ezért, az, hogy valaki sikeres az egyikben, egyáltalán nem azt jelenti, hogy sikeres lesz a másikban is. A korai UFC rendezvényeket ugyan uralta Royce Gracie, de már ekkor sem volt biztosíték a jó BJJ, az oktagonban való sikeres szereplésre. Már a kilencvenes években látni lehetett ennek a jeleit. A négyszeres világbajnok és neves oktató Fabio Gurgel elvesztette egyetlen UFC mérkőzését és végül 3-2 mérleggel zárta MMA pályafutását. Andre Pederneiras – a Nova Uniao főedzője – szintén elvesztette az egyetlen mérkőzését, amit az UFC-ben vívot Pat Miletichcsel és 1-1-2 rekordot bunyózott össze. Ricardo Liborio egyetlen vegyes rendszerben vívott bunyója pedig döntetlennel zárult.

Ugyanakkor érdemes leszámolni azokkal a nézetekkel is, melyek azt hangoztatják, hogy a BJJ nem működik a modern MMA-ban. Elég, ha egy pillantást vetünk a nagy szervezetek statisztikáira és egyből szemet szúr hány meg hány összecsapás ér véget submissionnal. Ez a félreértés leginkább abból adódik, hogy más és más technikák azok, melyek hatékonyak egy MMA és egy grappling meccsen. Vagyis nem a technikával és nem a stílussal van baj, hanem a technikák nem megfelelő helyen és időben való alkalmazásában. Egy másik erős érv a BJJ hatékonyságának elvesztése ellen, a komoly jiu-jitsu múlttal rendelkező, sikeres MMA bunyósok nagy száma.

Fabricio Werdum 2015-ben elhódította az UFC nehézsúlyú címét, a korábbi elit birkózótól Cain Velasqueztől. Miért emeltem ki Velasquez birkózó hátterét, nos, az USA-ban sokszor velük mérik össze a BJJ arcokat, de erről majd később. Jacare Souza korábban a Strikeforce középsúlyú bajnoka volt és jó úton halad afelé, hogy az UFC-ben is a csúcsra érjen. Az egyik személyes kedvencem, Demian Maia pedig a középsúly után az UFC váltósúlyában is beverekedte magát a legjobb 10-be, majd címmérkőzést kapott ott is? Egy súlycsoporttal lejjebb lépve a bajnok Rafael dos Anjosról szintén nem árt tudnunk, hogy tinédzser évei alatt elég sokat versenyzett a tatamin. Az feltörekvők között is vannak szép számmal – Beneil Dariush, Gilbert Burns – akik magas szintű jiu-jitsu tudással bírnak. De Jose Aldo is grappling versenyeken indult, mielőtt váltott volna az MMA-ra. A BJJ rengeteg eleme használható az MMA-ban, guardkerülések, fordítások, a pozicionálás és a feladásra kényszerítő technikák mind kulcsfontossággal bírnak az MMA meccseken is.

Az MMA, azonban egy önálló sporttá vált. Már nem csak egy „szabályok nélküli szabályrendszer”, ahol a különböző háttérrel rendelkező bunyósok mérhetik össze a tudásokat és dönthetik el, melyikük stílusa ér a legtöbbet. Nem, kezdetben talán ez volt a helyzet, azonban a hosszú évek kemény munkájának hála az MMA öntudatára ébredt és ezt mindenkinek el kell fogadnia. Az a versenyző, aki sikeres akár lenni ebben a sportban rendelkezzen, bármilyen harcművészeti háttérrel – BJJ, birkózás, ökölvívás, szambó, muay thai, karate stb – úgy kell alakítania stílusát, hogy az találkozzon az MMA által támasztott speciális igényekkel. Ennek során új készségeket kell elsajátítania és leépítenie, azokat, melyek nem vállnak előnyére a vegyes harcművészetekben. A grappling bázisú harcosok számára, ez sok más mellett, elsősorban azt jelenti, hogy dolgozniuk kell az állóharcukon, hogy lábon állva is megállják a helyüket, valamint a klincsre és a levitelekre fejlesztésére érdemes időt szentelniük első körben. Ezek, azok a területek, ahol a BJJ nagyjainak többsége elvérzett.

Az eredeti cikket író T.P. Grant szerint a fő problémát az okozza a BJJ gyakorlóinak az MMA-ra való átállásban, hogy a BJJ tábora még mindig viszonylag csekély számú, bármennyire is növekszik a lágy művészetet gyakorlók száma. Ebből az okból csekélyebb a száma, azoknak is, akik BJJ előélettel fordulnak az MMA felé. A BJJ közösség jórészt egyéni kézben lévő akadémiák rendszeréből áll, ahol úgymond a sok hobbista tartja el a viszonylag szűk, elit versenyző réteget. A rendszer fő hibájának Grant amellett, hogy így is kiváló atlétákat lehet képezni, azt tartja, hogy túl sok minden múlik az adott akadémia vezetőjén, és a versenyzők személyes motivációján. Vagyis nem áll mögöttük megfelelő infrastrukturális rendszer.

És itt jön be a képbe a korábban említett összehasonlítás a birkózással. Az Egyesült Államokban nagyon komoly utánpótlás programok működnek, állami támogatás mellett. Ezek az általános iskolától, egészen az egyetem befejezéséig biztosítják, hogy a résztvevők többségében ingyen, rendszeres edzéseken, versenyeken vegyenek részt. Az állami birkózó programokba a középiskola megkezdésétől van lehetőség bekerülni. A rendszeres edzések, versenyek mellett a legtöbbször ingyenesen lehet használni az erősítő felszereléseket is.

Mit jelent ezt a gyakorlatban? Az amerikai, Birkózó Edzők Országos Szervezete szerint az USÁ-ban körülbelül 10.000 birkózó programban valamivel több, mint 250.000-n vesznek részt évente. Elég nagy szám! Ez nagyjából azt jelenti, hogy évente 60.000 új birkózó palánta lép be a rendszerbe és nagyjából ennyien érettségiznek le, úgy hogy közben négy évig rendszeres birkózó és erősítő edzéseken, valamint versenyeken vettek részt, amik komoly kihívások elé állították őket. Az évente leérettségiző 60.000 birkózó krémjének van esélye, hogy bekerüljön az USA, 329 NCAA birkózóprogramjának egyikére. Ezekben összesen 9.613 atléta vesz részt, de a közülük csak 2.360 tartozik a divízió egyes versenyzők közé. Nagyjából évente 590 elsőéves folytathatja sportkarrierjét ezen a kiemelt szinten, ami 1%-a középiskolát megkezdő birkózók számának. És még mindig nincs vége a divízió egyben szereplő versenyzők legjobbjai – minden súlycsoport 8 legeredményesebb versenyzőiről van szó – kiérdemlik az „All-Americans” nevet.

Ezzel szemben mit tud szembeállítani a BJJ-t gyakorlók tábora?

Az IBJJF adatai szerint, körülbelül 2.300 regisztrált fekete övesük van. Ennél a világban több BJJ mester van, de a pontos számuk nem ismert az IBJJF pedig eléggé lefedi a dolgokat, így becslésnek megteszi ez a szám is. Itt jön ki a két sport közti létszámbeli különbség. Míg az IBJJF az egész világról regisztrálja a tagjait és nem csak a versenyző fekete öveseket, addig az NCAA divízió egyes versenyzői csak az USA területéről származnak, mindannyian magas szinten versenyeznek és mindössze az egyetemi birkózók harmadát adják, a létszámuk mégis megközelíti a világ BJJ fekete öveseinek a számát.

A két sport közti létszámbeli különbségeket még tovább növeli, hogy egy tehetséges és keményen dolgozó középiskolásból az amerikai rendszer 8 év alatt nevel elit versenyzőt és ez megtörténik minden évben, addig a BJJ-ben egyszerűen nincs ilyen hatékony utánpótlási rendszer.

Azért pedig nem hibáztatható a BJJ, hogy még nincs olyan állam, ami ilyen magas szintre emelte volna az utánpótlás nevelést ebben a sportban. Ugyanakkor az Egyesült Arab Emirátusokban már kötelező iskolai tananyag a BJJ.

Viszont az amerikai rendszer azt eredményezi, hogy évente majdnem 600 frissen végzett elit birkózó hagyja el az USA egyetemeit készen arra, hogy kipróbálja magát az MMA-ban is. Csak, hogy értsük a lényeget az UFC harcosainak a száma jelenleg 500 körül mozog.

Pontosan a nagyarányú állami szerepvállalás miatt a szakértők többsége inkább a judóhoz hasonlítja a BJJ-t, mintsem a birkózáshoz. A judo is inkább klubszinten van jelen az USA-ban és az olimpiai részvételt leszámítva, összehasonlítható a BJJ-vel.

Csak az USA judo szövetségének 1.800 fekete övese van és akkor nem beszéltünk a világon élő többi fekete öves judokaról. Emellett a judo sokkal elterjedtebb a földgolyón, mint a BJJ. Ugyanakkor a judo nem termelt ki túl sok elit MMA harcost. A jelenlegi UFC bunyósok közül háromnak van komolyabb judo múltja: Hector Lombard, Dong Hyun Kim és Ronda Rousey.

Összegzésképpen elmondható, hogy bár az MMA és BJJ útjai elválltak egymástól, ugyanakkor komoly hatással vannak egymásra a mai napig is. Az MMA egyszerűen túl gyorsan növekszik világszerte, hogy a BJJ közösség elsődleges merítési területként működjön a számára. Ugyanakkor az elit MMA versenyzők között szép számmal vannak jelen olyanok, akik komoly jiu jitsu múlttal bírnak és ez mindennél jobban mutatja annak hatékonyságát. Ezek a versenyzők, azonban keményen dolgoznak azon, hogy világszintű földharcuk mellé, komoly állóharcot is fejlesszenek és valóban készen álljanak a rájuk váró kihívásokra.


Szólj hozzá