A fogyasztás definíciója
1. Jelentés
A fogyasztás a küzdősportok tekintetében, egy szándékos folyamat, amely szigorú diéta, valamint - akár extrém - hirtelen vízvesztés segítségével zajlik. Célja a versenyző normál súlyánál alacsonyabb súlycsoportba való beszorítása, dehidratáció útján.
2. Behatárolás egészségügyi szempontból
Fogyasztásról akkor beszélünk a fenti definíció alapján, amikor a következetes, megfelelő minőségű diéta nem elegendő a kívánt súlyhatár eléréséhez, ahhoz hirtelen, nagy mennyiségű vízvesztés, dehidratáció szükséges. Testtömegünk körülbelül 60%-át víz teszi ki, létfontosságú szerveinkben ez a százalékos arány még magasabb. Erre tekintettel a dehidratáció mértéke könnyedén átléphet az egészségre - radikális esetekben az életre - veszélyesség küszöbét.
A fogyasztás folyamata, nézőpontom szerint a meccs héten kezdődik meg, amikor a tápanyagok összetétele jellemzően megváltozik, mennyiségük határozottan csökkenni kezd, amelynek végpontján, azaz a mérlegelés napján minden "hátráltató" emésztett, vagy emésztetlen táplálék távozott a szervezetből. Miután szinte teljesen kiürültek ezek a táplálékok, megindul a dehidratáció folyamata, tehát a szervezet radikálisan több folyadékot veszít, mint amit felvesz. Könnyen belátható az a groteszk jelenség tehát, hogy az élő szervezet fenntartásához szükséges feltételek rövid idejű megszüntetésére törekszik a versenyző az utolsó etapban, így nem véletlenül rejt komoly egészségügyi veszélyeket egy precízen megtervezett és végrehajtott fogyasztás is.
Összegezve, nagyjából a fight week első napjain fennálló, teljesítmény- és testösszetétel optimalizált testtömeg 5-10%-os csökkentése (szélsőséges esetekben akár 15% is lehet ez az érték) nevezhető fogyasztásnak a küzdősportok terminológiájában.
3. Aznapos/előző napos mérlegelés
A mérlegelés idejét tekintve 2 módot különböztethetünk meg, az aznapos, valamint az eseményt megelőző napon történő mázsálást.
Aznapos mérlegelés esetén maximum néhány óra áll a versenyző rendelkezésére ahhoz, hogy glikogén raktárait visszatöltse, illetve hidratálja szervezetét, mindezt úgy, hogy a tápanyagok felszívódása, az emésztés folyamata ne hátráltassa a sportteljesítményt. Ebben az esetben nincs lehetőség extrém dehidratációra (jellemzően <5%), ugyanis szabályos módon lehetetlen volna nagymértékű teljesítmény romlás nélkül pótolni az elveszített folyadékot mennyiségét és minőségét tekintve is. A rövid visszatöltési idő mellett, az eredményes versenyzőknek másnap-, ökölvívás esetén akár 3 napon keresztül ismét meg kell küzdenie a mérleggel. Ez a mérlegelési forma leginkább az amatőr sportok jellemzője, ahol egy napon több küzdelmet is meg kell nyerni, illetve több napon át kell mérkőzést nyerni a bajnoki aspiránsoknak. Erre tekintettel az amatőr küzdősportokban kevésbé kivitelezhető és -jellemző a drasztikus fogyasztás, általánosan a versenyzők természetes súlyához jóval közelebb helyezkedik el a versenysúlyuk.
A profi küzdősportok sajátossága a mérkőzés előtti délutánon való mérlegelés, amit rendszerint sajtóesemény követ. Ebben az esetben sokkal jobban kizsigerelhető a szervezet anélkül, hogy szélsőséges mértékben romlana a versenyteljesítmény, ugyanis 24-30 óra áll rendelkezésre a megfelelő visszatöltésre. Továbbá fontos tényező, hogy a versenyzőnek csak 1 mérkőzésen kell csúcsteljesítményt nyújtania - igaz, a hosszabb menetidő miatt, 1 meccsre vetítve nagyobb terhelés mellett -, rendszerint egy feltérképezett ellenféllel szemben, akinek személyét nem 30-60 perccel korábban, vagy a későbbi küzdelmek eredményhirdetésén ismeri meg, mint ahogyan az az amatőr versenyeken szokványos.
Történeti áttekintés
1. Első MMA gálák
Az MMA, vagy a magyar nyelv szépségét kihasználva, vegyes harcművészet a 33. ókori olimpián jelent meg először i.e. 648-ban, pankráció elnevezés alatt. A pankráció a birkózás és az ökölvívás szerelem gyereke volt, amely zabolázatlan, vad természetével gyorsan a nézők egyik kedvenc sportjává vált. A puszta kézzel vívott harcoknak csak 2 szabálya volt, miszerint szembe nyúlni (ez sajnos egyre kardinálisabb probléma a jelenkori MMA-ben) és harapni tilos volt.
A történelmi kitekintést hátrahagyva, térjünk rá a XX. század végén megjelenő, a világ küzdősport rajongóit évről évre jobban meghódító MMA-re. Az első, mai értelmében vett, hivatalos MMA gála 1993. november 12-én került megrendezésre az USA-ban, azon belül Denverben. A gála a UFC 1 nevet viselte, s rengeteg tulajdonság volt felfedezhető az eseményen, amely az ókori pankráció leirataira emlékeztethette a publikumot. A UFC 1 megtartotta azt a maroknyi szabályt, amely a pankrációban jelen volt, valamint kiegészítették az ágyék támadások tiltásával, amit olykor-olykor azért figyelmen kívül hagytak a harcosok. Ezen kívül nem állapítottak meg menetidőt, illetve meneteket, egy mérkőzés addig tartott, amíg az egyik harcos feladta, vagy harcképtelenné vált. Természetesen védőfelszerelések nélkül küzdöttek meg a hőskor bunyósai, aminél már csak a súlycsoportok megállapításának hiánya volt egyértelműbb. A kezdeményezés azt volt hivatott megtalálni, hogy mely küzdősport a leginkább effektív, így különböző irányzatok harcművészei csaptak össze, torna rendszer keretein belül.
A UFC 1 tornájának névsora az alábbi volt:
- Royce Gracie, a későbbi bajnok - bjj
- Ken Shamrock - shootfighting/pankration
- Gerard Gordeau - savate/karate
- Teila Tuli - sumo
- Kevin Rosier - kickbox/karate
- Art Jimmerson - ökölvívás
- Patrick Smith - kickbox/karate
- Zane Frazier - kempo
2. Súlycsoportok megjelenése a küzdősportokban
A történelmi időintervallumban korábbra visszanyúló küzdősportok tekintetében már stabilan kialakult, csak minimális változásokon áteső súlycsoportok találhatóak meg. Az amatőr sportok területén a verseny reggelén történő mérlegelés (továbbiakban: aznapos mérlegelés) jellemző körülbelül 8-10 éve, noha a korábbi időszakokban az előző délutános mérlegelések domináltak. Az amatőr sportok rendszerében egy nap alatt több mérkőzést, vagy több nap alatt egy-egy mérkőzést kell megvívni, így sokkal nagyobb erőveszteséget eredményezne egy radikális fogyasztás, hiszen nincs lehetőség a csúcsteljesítményhez szükséges visszatöltésre. Az amatőr sportok világszintű versenyzői monumentális fogyasztásokkal hozták versenysúlyukat - hazánk nagy birkózó bajnokairól is számtalan anekdota terjedt a gyomorforgató fogyasztásaik vonatkozásában -, tették ezt a mai, fejlett tudományos szemlélet hiányában, ami természetesen a visszatöltési metódust is érintette. A szabályalkotók jól látták meg az egészségügyi kockázatot az említett fogyasztások tekintetében, ennek (is) köszönhetően az amatőr sportok versenyzői jobb hétköznapi formával rendelkeznek, kevesebbet fogyasztanak és profi szemléletet képviselnek, hiszen másként óriási fizikai hátrányba kerülnének.
3. Súlycsoportok megjelenése az MMA-ban
Azt már tisztáztuk, hogy súlycsoportok a korai szakaszban nem léteztek, ezért a valójában irreleváns mérlegelést a torna délelőttjén tartották. Először az 1997-es UFC 12 alkalmával vezették be a súlycsoportokat, amelyek a könnyűsúly (-90,7 kg) és nehézsúly (+90,7) voltak. A szemléletbeli váltás 2001-ben történt, amikor a Zuffa LLC (Dana White és a Fertitta testvérek cége) megvásárolta a UFC-t, majd átvették a 2000-ben megalkotott Unified Rules of MMA szabályrendszert. A Zuffa bevezette ezzel egyetemben a mérkőzést megelőző napos mérlegelést (továbbiakban: előző napos mérlegelés), ami magával hozta az új trendet, vagyis a masszív fogyasztásokat és az egyre hatékonyabb visszatöltéseket. A terjedelem kordában tartása érdekében, kizárólag a UFC kontextusában - mint vezető promóció - elemzem a súlycsoportok alakulását.
A 2001-es UFC 31-en jelentek meg először az új súlycsoportok: könnyűsúly (70 kg), váltósúly (77 kg), középsúly (84 kg), félnehézsúly (93 kg), nehézsúly (120 kg). A következő mérföldkő a pehelysúly bevezetése volt 2010-ben, amelyet a konkurens WEC felvásárlása tett lehetővé, ugyanis itt számtalan, remek pehelysúlyú harcos volt. 2010. november 20-án, a UFC 123 gálán, a WEC pehelysúlyú bajnoka, José Aldo ceremóniálisan megkapta a UFC pehelysúlyú (66 kg) bajnoki övét, a többi pedig már történelem. A pehelysúllyal egyidejűleg, szintén a WEC felvásárlásából eredően, megjelent a harmatsúly (62 kg) is, Dominick Cruz és Urijah Faber vezetésével.
2012. szeptember 22-én, a UFC 152 gálán újabb súlycsoporttal, a légsúllyal (57 kg) bővítette repertoárját a szervezet, amely a 11 alkalommal címet védő Demetrious Johnson birodalmává vált. A UFC 2013-ban nyitott a női piac felé is, amely eredményeképpen felépítették a Ronda Rousey márkát, amihez kellett Ronda, leszakított karokkal szegélyezett menetelése a női harmatsúlyban (62 kg). 2014-ben Dana White-ék meglovagolták a hullámot és megágyaztak a női szalmasúlynak (52 kg), ahol a világ megismerhette Joanna Jedrzejczyk ellentmondást nem tűrő állóharcát és egyre agresszívabb habitusát a mikrofonok előtt.
2017-ben a The Ultimate Fighter (továbbiakban: TUF) 26 Finale gálán megkoronázták az új súlycsoport, a női légsúly (57 kg) bajnokát, valamint megmérette magát a világ legnagyobb színpadján Fábián Melinda is. 2017-ben a UFC megalapította a női pehelysúlyt (66 kg) is, amely leginkább az egyik legdominánsabb női MMA harcos, Cris Cyborg UFC-be csábítása céljából jött létre. Cyborg bajnok is lett, azonban 2018-ban a későbbi női GOAT, Amanda Nunes elvette a címét, ezzel az első női, 2 súlycsoportos bajnokká avanzsált.
Nunes 2023-as visszavonulása óta, ez a súlycsoport technikailag megszűnt létezni, az itt versenyző hölgyek alacsonyabb súlycsoportokban kezdtek harcolni.
A fogyasztás különböző módszerei
1. Klasszikus/modern felfogás
A fogyasztás, a vonatkozó tudományos területek fejlődésével, valamint az a folyamatot magába foglaló sportok népszerűsödésével, egyre biztonságosabbá, egyszerűbbé és nagyobb mértékűvé vált. Egy szóval a tudományos elmélyülés segítségével, ma már hihetetlenül nagymennyiségű súlytól tudnak ideiglenesen megszabadulni a versenyzők. Az alábbiakban, időrendileg 2 részre bontom a fogyasztás; a klasszikus és a modern kategóriákra.
Kronológiai sorrendben haladva, először a "régi idők" - már amennyire erről szó lehet egy ilyen fiatal sportág tekintetében - fogyasztási szokásairól, módszereiről, jellemzőiről írnék. Nehéz lenne konkrét évszámot meghatározni, amely elhatárolná a 2 részt, ezért körülbelül a 2010-es évek közepén húznám meg a mezsgyét. A klasszikus korszak fogyasztói is odafigyeltek arra, hogy testösszetételük minél ideálisabb legyen a maximális sportteljesítmény eléréséhez. Ellenben sokkal kevésbé kívánták kifacsarni a testüket, így tényleges tömegükhöz közelebbi súlycsoportot választottak.
A szemléltetés jegyében Frankie Edgart hoznám fel, aki karrierje legeredményesebb időszakát könnyűsúlyban töltötte, de jó néhány kiváló harcos is beleillene a mintázatba. A fogyasztás ekkor is megterhelő volt, ekkor ks voltak monumentális fogyasztók persze, azonban az arányuk sokkal kevesebb volt. A hőskori MMA-sek, illetve küzdősportolók akaratereje és kitartása emberfeletti volt, ugyanis a fizikai végkimerülés határán táncoltak. A fogyasztás utolsó szakaszában még szinte teljes értékű edzésmunkát végeztek, mindezt több réteg ruházatban, szauna ruhában. Ezután következhetett a pokol, amelyet a szauna testesített meg. Gyakori volt, hogy a forróságban még szauna ruhába öltözve ugráló köteleztek a versenyzők, majd őket gyakorlatilag bezárták a szaunába az edzők, csapattársak. Morbidnak tűnhet, azonban az egyén elgyengülésén csak így lehetett felülemelkedni. A fogyasztás mentálisan a legszörnyűbb talán, ám fizikailag is hasonlóan megterhelő a harcosok számára, hiszen könnyedén "elszaladhat" az ember testhőmérséklete, ami nagyon megnehezíti a mozgást is többek között.
Összefoglalva, a klasszikus módszerek jellemzője volt a fizikai határok elérése.
-fogyasztás
-visszatöltés
Modern:
-fogyasztás (meccs héten alacsony szénhidrát, minimális só, kevés rost)
-visszatöltés (5 dl ásványi anyagokat pótló folyadék 30 percenként, óránként 50-60 g gyorsan felszívódó szénhidrát, később könnyen emészthető magas szénhidrát tartalmú ételek)
2. Víz túltöltéses módszer
Ez a módszer még mindig túlságosan futurisztikusnak hathat, azonban roppant módon hatásos. Vegyünk példának egy pénteki napra eső mérlegelést, ami a profi sportban a legáltalánosabbnak tekinthető, s ez vetítsük egy 70 kg-os versenysúlyban küzdő MMA-sre. Ebben az esetben a harcosnak 1 dl/testsúlykilogramm/nap (7 L) folyadék fogyasztást kell eszközölnie hétfőn, kedden, és szerdán. Csütörtökön már csak 10 ml/TSKG/nap (~7 dl) folyadékot visz be, főként azt is a lefekvés előtti időszakban, a megfelelő minőségű alvás céljából. Erre az esetre indokolt lehet fagyasztott gyümölcs és zsírszegény natúr joghurt bevitele. A mérlegelés napján, egész a mérlegelés időpontjáig pedig nem visz be folyadékot a harcos, ugyanis az az ellensége az utolsó órákban.
3. Fogyasztási aktív/inaktív módszerek
Beöltözve mozgás: a fogyasztás során felmerülő aktív módszer, egy jól megtervezett, professzionális módszer során nem lehet más, mint a fogyasztó ruhában (szauna ruha, vagy több réteg melegítő) végzett, egyáltalán nem megterhelő mozgás (visszafogott iskolázás, árnyékolás, stb.). Erőteljes mozgásformákat ebben az időszakban felesleges végezni, ugyanis a fizikai sajátosságok nem teszik ezt lehetővé. A test elengedte az életfenntartáshoz is szükséges folyadék azon részét, amelyek nem egzisztenciálisak, valamint a tápanyagok hiánya nem teszi lehetővé a hosszan tartó, releváns mozgások végzését. Az enyhe, relatíve rövid mozgást bebugyolált (több réteg takaróba/törülközőbe van betekerve a harcos) izzadásnak, vagy az alábbi metódusoknak kell követnie.
Szauna: a fenti módszert követő szaunázás az alábbiak szerint kellene, hogy megvalósuljon a test túlhevülését, illetve a végkimerülést elkerülendően. 10 perc szauna (~60°C), majd 40 perc bebugyolált csepegés, s ezt ismételni kell a szükséges mértékben.
Izzasztó forró fürdő: a fenti módszert követő fürdő az alábbiak szerint kellene, hogy megvalósuljon a test túlhevülését, illetve végkimerülését elkerülendően. 20 perc forró fürdő (~40°C), majd 40 perc bebugyolált csepegés, s ezt ismételni kell a szükséges mértékben.
Hőmérséklet kezelése: a testhő túlzott megemelkedése az eszméletvesztés, radikális esetben a klinikai halál állapotával fenyeget. Erre tekintettel nem szabad a fenti alapvetéseket meghaladó, a test homeosztázisát túlságosan megkavaró módon befolyásolni. Elnyújtani lehet a vízvesztés folyamatát, azonban egységnyi idő alatt csak bizonyos (maximum a fent nevesített) mértékben szabad vízvesztést eszközölni. Fontos megjegyezni, hogy a top harcosok is csak a legindokoltabb esetben lépik át a fenti klauzulát, de ezen esetekben nagy mértékben kockáztatják az egészségüket, ugyanis jelentős, jövőbeli egészségügyi hátránnyal számolhatnak a későbbiekben.
A fogyasztás veszélyei, negatív hatásai
1. Szélsőséges kiszáradás
A szélsőséges kiszáradás, dehidratáció, akkor lép fel, amikor a testsúlyunk 2%-át (70 kg-os személy esetén 1,4 kg) elveszítjük folyadékban. Ebben az esetben fáradékonyság, valamint teljesítmény romlás jelentkezik tünetként. Amennyiben a folyadékveszteség 5%-os határt ér el, úgy releváns fizikai rosszullét, szédülés, fejfájás, hányinger, mentális zavartság jellemzi az egyént (besűrűsödött vér, agyi glükózhiány). A végletekig radikalizálódott, 10%-os vagy afeletti vízvesztés szimptómái: izombénulás, hallucinálás, veseelégtelenség, fájdalmas vizelés (amennyiben van vizelet). 15% felett az egyén halála következik be (70 kg-os ember esetében, 59 kg-ra való fogyasztás erősen valószínűsíti a halál bekövetkeztét).
2. Étkezési zavarok, megbetegedések
A küzdősportok versenyzői körében gyakran felmerülő jelenség az étkezési rendellenesség. Az anorexia és bulimia rendszerint elkerüli az ex-, vagy aktív versenysportolókat, azonban az alábbi rendellenes étkezési szokások befolyásolhatják őket: falászavar (nagy mennyiségű falás, majd ezzel összefüggésben, bűntudatból eredő aránytalan böjtölés, koplalás), izomdiszmorfia (testedzésfüggőség, az egyén túlságosan gyengének, soványnak tartja magát), orthorexia nervosa (eltúlzott egészséges ételek iránti vágy, csak a tökéletesen egészséges táplálék bevitele valósulhat meg, másként inkább koplalnak), testzsírfóbia (végtelenül ragaszkodik az egyén a testösszetételének megfelelő, alacsony zsír és szénhidrát, de magas fehérjetartalmú táplálékokhoz, amely úgy radikalizálódik, hogy a szociális kapcsolatait is megronthatja a cél érdekében).
3. Eszméletvesztés
A 10-15% közötti folyadékvesztés könnyen eredményezhet eszméletvesztést, főként, ha a fiziológiai nátrium egyensúly felbomlik, ugyanis az létszükséglete a vérnyomás fenntartásának, valamint neurológiai- és izomfunkció ellátásának. Ezen állapotot fejfájás, émelygés, szédülés előzheti meg.
4. Szerv alulműködés, -károsodás
Vese: a fokozott fizikai terhelés és szélsőséges dehidratáció vese alulműködést eredményezhet, amely következtében a szerv nem választja ki megfelelő módon méreganyagokat. Fogyasztás közben akut-, a rendszeres fogyasztást követően, későbbi életciklusban krónikus módon alakulhat ki. Ezen szimptóma jelei a túlzott-, vagy egyáltalán nem jelentkező vizelés, viszketés, ödéma, étvágytalanság, hányinger, fáradtság, gyengeség.
Szív: a fogyasztás folyamán létrejött vízvesztés miatt a vér viszkozitása csökkenhet, amely azt jelenti, hogy a vér besűrűsödik (akár a méz), s ez akut kardiovaszkuláris megbetegedéshez, ischaemiás szívbetegséghez, vagy akár strokehoz vezethet.
Idegrendszer: az agy vérellátását csökkentheti a fogyasztás, ugyanis a felborult vérösszetétel miatt a besűrűsödött vérrel ellátott agy képes zavartságot, csökkent ítélőképességet, kimerültséget produkálni az egyénben. Noha a hosszútávú súlycsökkentés egészséges változásokat produkálhat az agy területén, a hirtelen víz- és nátriumvesztés erősen megterheli az agyat és az idegrendszert.
Emésztés: a fogyasztás során fellépő, abnormális, radikális tápanyagmegvonás rövid távon talán nem viseli meg olyan szinten a szervezetet, amelyet ne tudna pótolni néhány napon belül, azonban hosszútávon erőteljes étkezési zavarokhoz vezethet. Továbbá a nem megfelelő visszatöltés által túlzott mennyiségű híg széklet, gyomorégés, hányadék képzés, valamint szélsőséges puffadás és -teltségérzet jelentkezhet. Emellett az elégtelen emésztés feledékenységet, dekoncentráltságot, szédülést és kimerültséget okozhat. Hosszútávon akár gyomorfekélyt és egyéb krónikus megbetegedést válthat ki a későbbiekben.
Csontsűrűség: a rendkívül radikális súlyvesztés befolyásolhatja a csontsűrűséget, azonban ez nem jellemző a küzdősportokra vonatkoztatható fogyasztások tekintetében, ugyanis maximum 1-2 hetes fogyasztás valósul meg.
Menstruációs ciklus felbomlása: nőknél, a szélsőséges fogyasztás eredménye lehet egy-, vagy több menstruációs ciklus kimaradása.
5. Halál
15%-os vízvesztés esetén az egyén haláláról beszélünk, amely arány valószínűleg sokszor közelíti meg a UFC harcosok mérlegelés előtti vízvesztését.
A legnagyobb fogyasztók
T.J. Dillashaw: ~70 kg – 57 kg (13 kg, ~-18-20% tskg). A UFC harmatsúlyú bajnoka 2019-ben igyekezett megszerezni a szervezet légsúlyú címét is, melyhez a tudomány legjavát igénybe vették csapatával, és egy 12 hetes diéta csúcspontjaként le is adta az említett kb. 13 kg-ot. A szélsőséges izomvesztés és dehidratáció meg is mutatkozott Dillashaw teljesítményén, aki 1. menetes TKO vereséget szenvedett az olimpiai bajnok birkózó, légsúlyú ász, Henry Cejudotól.
Conor McGregor: ~81 kg – 66 kg (15 kg, ~-18-19% tskg). Conor a sikeres szélsőséges fogyasztók között maradt, ugyanis José Aldo utáni győzelmét követően már nem versenyzett pehelysúlyban (66 kg). Talán nem véletlen, hiszen számtalanszor lehetett látni McGregor csontváz jellegű arcán, hogy ott bizony a végletekig húzták a vízvesztést. Ehhez szükség volt persze a sikeréhes, motivált, elhatározott McGregorra, aki gyakorlatilag a halállal járt táncot minden egyes mérlegelését megelőzően.
@throwbackmma Was this one of the worst weight cuts you can see in the UFC? 🔥🔥🔥#mcgregor #ufc #mma #weight #viralvideos #fyp #trendin ♬ original sound - ThrowbackMMA
Cris Cyborg: ~78 kg – 66 kg (12 kg, ~-15-16% tskg). Cyborg forró vizes fürdőjét, ezzel együtt a procedúra során véghez vitt pokoljárását megannyi küzdősport rajongó láthatta. Nem kívánok sebeket felszakítani, de hallottam már a hazai küzdősportokban is, erősen fiatalkorú versenyzőket a forró fürdőbe zárva sírni. Ezt a jelenséget mutatta be Cris csapata, amikor is a pehelysúlyú limitre igyekeztek lehozni versenyzőjüket. Persze végül sikerrel zárult az igyekezet, azonban Cyborg teljesítménye indokot hagyhat a szájhúzásra. Megszerezte ugyan a UFC bajnoki övét is, illetve kétszer megvédte azt, azonban meglehetősen könnyen veszítette el a női GOAT, Amanda Nunes ellen, aki lehengerelte a ”sarokban maradt” Cyborgot. Hozzá kell tenni a tisztánlátás végett, hogy a fentebb említett férfiakhoz képest Cyborg kevesebbet fogyasztott arányait tekintve is, ám a női test sajátosságait figyelembe véve, roppant nehéz folyamaton kellett túlesnie. Tudvalevő ugyanis, hogy a nők testösszetétele eltér a férfiakétól, hiszen nemi jellegzetességeik okán, több zsírszövettel rendelkeznek, míg kevesebb izomtömeget birtokolnak, amely könnyebben tud megszabadulni a folyadéktól. Továbbá a menstruációs ciklus során a női szervezet fokozott vízvisszatartást eredményezhet.
Max Holloway: ~81 kg – 66 kg (~-18-20% tskg) Holloway, 180 cm-es magasságával kiemelkedett a pehelysúlyú mezőnyből. Hiába volt karrierje elején talán kicsivel könnyebb a fogyasztás számára, azonban miután 2024. áprilisában összecsapott Justin Gaethjevel könnyűsúlyban (70 kg) a BMF övért, már roppant nehezen tudott visszafogyasztani pehelysúlyba. A felépített izomtömeg, amelynek köszönhetően kiütötte Gaethjet a mérkőzés végét jelző dudaszó előtt, már nagyon nehezen engedte be a 66 kg-os limit alá Maxet, ezért az aszalás helyett a könnyűsúlyt választotta, miután Ilia Topuria kiütötte őt. Maxhez kapcsolódik azon esemény is, amikor le kellett mondania a mérkőzését, ugyanis a fogyasztása olyan rosszul sikerült – valamint közrejátszhatott egy korábbi agyi trauma is, így valószínűleg ezek egyvelege miatt nem igazán sparringol már élesen Holloway – után szinte azt sem tudta hol van, miközben a UFC sajtósainak nyilatkozott.
Konklúzió
1. Mindenképpen előny?
A fogyasztás, mint a fentiekben meghatározásra került, csak bizonyos körülmények között jelentkezhet előnyként. Minden egyénre vonatkoztatva más az ideális testösszetétele, vagy testaránya, erre kifejezetten jó példa Anthony ”Rumble” Johnson. Johnson a váltósúly (77 kg) és a nehézsúly (120 kg) között minden súlycsoportban megtalálható volt karrierje során, ami egyszerű számítások alapján is 40-50 kg-os differencia. A vizsgált alany esetében nem véletlen, hogy a szárított gyümölccsé aszott váltósúlyú teljesítménye, a relatíve hosszú időtartamú visszatöltés ellenére is felejthető volt. Azonban félnehézsúlyban egy rettegett bombázó volt, aki egy ütése szelével is képes volt álomba ringatni a divízió elitjét is. A fentiekre tekintettel, meg kell találni a legatletikusabb testsúlyát a harcosnak, majd ahhoz mérten meghatározni az ideális versenysúlyát, ami hozzávetőlegesen az alábbi képlettel számolható ki egy szinte tökéletes formában lévő egyén esetében: testsúlykilogramm – testsúlykilogramm/10, azaz 70 kg-os versenyző esetén a határérték 70-7=63 kg. Ez természetesen professzionális, modern gondolkodást és végrehajtás igényel. Ezen felül a sportoló rövid-, közép-, és hosszútávú egészségét tesszük rulett asztalra.
2. Hosszútávon megéri kockáztatni?
Ezen pont vonatkozásában fontos ismét meghatározni a határértékeket. Amennyiben a súlyvesztés 10%-ig bezárólag megáll, úgy érdemes lehet hosszútávon (legalább 2-3 év) alapozni az adott súlycsoportra. Természetesen ez az érték változhat az egyén életkorától függően, ugyanis a csontsűrűség 40 éves korig növekedhet extrém esetekben, onnantól kezdve hanyatlásnak indul. Éppen ezért rettentően ritkán látni 40+-os küzdősportolókat, ugyanis fizikai teljesítőképességük zenitén már régen túl vannak. Ha a fenti kockázati tényezőket figyelembe veszi a harcos és edzői, akkor sokat lehet profitálni a jelenlegi rendszerben a fogyasztásból, azonban csakis abban az esetben tartható fent ez az állapot egészségeshez közelítő módon, amennyiben a fenti, pozitív körülmények megvalósulnak.
3. Van értelme a mérlegelésnek, amikor akár 20% testtömeget is visszatölthetnek a harcosok?
Röviden, nincs. Hosszabban kifejtve, azonban mivel egyszer ezt valaki elkezdte, már nincsen visszaút. A harcosok igyekeznek minél fittebben, minél tökéletesebb testösszetétellel rendelkezni, majd innen kezdik meg a fogyasztást (kivéve persze Paddy Pimblett, aki Christian Bale-t is megszégyeníti lehengerlő átalakulásival… persze ameddig a teste engedi ezt neki). Amíg a vezető szervezet nem vezet be rehidratációs klauzulát, addig ez pontosan így fog folytatódni (elrettentő példaként, nézzük csak meg a légsúlyba fogyasztott T.J. Dillashawt 2019-ből).
4. Hogyan lehetne megelőzni a mértéktelen fogyasztást?
Első, és talán legfontosabb gondolatom a fogyasztással kapcsolatban a ONE FC rehidratációs klauzulája. Ezt az intézkedés az ázsiai promóció azért vezette be, mivel Yang Jian Bing 2015-ben, radikális fogyasztása során belehalt a folyamat során keletkező szimptómákba. A ONE FC figyelemmel kíséri a harcosok edzőtáborában mutatott hidratációs- és testösszetételi szintjét, majd a mérlegelés során meghatározzák a vizeletük sűrűségének koncentrációját, amely nem haladhat meg egy egészséges(hez közeli) mértéket. Továbbá a szervezet visszatöltési plafont is meghatároz, amely megerősítésére fight-day mérlegelést is eszközölniük kell, ami még inkább elveszi a monumentális fogyasztók kedvét a 15-20%-os testtömeg fogyasztásoktól.
Második gondolatom az volna, hogy a profi küzdősportokban is érdemes volna bevezetni az aznapos mérlegelést. Ez nem eredményezne mást, mint hogy a harcosok kénytelenek volnának a legideálisabb testösszetételükkel rendelkezni az egész edzőtábor alatt, valamint nem lennének képesek 15-20%-os testtömeg változtatásra, hiszen a visszatöltési idő kevesebb, mint 50%-ára redukálódna. Ezen felül érdemes volna mérkőzés utáni mérlegelést is eszközölni, amely 1-5% közötti eltérést engedhetne meg a versenyzők mérlegelési és küzdelem utáni testsúlya között.
Harmadik gondolatom pedig sokkal konzisztensebb, valamint autoriterebb nézet lenne, miszerint a harcosok egész évben – akárcsak a UFC-s USADA ellenőrzések vonatkozásában – ellenőrizhetőek volnának testösszetétel és testsúly tekintetében, s ezen értékek alapján határozhatná meg a FELELŐS testület, hogy mely súlycsoportot ajánlja, és mely súlycsoportokban harcolhat egy bizonyos versenyző.
Összegezve tehát, a fogyasztás a küzdősportok része már a beláthatatlan idők óta. Egy küzdősportolótól elvárható a közel hibátlan testösszetétel, a maximális teljesítményhez szükséges fiziológiai feltételek megléte, valamint a minden nehézséget legyűrő akarat. Napjainkban hihetetlenül fejlett módszereket dolgoztak ki a hozzáértők, ezzel rengeteg szenvedést és fájdalmat levéve a harcosok vállától. Viszont nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy milyen élettani hátrányokkal járhat a procedúra, illetve, hogy milyen – talán felesleges – áldozatokat követelhetnek meg ezen metódusok. Ha egy fenntartható, egészségtudatosabb sportban gondolkodunk, akkor a radikális fogyasztás mértékét csökkentenünk kell. Ez legfőbbképpen a szervezetek felelőssége, azonban nekünk, versenyzőknek is át kell esnünk egy bizonyos paradigmaváltáson.
A cikket írta: TD_BlackAdam
• Hivatkozások
[:hu]Küzdősportok és a fogyasztás: hogy is van ez?[:]
-(weight-cutting)-by-dehydration#:~:text=Rapid%20weight%20loss%20(weight%20cutting)%20by%20dehydration%20is%20a%20dangerous,below%20their%20normal%20fighting%20weight.
,and%20SM%20decreased%20by%203.1%25.edirect.com/science/article/pii/S1440244024002214
,your%20skills**%20*%20**Going%20up%20a%20class**
,for%20kidney-related%20adverse%20outcomes.
,affects%20an%20alteration%20in%20kidney%20function%20biomarkers.
Dos and Donts For Women With Exercise-Induced Amenorrhea,amenorrhea%20due%20to%20over%2Dexercising%20and%20disordered%20eating.
(%20absence%20of%20menstruation%20)%20is,the%20increased%20exercise%2C%20weight%20loss%2C%20or%20dieting.
,weight%20loss%2C%20which%20is%20unlikely%20to%20last
Szólj hozzá