Ma hajnalban 04:00-kor kezdődött az UFC 201: Lawler vs Woodley gála main card, amit a Sport 2 élőben sugárzott. Ha lemaradtatok róla, ma este 21:00-tól a Sport 1 ismétli a meccseket.
A nagy hal megeszi a nagy halat
A kissé megtépázott UFC 200 card után úgy vélekedtem már hetekkel ezelőtt, hogy a Lawler vs Woodley lesz igazán a nyár nagy durranása. Mert igen, letöröltem a szemüvegemről az UFC 202-es McGregor vs Diaz 2 média porát, hogy kicsit más is láthassak, de igazából ettől függetlenül is meccsdrukk csomóba rándult a gyomrom minden alkalommal, ha erre a párosításra gondoltam. Tegnap már kicsit ömlengtem Robbie Lawler kapcsán, az elfogultságom vállalom, a Ruthless pólóm is előkerült estére. Ha őszintén akarok fogalmazni, akkor nem is Lawler miatt volt ez a nagy izgalom számomra, hanem attól, hogy az UFC-ben a váltósúly egy igazi csoda súlycsoport, megannyi brutális és életveszélyes arccal, akik akár csillagegyüttállás függvényében képesek lennének körbeverni egymást.
Ebben a húsdarálóban jutott a csúcsra Lawler, ahol képes volt megpihenni is kicsit, nem adta le nyomban az övét a következő trónkövetelőnek. Bár szoros és olykor megosztó meccseken hozta ezeket az eredményeit, de képes volt a váltó főcápájává előlépni, közel 15 éves pályafutás megkoronázásaként. Merőben új bajnokideált definiált Lawler a súlycsoportnak GSP után. St-Pierre a budo mintaképeként, szinte tökéletes technikai és taktikai repertoárral ugyan domináns és tisztelt királya volt a súlycsoportnak, de fehérkesztyűs, unalmas bajnok volt, ellentétben Robbie-val. Lawler minden meccsén kész volt meghalni a ketrecben, vérrel és sérülésekkel fizetett a sikereiért. Nem azért, mert erre konkrétan szüksége lett volna a győzelmeihez, GSP pont az ilyen szakadékszéli helyzeteket kerülte, hanem egyszerűen az volt az ember érzése, hogy Lawler ezért él, ezt élvezi az egészben: málnaszökős ki-ki meccseket, mikor az a végső nyertes, aki később rántja el a kormányt. A MacDonal elleni meccse arany ebből a szempontból, mert egy hasonlóan beteg karakterrel találkozott, brutális vérfürdőt rendezve, melyben végül RorMac fogyott el hamarabb. Az persze egy másik kérdés, hogy mikor taktikai vonalon is erős kihívó jött ellene Condit képében, akkor nem tudott Lawler olyan domináns bajnoki teljesítményt hozni, mint ahogy azt GSP tette több esetben. De ahogy már írtam, mocskos nehéz mindkét megközelítésben trónon maradni ebben a váltósúlyban, Lawler ezt két címvédésig bírta.
Ma hajnalban ugyanis egy másik cápa elkapta őt. Olyan érzése van az embernek, hogy Tyron Woodley eddigi pályafutása a ma hajnali meccsre volt kihegyezve. Már a Strikeforce meccsei során végig követtem a pályafutását. Látványos volt, hogy a birkózó alapok mellé folyamatosan hogyan építi fel az állóbunyóját. Már Paul Daley ellen formálódott ez a kép, de a Nate Marquardt elleni elbukott Strikeforce váltósúlyú címmeccs megmutatta, nincs még itt az idő Woodley számára. Viszont nem is állt messze a komplett csomagtól Tyron, az elmúlt három évben pedig úgy tűnik, minden részlet a helyére került. Egy borzasztóan erős, lobbanékony bunyósról van szó, aki mesteri időzítéssel kegyetlenül tudja mindezeket használni. Mert senki, de senki nem szeretne a földre menni Woodley-val váltóban, viszont mikor előre tör, mocskos nehéz eldönteni, hogy földrevitelre megy, vagy a csapottja jön, ami darabjaira töri az embert.
UNBELIEVABLE! Tyron Woodley KOs Robbie Lawler in the 1st round! ? #UFC201 pic.twitter.com/Cn99Pc7JUY
— TheSportMatrix MMA (@TSM_MMA) 2016. július 31.
Lawler tudta ezt. Woodley tudta ezt. Mi is tudtuk ezt. Robbie-nak az első 1-2 mentet kellett túlélnie az imént leírt Woodley rohamokból, hogy aztán bemelegedve szétmorzsolja ellenfelét. Legalábbis ez egy feltételezés volt: Tyron elfárad, ha a 4-5. menetig tart a meccs. Hát nem tartott.
Lawler óvatosan körözött, ki-be mozgott, magasan fent a kezeivel, lemozogva Tyron jobbosát. Az első Lawler támadást követően Tyron tapadt és már a rácsoknál is voltak clinch-ben, amit a bíró némileg korán szét is szedett. Woodley várt arra a bizonyos kirobbanásra, türelmesen, Robbie keze pedig csak egy pillanatra esett le, Woodley jobbosa pedig már ott is volt az állán. Robbie eldőlt, Tyron még rárakott a földön pár finish csapást. 2:12 perc telt el az első menetből, mikor Tyron Woodley tombolva ünnepelte UFC váltósúlyú címszerzését. A hogyan nyerhet Tyron Woodley forgatókönyv első bekezdése szerint járt el a kihívó, ami ellen nem tudott mit tenni Lawler. Nincs „mi lett volna, ha?”, nem láthattunk sokat a bajnoktól. Így felesleges is azt boncolni, hogy Lawler álla/teste/pszichéje mennyire esett áldozatul az elmúlt évek háborúinak, mert ez egy precíz és bivaly KO volt, mindenki lement volna tőle.
A kérdés ezt követően, hogy a Woodley-puzzle ténylegesen bajnoki formává állt össze és a következő meccsén Wonderboy Thompson ellen képes lesz címet védeni, vagy tényleg a ma hajnali meccsére volt kihegyezve mindene az elmúlt évek után? Atlanta meg örökké a KTFO város címet viszi tovább: Liddellt itt mészárolta le Evans, most Lawler feküdt ki. Amúgy a Lawler vs Woodley meccsvégi KO-kor a Rampage vs Liddell jutott eszembe: rövid tánc után a király elesett egy veszélyes nagyütő ellen.
A lengyel csoda
A bajnoki reményeknek - ilyen neveket sorolva eddig - Rose Namajunas valószínűleg egy időre búcsút inthet. Pedig a szalmasúly egyik legszebben épülő neve a hölgy az UFC-ben. Esparza ellen bukott címmeccse után ki ne emlékezne arra, mikor Rose az UFC által épp hogy csak kikeltett sztárfióka Page VanZant nyakát fogta be egy finom kis fojtásra 2015-ben? Dana bácsiék biztosan, Page meg azóta nem is ment az oktagon közelébe, elvileg most tér majd vissza csak augusztus végén. Rose meg köszönte a wow-hatás közepette a lehetőséget és Tecia Torres legyőzésével karnyújtásnyira került egy Joanna Jedrzejczyk elleni címmeccshez. Ez a karnyújtásnyi hosszt azonban ma hajnalban Karolina Kowalkiewicz élesen levágta. Pedig az első menetben ott volt Rose kezében a recept a győzelemhez: jól mozgott lábon, kintről jött be leginkább Rose, a kontráival rendre elérte Karolinat, aki nem találta ellenfelét ütéseivel. Még egy földrevitelt is hozott Rose, amivel zseben volt az első menet. Aztán Karolina talált egy clinchet, ami igencsak nem tetszett Rose-nak, a folytatás meg adott volt, mit kell tennie a lengyel hölgynek. Kemény könyökösöket és térdeseket küldött Karolina, a clinch egyszerre volt menedék és kondiromboló csapda Rose számára, aki lassan el is fogyott ebben. Végül egy szoros meccsen megosztott pontozással Karolina nyert, és már valahol formálódik Joe Silva agyának hátsó részében egy Joanna Jedrzejczyk vs. Karolina Kowalkiewicz lengyel házidöntő, amivel bankot robbanthatnak, ha Lengyelországba hozzák.
Sohase mondd, hogy késő!
És elérkezett a cikk azon része, mikor megkövetem Jake Ellenbergert. Tegnap azt kérdeztem, hogy Jake mi a tökömet keres main card-on? Tegnap még hittem azt, hogy mentálisan Jake már nem elég a váltósúlyú háborúkhoz, Matt Brown ellen meg nem sok jóra számíthatott. Jake azonban lehet, hogy az utolsó motyóját is összeszedte a pincéből, de roppant fókuszáltan ment ki a nagyképű és nyegle Brown ellen. Táviratozni lehetett volna Brown-nak, hogy mit fog ráküldeni Jake ilyen leengedett kezek mellett, akkor is hamarabb ért volna az infó, mint ahogy Matt felteszi a kezét fedezékre. Mindjárt a ketrec közepére érve a nyitó gongszónál leütötte az Immortalt Jake, majd ráment, de Brown túlélt. Aztán folytatta a flegma bunyót Matt, amire önbizalom fronton rásegített, hogy Jake fájdalmas arcot vágott egy benyelt ütéstől. Vérszagban Brown kereste a kinyílást, aminek azt lett a vége, hogy kapott egy brutál májrúgást, amibe szépen bele is omlott, Jake meg finishelt. Ellenberger nagy estéje volt tegnapi, a gólvonalról mentette meg karrierjét az UFC-nél, Brown meg mehet arcot zsugorítani, mert így egyre messzebb kerül a címmeccsétől, hiába kapaszkodik még mindig a Lawler és Hendricks elleni szoros meccsek emlékébe.
Nikita, ви чудово!
Pár szót ejtek még az egyik nagy kedvencemről, Nikita Krylov-ról. Az ukrán srác a nehézsúlyból jövet félnehézben igazi gyöngyszem lehet a jövőben. A még mindig csak 24 éves srácnak már most 24 meccse van, abból nyolcat az UFC-ben hozott le. Viszonylag korán dobták be a nagy nevek ellen, azóta viszont szépen fejlődik és nem mellesleg az ukrán-orosz konfliktus közepette teszi mindezt hazájában. Mondhatnánk, hogy ez akár még jót is tehet neki mentálisan, nézőpont kérdése, de Ed Hermant bealtatta hajnalban egy fejrúgással, ezzel pedig ötödik meccse veretlen, ideje lesz ismét mélyebb vízbe terelni, mert így csak felesleges vérengzéseket csinál majd.
Emellett a lengyelek hiába próbálnak a nehézsúlyban gyökeret veretni Damian Grabowski lábaiból, ez csak nem akar összejönni, ezúttal Anthony Hamilton csapta ki durván, ráadásul a második leggyorsabb UFC KO-val evör, ami 14 másodperc után érkezett az első menetben.
Szólj hozzá