5 kevésbé ismert tény Mark Huntról

A hétvégi új-zélandi UFC gála egyik főszereplője nem más, mint a Szuper Szamoai becenévre hallgató Mark Hunt. Az új-zélandi harcos már első ránézésre is feladja a leckét az embereknek, hiszen mit keresne egy túlsúlyos arc a világ, vezető MMA promóciójának top versenyzői között? Ebben a rövid cikkben 5, talán kevésbé ismert tényt közlünk az új-zélandiak nemzeti büszkeségéről, amiket elolvasva biztosan kigyullad az elismerés lángja a szemedben.



Mire Hunt eljutott a UFC-be, már megjárta a Pride, a K-1 és a Dream szervezeteket. Először a UFC úgy gondolta, hogy kivásárolja a szerződését és nem alkalmazza, hiszen akkori MMA mérlege nem volt túl veretes, azonban Hunto san azt mondta, meg akar küzdeni a pénzéért, így végül lehetőséget kapott. A folytatásban olyan neveket győzött le, mint Frank Mir, Antonio Silva, Roy Nelson, Stefan Struve, CheickKongo és Ben Rothwell. Lássuk, azonban hogy mi az, ami még a fenti arcok lezúzásánál is lenyűgözőbb!

Van, ami csak neki sikerült

Hunt az egyetlen ember a Földön, aki legyőzte Mirko Filipovic-ot és Wanderlei Silvát is. Ráadásul tette ezt akkor, amikor mindkét bunyós a karrierje csúcsán volt. A brazilt 2004-ben győzte le megosztott pontozással a Pride, Shockwave névre hallgató gáláján. Ezzel a győzelmével véget vetett – kapaszkodjatok meg – Silva 18 meccses győzelmi sorozatának. Egy évvel később a szervezet ugyanerre a névre hallgató eseményén szintén megosztott pontozással verte a horvát szuperzsarut. Nem rossz, nem rossz.



Ki korán kel… avagy aki embereket ver péppé, azt anyagilag is elismerhetik

Miután 2010-ben először felbukkant az Oktagonban, 6 alkalommal díjazták teljesítményét valamilyen bónusszal. Kétszer nyerte el az Est Kiütéséért járó díjat, két alkalommal vívta Az Est Bunyóját és szintén kétszer kapta meg az Est Teljesítményéért járó elismerést. Mindezt úgy, hogy eddig tizennégyszer lépett a nyolcszögletű ketrecbe. A bónuszokból összesen 375.000 dollár bevétele származott.

Világlátott egyéniség

A Szuper Szamoai bunyós karrierje igen gazdag. Ökölvívózásban, kick-boxban és MMA-ban is egyaránt megmérettette magát. Lassan két évtizedre nyúló profi pályafutása során négy kontinens hat országában lépett szorítóba. Küzdött Ausztráliában, Japánban, Új-Zélandon, Franciaországban, az Egyesült Államokban és Mexikóban is. Ha esetleg elkezditek csekkolni, hogy a mai bunyósok többsége hány országban lépett közönség elé, látjátok majd, hogy ez a szám sokkal kisebb az ő esetükben.

A pofont nem csak adni, de elviselni is tudni kell

Hunto san MMA karrierje során nem csak győzelmeket aratott, de bizony ki is kapott. Összesen 10 ember mondhatja el magáról, hogy legyőzte őt. Alistair Overeem, Fedor Emelianenko, Stipe Miocic, Fabricio Werdum, Junior dos Santos, Sean McCorkle, Gegard Mousasi, Melvin Manhoef, Josh Barnett és Hidehiko Yoshida. Közülük sokat a sportág nagyjai között tartanak számon. Ennek a 10 embernek összesen 269 nyertes meccse van összesítésben.

Az elhivatottsággal nincs probléma

Vannak harcosok, akiket egy-egy vereség teljesen összeroppant, felőröl. Úgy vélem, a következő példa nagyon jól illusztrálja, hogy ha hiszünk valamiben és nem adjuk fel, akkor elérhetjük a célunkat. 2006. május 5-én, az új-zélandi csúnyán kiütötte Tsuyoshi Koshakát a második menetben. Ezt követően a győzelem messzire kerülte őt. Egészen pontosan 2011. február 27-ig kellett várni a rajongóknak arra, hogy Hunt kezét a magasba emeljék. A két időpont között eltelt négy év, kilenc hónap és huszonkét nap. Hunt pedig begyűjtött hat vereséget – zsinórban. Ezzel a teljesítménnyel komoly példát állított mindnyájunk elé kitartásból.

Ha esetleg van más gondolatotok, amit megosztanátok vele kapcsolatban, akkor várjuk a kommenteket!