Ezért van a mellkasára tetoválva, hogy:
„Álmodj, higgy, és váltsd valóra."
View this post on Instagram
Lopes szombaton, a UFC 314-en lép ketrecbe, ahol Brazíliát és Mexikót képviseli, és ahol a legendás Alexander Volkanovskival csap össze a megüresedett pehelysúlyú bajnoki címért. Ez a karrierjének eddigi csúcspontja, hiszen ez lesz az első alkalom, hogy egy UFC pay-per-view gála főmérkőzését vívja – egy olyan karrier csúcspontja, ami tele volt hullámvölgyekkel Manausból egészen Puebláig.
Manaus arról híres, hogy több mint egy évszázada tehetséges grapplereket nevel ki – a Gracie család amazóniai megjelenésétől kezdve Ronaldo "Jacaré" Souzán át egészen José Aldóig. Diego Lopes is ezt az utat követte. Tehetséges volt, de hamar rájött, hogy bár a jiu-jitsu versenyek izgalmasak, ebből nem tud megélni. A megoldás az MMA volt, és 2012 szeptemberében meg is tette az első lépést, amikor második menetbeli TKO-győzelmet aratott.
A fiatal Diego Lopes
Kilenc hónappal később már három idő előtt befejezett győzelem állt a neve mellett, azonban ezután jöttek a vereségek. Thiago Silva ellen megosztott pontozással kapott ki, majd Rodrigo Praia TKO-val győzte le. Lopes érezte, hogy változás kell, ha nagyra akar törni – és Manaus nem volt elég nagy.
„Akkor jöttem rá, hogy ezt akarom csinálni” – mondta Lopes. „Nem gondolkodtam sokat, elhagytam Manaust és Sao Paulóba költöztem.”
Itt aztán csatlakozott a Revira Black Teamhez. Edzője, Vinicius Reviravolta egy iskolával együttműködve tudott étkezést biztosítani nekik, de a srácokat csak az edzőteremben tudta elszállásolni. Amikor az edzőterem Perus városrészbe költözött, Diegoék már nem tudtak ott aludni – lakást kellett bérelniük, úgy, hogy néha ételre sem volt pénzük.
A megoldás a Bom Prato étterem lett – egy állami támogatású hely, ahol 8 centért tudtak reggelizni és 17 centért ebédelni a hátrányos helyzetűek.
„Reggel hatkor indultunk, két órányi út után kezdtük az edzést, majd délután újra edzettünk. Mások hoztak kaját, mi csak a ketrec mögött vártuk, hogy elkezdődjön a második edzés.”
Végül észrevették, hogy Lopes és társai nem esznek. Az edzők és barátok elkezdtek ételt hozni nekik, néha pénzt is kaptak tőlük, de néha az ebből vásárolt ételen is megosztoztak, hogy spóroljanak a nehezebb napokra.
Lopes első Sao Pauló-i meccsén feladásra kényszerítette Isaque Silvát, majd még abban az évben technikai KO-val legyőzött egy másik ellenfelet is. Grappling versenyeken is jól szerepelt, és úgy döntött, megpróbál nagyobb lehetőségeket keresni Sao Paulón kívül. Voltak, akik jól érezték magukat ott, de Lopes többre vágyott. Azt mondta Reviravoltának, hogy hajlandó bárhová utazni a világon, csak hogy folytathassa a karrierjét.
Amikor 2015-ben Mexikóból jött egy lehetőség, hogy ott tanítson jiu-jitsut, azonnal megragadta – más rajta kívül nem jelentkezett. Így kezdődött el az új élete. Lopest egy playa del carmeni edzőterem szerződtette BJJ oktatásra. Itt ismerkedett meg Alessandro Costával, egy másik manausival, aki legjobb barátja lett, és évekkel később szintén csatlakozott az UFC-hez. Mindkettőjüknek volt havi fizetése és lakhatása – aztán mindennek hirtelen vége lett.
„Átvágtak minket, én pedig úgy döntöttem, hogy elmegyek” – meséli Lopes. „Pueblába mentünk, és ott kezdtek el igazán nehézzé válni a dolgok. Kevés volt a pénz, és az összes megtakarításom lassan elfogyott. Alessandroval visszaköltöztünk egy edzőterembe.”
Reviravolta ismert egy pueblai helyet, ahol jó grapplereket kerestek, és segített a kapcsolatfelvételben. A két jóbarátnak lett egy új otthonuk – de nem volt egyszerű a dolguk.
„Emlékszem, az edzőteremben laktunk, és még zuhany sem volt” – mondja Lopes. „Vödörrel fürödtünk.”
Egy idő után úgy döntöttek, saját edzőtermet nyitnak. Brazilok voltak, jó jiu-jitsuval, így az ötlet tökéletesnek tűnt.
Tévedtek. Csődbe mentek, és kezdhették az egészet elölről.
A fiúk, akik Manausból indultak el MMA-karriert építeni, már nyerő szériában voltak Mexikóban, de nem volt hol edzeniük. Ironikus módon végül Lopes agresszív grappling-stílusa változtatta meg az életét.
„Az első alkalom, hogy itt Mexikóban kezdtek felfigyelni rám, egy jiu-jitsu verseny volt, ahol minden egyes submission után plusz pénzt adtak” – meséli Lopes. „Nem volt sok, 800 peso, és öt meccset kellett nyernem.”
Az egyik barátja kisorsolt egy rash guardot, hogy kölcsön tudjon kérni annyi pénzt, amennyi a versenyre való utazáshoz kellett.
„Pont annyi pénz jött össze az oda-vissza útra” – mondja Lopes. „Indulás előtt mondtam Alessandrónak, hogy megvan a jegyem, de aztán azt mondtam: ‘F*szom, gyere velem.’ Még egy okkal több, hogy nyerjek – különben nem tudunk hazajönni. Nyernem kell.”
A még mindig nagyon fiatal Alessandro és Lopes
Lopes két egyirányú jegyet vett, és útra kelt Costával. Végül mind az öt meccsét megnyerte, négyet submissiönnel fejezett be – a helyi grappling közösség körében ekkor lett ismert a Diego Lopes név.
„Rengeteg ajtó megnyílt előttem” – mesélte Lopes. „Versenyeken indulhattam, szemináriumokat tarthattam – fantasztikus élmény volt.”
A karrierje egy pontján nyolc meccses győzelmi sorozatban volt. A COVID-19 járvány alatt submissiönökkel nyert és védte meg a LUX Fight League címét – de a nagy lehetőség, a telefonhívás a UFC-től, még mindig nem érkezett meg. Minden nehézség ellenére Lopes számára nem volt opció visszaköltözni Manausba.
„Amikor semmink sem volt enni, olcsó kenyeret vettünk, és beosztottuk egy hétre."
„Nem akartam visszaköltözni. Tudtam, hogy itt sok lehetőségem van. Amikor semmink sem volt enni, olcsó kenyeret vettünk, és beosztottuk egy hétre. Dolgoztunk kidobóként éjszakai klubokban, pincérként, kertészként. Elvállaltunk bármit, függetlenül attól, mennyit fizettek. Nem volt mit ennünk, és nem volt pénzünk semmire. Olyankor már nem számít, mennyit keresel – csak az, hogy legyen mit enned, és erőd edzeni. Persze, voltak pillanatok, amikor azt kérdeztük: ‘Basszus, mit csináljunk? Mit eszünk holnap? Mit eszünk ma? Mit kezdünk most? Hol találunk munkát?’ De Alessandro volt a kulcs, mert amikor egyikünk padlóra került, a másik mindig felrázta. Sosem engedtük, hogy a másik elvesszen a mélyponton.”
Végül 2021 augusztusában jött a hívás: Lopesnek lehetősége nyílt bunyózni a UFC-szerződésért Dana White’s Contender Series-ben. Újabb szívfájdalom. Joanderson Brito technikai döntéssel nyert, miután egy szemsérülés miatt Lopes nem tudta folytatni a harcot. Két hónappal később, már az Egyesült Államokban a helyi szervezetben küzdve, újabb pontozásos vereség jött Nate Richardson ellen a Fury FC-ben.
Lopes 2022-ben fordította meg a dolgok menetét: két egymást követő kiütéssel a Fury FC-nél ismét felhívta magára a UFC figyelmét. Váratlan lehetőséget kapott, hogy beugróként helyettesítse Bryce Mitchellt a veretlen, rettegett orosz, Movsar Evloev ellen a UFC 288-on. Lopes ugyan vereséget szenvedett, de olyan teljesítményt nyújtott, amellyel világszerte megismerték a nevét.
Gavin Tucker, Pat Sabatini, Sodiq Yusuff, Dan Ige és Brian Ortega – Lopes megint nagyon jó szériában van, ugyanis mindannyiukat legyőzte.
„Sikerült valóra váltanom az álmomat” – mondja Lopes. „Az álmom az volt, hogy legyen mit ennem, mert harcoltam volna akkor is, ha nincs mit ennem. Azért mentünk a versenyekre, hogy nyerjünk és legyen mit ennünk. Ez volt számunkra a lényeg, tényleg. És minden megérte. Semmit sem bántam meg. Tizenegy éve hagytam el az otthonomat, és minden sikerült. Minden áldozat és kemény munka eredménye. Áldás, hogy lehetőséget kaptam megszerezni a bajnoki címet – ez óriási motiváció számomra. Meg fogom mutatni, hogy megérdemlem ezt az esélyt.”
A cikket Guilherme Cruz írásából fordítottuk.
Szólj hozzá