Újra lecsap a “Vörös Skorpió”

Újra lecsap a “Vörös Skorpió”


Újra lecsap a “Vörös Skorpió”

Alexey Ignashov – közel három év szünet után – a budapesti Bellator Budapest gálán tér vissza a szorítóba. A legendás fehérorosz harcos elárulta, hogy honnan jött a különleges becenév, mit jelent a K-1 óriásának a „megbocsátani, de nem elfelejteni…”, illetve azt is, hogy eszében sincs nyugdíjba vonulni.

Emlékszik még arra, hogy, miért ment le anno az első edzésre?

Természetesen, pedig nem most történt. Szerettem volna fizikailag és lelkileg is erősebb lenni. Thai-boksz edzést választottam, mert a Belarusz Köztársaságban ez rendkívül népszerű sport volt akkoriban. Ahogy elkezdődött a tréning, már tudtam, hogy jó helyen vagyok.

Ez az első lépés a harc felé, de mikor jött az elhatározás, hogy erre teszi fel az életét?

Nem egyik napról a másikra… Ahogy teltek az évek, egyre sikeresebb lettem, és amikor elértem egy bizonyos szintet, arra jutottam, hogy belevágok a dologba. A thai-boksz eredményeim nem csak engem, hanem a rajongókat is örömmel töltötték el, így egyértelművé vált, hogy ezzel kell foglalkoznom.

A ringben legtöbben „Vörös Skorpióként” emlegetik, honnan jött a becenév?

Japán szakkommentátorok ragasztották rám. Ők úgy látták a szorító mellől, hogy pontosan úgy marom meg az ellenfeleimet, úgy csapok oda, mint egy skorpió.

A beceneve mellett a bevonuló zenéje is egészen különleges, To forgive, but not forget. Miért erre esett a választás, a címe alapján egyéb üzenete is van ennek a számnak?

Ezt a dalt mindig is szerettem, ezért nem is volt kérdés, hogy erre fogok belépni a szorítóba a meccseimen. Egyébként tőlem függetlenül is egész komoly rajongótábora vannak ennek a számnak, és persze azt is tudjuk mit jelent: „megbocsátani, de nem elfelejteni”, s ez azt hiszem, mindent elmond.

A hírnéven kívül, mit köszönhet még a küzdősportnak?

A hírnév egy érdekes dolog, jön és megy, de a keleti harcművészetek és általában a sport által önuralomra tehetünk szert, és fejleszhetjük a saját belső erőnket. Az a véleményem, hogy mindenkinek sportolnia kellene, hiszen maga az élet is egy nagy küzdelem, ahol nincs megállás, így folyamatosan mennünk kell előre, de közben nem feledkezhetünk el az értékes emberi tulajdonságokról sem.

Kicsit kanyarodjunk vissza az áprilisi 6.-ai tornára. 2009-ben már láthattuk Poturak ellen Budapesten egy K-1 gálán, akkor sokak szerint vitatott pontozással múlta csak felül ellenfelét. Poturak nagyon fogadkozott, hogy ezért itt és most szeretne revansot venni, mit szól ehhez?

Erre csak annyit tudok mondani, hogy én nap, mint nap teszem a dolgom, edzek és készülök. A ringben pedig végül majd úgyis a jobbik fog nyerni.

Először fog a Bellatornál harcolni, mondhatjuk, hogy már csak egy lépésre van attól, hogy a ring után a ketrecben is láthassuk?

Otthon nálunk van egy közmondás: „Amíg át nem ugrottad, addig ne mondd azt, hogy hopp!”
Egyelőre erre a meccsemre koncentrálok, jó teljesítménnyel szeretnék a rajongóimnak örömet okozni. Emellett pedig mindenkinek azt üzenném, hogy még egyáltalán nem akarok nyugdíjba menni.

Van valamilyen rituáléja, szokása a szorítóba lépés előtt, amit mindig szertartásosan elvégez?

Egyetlen rituálém van a mérkőzéseim előtt, egy vagy két hónappal korábban edzek egy kicsit (nevet).

Lassan azt mondhatjuk, hogy hazajár a magyar fővárosba. Mi a véleménye az itteni emberekről és kultúráról?

Mindig boldogsággal tölt el, ha Magyarországra jöhetek, mert rendkívül szép emlékeket őrzök az országról. A helyi kultúra is megfogott, szeretek ittléteim alatt új embereket, szokásokat megismerni.

Esetleg már egy-két szót is megtanult magyarul?

Nem lesz újdonság, amit mondok, de a magyar nyelv elég nehéz és ráadásul nagyon különbözik a többitől. Egyáltalán nem olyan, mint a szláv nyelvcsalád, ezért nem hasonlít a lengyelre vagy a csehre, őszintén szólva nem hasonlít semmire, ezért egyelőre gondjaim akadtak a tanulásával.

Ha kapna egy lehetőséget a sorstól, hogy visszamehessen az időben megváltoztatni egy dolgot a pályafutásában, mi lenne az?

Nem egyszerű kérdés! Ha egy dolgot másképp csinálhatnék, akkor talán komolyabban venném az egész sportot. Őszinte leszek, a Teremtő jóvoltából nekem könnyű dolgom volt, jól harcoltam, sok sikerben volt részem, de a thai-bokszban ahogy haladtam előre, rájöttem, hogy még több szorgalommal, ennél is magasabbra juthattam volna.

Tételezzük fel, hogy ön egy varázsló, aki szabadon ugrál térben és időben. Hogy nézne ki egy tökéletes nap forgatókönyve?

Szóval, én a mágus? A Holdra biztosan benéznék, de van még pár lenyűgöző hely, ahol tiszteletemet tenném, viszont az biztos, hogy egy jó meccs mindenképpen lenne benne.

Zámbó István


Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*