MMA

Daniel Cormier: ”Életem harca a lesz a Stipe elleni”
MMA

Daniel Cormier: ”Életem harca a lesz a Stipe elleni”

 

Daniel Cormier számára nem idegen a hatalmas gáláknak szánt eseményeken való szereplés.

Volt már ő olimpikon, Strikeforce nehézsúlyú torna győztes és a UFC történetének legjobban eladott PPV gálái között is ott a neve.

A UFC 200 is az Ő és Jon Jones nevével lett volna fémjelezve, de mivel utóbbinak akkor nem állt fel a kakaska, meg is bukott az állítószerrel.

Ott és akkor Anderson Silva volt a legény a gáton aki beugrott ellene, de a lendület azóta sem csökkent. Sőt! A 226 valószínűleg a tavalyi 217-re fog hajazni, már ha az istenek is úgy akarják.

Évek óta először fog ott újra nehézsúlyban szerepelni, egy bajnok-bajnok meccsen, Stipe Miocic ellen amelyről most pár mondatot megint beszélt is a félnehézsúly királya.

”Ez a legnagyobb harcom az életben. A legnagyobb valaha. Ott voltam ugyan a 182 és 200 nagyágyúi között is, de a 214 sem volt épp piskóta. A sport legnagyobb momentumai között vagyok, ez pedig nagyon büszkévé tesz. Mert a UFC bízik bennem, hogy újra meg újra képes vagyok erre.”

Cormier már elmondta, bármi is legyen a 226-on, vissza fog térni 205 fontba, mert tartozik ennyivel a sportnak és a félnehéz arcoknak. Viszont a dolog, hogy a második olyan harcos lehet a UFC-ben aki két övet tarthat a derekán egyszerre, nagyon megéri a kockázatot:

”Nem sok ilyen sanszod van az életben. Annyira ritkák. Valami nagyot tudok véghezvinni és utána magam mögött hagyni. A gyerekeim, a családom visszatekinthetnek majd 2018 július 7-re és mondhatják, apa aznap este írt történelmet. Ez egy túl nagy lehetőség arra, hogy ne éljek vele. A csapattársak, barátok, edzők is az mondták, ugorjunk fejest ebbe, mert naggyá válhatunk.”

Cormiernek nem idegen ez a helyzet sem, a birkózó-időkből hozott egy sztorit erre:

”Emlékszem mikor még birkóztam, Oroszországban volt egy torna amibe betettek. A 211 fontosok közül a legjobb nyolcat betették egymás ellen, és egymáson át kellett a csúcsra menniük. A két legjobb pedig a ”baddest man on the planet” címért ment a végén.”

A helyzet ugyanaz most, mint akkor volt. – Mondta DC, kis mosollyal az arcán.

Valami komoly történt: Tyron Woodley nem balhézik senkivel egy ideig
MMA

Valami komoly történt: Tyron Woodley nem balhézik senkivel egy ideig

 

Tyron Woodley az utóbbi időben kicsit magas lovon ült, nagyon felemelt orral beszélt mindenről is mindenkiről. Viszont úgy néz ki valami pozitív történhetett a hétvégén, ugyanis ezeknek az időknek vége.

”Vettem egy nagy levegőt a hétvégén, nem aludtam mert mindig dolgozom. Most már kizárólag a vállammal foglalkozom. Azért, mert az kell ahhoz, hogy valaki megkapja ezeket a kezeket az arcába. Nem tudom ki következik, ki az ellenfelem, soha nem akartam nem védeni az övemet. Itt vagyok már egy ideje, eddig is kiütöttem mindenkit.”

Woodley minden bizonnyal Dana White és a UFC ügyvédei miatt húzta be a farkát, mert a kopasznak már rá kellett szólnia, fejezze be a hazudozást arról, kivel fog meccselni és mikor. Volt már itt szóban Conor McGregor, Georges St-Pierre és utoljára Nate Diaz is.

A nyilatkozat másik fele is nagyon tiszteletteljes és korrekt, olvassátok tovább:

”Sajnos olyan sok embernek rövid az esze. 11 meccsből kilencet fejeztem be az első menetben. Nagyon durva kiütésekkel. Azokról senki sem beszél. Viszont mikor Dana, Frankenstein( wut?- a szerk.) vagy Puncifingington (Colby Covington) van a számon, az generálja a számokat.”

Woodley szerint itt az ideje befejezni a trash-talkot és a harcra koncentrálni:

”Elásom a csatabárdot mindenkivel. Mert a nap végén még mindig azt kérdezik, hogy hé ember, miért nem harcolsz? December 19-én műtöttek. Ennek 8 hete. Nagyon szét volt menve a vállam és azt várják, azonnal menjek is vissza az oktagonba. Nem reális.

A bajnok elmondta még, hogy nyáron szeretne visszatérni, de ellenfelet most már nem említett.

Szerintetek mi történt?

UFC Fight Night 126: Cowboy – Medeiros összefoglaló
MMA

UFC Fight Night 126: Cowboy – Medeiros összefoglaló

A UFC egy rendkívül fura dolog. Van mikor a legnagyobb dirrel-durral beharangozott számos gála unalmasabb mint egy 8 órás némafilm. Meg van, mikor egy vasárnapi Fight Night gála hangulata és meccsei annyira magával ragadják az embert, hogy még az embertelen felkelési idő sem zavarja.

Utóbbi történt ma éjjel. Lássunk 10 meccset ebben a cikkben, a tucatnyiból:

A lengyel Oskar Piechota a veretlenségét tette kockára 185 fontban Tim Williams ellen. És hát ne is ragozzuk túl, az egykori Cage Warriors bajnok egy jobbos, majd egy kis lökéssel megtoldott ground and pound segítségével két percet sem adott Willamsnek.

Aucs.

Váltósúlyban Alex Morono és Josh Burkman követték őket. Hogy Burkman minek van még itt, azt lehet ő sem tudja, mert utolsó tíz meccsén 2-8-1(NC)… Nem is bírt fél menetet Morono ellen, egy hatásos ütéskombinációt egy guillotine fojtás követett, amiből csak a kopogás volt a kiút.

Az est első és egyetlen hölgymeccsén, az egykor még Fábián Melindával is meccselő cseh, Lucie Pudilova három menetben sima pontozással verte a kanadai Sarah Morast harmatsúlyban. Pudilova ezzel 2-1 a szervezetnél Moras pedig egyenlővé tette a mérlegét 2-2. Nem volt a legjobb meccs, de legalább volt.

Az est legkönnyebb harcosai jöttek, légsúlyban Roberto és Joby Sanchez. Úgy voltak vele, hogy folytatják az első két meccs által diktált iramot, és két perc körül be is fejezik. Egy szép hát mögé, majd földrekerülést követően jött a hátsó fojtás, Joby pedig kopogni volt kényszerű. Szép győzelem.

A második váltósúlyú összecsapáson is alig volt több a meccs idő mint fél menet. Geoffrey Neal bedarálta Brian Camozzit, majd megint egy hátsó fojtást láthattunk. Camozzi minden bizonnyal utolsó UFC meccsén szerepelt, mert 0-3 a szervezetnél. Neal most debütált.

Az ültetők főmeccsén jött az első könnyűsúlyú meccs az este. Carlos Diego Ferreira a már szokásosnak mondható 2 perces meccsidő alatt ütötte le, majd ground and pound során meg ki Jared Gordont. Jól lépett közbe Dan Miragliotta bíró.

Ahhoz képest, hogy milyen ütemben és látványosan értek véget az ültetők, az MMA Ned Flanderse Sage Northcutt és Thiabault Gouti három menet után a bírákra bízták a dolgot könnyűsúlyban. A színvonal erős közepes volt, Northcuttnak még mindig rengeteget kellene tanulnia. Az első menetet szűken vitte, a másodikat francia ellenfele orrozta el előle, a harmadikban pedig Sage volt a jobb. Nem meggyőző egy előzőleg 1-3-as ember ellen…

Majdhogynem ugyanez a forgatókönyv következett, ugyanis 145 fontban Brandon Davis és Steven Peterson sem bírták dűlőre vinni negyed óra alatt. A pontozás rendkívül érdekes volt, mert az egyik bíró 30-26-nak, a másik 30-27-nek, a harmadik meg minden bizonnyal a középső menetet Petersonnak adva 29-28-nak látta az összecsapást. Kicsit leült az est pörgése.

Curtis Millender és Thiago Alves a harmadik váltósúlyú meccsen viszont visszatették a vonatot gyorsvonattá. Curtis az első menetben takonnyá verte brazil ellenfelét, a második végén meg egy szinte hihetetlen lazaságú térdessel tette félig eszméletlenné… Szép debütálás Curtis!

A két főmeccs előtt érkezünk a saját maga által a súlycsoport fekete lovának tartott emberhez, James Vickhez. Joe Duffy ellen nagyot nyert pár hónapja, azóta reklamált egy rangsorolt ellenfélért. Meg is kapta ezt Francisco Trinaldo személyében. Viszont ők is negyed órán keresztül harcoltak. az első kettőben Vick egyértelműen jobb volt, a harmadikat én totál 10-10-nek értékeltem volna, de olyan vagy nincs, vagy iszonyatosan ritka már máshol is. A bírók így az egyértelmű 29-28-at látták jónak mindhárman. Vick kilenc UFC győzelmébe, csak pont a közepén rondít bele egy Beneil Dariush elleni első menetben szerzett kiütéses vereség. Mindenki többet várt tőle most.

Ennyi volt az első 10 meccs. Kicsit érintőleges az összefoglaló, de csak azért, hogy hátha megnéznétek az ültetőket Ti is. 🙂

A két headliner meccs cikke később érkezik.