Royce Gracie, a Család Legerősebbje – III. rész

Royce Gracie, a Család Legerősebbje – III. rész


Royce Gracie, a Család Legerősebbje – III. rész

Vissza a gyökerekhez

történetet ott hagytuk abba, hogy a sokak számára csalódást keltő UFC 5 után nem sokkal Royce Gracie otthagyta a UFC-t. Ezt követően karrierje a vegyes rendszerek terén pihent egy kicsit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mester ne lett volna aktív.

1998-ban Royce elfogadta Wallid Ismail kihívását egy jiu-jitsu összecsapásra. Royce számára az ilyen megmérettetések nem számítottak túl gyakorinak. Ne felejtsük, nem sokkal a fekete öve elnyerése után az Egyesült Államokba költözött, majd néhány évre rá beindult úttörő munkája a UFC-ben.

Közben Brazíliában komoly nézeteltérés alakult ki a Gracie család tagjai között. A problémát okozó kérdés – nem nagy meglepetésre – az volt, minthogy kinek jobb a jiu-jitsuja. A család egyik neves tagja, Carlson Gracie azt a megközelítést propagálta, miszerint a jiu-jitsuban igen is helye van az erőnek és a robbanékonyságnak – ezt az iskolát követte Ismail is, aki Carlson egyik top tanítványa volt. A másik csoport, mely a Helio Gracie által kitaposott ösvényen járt – és ennek legfényesebben ragyogó csillaga ekkoriban Royce volt – azt gondolta, hogy a helyes technika mindent legyőz, és erőre egyáltalán nincs szükség.

A nézeteltérést egy sor kihívásos összecsapással rendezték le. Wallid korábban már legyőzte Renzo-t és Ralp Gracie-t, ezt követően megindult a kampány, hogy Royce-szal is megküzdhessen. Ismail-ről tudni kell, hogy a trash talk és az önpromózás egy korai képviselője, ezen képességeit még mestere, Carlson is elismerte. A grappling összecsapás (speciális szabályokkal) végül 1998-ban vált valósággá. Sokan úgy gondolták, hogy Royce érinthetetlen. Nem úgy Ismail. Royce kiválóan teljesített az Oktagonban, azonban már régen küzdött grapplingben, és ez meg is látszott a harcon. Wallid egy órafojtással legyőzte az addig sokak által legyőzhetetlennek tartott Royce Graciet.

Brutális volt.

A szájkarate még sokáig folytatódott kettejük között, de sosem csaptak össze újra a tatamin, annak ellenére, hogy állítólag mindketten szerették volna.

Ez az eset rávilágít egy problémára, ami a mai napig aktuális: egy fenékkel több lovat megülni nem szerencsés. Egy bizonyos szint után nem lehet a szabályrendszerek között csak úgy ugrálni. A különböző küzdősportok olyan ütemben fejlődnek, hogy aki nem egy dologra koncentrál, az könnyen megütheti a bokáját. Lásd Cris Cyborg esetét a kickboxban, vagy Mackenzie Dern legutóbbi BJJ fiaskóját. És akkor már csak egy ugrásra vagyunk attól, hogy eljátszunk a gondolattal, mennyi értelme lenne klasszis MMA bunyósokat ökölvívó klasszisokkal összeengedni

Vissza a vegyesfelvágotthoz

Royce 2000. január 30-án tért vissza a vegyes rendszerű bunyókhoz, a Pride FC által szervezett gálán. Az öt év, amit a brazil távol töltött a szorítótól és a ketrectől, nem múlt egy nyomtalanul. A vegyes rendszerek szerint rendezett küzdősport gálákon és tornákon egyre több újítás jelent meg, ezek célja a szabályrendszerből a valódi sporttá alakulás volt. Ezen felül igyekeztek élvezhetőbbé, a szélesebb közönség számára könnyebben befogadhatóbbá tenni az összecsapásokat. Bár sokan a mai napig nem értenek egyet ezekkel a lépésekkel, mindenesetre szükség volt rájuk, hogy megszülessen a modern MMA.

A Pride FC versenyein már volt időkorlát: eleinte 15 percig tartott egy menet, voltak pontozóbírók, és kiskesztyűbe burkolták a versenyzők kezét. Ezek a lépések sokat lendítettek az események megítélésen, ami pedig a tv-s közvetítésnek tett jót. Ugyanakkor a japán Pride sokszor hozott le olyan meccseket, amikre speciális szabályok vonatkoztak – ezt mindjárt látni is fogjuk.

Royce a japán Nobuhiko Takada ellen mutatkozott be a szervezetnél, győzelemmel. Ez a győzelem azonban más volt, mint az előzőek, hiszen Royce pontozással diadalmaskodott. Erre korábban nem volt példa.

Royce nem sokat pihent a győzelmet követően. 2000. május 1-én újra a Pride szorítójában találta magát, szemben Kazushi Sakuraba-val. Kettejük harca egy igazán epikus, mára már klasszikusnak számító bunyót hozott. A mérkőzést a Gracie család kérésére időlimit nélkül rendezték. Menetek azonban voltak, ezek 15 percig tartottak. Ennek köszönhetően másfél óráig húzódott az összecsapás, ez az MMA történelmének leghosszabb ideig tartó küzdelme.

Sakuraba képes volt korábbi ellenfeleit feladásra kényszeríteni, olyan technikákkal, amiket nem a jiu-jitsuból, hanem catch- és shootwrestling hátteréből ismert. Az első menetben majdnem sikerült elkapnia a brazilt egy térdfeszítéssel. A szívességet Royce egy guillotine fojtás kísérlettel hálálta meg. A küzdelem előrehaladtával egyre inkább kiütköztek a brazil számára az általakért időkorlát eltörlésének hátrányai. A japán sokkal jobb kondíciónak örvendett, és ahelyett, hogy kopogtatással igyekezett volna pontot tenni a meccs végére, inkább ütésekkel büntette ellenfelét, ezzel tovább nyújtotta a küzdelmet. Sőt mi több, birkózó tudásával sikerrel védte Gracie földtámadásait, és még Royce félelmetes guardját is hatástalanította.

A hatodik menet végén a Gracie sarok bedobta a törölközőt, miután egy bekapott rúgás következtében eltört Royce combcsontja, és már állni sem tudott. Royce ezzel elszenvedte élete első vereségét. Kazushi Sakuraba pedig begyűjtötte egy Gracie skalpját, amit még jó néhány követett, így elnyerte az utókortól a Gracie Vadász becenevet.

Öröm az ürömben, hogy a Wrestling Observer Newsletter ezt a küzdelmet választotta az év meccsének.

Royce következő ellenfele Hidehiko Yoshida volt. Vele először egy speciális judo kontra brazil jiu-jitsu meccset hoztak, speciális szabályokkal. Ez a bunyó nem szerepel a hivatalos összecsapások között, annyi volt vele a kavarás. A mérkőzésvezető Yoshidának adta a meccset feladásra kényszerítés miatt, azonban ezt nem tehette volna meg, mert a szabályok szerint sem pontozás, sem bírói közbeavatkozás nem volt lehetséges. Végül megfenyegette a Pride-ot a Gracie család, hogy bojkottálni fogják őket, amennyiben nem törlik az eredményt és adnak Roycenak visszavágót. A japán szervezet nem kockáztatott.

2003 decemberében ismét összecsapott Royce és Yoshida. Ebben a bunyóban már többet alkalmaztak a Pride, MMA szabálykönyvéből. A brazilnak sikerült a teknős pozícióba kerülő japán ellenfelét dominálnia ütéseivel, azonban a mérkőzés eredménye döntetlen lett. Ez annak volt köszönhető, hogy a Gracie család kérésére nem volt pontozás a meccsen, így csak az a fél nyerhetett, aki idő előtt tudta ezt megtenni.

Az UFC után Royce a Pride vezetőivel sem találta a hangot egy idő után. Szeretett volna elindulni a szervezet 2005-re tervezett középsúlyú Grand Prix-én, a tárgyalások során azonban mind a tervezett ellenfelekkel, mind a szabályokkal problémája akadt; a GP során nem érhetett véget egyetlen meccs sem döntetlennel. Emiatt 2004 szeptemberében átigazolt a K-1-hez, ami a világ vezető kick-boksz szervezetévé nőtte ki magát, azonban ekkoriban még MMA meccseket is szerveztek.

Persze a váltás nem ment egyszerűen. Bármennyire is hangsúlyozott volt a harcos szellem, a szerződés az szerződés, és az bizony a Pridehoz kötötte Royce-t. Az ügyet végül 2005 decemberében sikerült mindenki számára rendezni. A brazil nyilvánosan elnézést kért, és menedzserét tette meg bűnbaknak. Állítása szerint ő vezette félre, és emiatt nem értelmezte megfelelően a szerződési feltételeket.

A jogi hercehurca azonban nem akadályozta meg abban, hogy 2004. december 31-én a K-1-nél bemutatkozzon Chad Rowan ellen. Ha esetleg felmerült bennetek, hogy miért bunyóznak az emberek Japánban szilveszterkor, akkor még nem hallottatok róla, hogy a japánok – másokkal ellentétben – ilyenkor nem mennek bulizni, hanem otthon családi körben töltik az óév utolsó és az újév első napját, és ez az egyik legerősebb tv-s nézettséget generáló időszak a szigetországban. Akinek esetleg a Chad Rowan név nem mondana sokat az ellenfélről, annak annyit említenék, hogy: Akebono.

Dávid és Góliát – hát nem aranyosak?

A bunyó speciális szabályok szerint (két 10 perces menet, és ha nem születik idő előtti eredmény, úgy döntetlennel ért volna véget a meccs) zajlott. Erre azonban nem került sor, mert a brazil valamivel több, mint 2 perc alatt kopogtatta ellenfelét. Akebono majd 20 centivel volt magasabb, mint Royce, és 220 kilogramm körül mozgott. Nem rossz! Royce világ életében nála nagyobb ellenfelekkel küzdött, de Akebono méretein egyikük sem tett túl.

Royce következő meccsére kerek egy évet kellett várni, egészen 2005 szilveszteréig. Hideo Tokoro ugrott be a koreai torony Chong-man Choi helyett. A mérkőzés döntetlennel ért véget, a szabályok hasonlóak voltak, mint Akebono ellen. Ezen a bunyón a brazil végre megtapasztalhatta, milyen, ha valaki nem 5 számmal nagyobb nála (Tokoro 65 kiló környékén mérlegelt ekkoriban).

Újra a UFC-ben

2006-ban Royce visszatért a UFC berkeibe, hogy megmérkőzzön Matt Hughes-szal, aki ekkoriban a szervezet váltósúlyú bajnoka volt. A meccsen nem került terítékre a bajnoki öv; köztes súlyban, 175 fonton rendezték. A mérkőzésre való felkészülés során Royce elkezdett komolyabban ismerkedni a muay-thai-jal.

A mérkőzés – a brazil későbbi interjúja szerint – úgy zajlott le, ahogy a meccstaktika összeállításakor gondolták. Ez azonban nem sok örömmel töltötte el őket. Az első menetben Hughes egy egyenes karfeszítéssel elkapta Graciet, aki azonban nem kopogta le a dolgot. Hughes később úgy nyilatkozott, hogy a brazil inkább hagyta volna eltörni a karját, mintsem hogy feladja a meccset. Ez azt hiszem, valamiféle Gracie-tradíció lehet. Viccet félretéve, a mérkőzés véget ért az első menetben, miután az amerikai ütéseinek következtében a mérkőzésvezető félbeszakított azt.

A vereséget Royce túledzettséggel magyarázta.

Búsulni nem volt sok idő, a K-1 ugyanis összehozott egy visszavágót Kazushi Sakuraba ellen. Az eseményre 2007. június 2-án került sor Amerikában. A visszavágón Royce sikerrel vette az akadályt, és egyhangú pontozásos győzelmével revansot vett a Gracie család nemezisén. A mérkőzést követő doppingteszt elég erős árnyékot vetett a győzelemre, Royce vérében tiltott anyagot találtak, a Kaliforniai Atlétika Bizottság ezért el is meszelte őt.

Visszavonulás – vagy mégsem?

Royce ezt követően ideiglenesen visszavonult az aktív versenyzéstől, amiben már majdnem 20 éve része volt. Ez viszont nem tartott soká. 2010 végén úgy nyilatkozott, hogy szeretne visszatérni a versenyzéshez, mert a közelgő Brazíliában tartandó UFC gála újra felélesztette benne a tüzet. Elindultak a találgatások, és ki is tartottak 2013-ig, amikor a UFC fennállásának 20. évfordulóján megerősítették, amit már addigra sejteni lehetett: Royce Gracie végleg szögre akasztotta a kesztyűt.

Néhány évig Royce valóban nem mutatkozott a ketrecben, azonban a Bellator összehozott egy meccset Frank Shamrock ellen, 2016 februárjában, a Bellator 149 keretén belül (a bunyót még a szervezet 145. gáláján jelentették be). A trilógiává bővülő rivalizálást a brazil nyerte, első menetes kiütéssel. Az ítélet ellen az amerikai azonnal elkezdett protestálni. A visszanézett felvételeken látszik, hogy övön aluli találat érte, ami természetesen nem megengedett, és ennek következtében adta fel a küzdelmet. A hivatalos eredményen ennek ellenére sem változtattak, amivel nem kis felzúdulást váltottak ki. A bunyót követően Royce Gracie ismét bejelentette visszavonulását, egyelőre úgy tűnik, valóban véglegesen, (bár nemrég Matt Hughes jelezte, hogy ő szívesen adna neki egy lehetőséget a visszavágóra).

Egy biztos: Royce karrierje rendkívül hosszú, és eseményekben hihetetlenül gazdag. Pályafutását végig követve a modernkori MMA evolúcióját követhetjük nyomon. Royce szinte minden fontosabb mozzanatánál ott volt ennek a fejlődési útnak. Láthattuk szabályok nélkül küzdeni, majd speciális szabályok közé szorítva, míg végül megérkezett a sporttá nemesedett MMA világába. Nemcsak a családja hírnevét öregbítette, egész generációkat inspirált, a kortársak és az utókor pedig nem maradt hálátlan felé.

Eredményei

Royce Gracie hivatalos küzdősportolói/MMA mérlege 15 győzelem, 2 vereség és 3 döntetlen. Ő a győztese az UFC 1, 2 és 4-nek, ezzel ő az első és egyetlen háromszoros UFC tornagyőztes. 1993-ban az Év Harcosának választották, 1994-ben pedig az Év Versenyzőjének. A Sakuraba elleni első bunyójával övé a Pride történetének leghosszabb összecsapása (90 perc). A maratoni bunyó nagyon ment neki. Az UFC 5-ös, 36 perces csörtéje a szervezet leghosszabb küzdelmeként vonult be a történelembe. 2003-ban – Frank Shamrock-al egyetemben – kettejüket avatták be elsőként a UFC Hírességek Csarnokába.

Royce Gracie a versenyzéstől – egyelőre legalábbis – úgy tűnik, visszavonult, azonban ez nem jelenti azt, hogy az elmúlt éveket és a mindennapokat ne töltené aktívan. A mai napig gyakran utazik és tart szemináriumokat, a Royce Gracie Jiu-jitsu Networks alá 55 edzőterem tartozik világszerte. Az USA szinte minden három vagy több betűs szervezete felkérte már, hogy oktassa őket: a CIA, az FBI, a DEA, Titkosszolgálat, a hadsereg rangerei és különleges alakulata, a Navy Seals és megannyi rendfenntartó alakulat. Az általa kidolgozott G.R.A.C.I.E. kiképzési rendszer főként ezen utóbbi alakulatoknak lett kitalálva, ezt világszerte több ország is beépítette a kiképzési rendszerébe.

Royce a pop kultúrát is meghódította. Több harcművészeti magazin is gyakran szerepelteti címlapján: a Black Belt, az Inside MMA, vagy éppen a Tapout. Emellett a sztárvilág olyan nevezetességeivel edz, mint Chuck Norris, Ed O’Neal, Guy Ritchie, Jim Carrey, Josh Duhamel, vagy Nicholas Cage.

A videojáték iparnak hála pedig mi magunk is átélhetjük, milyen lehet Royce Gracie-ként az UFC Oktagonjában aprítani, hiszen játszható karakter a szervezetről elnevezett konzolokra készül játékban.

Royce jelenleg Kaliforniában él, feleségével három fiút és egy lányt nevelnek.

A sztár április 11-én, kedden a TDMG Store-ban járt, ahol váltott pár szót a magyar rajongóival, dedikált, lehetett vele fotózkodni, és interjút is adott. Ha kihagytátok, itt nézhetitek vissza a tegnapi eseményeket:

Royce Gracie @ TDMG Store

Közzétette: totaldamage.hu – 2017. április 11.

Royce Gracie interjú @ TDMG

Közzétette: totaldamage.hu – 2017. április 11.


Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*