Royce Gracie, a Család Legerősebbje – II. rész

Royce Gracie, a Család Legerősebbje – II. rész


Royce Gracie, a Család Legerősebbje – II. rész

Royce Gracie hamarosan ellátogat hazánkba, a TDMG Store-ban is találkozhattok vele. Három részes cikksorozattal kívánjuk jobban bemutatni az embert a név mögött, az első után itt a második rész!

Royce és az egész Gracie klán számára az egyik – ha nem a legnagyobb – áttörést a UFC 1 hozta meg. A család számára nem volt ismeretlen a no-holds-barred NHB – magyarul körülbelül annyit tesz, hogy szabályok nélküli – küzdelmek világa. Royce nagybátyjai Carlos, Oswaldo és George, édesapja, Helio, unokatestvére, Carlson és tesvére, Rickson mind-mind ismertek voltak az ilyen küzdelmek során mutatott kivételes teljesítményüktől. Az ilyen küzdelmeket Brazíliában Vale Tudo néven ismerték, történetükről mi is beszámoltunk nektek már korábban.

A UFC abban hozott újdonságot, hogy tornarendszert alkalmazott, és a televízió is közvetítette – korábban a harcosok rendszerint csak egy küzdelmet vívtak a kihívás alapján. A televíziós közvetítés remek lehetőséget biztosított, hogy a lehető legtöbb emberhez jusson el a küzdelem, ugyanakkor komoly veszélyei is voltak. Brazíliában korábban nem egy ilyen esemény fulladt tömegverekedésbe, ez pedig nem túl vonzó a kábelszolgáltatók számára.

A UFC 1 megszületésén Royce bátyja, Rorion, valamint John Milius és Art Davie bábáskodtak. Az alapötlet az volt, hogy meghívnak nyolc, különböző harcművészeti/küzdősportolói háttérrel rendelkező egyént, akik egy nyolcszögletű ketrecben (Oktagon) megmérkőzve eldöntik, ki a legjobb, melyikük sportága/harcművészete ér a legtöbbet. A győztes továbbá 50.000 dollárral lett gazdagabb. Sokan ezt az eseményt tekintik az MMA megszületésének, azonban tisztázni kell, hogy a UFC ekkor még bőven no-holds-barred küzdelmeket rendezett, nem MMA meccseket.

A Gracie családon belül komoly fejtörés volt, hogy ki képviselje őket. Első blikkre mindenkinek Rickson ugrott be, ő már komoly hírnevet szerzett magának az NHB küzdelmek során. A választás mégsem rá, hanem Royce-re, a család majdnem legfiatalabb képviselőjére esett. A dokumentumfilmek tanúsága szerint a választást az indokolta, hogy ezzel akarták megmutatni, hogy a Gracie jiu-jitsu valóban legyőzhetetlenné teszi ismerőjét, legyen annak a fizikuma bármilyen állapotban is. Nos amikor Royce nekivágott a UFC 1-nek, 27 éves, 185 centiméter magas, és körülbelül 80 kilós volt.

Royce Gracie az UFC-ben, elég félelmetes látványt nyújtott, nemde?

UFC 1

Az UFC 1 mezőnyében messze ő volt a legkönnyebb súlyú versenyző. Első ellenfele, Art Jimmerson egy profi ökölvívó volt. Arról, hogy a résztvevők mennyire nem tudták, hogy mire számítsanak a küzdelmek alatt, sokat elárul, hogy Art egyik kezén bokszkesztyűvel, a másik kezén viszont fedetlenül érkezett. Saját bevallása szerint ennek az volt az oka, hogy a kesztyű nélküli kezével meg tudja ragadni ellenfelét, ha szükséges. Nem volt menetidő, sem szabályok. A meccset Royce Gracie nyerte. Levitte Jimmersont a földre, az egyik kezét a nyaka köré tekerte, mire Art le is kopogta a küzdelmet.

Következő ellenfele Ken Shamrock – akivel később többször is összecsaptak – volt. Őt hátsó fojtással győzte le, majd következett a savate bajnok, Gerard Gordeau. A savate egy francia eredetű küzdősport, melyben kiemelt szerepe van a rúgás technikáknak. Gordeau sem állhatta sokáig Royce rohamait, hamar a földön találta magát, és Shamrockhoz hasonlóan egy hátsó fojtás tett pontot a küzdelem végére.

Royce ámulatba ejtette a világot. Olyan ellenfelekkel szemben sikerült győznie, akik mind-mind nagyobbak és fizikailag erősebbek voltak nála. Győzelmeinek értékét csak tovább növeli, hogy – és ezzel nem megbántani akarom őt – nem volt kimondottan atléta alkat. Ezzel megerősítette a családi alapvetést, miszerint a helyes technika mindent legyőz. Royce Gracie az UFC 1-en mutatott teljesítményével nem csak ámulatba ejtette a világot, de rengeteg embernek adott inspirációt is. A mai top MMA/BBJ versenyzők közül szinte nincs olyan, aki ne említené meg Royce Graciet, mint akiről inspirációt nyert. Legutóbb életrajzi könyvében John Kavanagh edző értekezett róla, de ne szaladjunk ennyire előre.

Royce meccstaktikája egyszerűnek mondható. Igyekezett elcsalni a távolságot, esélyt sem adott ellenfeleinek, hogy megüthessék, majd a földre vitte őket, és a saját terepén győzte le őket. Zseniális volt, de az élet nem állt meg.

Royce megnyeri a UFC 1-et

UFC 2

A UFC 2 1994. március 11-re esett. A folytatásoknál, ahogy az lenni szokott, a szervezők emelték a tétet. Összesen 16 versenyzőt hívtak meg, köztük természetesen a UFC első bajnokát, Royce-t is.
A brazil első ellenfele Minoki Ichihara volt, aki állítólag ekkora már 60 full-contact küzdelmen volt túl. Kettejük csatája 5:08-ig tartott – ez több idő volt, mint amit a brazil korábban összesen a ketrecben töltött (4:59). A meccset Gracie nyerte fojtással, amihez a gi-je hajtókáját is felhasználta.

A sorban következő ellenfele, a Pancrase veterán Jason DeLucia volt. Őt kicsivel több mint egy perc alatt kopogtatta le. Remco Pardoel, egy igazi nehézsúlyú – a beceneve is grizzli volt – fekete öves taekwondo és judo harcos következett. Japán ellenfeléhez hasonlóan vele is hajtókafojtással végzett a brazil, kicsivel több, mint másfél perc alatt. A döntőben Patrick Smith várta Royce-t, akinek nem kellett másfél perc sem a győzelemhez. Levitte Smith-et a földre, ahol ütésekkel addig sorozta, amíg az fel nem adta a küzdelmet. Ez a mérkőzés azért is érdekes, mert megoszlanak a vélemények, hogy kiütéssel, vagy feladásra kényszerítéssel ért véget. A lényeg, azonban az, hogy egy este négy győzelmet összeverekedve Royce Gracie megvédte UFC bajnoki címét.

UFC 3

A UFC 2-t követően alig fél évvel, 1994. szeptember 9-én rendezték meg a harmadik gálát. Itt az első párosításban lépett ismét színre Royce. 4:40 alatt legyőzte ellenfelét, Kimo Leopoldot, karkulccsal. A küzdelem során azonban annyira kimerült és kiszáradt, hogy a következő meccsre ugyan megjelent, de bedobta a törölközőt még a mérkőzés kezdete előtt. A UFC 3 úgy vonult be a történelembe, mint az első UFC, amit nem Gracie nyert meg.

UFC 4

A UFC 3 talán csalódást keltő eseményei után érthető, hogy a szervezők miért nem vártak sokáig a következő rendezvénnyel. A UFC 4-et 1994. december 16-án rendezték. Royce itt először Ron van Clief-et – aki ekkor már több mint 50 éves volt – fojtotta le hátulról, majd Keith Hackney-t kopogtatta le, karkulccsal. A döntőben az amerikai birkózóval, és későbbi MMA bunyóssal, Dan Severnnel küzdött. Severn ekkoriban 118 kiló körül mozgott, így Royce ismét elég komoly hátrányból indult, de ezt eddigre már minden bizonnyal megszokta már.

Royce Gracie és Dan Severn a UFC 4-en

Ez a mérkőzés több okból is emlékezetes. A nagy súlykülönbségről már szóltunk, emellett Ken Shamrock mellett talán Severn volt Royce addigi legveszélyesebb ellenfele. Kettejük küzdelme majdnem 16 percig tartott, de Royce-nak sikerült egy háromszögfojtással behúznia a győzelmet. Ezzel újabb címet szerzett. Minden oka megvolt az elégedettségre, ellenben azokkal a nézőkkel, akik kifizették a pay-per-view-t, és otthonról izgulták végig a történéseket. Az elhúzódó bunyó történetesen túlnyúlt a PPV időkeretén, így a tévé előtt ülők egyszerűen lecsúsztak a végéről, amiért cserébe a pénzük visszatérítését követelték. Hogy mik vannak…

Talán a fenti fiaskónak is köszönhető, de az UFC akkori illetékesei úgy döntöttek, hogy a mérkőzéseknek időben határt kell szabni, ezért bevezették a meccsenkénti harminc perces időkorlátot. Ilyen újítások mellett került sor az ötödik UFC-re.

UFC 5

1995. április 7-én Royce Gracie és Ken Shamrock ismét találkoztak az Oktagonban. Kettejük csatája tovább tartott, mint fél óra. Mivel Shamrock – elsőként – sikerrel kivédte Gracie minden kopogtatási kísérletét, a küzdelmet további hat perccel meghosszabbították, azonban ez sem vezetett eredményre. 36 percet követően beszüntették a harcot, ami így hivatalosan döntetlennel ért véget.

A végeredmény komoly hullámokat kavart maga körül. Egyesek szerint az időkorlát bevezetése miatt nem került pont a mérkőzés végére, mások szerint pontozóbírákkal kellett volna eldöntetni a győztes kilétét. Nem tudni, mit érzett a küzdelem után Royce, azonban az köztudott, hogy nem sokkal később elhagyta a UFC berkeit.

Folyt. köv.

A Bellator Kickboxing gálájára jegyek a Broadway jegyirodákban és a helyszínen válthatók, valamint a TDMG Store-ban. A belépőből hat verzió van, a 4.990 forintos alapjegytől az 59.990 forintos full extrásig.

bellator.hu / Totaldamage Magazin / broadway.hu


Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*