Mészárlás
MMA

Mészárlás


Mészárlás

Amanda Nunes 48 másodperc alatt brutálisan kiütötte Ronda Rouseyt a UFC 207 főmeccsén. Látjuk még valaha is a ketrecben az MMA-történet legnagyobb hatású női harcosát?

Durva véget ért a UFC számára a 2016-os év, még közelebbről pedig az évet záró UFC 207-gála. Ronda Rousey egy megsemmisítő vereség és egy több mint egyéves kihagyás után a főmeccsen visszatért, csak hogy egy még sokkal megsemmisítőbb vereségbe szaladjon bele Amanda Nunes ellen. Az előmeccsen pedig az addig megfoghatatlannak tűnő Dominick Cruzt kényszerítették térdre tíz év után először. Vegyük sorra a bunyókat, ez volt a UFC 207:

Tim Means – Alex Oliveira

Őrült bunyóval kezdődött a 207-es kártya. Means kezdett agresszívabban, mégis a brazil terítette földre ellenfelét egy szép testrúgással. Mindkét harcos földre tudta vinni a másikat, végül Means került jobb pozícióba, térdeivel próbálta kiütni ellenfelét. Ez sikerült is, azonban Cowboynak a térde is lent volt a földön (ilyenkor tilos fejre rúgni), ezért nem voltak szabályosak Means térddel elhelyezett találatai. Cowboy nem tudta folytatni, hordágyon vitték le, azonban a nem érvényes találatok miatt Means sem kapta meg a győzelmet.

Brandon Thatch – Niko Price

Lenyűgözően debütált Niko Price, aki egy karháromszög fojtással intézte el azt a Brandon Thatch-et, aki ezzel a vereséggel, már sorozatban negyedszer kapott ki kopogtatással. A győzelem után rendkívül menő módon Price az oktogon interjúja alatt kapta meg a BJJ barna övét az edzőjétől.

Mike Pyle – Alex Garcia

Alex Garcia egy gyors földrevitel után megcsillogtatta a birkózó tudását, azonban ebből még fel tudta magát küzdeni a rutinos Pyle. Arra azonban nem számított, hogy a dominikai egy óriási jobb horoggal úgy kifekteti, hogy abból aztán csak 2017-ben fog felkelni. Garcia egy top 10-15-ös ellenfelet szeretne legközelebb, akár már a 208-on is.

Antonio Carlos Jr. – Marvin Vettori

Az Alberto Uda felett aratott győzelme után Vettori számára nagy falatnak bizonyult a BJJ világbajnok Antonio Carlos Jr. A „Cipőarcú” brazil a remek grappling tudásának köszönhetően hozta az első és a harmadik menetet, ezzel megnyerve egy 29-28-as egyhangú pontozást. A mérkőzés első menete arról szólt, hogy ki tud mélyebbre nyúlni az ellenfele szemében, a földrevitelekkel mégis a brazil tudta ellopni ezt a kört, ami végül döntőnek bizonyult. A második menetben az olasz villogott a szép, de sajnos eredménytelen ground and pounddal. Annak ellenére, hogy a brazil hozta ezt a mérkőzést, a talján harcos előtt talán nagyobb jövő állhat.

Johny Hendricks – Neil Magny

Johny Hendricks terve egyszerű volt és egyértelmű: visszatérni a gyökerekhez, és túlbirkózni az ellenfelet. Hét alkalommal tudta a földre kényszeríteni Magny-t, azonban a fetrengésen kívül, semmit nem csinált. Magny háromszögfojtással és karfeszítéssel is próbálkozott, valamint néhány szép könyököst is kiosztott alulról. Hendricks az utolsó 7 alkalomból 5-ször hagyta el vesztesként a ketrecet, ezzel a teljesítménnyel búcsúzik a divíziótól is. Az egykori váltósúlyú bajnok ezek után középsúlyban folytathatja, valószínűleg ott sem lesz könnyebb dolga.

Louis Smolka – Ray Borg

A Smolka-Borg ütközet nyitotta a PPV mérkőzések listáját. Előzetesen az volt várható, hogy inkább a földharc fog dominálni, és ezt Borg szállította is. Már az első menetben egy könyökössel megnyitotta Smolka szeme felett a bőrt, ami erősen vérzett ezután. Borg villámgyorsan váltogatta a pozícióit a földön, d’arce choke után omoplataval és karfeszítéssel is próbálkozott az első menetben, a másodikban kimurával és karháromszöggel is igyekezte kopogtatásra bírni Smolkát. Összességében Ray Borg egy nagyon sima győzelmet tudott aratni, minden téren jobbnak bizonyult az ellenfelénél, reméljük, legközelebb nem lesznek gondjai a lefogyással.

Dong Hyun Kim – Tarec Saffiedine

Majdnem 400 nap után tudott visszatérni a ketrecbe Kim, az elején talán kicsit rozsdásan is kezdett. Kisebb meglepetésre az első menetben a belga többször is földre tudta vinni a 4 danos judo mestert, azonban ott tartani már nem sikerült. Ezek a földreviteli próbálkozások mindkét oldalról folytatódtak, de igazi földharc egyszer sem alakult ki. Az agresszívabb végig Kim volt, de Tarec talán többet talált. Megosztott pontozással a koreai kapta a győzelmet, visszanézni nem érdemes ezt a bunyót.

TJ Dillashaw – John Lineker

Már az első menet ezerszer szórakoztatóbb volt, mint az ezt megelőző összecsapás. TJ különös stílusa az első másodperctől kijött, az unortodox strikingnak köszönhetően sikeresen készítette elő a földreviteleket. Ezeket megismételte a másodikban is, a földön pedig valami kegyetlen ground and poundot osztott Lino arcára.

Elképesztő mennyi ütést volt képes benyelni a brazil, de ezen a meccsen semmi esélye nem volt a győzelemre, TJ az elejétől kezdve befűzte az oktatófilmet. Fantasztikus teljesítményét a meccs utáni interjúja koronázta meg, ahol újfent kihívta Cruzt a visszavágójukra.

Dominick Cruz – Cody Garbrandt

De úgy látszik Cruz kihívása TJ részéről elhamarkodott volt, ugyanis új harmatsúlyú bajnokot avattunk. Nehezen tudom szavakba önteni, aminek ma reggel lehettem szemtanúja.

Cody Garbrandt nemcsak megverte a harmatsúlyú bajnokot, hanem meggyőzően, magabiztosan tette mindezt. Erre 2007 előtt és óta nem volt képes senki, ráadásul tényleg olyan kárt okozott Cruzban, ahogy addig erre senki nem volt képes. Cruz hozta a maga unortodox stílusát: elmozgott, egyenesekkel tartotta a távolságot, lábrúgásokkal próbálta fárasztani az ellenfelét. De egyszerűen mindegy volt, semmi nem volt eredményes Garbrandt ellen, aki mégis eltalálta Cruzt, levédekezte a földrevitel kísérleteit és mindezt halál magabiztosan tette.

A menetek között volt ideje a folyamatos trash talkra, húzta Cruz agyát, ahogy csak tudta. Dominick rá volt kényszerülve, hogy olyanokat csináljon (flying knee, spinning technikák), amik nem rá jellemzőek. Látszott rajta, hogy frusztrált, mert soha senki nem tudta ezt ellene megcsinálni, és közben ilyen jól nyelni az ütéseit. Egyszerűen fantasztikus teljesítmény Garbrandtől, abszolút megérdemelt győzelem.

td_interim:

Ronda Rousey – Amanda Nunes

Sok rosszakaró kívánta Ronda Rousey vesztét, rengetegen teljesen biztosra is vették, hogy bekövetkezik, de arra már kevesebben számíthattak, hogy ennyire gyorsan és fájdalmasan jön el a bukás. Holly Holm után a UFC regnáló női harmatsúlyú bajnoka, Amanda Nunes is kivégezte a korábban érinthetetlennek tűnő Rowdyt, de úgy, hogy ennél egyoldalúbban akkor lehetett volna elintézni a sztárt, ha mondjuk egy tényleges kivégzőosztag elé állítják, és megadják a jelet a tüzelésre.

Persze az már előzetesen is aggasztó volt, hogy Rousey a Holm-vereség után is maradt a sarlatán edzővel, Edmond Tarverdyannal, akihez halni járnak a bunyósok. A tanítványain kívül mára már mindenki tudja, hogy lövése sincs a magas szintű kevert harcművészetekhez: aki az irányítása alatt győzelmet tud aratni, az a diadalt csakis a saját képességeinek köszönheti, nem a tréner útmutatásának. Ugyanakkor mégiscsak érthető volt, hogy vele maradt Ronda, hiszen a csúcsra is az örménnyel együtt jutott el, és különben is: miféle bunyós az, aki az első rossz nap után otthagyja a mesterét?

Csak persze a Tarverdyan-szabály alól Rousey sem volt kivétel soha: a sikereit nem az örmény kritikán aluli bokszoktatása, hanem mindig is a dzsúdója, és nem kis mértékben a félelmetes és érinthetetlenséget sugárzó aurája garantálta. Utóbbiból a Holm-meccs, és különösen a mérkőzés utóélete során már csak morzsák maradtak.

Ezekből a morzsákból épített mégis a UFC marketinggépezete hatalmas hegyet a 207-es gála beharangozói során: ott volt az elképesztő promóvideó, az orrvérzésig nyomatott „She’s back!” szlogen, Nunes agyonhallgatása – és szándékon kívül ugyan, de tovább dagasztotta a visszatérő (TM) (C) (R) Ronda misztériumát az, hogy a volt bajnok nem volt hajlandó semmiféle médiakötelezettséget teljesíteni a gála promókörei során. Ez mind-mind a plafonig habosította a felhajtást, a mainstream rajongók, akik jobbára a tévéshowkból ismerik Rondát, elhitték, hogy itt most győzni fog az igazság(uk), és hogy Rousey visszahódítja a trónját.

Aki nem hitte el, az Amanda Nunes volt, meg az, aki látta már őt bunyózni.

Magáról a meccsről írni sokkal egyszerűbb, mint elhelyezni azt a tér-idő kontinuumban. 48 másodpercig tartott, a fight vezényszó elhangzása után Ronda előrelépdelt, Amanda pedig szétverte a fejét, míg a bíró megkegyelmezett, és leintette az összecsapást. Az amerikainak momentuma se volt.

Rousey ilyen magas szintű kick-boxolókkal egyszerűen nem tudja felvenni a versenyt. Hiába próbálta clinch-be hozni a bunyót, Amanda elképesztő könnyedséggel tagadta ezt meg tőle. Olyan szintű kombinációkat mutatott be a brazil, hogy azt még évekig mutogatni fogják a promo videóiban. Amandával úgy tűnik, végre rendes bajnoka van a divíziónak.

Hogy Rondával mi lesz, arra a legtöbben már tudni vélik a választ: hát az, hogy visszavonul. Ez egyelőre még nem biztos, az viszont igen, hogy ha folytatni akarja, akkor ott kell hagynia Tarverdyan edzőt. Más megoldás nincs.


Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

CAPTCHA

*