Mesék, mondák és mítoszok nélkül, avagy miért nem láthattuk soha Mike Tyson-t George Foreman ellen

Mesék, mondák és mítoszok nélkül, avagy miért nem láthattuk soha Mike Tyson-t George Foreman ellen


Pedig 1990-ben ez lett volna az elképzelhető legjobb párosítás.



1987. március 9-én az egykori nehézsúlyú világbajnok George Foreman kiütötte a felhozóember státuszban bunyózó Steve Zouskit a negyedik menetben. Ez volt a hivatalos kezdete a második fejezetnek Foreman 18 éves ringbeli karrierjében. Az előzőt kereken 10 évvel azelőtt zárta le a Jimmy Young elleni pontozásos vereségével 1977. március 17-én. Young akkor a harmadik helyen volt rangsorolva, tehát kárhoztatni kár lenne érte Foremant.

Foreman azzal az egyértelmű szándékkal tért vissza, hogy a Muhammad Ali-val szemben 1974-ben elveszített világbajnoki címét visszaszerezze A Zouski elleni meccs után havi rendszerességgel lépett ringbe, minden meccsét megnyerve és minden mérkőzése után mikrofonba mondta, hogy azért  tért vissza, mert tudja, hogy meg tudja verni Mike Tysont és a címert szeretne küzdeni ellene. Ennek ellenére nem sokan vették komolyan, főleg az ellenfelei minőségét figyelembe véve, de ő ennek ellenére csak bunyózott és kampányolt tovább. Még maga is elismerte, hogy az akkori ellenfelei nem képviseltek túl nagy veszélyt rá nézve, de nyilván idő kellett a tíz év kihagyás után a ringrozsda lerázásához. Szűk három év alatt lehozott 19 meccset, amiből 18 kiütéses győzelem volt, bár mindössze két ismertebb név volt közöttük.Az első Dwight Muhammad Qawi, az egykori félnehéz és cirkálósúlyú bajnok, valamint a mindig melós és ultraagresszív nagyütő,"Smoking" Bert Cooper ellen, mindkettejüket kiütve.

Egy kis boksztorténelem. Cooper ellenféllistàja:

Cooper azokban az időkben tényleg a legjobbakkal mérkőzött és mindenkit kemény próbák elé állított.



1990. január 15-én Foreman az egykori világbajnoki kihívó, Gerry Cooney ellen lépett ringbe. Cooney, akinek ez egy kétéves kihagyás utáni visszatérő meccse volt, Foreman mellett a kor másik egyik legnagyobb ütőjeként volt számontartva, Foremant azonban egyszerű felhozó ellenfélként kezelte. Egy nagy KO győzelemmel kívánta a belépőjét megváltani újra a nehézsúlyú elitbe. A meccs előtt ennek ellenére a média egyiküket sem tartotta valódi fenyegetésnek az akkor még csak 23 éves veretlen és vitathatatlan nehézsúlyú világbajnok Iron Mike Tyson számára.

Egy kis ízelítő Cooney ütőerejéből a halhatatlan Kanadai Herkules, Ken Norton ellen:



Addigra Foreman újra felépített egy biztos rajongó tábort maga mögé, ezért a Foreman-Cooney mérkőzés kizárólag PPV rendszerben volt megtekinthető. Foreman-nek mindössze 2 menetre volt szüksége ahhoz, hogy darabokra szedje Cooney-t és visszaküldje a nyugdíjba.



Akkurátusan, pontosan és iszonyatos erővel dolgozott. De mégsem Big George teljesítménye volt az, amire felkapta a fejét a világ. Mielőtt a szakma igazán felfoghatta volna a meccs valós értékét, 26  nappal később, február 1-én, a 42-1 arányban esélytelennek tartott James Buster Douglas a feje tetejére állította a boksz világot azzal, hogy Tokyo-ban kiütötte Mike Tysont.

Akkoriban Don King volt Tyson promótere. A Douglas elleni vereség után King egy neves ellenfelet keresett Tyson-nak, aki ellen egy látványos kiütéssel újra címmeccshez juttathatná védencét. Erre King George Foremant találta a legmegfelelőbbnek, aki nemrégiben nagy tévényilvánossàg közepette agyonverte Cooney-t, ráadásul minden lehetséges fórumon és tévés talkshow-ban kihívásokat intézett Iron Mike felé.

Az erre rákövetkező  hónapokban rengeteg tárgyalás kezdődött egy lehetséges Tyson-Foreman mérkőzésről, amire nemcsak a boksz rajongok, de a széles publikum is felkapta volna a fejét. Az ESPN konkrétan riportokban is beszámolt róla több ízben is, hogy a szerződések már aláírásra kerültek, de végül nem így történt.

1990. áprilisában bejelentették,hogy Foreman ès Tyson egyazon cardon fog bunyózni,de nem egymás ellen. Tyson ellenfele Henry Tillman lesz, aki bár akkoriban elég rosszul volt rangsorolva, arról volt ismert, hogy amatőrben kétszer is megverte Tysont. Foreman ellenfeleként az akkoriban top 10-es Adilson Rodrigues-t jelölték meg.

1990. június 1-én, a Holyfield-McDonagh meccs előtt, Atlantic City-ben Lou Duva, Frank Lotierzo, Georgie Benton ès Bobby Goodman együtt ebédeltek. Goodman Don King mérkőzésszervezője volt. Lotierzo elmondása szerint az alábbi beszélgetés hangzott el:

Benton: "Bobby, mi a helyzet Tysonnal és Foremannel? Hogyhogy nem egymás ellen mennek 16-án?"

Goodman: "Georgie, ezt most nem fogod elhinni, de a kiba...ott Tyson beszart Foremantól.Ott voltam, mikor Don(King) megpróbálta rábeszélni, hogy vállalja el a meccset. Elmondta Tysonnak,hogy Foreman nagy meccspénzt hozna, ráadásul öreg és lassú, hogy biztos nem jelenthetne problémát. Tyson felugrott és azt kiabálta: "Nem bunyózok azzal a kiba..ott állattal! Ha annyira szeretnéd,akkor bunyózz vele te!"

Goodman azt állította, hogy Tyson szerint Foreman sokkal jobb, mint azt az emberek hiszik és bárkit képes megverni a nehézsúlyú  elitben. Foremant egy báránybőrbe bújt farkasnak titulálta,aki elhitette magáról a nívótlan ellenfél választásaival, hogy az az ő szintje,hogy könnyebb ellenfélnek láttassa magát.Goodman azt is állította,hogy Tyson láthatóan félt Foreman-tól és úgy èrezte,ha kettejük párharcára mégiscsak sor kerülne, Big George ki is ütné Tysont.



Ezek után az ebéd közbeni csevegés folytatódott különböző sztorikkal, mígnem Goodman közbeszolt:

"Màr emlékszem miért nem akar Tyson bokszolni Foremannel! Azt mondta (Tyson), hogy ő és Cus D'Amato rengetegszer megnézték és kielemeztèk a Foreman-Frazier bunyót. Tyson imádta azt a mérkőzést, mert elámult Foreman erején és Frazier keménységén, ahogy minden leütésből felkelt.”

Idézve Tysont magát:

"Egyszerűen öngyilkosság úgy bokszolni Foreman ellen, ahogy Frazier tette. A Marciano és a Frazier féle rakkoló, támadó stílus, ha alacsonyabb vagy, mint Foreman, egyszerűen öngyilkosság!"

Cus D'Amato szerint csak magasabb, hosszabb ütőtávval rendelkező bunyósoknak lehet esélye megverni Foremant, akik nem állnak le verekedni vele, abban ugyanis verhetetlen.

Ezek annak az embernek a szavai voltak, aki konkrétan a Tyson-Foreman bunyót probálta leszervezni. Az évek alatt a beszélgetés összes résztvevője igazolta az ott elhangzottakat különböző riportokban. Ron Weathers, Foreman promótere ugyanezzel a történettel állt elő. A meccs azért nem jöhetett létre,mert Tyson félt Foremantól.

Bob Arum szintén részt kívánt venni egy Tyson-Foreman mérkőzés lebonyolításában, állítása szerint ez volt akkoriban az álommeccs számára. Óriási bevételt látott a mérkőzésben és véleménye szerint Foreman könnyebben nyert volna Tyson ellen, mint annak idején Frazier ellen. Ez is többször elhangzott különböző tévériportokban.



Frank Lotierzo ès Roy Benton, George Foreman testvére, aki a vállakozásuk üzleti menedzsere volt, két hónappal később egy boksz-showt rendezett Atlantic City-ben és a "Tyson megijedt Foremantól" téma már átlagos hírnek minősült,semmi szenzáció értéke nem volt.

Ez egy abszolút tény: Mike Tyson megijedt az akkor 41 éves George Foremantól. Ugyanattol a Foremantól, aki 1991 áprilisában kikapott Evander Holyfieldtől. Semmi kétségem affelől, hogy ha Tyson ès Foreman találkozik a ringben 1990 és 1997 között, akkor Foreman kiütötte volna Tysont 3-4 meneten belül. Tysonnak semmilyen eszköze nem lett volna Foreman ellen. A kézsebesség előnye semmit sem ért volna. Foreman nem hátrált volna Tyson elől, míg Tyson feje mindvégig ütőtávban lett volna, ha támad. Elmozgásból Tyson nem tudott ütni, alkatilag is képtelen volt rá. Ráadásul Foreman nagyobb, erősebb, keményebb és nagyobb ütő is volt, mint Tyson, nem említve azt, hogy Foreman álla betonkemény volt és minden félelem nélkül lèpett a ringbe, míg Tysonról köztudott, hogy tele volt szorongásokkal és önkétségekkel.

Gondoljunk csak bele,a Foreman-Tyson meccs lett volna a korszak legnagyobb párosítása. Foremant mindenki egy kiöregedett bunyósnak látta, aki biztos pénz Tyson szàmàra. Csak egy oka lehetett valóban annak, hogy ez a meccs nem jött létre. Az,hogy félt Foremantól.

Mi lett volna akkor az 1973-as Foreman ellen?

írta: Bronson

Megjegyzés:

Persze kételkedhetünk minden egyes szervező, riporter, vagy akár Foreman és Tyson szavaiban is. Ugyanakkor minden bokszrajongó tisztában van vele, hogy Tyson egy fanatikus bokszfilmelemző is volt, aki kiválóan értett a stílusok összehasonlításához. Nagyon is jól látta, hogy Foreman egy rémálom lenne számára. Néha az igazságot nehéz elfogadni, főleg ha elfogultak vagyunk az egyik vagy a másik irányba. Beszélhetünk a következő száz évben is akár arról, hogy milyen gyors volt Tyson és micsoda stílusa volt, Foreman ellen ebből nem láthattunk volna semmit.


Támogasd a munkánkat, mert ezzel segítesz!

Mi naprakészen tartunk a UFC és más küzdősportok, harcművészek fontos híreivel kapcsolatosan, Te pedig most segíthetsz, hogy ezt még sokáig csinálhassuk.

Legyen az kicsi vagy nagy mértékű támogatás, egyszeri vagy rendszeres, mi nagyon hálásak leszünk és nagyra értékeljük, hogy hozzájárulsz a TOTALDAMAGE Magazin jövőjéhez.

Válaszd ki a havi támogatás összegét

Válassz egy egyszeri támogatási összeget

Ft

Banki átutaláshoz szükséges adatok

Bankszámlaszám:
10300002-10606292-49020012

Cégadatok:
TOTALDAMAGE MEDIA KFT.
1037 Budapest, Jablonka út 83/a
Cégjegyzékszám: 01-09-179960
Adószám: 24743105-2-41



Szólj hozzá