Kamu jitsu extra – Győzike, a sípcsont és a combrúgás esete

Az emberiség írott történelmét végigkísérte a fajtársak egymással való versengése.

Nem mennék bele most itt részletesebben abba, hogy ez milyen úton-módon vezetett a törzsi háborúktól az olimpiai játékok kialakulásáig, a történetet hellyel közzel nagyjából minden kedves olvasónk ismeri.

Teljesen lebutítva a modern idők játékos versengéseit, gyakorlatilag már mindenféle módon összemérhetjük az erőnket civilizált és egyezményesített módon egymással.
Nem muszáj csak a küzdősportokra gondolnunk. Ha erősek vagyunk, akkor felkészülünk egy erőemelő versenyre. Nem muszáj elit szinten versenyeznünk, maga a felkészülés és a megmérettetés egy olyan élmény, amivel mindenképpen többek leszünk.

Aztán ott van mellette a súlyemelés, bár az egy sokkal komplexebb szakág, az amatőr erős ember versenyek, ha hülye fogású dolgokat szeretnénk emelgetni, mert a normális súlyzó derogál, vagy akár a kettlebell Beast Challenge (jómagam is arra gyúrok éppen).

Szóval, aki erősnek érzi magát, az megmutathatja és összemérheti az erejét bárkivel a bolygón. Egy száz kilós rúd, egy kőgolyó vagy egy 48 kilós kettlebell az mindenhol ugyanannyi. Vagy teljesíted az adott gyakorlatot vagy nem. Egyszerű, mint egy pofon.

Ennek ellenére a modern jutúb-éra kitermelte a maga röhejes csürhéjét, akik mindenféle hülye gyakorlatokkal és cirkuszi mutatványokkal akarják bizonygatni, hogy ők mennyire erősek. Akad köztük kamusúllyal gyúró elmebeteg, kamu natural testépítő motiválóbajnok vagy épp dagadt és szar formában lévő szerencsétlenek, akik olyan dolgokban akarnak rekorderek lenni, amit rajtuk kívül senki nem csinál.

Ez engem kicsit Győzike fitnesszbajnoki címére emlékeztet, ahol egyedüli indulóként lett aranyérmes.

Valóban nem kis teljesítmény.

Ehhez hasonlóan viccesek a sípcsonttal mindent kettérúgó kamu-mesterek, akik életükben nem rúgtak még egy értelmes combost meccsen, de a hülye mutatványaikkal mégis meglehetős elismertségre tettek szert.

A legismertebb közülük - és személyes kedvencem, ha az otthoni kóklereket nem számoljuk - az amerikai közszolgálati tévéig jutott Melchor Menor.

Ha az utóbbi tíz évben sípcsontról esett szó laikus társaságban, általában említésre került a neve, köszönhetően a National Geographic áltudományos világ legerősebb...(ütése, rúgása, fingása stb.) sorozatának, illetve az ott előadott mutatványának.



Lenyűgöző, nem igaz?

Hát még ha hozzávesszük azt is, hogy Mel mester (ahogy a hívei nevezik) többszörös muay thai világbajnok.

Ez nem olyan, mint Francis Ngannou "világlegerősebb" ütése, mert a derék afrikai mesehős a gép után Miocicot már nemigen tudta eltalálni, míg Mel mester többszörös világbajnok.

Micsoda combrúgásokat reprezentálhat az, aki bézbólütőket tör ketté a sípcsontjával! Nos, semekkorát - már, ha az elit szint és Mel mester kapcsolatát nézzük.

Egyetlen színvonalas ellenfele volt, Masato személyében és épp combrúgásokkal veszített is ellene, aki nem éppen erről a technikáról volt nevezetes. De maga a mérkőzés összképe sem túl impozáns Mel mester teljesítményét elnézve.

A híres rúgásait különösen hiányoltam. Meg úgy általában mindent.



‎Manapság a gugli sok mindenre válaszol, csak kérdezni kell.

Akárhogy kerestem, sehogy sem találtam forrást Mel mester valós világbajnoki címeiről.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem nyert különböző címeket, de a különbség ég és föld egy Győzike-féle győzelem és egy valós világbajnoki cím elnyerése között.

Aki egyébként esetleg nem lenne tisztában vele, egy bézbólütőt eltörni nem annyira nehéz. Vagy ha mégis az, akkor a baseball-játékosok nagyon kemény srácok egytől egyig.



Egy valódi combrúgás pedig így néz ki.



Konklúzió:

Ha erősnek érzed magad, akkor azt bebizonyíthatod hivatalosan és akkor mindenki el fog ismerni.

Ezzel szemben az instagramon kamusúlyokkal feszengés inkább szánalmas kategória. Ha kemény gyereknek érzed magad, akkor azt a ringben megmutathatod egy hozzád hasonlóan felkészült ember ellen.

Bézbólütők?

Mónika-show.

Írta: Bronson.