Így fogadj MMA meccsekre #3: Rendszerszemlélet, vagy az üzleti érdekek felismerése

Így fogadj MMA meccsekre #3: Rendszerszemlélet, vagy az üzleti érdekek felismerése


Fogadási sorozatunk harmadik megjelenését arra szánjuk, hogy feltárjuk a ketrecharc ipar belső mozgatórugóit.



A bevezető és második rész során konkrétan azt ígértük, hogy megvizsgáljuk, hogy a biznisz érdekek hogyan befolyásolják a sportszempontokat. Mi pedig, ha eredményesek szeretnénk lenni, ezt figyelembe véve alakíthatjuk ki a saját fogadási szempontrendszerünket.

Tévedés azt hinni, hogy mivel a mai témáknak kicsi a közvetlen ráhatása egy párosítás kimenetelére, ezért a fogadásaink szempontjából felesleges vele foglalkozni. A pofonok világára fokozottan igaz, hogy ha a győzelem, vagy a siker túl egyszerűnek, vagy magától értetődőnek tűnik, akkor ott a végén lesz valami csel.

Az MMA piac két legismertebb szervezete a UFC és Bellator. Az Ultimate Fight Championship-nek sokkal több versenyzője van, ezért a működési modellje szerint a bajnokesélyes versenyzőit, különböző ágakon építi, futtatja fel, és juttatja címmeccshez. A Bellator dolgozik a maradékkal, pár időben elkapott fiatal tehetséggel, és első blikkre úgy tűnik, mintha pont a bajnokokat felépítő meccsek hiányoznának a kínálatukból, amit a káderállomány is igazol: kiöregedett legendákat, vagy hyper-agresszív ifjú titánokat (MVP) versenyeztetnek.

A bunyósok az UFC-ben vertikális felosztás szerint így festenek:

  • vannak a csúcs közelében lévők (a bajnoki címekért küzdők),

  • és van a „rest”.


A bajnokokból lehet a legtöbb pénzt csinálni, ezért ők érik a legtöbb pénzt a szervezetnek, de személyenként nagyon változatosan keverednek az érdekek, és a pénzek is. Fussuk át az UFC súlycsoportonkénti bajnokainak változását az idő függvényében. Látjuk, hogy az elmúlt években elég nagy mozgás jellemzi az élmezőnyt.

Két súlycsoport ragadt csak be: light heavy DC-vel, és a fly Mighty Mouse-al. Előzőben John Jones a saját hülyeségei miatt nem jöhet vissza, Demetrius Johnson pedig a súlycsoport független legjobb, és nincsen tőle piacképesebb a kategóriájában. A mögötte álló két tagból kihúzták a maximumot a TUF-ban. Kaptak egy-egy csapatot, és annak megfelelően bunyót is. (A Benavidez vs Cejudo párharcról van szó.)

Ha tehát valaki kellően nagy piacot ér el, akkor védik, illetve ha elbukja a címét hamar visszavágóztatják. Klasszikus példa: McGregor, de ebbe a körbe tartozik a Woodley vs Thompson párosítás is. A harcos védése azt jelenti, hogy ha nem tudják KO-zni vagy SUB-olni, akkor pontozás esetén a bajnoké, vagy a kegyenccé a fór. Tehát az övek többsége forgott az elmúlt években, a címvédések nem sikerültek, és zengett a szleng, hogyaszondja: #andnew

De miért is?

Szokták mondani, hogy a völgyben kószáló farkas éhesebb, mint amelyik a hegytetőn ül. Ez nekünk annyiban lehet érdekes, hogy ezek a frissen UFC bajnokká avanzsált sportolók kevés kivételtől eltekintve (pl Dominik Cruz) beleestek abba a hibába, hogy nem csak bajnoknak, hanem sztárnak is képzelték magukat, akinek elég beküldeni a fogvédőt a ketrecbe. A saját hülyesége (celebkedése) miatt így bukta el a címét Werdum, vagy Rockhold, no meg Alvarez. Lawlert és Cruzt viszont simán verték, ám a két veterántól szép dolog, hogy egyáltalán övért verekedtek. A bajnokokra és a kihívókra komoly, egyformán terhek rakódnak, mire beérnek a ketrecbe: nyílt edzés, sajtó megjelenések, tévés szereplések. Mindenhol meg kell jelenni, és a legjobb formádat mutatni. De a bajnoki cím a UFC-ben nem csak hatalmas teljesítmény, versenyzőtől, csapattól, dietetikusig bezárólag, de egy szerep és ezzel együtt egy csapda is egyben.

Ha te vagy a bajnok, akkor elvileg te vagy mindenből a leg leg leg. Vagy legalábbis képesnek kell annak mondanod magadat. Ha képes vagy, és még meg is csinálod, akkor te vagy McGregor. Na, viccet félretéve, a bajnoki címmel járó felhajtás, a médiaesemények sokszor az edzések és a regeneráció rovására történnek, miközben az ellenfél éppen azt csinálja, amit kell. Alszik, vagy edz. Nem minden bajnok képes megfelelni ennek a szerepnek abból a szempontból, hogy a riporterek századszor feltett hülye kérdésére válaszol egyhuzamban, és mindenkinek külön megígéri, hogy veszedelmes lesz, hogy kiüti azt csicskát, hogy ő lesz a csúcs.

Aztán ha ez csak egy póz, mert éppen ő maga nem hisz ebben eléggé, akkor ezek az ígéretek maguk alá temetik - aki nem látja át, hogy eddig sportoló volt, most egy termék lett, miközben a ringben megint 100%-ban a sportolót kellene tudnia kihozni magából. Ebbe buktatja bele látványosan az ellenfeleit az ír, már akit lehet. Aldo & Alvarez mesélhetne erről.

 

Hogy csípjük el ki a fake? Ki a real?

A videókból, és főleg a fotózás illetve mérlegelés utána farkasszemezés során lehet infókhoz jutni. Mennyire tisztelik egymást a versenyzők, viccelnek-e, ki fél a másiktól, kit tör meg a másik jelenléte. A tapasztalatom az, hogy minden mozgás, kilengés, imbolygás vagy kifejezett érzelmi reakció a félelem és gyengeség jele. Ugyanúgy, ahogy az átélés nélküli ígérgetés is. Ezek a jelek a ringben keveseknél tűnik el, sőt csak erősödnek. Nem mondják ki, de aki már bunyózott tudja: Ronda Rousey félt a vereségtől, és konkrétan félt Nuneztől is. Ezért sem jelent meg sehol, ahol kérdezhették volna, vagy ahol találkozhat Nunezzel. Ezért vonta ki magát, és ezért járt végül úgy, ahogy. Nem mert ígérni sem, viszont betartotta a semmit… Mindezeket látva, jó sansz mutatkozott Nunezre fogadni.



Látjuk, hogy a bajnoki címeket jellemzően amerikai, vagy brazil figurák tekerik a derekukra. UK, Kanada és Írország fér be illetve Lengyelország (JJ), ezenkívül volt egy fehérorosz és egy francia bajnok. Miért ez az egyhangúság? Elsősorban azért, mert a UFC-ben a meccseket kevésbé a ranglistáknak, mint a dedikált matchmakerek (Joe Silva & Sean Shelby) munkásságának köszönhetjük. A 20 éves szervezet éppen a közelmúltban váltott tulajdonosokat, és leköszönt a legendás meccs párosító, de ne gondoljuk, hogy az eddigi szervezési elvek háttérbe szorulnak. Sőt. Várhatóan a sport érdekek még inkább háttérbe kerülnek, hogy az üzleti vonal kaphasson még nagyobb hangsúlyt.

Lehet, hogy nagyon sokan kíváncsiak lennénk, rá, hogy Werdum, vagy Velazquez mit bír kezdeni nehézsúlyban Ngannou-val, de nem mostanában lesz, amikor ezeket a meccseket megtartják. Hajmeresztő lenne belegondolni, hogy ezeket a kihívókat kipipálná egy harcosként még úgy, ahogy, de üzletileg nehezen felépíthető, kommunikációs korlátokkal megáldott figura. (Francia anyanyelvű ugyanis a lelkem.) Arlovskit kapja január 28-án, aki vele egyetemben távol van a címmeccstől.

A logikánk alapján direktben Miociccal pláne nem meccselhet, pedig volna esélye, nem is kicsi. A Khabib témát mindenki ismeri, nem is mennék bele, ugyanez a lemez. De ott van Jacaré, akit nem engednek a middleweigh trónus közelébe. Személyes véleményem szerint örülnek, hogy van egy súlycsoport, ami momentán a „fehéreké”.

Anderson Silva kerek perec megmondta, melyik oldalra látszik eldőlni a kérdés:
Úgy gondolom, a szórakoztatás irányába fordulunk, nem a sport felé. Ezt nehéz feldolgozni, mert mi a küzdősportot egy fair dolognak tartottuk világ életünkben. Számolni kell azzal, hogy emiatt néhány rajongót elveszítünk, de biztosan nyerünk is… Ezt a céget a szórakoztatás érdekli, és nem a küzdelem számít. Ez az oka annak, hogy Jacaré nem jut cím meccshez, mert nekik nem éri meg!

Ha ezt kiegészítjük azzal, amit Tyron Woodley mondott, hogy úgy érzi ő a UFC leginkább alulértékelt bajnoka, akkor gondoljunk bele abba, mi lehet a színfalak mögött. Miért kellett azonnal megszervezni a Thompson féle visszavágót? Ne sok kétségetek legyen afelől, hogy a visszavágón a pontozóknak mi a dolga. Nekünk is érdemes számolni azzal, amit TW már sejt: vagy KO-zza ellenfelét, vagy bajnoki öv ide vagy oda nem ő lesz előnyben a pontozóknál.

 

Miért?

Mert az eredeti terv sem ez volt. Na meg így lesz 1-1. A The American Dream Wonderboy lesz a bajnok, és nem utolsó sorban jöhet valamikor a 3. meccs, amelynek a felépítésére szinte semmit nem kell költeni, minimális marketinggel lehozható. Mindez azért van így, mert miután egy harcos elnyeri az övet, az azt követő időszakban a szervezet vele és általa produkál bizonyos eladási és marketing számokat. Ha ez jó értéket mutat, akkor „megtartható”, egyébként érdemes őt cserélni. Jönnek a matchmakerek és hoznak egy olyan ellenfelet neki, akivel jó eséllyel tovább forgatják a címet, és ez történt ipari méretekben az utóbbi években: közepes marketing értékű „szamarakról” húzták le rövid idő alatt a bőrt, majd jött  a csere, és kezdték elölről a következővel.

 

Ne romboljuk tovább az illúziókat, nézzük a maradékot, jöjjön a „rest”:

Ez a kategória maga is kettéválik, mivel itt jóval többen vannak. Feltörekvők, - köztük is az újoncok - és a régi motorosok, akikből nem lett semmi - és már nem is lesz. Nagyon szépen lehozzák a meccseket, jó bunyókat is csinálnak, különösebb faxnik nélkül. A prelim kártyák töltelék emberei ők. Ne értsetek félre, nagyon jó bunyósok ők, megkeresgették a pénzeiket, de valamiért nem vitték többre. Nem sírnak, ha kikapnak, és „érdekes módon” a soron következő eventek valamelyikén újra feltűnnek. Klasszikus példa erre a kategóriára Ross Person, aki tavaly csinált 5 meccset!!! Volt köztük olyan, melyet 2 hónapos, és egy másik, amelyet 21 napos regeneráció mellett. Ja és három különböző kontinensen! Itt a meccsek listája:

Belfast, Northern Ireland 2016. november 19.

Atlanta, Georgia, United States 2016. július 30.

Las Vegas, Nevada, United States 2016. július 8.

Brisbane, Australia 2016. március 20.

Boston, Massachusetts, United States 2016. január 17.

Las Vegas, Nevada, United States 2015. szeptember 5.

Glasgow, Scotland 2015. július 18.

Dallas, Texas, United States 2015. március 14.

2014 Sydney, Australia 2014. november 8.

Bangor, Maine, United States 2014. augusztus 16.

Albuquerque, New Mexico, United States 2014. június 7.

 

Ha ezeknek a meccseknek a felét hozta volna, cím meccsig jut. Nem jutott…! Az eredményeit el lehet képzelni… Ha nem ugrik be netán, akkor nézzetek utána, aztán gondoljatok bele: mi várható, ha újra feltűnik valahol? Jó eséllyel ugyanaz, ami eddig is… De ettől még jó az öreg a háznál. De nem csak régi motorosok vannak, hanem ifjú titánok is. Az újoncokat érdemes az alapján megjegyezni, hogy jó eséllyel csak azt lehet elkezdeni felépíteni, aki első meccsét hozni tudta. Ha nem, nehéz lesz nevet szerezni. Lesz egy újabb töltelék ember, akit majdhogynem meg sem érdemes jegyezni.




Horizontális szempontok szerint, az eventek földrajzi fekvése és a versenyzők nemzetisége szerint csoportosítunk. A legfőbb meccseket Nevada államban, Las-Vegasban a T-Mobile Arénában szeretik tartani, azon felül a legváltozatosabb amerikai helyszíneket szemelik ki, ahol elengedhetetlen feltétel, hogy az adott város szülötte is fellépjen.

Ha az adott város versenyzője vékony favorit, a pontozás gyakrabban lesz az övé, hogy kiszolgálják a közönséget. Uriah Faber búcsúmeccse tipikus példa. És itt jön a cikkünk lényege, mivel a UFC nem a pontozóktól várja el, hogy elpontozzák az adott meccset, hanem eleve olyan ellenfelet állítanak ki, akivel jó esetben végigmegy az előzetesen elképzelt game plan! Ha mi képesek vagyunk meglátni ezt az előzetes game plant, akkor a forgatókönyvet elcsípve nem kell idegeskedni a tippünkért. Ez nem lesz mindig igaz, de a fogadás se arról szól, hogy mindig eltaláljuk. Higgyétek el: nem az számít, hogy hányszor találunk, és hányszor nem.

Másik eset, ha a hazai közeg ellenére vékony dog az emberünk: akkor várhatóan ki is fog kapni. Közeli példák erre: Jones Lyberger vs Nina Ansaroff, vagy a Moraga vs Pettis bunyók. Ezeket a dogokat megint csak nem szabad leírni, tudnak bunyózni, de leginkább azért veszik elő őket, hogy erősítsék a lokális marketinget, vagyis behozzák a nézőket.

Létezik még egy kategória: a „kvázi hazai versenyző”. Erre példa Belfastban megtartott Fight Night, ahol Lobov (3.30) Isiharával (1.43) volt párban. Az erős ír érdekeltségű eventen, Lobov - mivel a Conor féle team tagja, - teljes támogatást élvezett a közönségtől. Övé lett a pontozás, kiszolgálva a közönséget, holott előzetesen az, hogy Lobov pontozással nyer 6.75-ös oddson ment, ami konkrétan azt jelenti, hogy hét esetből durván egyszer fog összejönni. Megérdemelte a győzelmet szó sem róla, 1 takedown attempt, meg vagy 30-al több komoly találat szól mellette, de akadt egy pontozó, akit ez nem győzött meg, és a japánnak adta a meccset.

A mi szempontunkból annak van jelentősége, hogy egy slight underdog, pontozással hozta le a meccset. Komoly pluszt adott a teljesítményéhez a közeg, illetve az, hogy aznap este egy kicsit ő is „ír” lett. McGregor be is szaladt a ringbe, ünnepelni, ha jól emlékszem. Összeállt a kép - a japán srác rovására, miközben mi húzhattunk egy szép oddsot.

Nem azt állítom tehát, hogy minden esetben így mennek a dolgok, és csak a machinációk számítanak, a pofonok nem. Hanem azt, hogy nagyon ritkán látunk, olyat, hogy a matchmakerek, meg a pontozók szembe mennek ezekkel a ki nem mondott „elvekkel”.

Ha már japán gyerek, akkor Ázsia. Kényes terület az UFC számára, de nem azért nem érnek el odáig, mert érdektelenek arrafelé a harcosaik, hanem mert a helyi szervezetek keményen védik a saját érdekeiket, és nem engedik be a promóciót… Az UFC ezért Ázsiát, mint piacot az ausztrál eventeken keresztül igyekszik elérni. Ezért vannak ott gyakran bunyók, komoly címmeccsekkel. Jellemzően elég nyers és agresszív párharcok kerülnek az ottani kártyára, megtűzve kínaiakkal és filippínókkal.

A brazil eseményeket nem kell külön magyarázni, két kártyát is meg tudnának tölteni csak hazai harcosokkal. A későbbiekben külön cikket szentelünk a különböző game planeknek, ami elég sok földrajzi jellegzetességet mutat, úgyhogy a brazil témát kitárgyaljuk ott.

A mai írásban felhozott szempontok első ránézésre távoliak, mondvacsináltnak tűnhetnek, de ne felejtsük el, hogy amit mi önálló meccsként élünk meg, az mindig egy rendszer része, és mint ilyen, komoly rendszerszabályok vonatkoznak rá.

A mi fő rendszerünk a sportfogadás, alrendszerünk a ketrecharc fogadás. A főszabályunk, hogy a lehető legkisebb kockázat mellett, hosszútávon a lehető legnagyobb nyereményt produkáljuk. Ezért nekünk nem arra kell törekedni, hogy minden meccset eltaláljunk, hanem, hogy megtaláljuk azt az egy-két meccset, ahol a fentieknek megfelelve a legjobb várható értékű döntést tudjuk hozni. Ebben az is segít, ha sikerül kizárni azokat a meccseket, ahol a meccsen kívüli rizikók belejátszanak a mérlegelésbe!

Ezért ezeket a szélesebb összefüggéseket a gyakorlatban fogjátok fel úgy, mint egy szűrőt. Legyen ez a tilalmi listátok első eleme: ne fogadjatok olyan harcosra, akinek győzelme az iparági logikákba nem illeszkedik bele, vagy ellenére van. Néha nagy győzelmekről maradtok le, de lényegesen többet spóroltok vele!

Páran most biztosan rázzátok a fejeteket, de hogy meggyőzzelek Titeket, megismétlem: nem az számít, hogy hányszor találunk, és hányszor nem. Ez lehet, hogy elsőre is hülyeségnek tűnt, és most is, de segítek: az számít, hogy amikor jönnek a tippjeink, többet nyerjünk, mint amennyit akkor bukunk, amikor tévedünk. És ezért sem fogadunk mindenre, mivel a hibánk elviszi a nyereményünk hasznát!

Ezért nincsen értelme a fogadásnak odds, illetve tét nélkül. Ennek a megértése mélyebb vizeket jelent, emésztgessétek a leírtskat, kommenteljetek, nem kötelező egyetérteni velem. Ma még nem tanultuk meg, mire fogadjunk, de azt igen, hogy mire ne. És ez hosszú távon fontos dolog!

Bölcs döntéseket, sok nyereményt Mindenkinek!


Támogasd a munkánkat, mert ezzel segítesz!

Mi naprakészen tartunk a UFC és más küzdősportok, harcművészek fontos híreivel kapcsolatosan, Te pedig most segíthetsz, hogy ezt még sokáig csinálhassuk.

Legyen az kicsi vagy nagy mértékű támogatás, egyszeri vagy rendszeres, mi nagyon hálásak leszünk és nagyra értékeljük, hogy hozzájárulsz a TOTALDAMAGE Magazin jövőjéhez.

Válaszd ki a havi támogatás összegét

Válassz egy egyszeri támogatási összeget

Ft

Banki átutaláshoz szükséges adatok

Bankszámlaszám:
10300002-10606292-49020012

Cégadatok:
TOTALDAMAGE MEDIA KFT.
1037 Budapest, Jablonka út 83/a
Cégjegyzékszám: 01-09-179960
Adószám: 24743105-2-41



Szólj hozzá