Könyv

Hagyj nyomot! – harmadik rész

Hagyj nyomot! – harmadik rész

Egy kis emlékeztető: az első részt itt, a másodikat pedig itt találjátok.

Hagyj nyomot

– harmadik rész –

Harry katonás lépteinek nyoma sem volt ezekben a pillanatokban. Az összeszedett ütemes kimért mozdulatokat felfalták a kétségbeesés pillanatai. Szinte emberfeletti erővel feltépte az edzőterem ajtaját, beviharzott és a körben álló kis csoport felé vette az irányt.

– Hol van? – kérdezte fortyogva a dühtől. Senki nem mert válaszolni, ezért meg kellett ismételnie a kérdést, sokkal nyomatékosabban:

– Azt kérdeztem hol van?

A kis csoport tagjai csak egymásra pillantgattak, majd az egyik fiú tekintete véletlenül összefutott Harry-ével, így a válasz megadása neki jutott.

– Bent van… az öltözőben… – dadogta az új fiú. Harry elfordult és berontott az öltözőbe. Kitárta az ajtót, de amikor meglátta a földön fekvő Amir-t, becsukta maga után.

– Mi történt? – kérdezte

– Azt hiszem elszúrtam… – válaszolt Amir

– Mégis mi történt? Gyere, állj fel! – Harry megpróbálta felállítani Amir-t

– Ne! Nem bírok állni… Harry, baj van… – kezdte meg Amir és ebből a felvezetésből már sejteni lehetett, valami nagyon rossz fogja követni:

– Nem látok, Harry…

– Hogy az a jó büdös… – Harry felállt, belerúgott az öltöző ajtajába és hiába a zsanérok szorító acélkarmai szorításának, az ajtó kiszakadt a helyéről és tompa puffanással elterült a falak előtt. A többiek feszülten figyeltek és a kíváncsiság mézesmadzagja közelebb húzta a kis csoportot.

– Ti meg mi a jó francot bámultok?! – üvöltött rájuk Harry – azonnal hívjatok egy orvost!!

Harry kilépett a folyosóra, befordult irodájának ajtaján és amit még soha a terem megnyitása óta nem tett, becsukta az ajtaját. Előkaparta mobiltelefonját a zsebéből és tárcsázni kezdett. Háromszor kicsengett, mire egy unott végtelenségig elgyötört „igen??” válaszolt a kétségbeesett csendre.

– Itt Harry! Lemondjuk a meccset! Nem állunk ki, az emberem…

– Hogy micsoda?! Ismételd meg! – szakította félbe Archibald

– Azt mondtam lemondjuk a meccset! – Harry hatásszünetet tartott.

– Harry… együtt dolgozunk már… mióta is? Igazából mindegy is. Ismersz, tudod, milyen vagyok, soha nem kérek olyat, ami másnak baj lenne, vagy kellemetlen. Viszont ugyanezt elvárom tőled is! Most úgy teszek, mintha nem hallottam volna azt, amit az előbb mondtál és mintha csak egy régi barát azt kérdezné tőlem hogy vagyok, válaszolok is neked, köszönöm cimbora, remekül!

– Nem fog menni Archibald, az emberem megvakult. Nem megy a fogyasztás, teljesen kiszáradt.

– Nem érdekel!! – üvöltött Archibald! – Ez nem az én problémám. Évekkel ezelőtt, amikor leszereltél a seregtől, a szart kotortad fel az utcán, ki segített rajtad?! Most meg csak így arcon köpnél?!

– Ezt ne kezdjük el, most erre nincs külön energiám. Az emberem megvakult, nem érted?!

– Ide figyelj! Engem nem érdekel, mire van energiád, vagy mire nincs. Amikor elkezdtük közösen ezt a bizniszt, te az én kezem alá dolgoztál, azt csináltad, amit mondtam. Aztán egy nap, saját termet nyitottál és lenyúltad a harcosaim felét!

– Szó sincs erről, én tettem a dolgom, és jobban, mint te! – vágott vissza Harry

– Hatba szúrtál bazdmeg!!! – üvöltött Archibald – és egyébként, meg látom, mennyivel jobban csinálod, mint én. Egészen pontosan miért is telefonáltál?

– Meg kell értened, hogy…

– Nem!!! Neked kell megértened, hogy a meccset nem mondjuk le! Én elnéztem neked nagyon sok mindent, hát most ennyivel tartozol!

Archi bontotta a vonalat, majd éles jóllakott vigyor kúszott az arcára. Tárcsázni kezdett, majd amikor egy fiatal alázatos hang beleszólt a vonalba, Archi elkezdte bezárni a csapdáját:

– Jó reggelt fiú! Azt hiszem, sokkal tartozol Archibald bácsinak és szépen törleszteni is fogsz fiam.

Marco idegesen kopogtatta az asztalt ujja hegyével, járt a lába is és a vele szemben ülő nyomozó leplezetlenül elemezte ezeket a mozdulatokat. Marco mellett ült Tim, aki finoman az asztal alatt oldalba bökte Marco-t és szemrehányó pillantást vetett rá. A nyomozó elől semmi nem maradt rejtve:

– Talán zavarok, uraim? Meg szeretnének valamit beszélni kettesben? – kérdezte gúnyosan

– Nézze, az egyetlen dolog, amit bizonyítani tudnak, hogy munkatársak voltak. Mindenki be fognak hozni, akivel Emily együtt dolgozott?

– Tudomásunk szerint nem csak munkatársak voltak. – a nyomozó figyelte szavai hatását

– Helyesbítek. Mindenkit be fognak hozni, akivel Emily dugott? – vágott vissza Tim és felhúzta a szemöldökét, jelezve, hogy nem rémült meg a helyzettől, az eszénél van és foggal-körömmel védi Marco-t

– Megtettük a szükséges lépéseket és végezzük a munkánkat. – zárta le a helyzetet a nyomozó

– Azt látom… – Tim nem hagyta ki, hogy az utolsó szó ne az övé legyen. Folytatta volna tovább ezt a mentális harcot, de mielőtt megszólalhatott volna, kinyílt az ajtó és egy másik rendőr lépett be. Kihívta a nyomozót és hallani lehetett, hogy az ajtó előtt pusmognak valamit. A nyomozó visszajött egy dossziéval a kezében, csukva ledobta az asztalra és teljesen más hangnemben elkezdte:

– Megérkeztek a labor eredmények, nos, a DNS-vizsgálat nem hozott egyezést, így elnézését kell kérnünk, hogy az idejét raboltuk…

– Szóval elkúrták… – Tim önelégült arccal vigyorgott

– Nem magához szóltam, de ha ragaszkodik hozzá, szívesen kihallgatjuk önt is, amennyiben hozzáfűzni valója lenne az esethez. – fenyegetőzött burkoltan a nyomozó – amennyiben valami az eszébe jutna, vagy bármi gyanúsat fedezne fel, kérem, jelezze! Itt van a névjegyem.

– Köszönöm. – Marco eltette a zsebébe, de kába volt a dühtől. Bosszút akart állni és megfogadta bosszút is fog állni, ha sikerül kiderítenie valamit. Kiléptek az utcára, de mielőtt beszállhatott volna a kocsiba, Tim karon ragadta és elhúzta egy félreeső sarokba:

– Pontosan tudom, mit forgatsz abban a kibaszott idióta fejedben és nem hagyom, hogy elcseszd a jövődet!

– Miért nem szállsz le rólam? – kérdezte Marco és kiszabadította a karját

– Figyelsz te rám, bazdmeg? Pontosan azt fogod csinálni, amit én mondok!

– Nincs szükségem dajkára…

– Nincs… józan észre van szükséged!

– Engedj el, teszem, amit tennem kell… – Tim nem engedte elsétálni Marco-t, utána nyúlt, megragadta a gallérjánál fogva és a falhoz nyomta:

– Hova a picsába mész?! Azt hiszed te vagy Charles Bronson, mi?! Ez nem a bosszúvágy, bazdmeg! Te sportoló vagy, bajnok, érted? Egy kibaszott bajnok! – Tim elengedte a szorítást, látta Marco-n, hogy teljesen lerombolta fedezékét, így a nulláról felépítheti a srácot:

– Megmondom mi lesz. Most elviszlek Emily-hez a kórházba, aztán kajálunk valamit és kivered a fejedből ezt az egészet. Utána viszlek a sajtónak vicsorogni és te leszel a legvérszomjasabb vadállat!

– Köszönöm Tim – hálálkodott Marco és eszébe jutott, hogy a sajtótájékoztató és a mérlegelés is ma van. A lábában a fájdalom teljesen elmúlt, de a feje nem tisztult ki teljesen.

– Köszönöm Tim – utánozta Tim Marco-t hangját picsogósra torzítva, majd folytatta: – Mit köszönsz? A kaját nem mondtam, hogy én fizetem!

A doktor óvatosan mozgatta Amir karját, majd lábát. Amir a gyorsabb mozgásokra felszisszent, de tűrte a fájdalmat. Az infúzió csepegett ütemesen és már sokkal jobb színben volt, miután megkapta a beöntést. Amir bajnok volt a súlycsoportjában, bajnokként viselkedett, de ezt a csatát elveszítette. A fogyasztás súlyosan megviselte szervezetét, nem csak túlterhelt volt, de teljesen kiszáradt.

– Nos? – kérdezte Harry a dokit

– Teljesen kifulladt, de szerencséje volt. A szaunában rengeteg vizet akart veszíteni, ilyenkor a szervezete nem válogat, hogy honnan szabadít fel vizet. Teljesen felborult az elektrolit egyensúlya. Óvatosan megkezdtük a visszatöltést, de nem ígérhetek semmi jót. Jelenleg nátrium-oldatos infúziót kap a beöntések mellett, de hogy a veséje nem károsodott e maradandóan, azt most nem tudom megállapítani. Most az állapota kritikus. Ha a nátrium-kálium, vagy a nátrium kalcium arány felborul, ha ezek az arányok eltolódnak, leállhat a keringése.

– Köszönöm doki. – hálálkodott Harry, de keserű szájízzel forgatta a titkát szájában és sehogyan sem tudta lenyelni. Amir-nek bunyóznia kell.

– Viszont van nagyobb baj is. Az esetet jelentenem kell a szakszervezetnek, akik vizsgálatot indítanak.

– Ezt hogy érti? Mi lesz a következménye? – ocsúdott fel Harry

– Nem tudom, nem én döntök. Ez a bizottság dolga. Egy vizsgálat eredményét sok minden befolyásolja, álltalában alig jut el valahova a dolog. Azonban szélsőséges esetekben nyomozás is indulhat gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés miatt. Egy biztos, sajnos egyre több az ilyen ügy és a bizottság elejét akarja venni a dolgoknak. Példát akarnak statuáltatni, bízzon benne, hogy nem magán.

– Köszönöm doki. – Harry érzelmei vegyesek voltak. Egyszerre aggódott és egyszerre dühöngött, de eldöntötte magában, ha ennek az ügynek vége, valamit kitalál, hogy Archibald elnyerje a méltó büntetését. Miután kikísérte a dokit, visszament Amir-hoz, leült mellé a földre.

– Harry? – kérdezte Amir, tudni akarta ki ült mellé, bár sejtette.

– Itt vagyok. – válaszolt Harry

– Nem mondják le a meccset, igaz? – kérdezte Amir. Okos volt, előtte nem lehetett titkolózni.

– Elmesélek Neked egy történetet. – kezdte a rossz hírt felvezetni Harry.

Emily bágyadtan feküdt a kórházi ágyon, nézett ki az ablakon és a tegnapok elrabolt percein ábrándozott. Felidézte emlékeiben a szüleivel való viszonyát, édesanyja halálát, apja tomboló gyászát, az utat idáig, Marco-val viselt kapcsolatát. Felidézte mind azt az eseménysort, ami idáig vezetett. Cinikusan kinevette magát és szánalmasnak tartotta a pillanatot, amiben számot vetett eddigi életéről. Közhelyesnek tartotta, de végül belátta, ilyenkor minden ember ugyanezt tenné, ha megérintené a fekete szellő. Marco belépett az ajtón, kopogott egy nagyon halkan és azt kérdezte félénken:

– Szabad? – Emily megörült, de elfordult, hogy kitörölje a könnycseppeket a szemeiből. Mire visszafordult, Marco már az ágyánál állt.

– Szia… – köszönt a lány

– Szia… – mosolygott Marco – csodálatosan nézel ki.

– Rólad ezt nem lehet elmondani, és kérlek, ne hazudj… – mosolygott Emily

– Volt pár nehezebb órám mostanában.

– Kihallgattak?

– Mint gyanúsítottat… – Emily hátra csapta a fejét a párnára és felnyögött keservesen.

– Sajnálom… – mentegetőzött a lány – én mondtam a nyomozóknak, hogy este együtt zártunk, de határozottan kijelentettem, hogy neked semmi közöd nem lehet a dologhoz.

– Ne te kérj bocsánatot, nekem kellett volna vigyáznom rád… Ha nem rohanok el, nem történt volna veled mindez…

– Marco… – Emily megfogta Marco kezét – ne csináld ezt, ennek semmi értelme.

– Rendben – bólogatott bizonytalanul Marco, majd egy széket húzott maga alá és nézte a lány megviselt arcát. Szeme alatt duzzadt és lila folt éktelenkedett, szeme bevérzett és szája felrepedt. Marco keze remegett a dühtől.

– Nem láttál semmit, Emy? – kérdezte

– Semmit… Még csak nem is hallottam semmit, amíg mögém nem érkezett az a rohadék… – Emily hangja elcsuklott és megszorította Marco kezét, amikor Timothy behajolt az ajtón, finoman köhintett és figyelmeztette őket:

– Bocsánat, de azt hiszem látogatód van Emily… – visszahajolt és igyekezett még pár pillanatot nyerni, hogy Marco felkészüljön a kellemetlen találkozásra. Az ajtón túl, hallani lehetett, ahogy hangosan köszön:

– Eduard! Sajnálom, ami történt, hidd el… – de nem tudta befejezni a mondandóját, Eduard belépett és Marco-nak esett.

– Hogy van képed idetolni azt a mocskos képedet?! – ütésre lendítette a karját, de Marco elhajolt előle, így Eduard ökle a falon csattant. Marco kihasználta a helyzetet, ellépett előle, de a lábát betámasztva kibillentette egyensúlyából és Eduard elvágódott a padlón.

– Ezt ne próbáld meg még egyszer… – figyelmeztette Marco. Ed felpattant a földről, farkasszemet néztek és Tim elrángatta Marco-t.

– Gyere innen, gyere, neked máshol kell erősnek lenned. Nem ez a te meccsed ember. – kihúzta a szobából, de Eduard még utánuk kiabált:

– Ki vagy rúgva, bazdmeg! Érted?! Ki vagy rúgva!!

A Royal étterem díszterme messziről úgy nézett ki, mint egy kisminkelt, felcicomázott hangyaboly. Öltönyös, fehér inges férfiak rohangáltak fel-alá, keresték a lehetőséget, hogy kérkedni tudjanak VIP kártyájukkal. Marco egy árnyékosabb sarokban megbújva figyelte ezeket az embereket, kavargott benne a megvetés és a szánalom. A tömeg felét még csak kicsit sem érdekli a rendezvény, vagy az ő élet-halál harca a bajnoki címért, a tömeg fele csak kifizeti a luxushelyét, elfogyasztja az aranydarabos pezsgőjét, megvacsorázik a homárból és persze a fotósok előtt hitelesen mutatja be, mennyire érdekelt az egészben. Másnap a címlapok fele tele lesz az ő képükkel, cikkeznek majd pár sort a küzdelmekről is, de a lényeg mindig ugyanaz. Milyen díszvendégek voltak jelen, ki kivel érkezett, vagy kivel távozott, megszellőztetnek esetleg egy nem létező szerelmi szálat is, gondosan ügyelve arra, hogy kizárólag kérdőjelben hangozzék el a mondat, így kijelentés hiányában, per sem indítható a bulvárlapok ellen. Marco élvezettel törli ki alfelét ezekkel a lapokkal, mérkőzései után. Ez nála már szinte babona volt, egy megszokott, bejáratott rituálé.

– Hogy vagy? Minden rendben? – állt oda mellé Tim és egy pohár pezsgőt nyújtott felé. Marco tétovázott, nézte a poharat, de nem akarózott elvenni. Ritkán iszik alkoholt, meccs előtt pedig egyenesen tiltva van.

– Vedd el, kivételesen jót fog tenni. – bátorította Tim.

– Kösz – bökte oda Marco és elvette a poharat. Tim közelebb hajolt és igyekezett elterelni Marco gondolatait:

– Ha ezen a meccsen parádézol, egyenes az utad a bajnoki cím felé. Végre megkaphatod a kihívó szerepét. Ez azért már csak valami, nem?

– Archibald? Mondott valamit? – kételkedett Marco

– Nem, még nem láttam. Biztos valaki seggében áztatja a nyelvét, ahogyan azt ilyenkor szokta. Meg kell hagyni, tehetséges abban, amit csinál, nem hiába lett az övé az egész kóceráj. A befektetők özönlenek hozzá és tömik a zsebét rendesen, de ez alól már ő sem bújhat ki. Nincs olyan ember, aki meg tudna előzni téged, ha szombaton győzől. Várj csak, ott van Harry, megyek, megkérdezem, ő mit tud.

– Harry? Melyik embere fog bunyózni?

– Azt mindjárt kiderítem – és Timothy magára hagyta Marco-t, és Harry irányába indult. Harry nagyon ideges volt valami miatt, látszott rajta, hogy most nem örül a társaságnak, de lerázni sem akarta Tim-et.

– Harry! – üdvözölte barátságosan Tim – mi járatban, mesélj? Kivel indulsz a gálán?

– Timothy! – bólintott Harry – nem igazán tudok helyes választ adni a kérdésedre.

– Valami gond van?

– Medvecsapda – Harry ezzel arra célzott, hogy olyat kényszerítettek rá, amit nem tud, vagy nem lehet visszamondani anélkül, hogy további következményei lennének a dolognak.

– Ki az áldozat? – kérdezte Tim

– Amir…

– Amir?! – hitetlenkedett Timothy – Ne már baszki! Egy szó nem esett arról, hogy szombaton címmeccs lesz!

– Nem lesz. Amir rosszul lett fogyasztás közben.

– Ha engem kérdezel, ez nem nyugtatna meg. Archi-t nem igazán érdekli, hogy kivel mi történt, ha csak nem halt meg. Nem halt meg, ugye?

– Nem, dehogy!

– Akkor a legjobbakat tudom csak kívánni. – Tim elindult Marco irányába, hogy közölje vele a híreket. Harry visszahúzódott a függöny mögé és Amir-t kérdezte:

– Ki tudsz jönni? Hogy érzed magad?

– Már sokkal jobban vagyok – válaszolt Amir.

– Meg tudsz állni egy helyben?

– Meg, már a látásom is sokkal jobb.

– Rendbe fogsz jönni, érted? És mindent úgy kell csinálnod, ahogy megbeszéltük. Gyakorlatilag, ha nem hozod a súlyod, nem teheted kockára az övedet. Az első ütés után padlóra mész, hagyod, hogy elkapjanak és lekopogod.

– Utálom ezt… Nem akarok veszíteni – kesergett Amir

– Veszítesz, de élsz! Ez mindennél fontosabb! Egyszer mindenki veszít Amir!

– Ahogy egyszer mindenki meghal… – Amir válasza meglepte Harry-t, így elhallgatott. Sajnálkozva csóválta a fejét, jelenleg ennél többet nem tehetett harcosáért. Tim visszaérkezett Marco mellé és izgatottan kezdte ecsetelni a dolgokat:

– Na, ezt figyeld! Archi bedobta Amirt egy címmeccsre, valami újonc ellen – Marco szeme kikerekedett, ökölbe szorult a keze, mert ez azt jelentette, hogy az ő címmeccse elhúzódik.

– Várj… – intette türelemre Tim – Ami azt illeti, Amir medvecsapdába került.

– Ez azt jelenti, hogy elmarad a meccs? – gondolkodott Marco

– Ha nem is marad el teljesen, valószínű, hogy nem a címért fog menni. – Timothy Marco-ra kacsintott. Marco a nap folyamán előszőr mosolyodott el, majd kérdezte:

– Archibald?

– Még nem bújt elő, senki sem látta. – Tim körbenézett a termen, majd folytatta – de már mindenki izgatottan várja.

Tim-nek részben igaza volt, a tömeg egyre türelmetlenebbül várt, szinte tapintani lehetett a feszült várakozást, mindenki a titokzatos idegent várta és a nagy bejelentést. Egyes pletykák már arról pusmogtak, hogy maga Archibald indul a címért, vagy esetleg van egy eltitkolt fia, hasonló reményekkel. Tim-nek csak részben volt igaza, Archibald már a helyszínen volt, csak éppen korántsem boldogan. Fent az emeleten, az aranylakosztályban tombolt és forrázta le dühével Brandon-t, az ifjú harcost:

– Mi a lófaszt képzeltél te idióta kis pöcs?! Áruld már el, mi járt abban a kibaszott hülye fejedben?!

– Én mindig így csináltam, sosem volt szűkségem semmi másra.

– Ez már nem valami iskolabunyó egy nyálas tiniregényből, te kis szarzsák!

– Én akkor is készen állok, nem rajtam múlik a dolog… – húzta ki magát Brandon

– Ide figyelj kölyök! – Archibald a falhoz szorította a fiatal fiút és lassan tagoltan beszélt, amitől fenyegetőbbé vált a hangja:

– Leszarom, hogy te eddig hogy csináltad, ez már teljesen más liga! Ennyi erővel behívhatnék valakit az utcáról, ráadnék egy biciklis sortot és beküldeném a ketrecbe, nem lenne különb nálad!

– Gyakorlatilag az utcáról jöttem be… – dühítette fel még jobban Archi-t

– Pimaszkodsz velem, bazdmeg? Akkor jól figyelj! Most szépen összeszeded a cuccaidat, és eltávozol a hátsó ajtón. A pénzt pedig köszönöm szépen! És ha valamiben nem értenénk egyet, azt kérlek, a titkárommal beszéld meg! – Archibald oldalra pillantott a fegyveres őre felé, aki széttárta zakóját épp annyira, hogy megvillanjon pisztolyának markolata, jelezve, hogy ha arról lenne szó, ő kész tárgyalni. Brandon teljesen magába zuhant, bambán bámult maga elé. Archi rázta fel ismét:

– Csak egyet árulj el, csak egyet!! Mit képzeltél, erről az egészről?! Amir egy edzett felkészült harcos, edzői stábbal! Te meg jössz azzal nekem, hogy nincs igazolásod, mert egyedül edzel?

– Felvettél és elfogadtad a pénzt – tiltakozott Brandon

– Fel, mert egy kurva szóval nem említetted, hogy sehol sem vagy leigazolva! Takarodj ki innen a picsába!! – Brandon kiment és amikor becsukta maga mögött az ajtót, Archibald elégedetten ült le foteljába, meggyújtotta cigarettáját és élvezettel kortyolta a szürke füstöt. Felnézett a „titkárára” és okítva fényezte magát:

– Látod így kell ezt! Valakinek helyükre kell tenni ezt a sok elkényeztetett kis G.I. Joe. katona szökevényt… A kis szarháziak azt hiszik, megnéznek pár akciófilmet és máris vérszomjas gladiátorok. Igazából csak köszönet és hála jár nekem, hogy apjuk helyett eljátszom nekik a kőkemény valóságot. Megkeresnek a pénzeikkel, én behintem nekik a nagy álmot, a meccset, aztán ilyenkor egyik sem mer még egy dagadékkal sem leállni! – beleszívott a cigarettába és izgatottan fújta ki a füstöt, hogy szavát ne felejtse:

– Tudod mi a legjobb az egészbe? Hogy már nem is én szabom meg az árakat. Ez a kis szarházi nagyobb összeget rakott le elém, mint eddig bárki együtt. És szó nélkül itt hagyta! – Archibald felállt, elnyomta a cigarettát és megindult az ajtó felé. Visszafordult egy utolsó szóra:

– Holnap felkutatom a következő áldozatot, addig kell ütni a vasat, amíg meleg… – kilépett és a sajtószoba felé vette az irányt. Vigyorogva és önelégülten lépkedett a folyosón, majd amikor odaért az ajtóhoz, megállt egy pillanatra, gondterheltté változtatta ábrázatát és lenyomta a kilincset. Hatalmas ováció fogadta, vakuk villantak és Archibald egy pillanatra sem ugrott mi a szigorú szerepéből. Helyet foglalt az asztalnál, ahová a többi harcost is leültették, de egy szék üresen maradt. Archibald csendre intette a tömeget és elkezdte:

– Szép estét mindenkinek, nos, nem akarom kerülgetni a témát, mint azt látják az egyik hely üresen maradt. Sajnálatos módon Amir Abdul kihívója nem kívánt megjelenni a sajtóeseményen és az azt követő mérlegelésen. – hatásvadász szünetet tartott, hagyta, hogy a tömeg felhördülése alább hagyjon, elégedetten húzta el előttük a mézesmadzagot és folytatta:

– A Super Warrior egy olyan bajnokság, ahol csakis a legjobbak küzdhetnek meg egymással, beleértve azt is, hogy ne csak képesek legyenek a harcra, de tiszteljék is a másikat. Így a liga etikai kódexe azt kívánja, hogy a mérkőzést töröljük, a címmeccset visszavonjuk, így továbbra is veretlen bajnok Amir Abdul, aki méltón viseli az övet és a címet. A liga nevében elnézést kérek Amir harcosunktól és csapatától, hogy hónapokat töltöttek el azzal, időt és pénzt nem spórolva, hogy tisztelettel és becsülettel felkészüljenek a címmeccsre. Természetesen kárpótolni szeretnénk a nézőket és szurkolókat azzal, hogy az SW51 előmeccse dönteni fog a 72 kg –os kihívói szerepről, így hamarosan megvalósulhat a tervezett címmeccs, ám más súlycsoportban. És most feltehetik egyenként a kérdéseiket! – zárta rövidre Archibald a beszédét, amivel valóságos sziklát hajított a feszített víztükörbe. A hatás nem maradt el, záporoztak is a kérdések:

– Ki volt Amir kihívója, és mivel indokolta a mérkőzés lemondását? – kérdezte valaki a tömegből

– Amir kihívója anonim marad, de biztosíthatok mindenkit, több lehetőséget nem biztosít számára a szervezetünk. Hiába próbáltuk meg elérni, ez idáig nem volt hajlandó kapcsolatba lépni munkatársainkkal, hogy magyarázatot adjon.

– Amir címmeccsét törlik? Nem lehetséges egy beugrót találni számára? – kérdezte egy másik személy

– Amir kiérdemletten viseli a bajnoki övet és címet. Tisztelettel és becsülettel építette fel az edzéseket, már hónapokkal ezelőtt a címvédésre. Ne értsenek félre, de senkit sem szeretnénk olyan helyzetbe hozni, hogy nem adunk elég időt a felkészülésre és a fogyasztásra.

– Amennyiben Marco győzedelmeskedik, megkapja a lehetőséget a címmeccsre végre? – kérdezte egy hölgy a tömegből

– Marco útja rögös volt idáig, de ha az oktagont győzelemmel hagyja el, úgy megadjuk a lehetőséget számára, hogy elnyerje az övet. Marco legnagyobb ellenfele a hozzáállása, a lehetőség eddig is biztosítva volt számára, csupán élni nem akart vele. Mindannyian bízunk abban, hogy a következő címmeccset a két titán vívja majd.

– Marco-t szeretném kérdezni, igaz az, hogy nemi erőszakkal vádolták meg? – kérdezte egy szemüveges barnahajú mindelében kanál férfi, de a kérdése nagyobb hangzavart keltett, mint az eddigi bejelentések. Marco a mikrofonhoz hajolt, szóra nyitotta a száját, de Tim megelőzte:

– Marco-t kihallgatták az üggyel kapcsolatban, mert barátságot ápolt az áldozattal és természetesen ígéretet tett, amennyiben eszébe jutna valami, úgy tájékoztatja a hatóságokat. de amint mindenki látja, itt van és szabad ember, vagyis senki nem vádolja semmivel. De mintha emlékezne egy szemüveges alakra, aki somfordált az áldozat körül aznap este… – Tim ezzel visszaverte a támadást és kiállt emberéért. Utána elhangzott pár kérdés a jövőről, Archi mesélt a múltról és a terveiről, aztán valaki ismét Marco-t kérdezte:

– Marco! Úgy gondolja, van esélye megszerezni a bajnoki övet? Állítólag az edzésen alaposan elverte egy újonc kubai, ebből mi igaz?

– Szeretném, ha ezt a kérdést megismételné akkor, amikor már túl vagyunk a címmeccsen. – válaszolt Marco. Megköszörülte torkát és folytatta:

– Természetesen az edzésen mindenki keményen dolgozik és olykor elkapja a hév, így vannak olyan esetek, amikor… – a tömeg mozgolódni kezdett és egyre többen fordultak el Marco-tól. Valamit, vagy valakit nagyon néztek, aki egyenesen az asztal felé haladt. Kapucnija mélyen az arcába volt húzva, így arca rejtve maradt, viszont a nyakában ott fityegett a belépő, egyenesen az asztalhoz, az üres székhez. Archibald felismerte a személyt és nem akart hinni a szemének. Mire reagálhatott volna, a titokzatos személy az asztalhoz lépett, kihasználva mindenki meglepettségét egy jobb egyenessel arcon vágta Amir-t, aki elterült székestől a földön. Ezután a tömeg felé fordult, ledobta a felsőjét és félmeztelen testét befeszítve a mikrofonba kiabálta:

– Brandon Thalingen vagyok, Amir Abdul kihívója! Itt vagyok és készen állok a küzdelemre! – majd a mikrofont a tömeg közé hajította. A biztonságiak kihurcolták a sérült Amir-t és elhurcolták Brandont-t is, de túl késő volt. A fiú elérte a kívánt hatást, a tömeg tombolt és mind látni akarta a meccset Amir-ral. Archibald dühöngött, de amikor szembefordult a tömeggel, leesett az álla. Ez a fiú megcsinálta élete üzletét és sokkal több pénzt töm a zsebébe, mint amennyit el tud képzelni. A mérkőzést meg kell tartani, nincs mese!