Brain

Kamu jitsu extra – Győzike, a sípcsont és a combrúgás esete

Kamu jitsu extra – Győzike, a sípcsont és a combrúgás esete

Az emberiség írott történelmét végigkísérte a fajtársak egymással való versengése.

Nem mennék bele most itt részletesebben abba, hogy ez milyen úton-módon vezetett a törzsi háborúktól az olimpiai játékok kialakulásáig, a történetet hellyel közzel nagyjából minden kedves olvasónk ismeri.

Teljesen lebutítva a modern idők játékos versengéseit, gyakorlatilag már mindenféle módon összemérhetjük az erőnket civilizált és egyezményesített módon egymással.
Nem muszáj csak a küzdősportokra gondolnunk. Ha erősek vagyunk, akkor felkészülünk egy erőemelő versenyre. Nem muszáj elit szinten versenyeznünk, maga a felkészülés és a megmérettetés egy olyan élmény, amivel mindenképpen többek leszünk.

Aztán ott van mellette a súlyemelés, bár az egy sokkal komplexebb szakág, az amatőr erős ember versenyek, ha hülye fogású dolgokat szeretnénk emelgetni, mert a normális súlyzó derogál, vagy akár a kettlebell Beast Challenge (jómagam is arra gyúrok éppen).

Szóval, aki erősnek érzi magát, az megmutathatja és összemérheti az erejét bárkivel a bolygón. Egy száz kilós rúd, egy kőgolyó vagy egy 48 kilós kettlebell az mindenhol ugyanannyi. Vagy teljesíted az adott gyakorlatot vagy nem. Egyszerű, mint egy pofon.

Ennek ellenére a modern jutúb-éra kitermelte a maga röhejes csürhéjét, akik mindenféle hülye gyakorlatokkal és cirkuszi mutatványokkal akarják bizonygatni, hogy ők mennyire erősek. Akad köztük kamusúllyal gyúró elmebeteg, kamu natural testépítő motiválóbajnok vagy épp dagadt és szar formában lévő szerencsétlenek, akik olyan dolgokban akarnak rekorderek lenni, amit rajtuk kívül senki nem csinál.

Ez engem kicsit Győzike fitnesszbajnoki címére emlékeztet, ahol egyedüli indulóként lett aranyérmes.

Valóban nem kis teljesítmény.

Ehhez hasonlóan viccesek a sípcsonttal mindent kettérúgó kamu-mesterek, akik életükben nem rúgtak még egy értelmes combost meccsen, de a hülye mutatványaikkal mégis meglehetős elismertségre tettek szert.

A legismertebb közülük – és személyes kedvencem, ha az otthoni kóklereket nem számoljuk – az amerikai közszolgálati tévéig jutott Melchor Menor.

Ha az utóbbi tíz évben sípcsontról esett szó laikus társaságban, általában említésre került a neve, köszönhetően a National Geographic áltudományos világ legerősebb…(ütése, rúgása, fingása stb.) sorozatának, illetve az ott előadott mutatványának.

Lenyűgöző, nem igaz?

Hát még ha hozzávesszük azt is, hogy Mel mester (ahogy a hívei nevezik) többszörös muay thai világbajnok.

Ez nem olyan, mint Francis Ngannou “világlegerősebb” ütése, mert a derék afrikai mesehős a gép után Miocicot már nemigen tudta eltalálni, míg Mel mester többszörös világbajnok.

Micsoda combrúgásokat reprezentálhat az, aki bézbólütőket tör ketté a sípcsontjával! Nos, semekkorát – már, ha az elit szint és Mel mester kapcsolatát nézzük.

Egyetlen színvonalas ellenfele volt, Masato személyében és épp combrúgásokkal veszített is ellene, aki nem éppen erről a technikáról volt nevezetes. De maga a mérkőzés összképe sem túl impozáns Mel mester teljesítményét elnézve.

A híres rúgásait különösen hiányoltam. Meg úgy általában mindent.

‎Manapság a gugli sok mindenre válaszol, csak kérdezni kell.

Akárhogy kerestem, sehogy sem találtam forrást Mel mester valós világbajnoki címeiről.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem nyert különböző címeket, de a különbség ég és föld egy Győzike-féle győzelem és egy valós világbajnoki cím elnyerése között.

Aki egyébként esetleg nem lenne tisztában vele, egy bézbólütőt eltörni nem annyira nehéz. Vagy ha mégis az, akkor a baseball-játékosok nagyon kemény srácok egytől egyig.

Egy valódi combrúgás pedig így néz ki.

Konklúzió:

Ha erősnek érzed magad, akkor azt bebizonyíthatod hivatalosan és akkor mindenki el fog ismerni.

Ezzel szemben az instagramon kamusúlyokkal feszengés inkább szánalmas kategória. Ha kemény gyereknek érzed magad, akkor azt a ringben megmutathatod egy hozzád hasonlóan felkészült ember ellen.

Bézbólütők?

Mónika-show.

Írta: Bronson.

Tippelde: Jön a UFC 222, ők az esélyesek

Tippelde: Jön a UFC 222, ők az esélyesek

Rendesen belehúzott az UFC idén. Március első hétvégéjén egy újabb gálának lehetünk szemtanúi. Ennek apropójából vegyük szemügyre hogyan alakulhatnak a hétvége összecsapásai. Vastagon az általunk esélyesnek tartott, aláhúzva a bukiknál nyerőbb bunyós neve. Induljon a Totaldamage Tippelde!

Chris Cyborg vs. Yana Kunitskaya

Most komolyan Cyborgot lenyomni? Senki sem hiszi, hogy lehetne, de lássuk miért nem. Ellenfele Yana Kunitskaya ezzel a meccsel mutatkozik be az UFC-nél, márpedig főkártyán bemutatkozni nem a legszerencsésebb, és egyből címmeccsen… Kunitskaya ugyanakkor négy évvel fiatalabb Cyborgnál és ennyi, amit mellette tudnék elmondani. A számok itt nem mondanak semmit, mert Kunitskayára vonatkozóan nincsenek adatok, még.

Frankie Edgar vs. Brian Ortega

Ortega 10 évvesl fiatalabb, mint Edgar, aki azonban lényegesen pontosabban dolgozik állva, mint ellenfele és sokkal jobban is védekezik. Kevesebb, mint fele annyi ütést kap, mint Ortega, ami azért is figyelemreméltó, mert Frankie tölti az egyik leghosszabb időt az oktagonban. Földrevitelek mennyiségében és minőségében és az ellenük való védekezésben is magasan nála az előny, azonban Ortega hihetetlen módon képes ellenfeleit kopogtatni. Ezek mellett azt gondolom, hogy Frankie egy dominás bunyót követően, győztesen hagyja el az oktagont.

Sean O’Malley vs. Andre Soukhamthath

O’Malley váltott alapállású és hat évvel fiatalabb is mint Soukhamthath. Eddig ugyan csak egyszer lépett az oktagonba, de azalatt átlagosan majdnem háromszor annyi ütést vitt be, mint Soukhamthath szokott. Mindent jóval pontosabb, mint ellenfele. A felé intézett ütések jó részét is elkerüli, viszont még így is jóval többször találják el, mint Soukhamthathot. A levitelek terén minden mutatója jobb O’Malleynek, így úgy gondoljuk, hogy ő lesz a győztes.

Stefan Struve vs. Andrei Arlovski

Két nagyütő, akiknek az állát már többször tesztelés alá vették az ellenfelek. A holland Struve ütőtávja közel 18 centiméterrel nagyobb, mint a fehérorosz Arlovskinak, emellett 9 évvel fiatalabb is. Állásból közel azonos értékekkel dolgoznak, de a holland „Felhőkarcolót” jóval kevesebb találat éri, bár a Pitbull összességében jobban védekezik. A levitelekkel és a feladásra kényszerítéssel is a holland áll jobban, de a levitelt Arlovski védi jobban. Struve ugyan egy KO vereség után tér vissza, de Arlovski szénája sem áll jobban, utolsó meccsén ugyan sikerült győzelmet aratnia, de előtte 5 veresége volt zsinórban. Struvet látjuk esélyesebbnek, mert sokkal jobban teljesít a földön. És a KO vereségek talán még nem rabolták el annyira a lelkét.

Cat Zingano vs. Ketlen Vieira

Zingano a fordított alapállású, Vieira pedig a 9 évvel fiatalabb. Zingano pontosabban üt és még fele annyiszor sem találják el, mint Vieirát. Levitelekkel Zingano a pontosabb, de Vieira sokkal jobb az elhárításuk terén. Kopogtatással mindketten jól állnak, bár ezzel Zingano próbálkozik többször, de Vieira be is fejezi ezeket a kísérleteket. Ha ez a meccs korábban történt volna meg Simán Zinganonak adnám, de már lassan két éve nem bunyózott a ketrecben így Vieira az esélyesebb.

Ashley Yoder vs. Mackenzie Dern

Mégis, miért Dern az esélyesebb, ha egyszer ellenfelének 15 centis ütőtávbeli előnye van, ráadásul fordított alapállású? Lehet, hogy felültünk a Dern hype vonatra, de nézzük máshonnan is a dolgot! A számok nem sokat mondanak, mert „Megatron” lánya csak most debütál az UFC-nál, de Kunitskayával ellentétben nem a főkártyán, így a statisztikák alapján esélyesebb a győzelemre, mintha egy későbbi meccsen kezdene. Emellett Yoder eddigi mindkét UFC-s jelenését bukta, pontozással. Ezek miatt inkább Dern felé húzunk.

Beneil Dariush vs. Alexander Hernandez

Dariush fordított alapállású. Többet nem nagyon tudunk mondani, mert Hernandez ez lesz a bemutató meccse. Mivel a két bünyós hasonló korú és Dariush már jóval régebben van az UFC-ben, így nálunk ő az esélyesebb.

John Dodson vs. Pedro Munhoz

Dodsonnál az enyhe ütőtávbeli előny úgy is, hogy alacsonyabb, mint ellenfele. Állásban hasonlóak a statisztikák, de Dodson védekezése jobb és kevesebbszer is találják el, ugyanakkor Munhoz többet üt. Levitelekkel is ő próbálkozik többször, de Dodson nagyobb hatékonysággal vitelezi ki őket, jobban is védi. Munhoz összehasonlíthatatlanul többször próbálkozik kopogtatni, mint Dodson. A jobb levitel és ütésvédelem miatt nem fog elmenni a meccs a submissionig így szerintünk Dodson fog nyerni.

CB Dollaway vs. Hector Lombard

CB üt messzebbre, Hector küzd fordított állásból és 5 évvel ő az idősebb is. Állva nagyon hasonló számokat produkálnak, de CB-t kevesebbszer találják el. Levitelekkel az amerikai próbálkozik többet, ahogy kopogtatással is. Mindkét bunyósra rá férne a győzelem. Lombard legutóbbi öt meccséből egy döntetlenre és négy vereségre futotta, Dollaway két győzelem három vereség. A jobb védekezés, a több levitel és az ütőtávbeli előny miatt Dollaway.

Mike Pyle vs. Zak Ottow

Pyle 9 évvel öregebb, idén lesz 43! Állásban közel azonos statisztikákat produkált eddig a két bunyós. Pylenak van több levitele és ő is próbálkozik többször a feladás rakényszerítéssel, de a többi téren hasonló eredményekkel bírnak. Pyle előző 5 meccséből négyet bukott, Ottownál kettő-kettő a mérleg. Véleményünk szerint a kor és a kardió lesz a döntő faktor, így Ottow.

Bryan Caraway vs. Cody Stamann

Carawaynal van az ütőtvbeli előny és 5 év plusz is, ami a kort illeti. Stamann sokkal többet üt, pontosabb is és jobban is védekezik, mint Caraway. A kép hasonló a levitelek terén is, bár Caraway levitel védelme sokkal jobb. Caraway annak idején igazi submission ász volt, de már lassan 2 éve, hogy az oktagonba lépett, akkor is „csak” megosztott pontozással tudott győzni. A ketrecrozsda és a jobb állóbunyó miatt Stamann jövőjét látjuk fényesebben.

Jordan Johnson vs. Adam Milstead

Johnsonnál az ütőtávbeli előny. Milstead üt többet, pontosabban, de őt is találják el lényegesen többször. Levitelek és feladásrakényszerítés terén szintén Johnson áll jobban, lényegesen, így nálunk ő a nyerő.

Vasárnap hajnalban kiderül mennyire sikerült jól olvasnunk a számokat és azokból messzemenő következtetéseket levonni. Ugyanakkor a múlt heti gála is bebizonyította, hogy a ketrecben minden is megtörénhet. Ki hitte volna például, hogy Illir Latifi lekopogtatja OSP-t? Én biztos nem.

Küzdősportok és a fogyasztás: hogy is van ez?

Küzdősportok és a fogyasztás: hogy is van ez?

Az én értelmezésemben egy küzdősport vagy harcművészet fejlettsége azon (is) múlik, hogy a mai időszámítás szerint mikor vezették be a különböző súlycsoportok szerinti küzdelmeket.

Az ősidőkben nyilván ezek nem léteztek. Viszont ahogy egy stílus művelői egyre technikásabban és kiforrottabban küzdöttek, úgy kellett egyre világosabbá válnia annak a ténynek, hogy a súlykülönbség egyértelmű előnyt jelent a nehezebb harcos számára.

Nem csak azért, mert a nehezebb harcos egyben nagyobb harcos is, de a méretelőny gyakran járt fizikai erőfölénnyel is.
A fejlettebb technikát pedig sokszor lenullázza a testi fölény, legyen szó méretekről vagy egyszerű hórukk-erőről, ahogy láthattuk a K1 és a Pride FC virágzása idején, a Japánban népszerű freak-show mérkőzéseken nemegyszer.

Ezek a freakshow-k tették lehetővé az olyan bunyósoknak, mint Hong Man Choi vagy Bob Sapp, hogy ne a tudásuk miatt, hanem az egyszerű méreteik miatt győzzenek le velük messze nem egy szinten lévő harcosokat, akikkel normális esetben még egy csarnokban sem tartózkodhattak volna, nem hogy ringbe léphessenek ellenük. Pedig Hong Man Choi nem sokat tett azért, hogy magas legyen, és Sapp korai növekedési hormon használata sem épp a sportemberi nagyságok közé sorolandó.

Mikor az adott küzdősport múltjában az ilyen és ehhez hasonló esetek egyre sűrűbben fordultak elő, a súlycsoportok létrehozása létszükségletté vált. Ezek alapján végre ismét a technikai tudás, az eredményes felkészülés és a pillanatnyi forma volt az, ami számított és nem csak az, hogy kinek a szülei örökítettek át előnyösebb géneket a csemetéjük számára.

Egyetértünk ezzel vagy sem, de a mai bunyósok számára a legfontosabb dolog az, hogy a súlycsoportjukhoz képest a legerősebbek és a legnehezebbek legyenek. Ha a top UFC harcosokról van szó, akkor pedig a sportágaktól és stílusoktól függetlenül a bolygó legerősebb és legveszélyesebb férfiairól és nőiről beszélünk.

Ezért a testsúly kontroll és a meccs előtti fogyasztás sokkal fontosabb, mint azt sok olvasó első látásra képzelheti. Az erőfejlesztés, a súlycsoporthoz kellő megfelelő izomtömeg, a táplálkozási szabályok ismerete elméletben és gyakorlatban és a pontos súlymanipuláció, egyik sem fontosabb a másiknál és minden összefügg mindennel.

Ha ezek rendben vannak és a technikai felkészülés is megfelelően lezajlott, akkor a harcos fizikailag a lehető legjobban felkészült az előtte álló küzdelemre.(A mentális aspektusokra jelen írás esetében praktikus okokból most nem térnék ki.)

Minden bunyós, aki magas szinten versenyez egy kicsit nehezebb a súlycsoportja felső limitjénél, ebben semmi titokzatos nincs. Ez a szezonon kívül teljesen jó és kívánatos jelenség. Szezonon kívüli időszakként értelmezzük az előző meccs utáni időszakot ami a rá következő meccs előtti 6-10 hétig tart (jó esetben).

Pár dolgot tegyünk is tisztába ezzel kapcsolatban. Egy profi bunyósnak az átmeneti időszakban sem kellene többnek lennie 10 kiloval a versenysúlyánál. Nyilván kell a többletsúly a felkészülés alapozó szakaszában a többlet erőszint miatt, de ez az a plusz testsúly, amit még könnyen és épp ésszel kibírhatatlan lehet manipulálni a meccs előtt. Van tapasztalatom a közelmúltból olyan orosz sráccal, aki mérlegelés előtti héten simán 102-103 kilóról leürített a félnehézsúly határára, azaz 93 kilóra.

De ő inkább egyedi eset és az ő teljesítménye is kicsit megsínylette ezt a fogyasztást.(bár így is nyert)
Nem szabad az egész mérlegelés dolgot az utolsó héten megkísérelni megoldani, mert abból nagyon komoly egészségügyi problémák is származhatnak, mint azt láthattuk már számtalan esetben.
Például Khabib Nurmagomedovnál vagy Johny Hendricks (aktuálisabb eset még Uriah Hall, vagy Joanna Jedrzejczyk -szia Bronzon a szerk.) esetében. Jobb ezeket megelőzni és 10-12 héttel a mérlegelés előtt elkezdeni az ésszerű fogyasztást.

A legfőbb hiba, amit látok, hogy rengeteg bunyós leginkább azzal foglalkozik, hogy mit eszik és nem azzal, hogy mennyit? És ha ezzel mégis tisztában van, akkor meg azt nem tudja mikor és hogy egye meg azt, amit. Lássuk tehát pontokba szedve, hogy miről is kellene szólnia egy normális súlyvesztési protokollnak!

Hányszor együnk?

A szokásos napi három étkezés nem alkalmazható megfelelően egy versenyfelkészülésben, ahol napi többszöri edzésalkalom van. Napi 6-7 étkezésre kell elosztanunk az aznapi betevőnket. Ha ez soknak tűnik, akkor próbáljunk néhány egyszerű szabályt bevezetni, úgymint egyszerre elkészíteni az egész napi mennyiséget. Nagy segítséget jelenthetnek még az étkezéshelyettesítő shake-ek.

Étkezések időzítése:

A stabil vércukorszint és az általános energiaszint fenntartása miatt törekedni kell a 3-4 óránkénti étkezésre. Ha túl sok idő telik el két étkezés közt, akkor a sportoló túl éhes lesz, ami túlevéshez vezethet vagy rosszul megválasztott ételeket fog enni. Itt is nagy segítséget nyújtanak az étkezéshelyettesítő shake-ek és a proteinszeletek. A sporttáskában mindig legyen gyümölcs, proteinszelet és ivóvíz. Ha ennyit sem sikerül betartani, akkor nem tudom, hogy mennyire komoly sportolóról beszelünk-bár sokan annak tartják magukat még ennyi önfegyelem hiányában is.

A makrotápanyagok aránya szintén alapvető fontossággal bír(úgymint fehérjék, szénhidrátok és zsírok). Rengeteg ember él az úgynevezett glikémiás index bűvöletében, de ez egy nagy marhaság. A glikémiás index az alapján rangsorolja az ételeket, hogy milyen gyorsan emelik meg a vércukorszintet. Ezzel nem érdemes foglalkozni, ugyanis értelmes ember nem eszik kizárólag egyféle tápanyagot tartalmazó ételt. A glikémiás terhelés már egy sokkal jobb kiindulópontot jelent. A glikémiás terhelés szintén az adott táplálék vércukor szintre kifejtett hatását mutatja. Ha egy tápláléknak magas a glikémiás indexe, akkor az azt jelenti, hogy a benne lévő szénhidrát gyorsan átalakul cukorrá. De ha a táplálék nem tartalmaz sok szénhidrátot, akkor nem lesz hatással a vércukorszintre. Lássunk két példát, hogy értelmezhető is legyen az, amit ide összehordtam:

Ahhoz, hogy egy adott étel glikémiás terhelését ki tudjuk számolni, a glikémiás indexét meg kell szoroznunk az egy egységre jutó szénhidrát tartalmával, majd el kell osztanunk 100-al. Ha a kapott érték 20-nál nagyobb,akkor az étel glikémiás terhelése magas. Ha 19 és 10 között van, akkor közepes és bármennyire hihetetlen, 10 alatt alacsony glikémiás terhelésről beszélünk.

Példa:

Egy közepes méretű alma:21 gramm szénhidrát x 54 GI(glikémiás index)osztva 100al = 11,3 tehát közepes
Egy pohár kóla nevű méreg: 40,5 szénhidrát x 90GI osztva 100 = 36,4 nagyon magas glikémiás terhelés.

Láthatjuk, hogy a glikémiás terhelés ismerete sokkal informatívabb, mint a glikémiás indexé, egyben hasznosabb is.

Lássunk egy valós életből kiollózott példát is. ami most a mogyorókrémes szendvics.

Ha a fehér kenyeret elkülönítve fogyasztod, akkor a glikémiás terhelés a magas glikémiás indexből fakadóan nagyon magas lesz, viszont a mogyorókrémmel a glikémiás terhelés megváltozik. Az étel össztápanyag mennyiségéhez hozzáadott többlet zsír és fehérje miatt. Ugye most már egyértelmű, hogy alacsonyabb lesz.
Ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy kezdjen el mindenki fehér kenyeret és mogyoróvajat enni, bár én épp azt teszem, csak be szerettem volna mutatni az elv gyakorlati használatát.

Tehát kiegyensúlyozott tápanyagtartalom mindenekfelett!

Az ételek minősége:

Ez egyszerű. A tested nem tud minden szarból energiát nyerni. Kerülni kell a többszörösen feldolgozott élelmiszereket és az olyanokat is, amikről nem tudod megállapítani, hogy micsoda? Mint például a félkész ételek és az instant kaják. Lehetőleg minél kevésbé feldolgozott alapanyagokból készítsük el az ételeinket, úgy mint ismert forrásból származó húsok, halak, zöldségek és gyümölcsök.

Egyszerű alapszabály, hogy a színek szerint variáljuk a tápanyagbevitelünket. Fehér és vörös húsok, és különböző színű zöldségek és gyümölcsök. Ha így teszünk, nagyon nem lőhetünk mellé.
Bolti szószok, készételek és egyéb szarok, amikről nem tudjuk megállapítani, hogy miből készültek, egy ilyen súlycsökkentő diétában egyszerűen tiltólistásak.

Ejtsünk pár szót a táplálék-kiegészítőkről is:

Mikor a testsúlyodat csökkented, akkor kalóriadeficitben vagy, de a meccsfelkészülés miatt a tápanyagigényed mégis megnőtt. Egy multivitamin csomag, ami a vitaminok mellett a megfelelő mennyiségű és minőségű ásványi anyagokat is magában foglalja, alapvető. Aztán antioxidánsok, minimum napi 15 mg lutein például és BCAA/glutamin. Ezek sokat segíthetnek a regenerációban, nem szabad lebecsülni a fontosságukat.

Étkezés helyettesítő formulák:

Ezekkel úgyszólván kiválthatunk egy étkezést, ahogy a nevükben is foglaltatik. Gyorsan elkészíthetőek és könnyen fogyaszthatóak.
Hogy még komplexebb étkezéseket kapjunk, akkor nyugodtan kiegészíthetjük mogyoróvajjal, zabpehellyel, lenolajjal és egyebekkel. Viszont akkor mérnünk kell a mennyiségeket itt is, nincs mese.
Személy szerint legfőképpen reggelik esetére szoktam javasolni. A reggelit sokan feleslegesnek tartják, főleg a fitnesziparban, de ez elég nagy hülyeség. Profi szinten nem engedheted meg magadnak, hogy felkészüléskor koplalgass, mint egy reményvesztett fitnesz modell. Reggelire szükséged van és egy étkezéshelyettesítő turmix ráadásul könnyen emészthető, kiváló minőségű tápanyagokat tartalmaz.
Vacsorára is nagyon jó ötlet, mivel – bár ezt is sokan vitatják újabban – a lefekvés és az ébredés között toltjuk a leghosszabb időszakot tápanyag bevitele nélkül. És nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a legtöbb regenerációs folyamat ilyenkor megy végbe, úgyhogy nem árt az üzemanyag a gépbe.

Fehérjeforrások:

Nem árt azzal sem tisztában lenni, hogy nem minden fehérjét teremtett egyenértékűnek a Jóisten. A biológiai érték (BV) egy jó viszonyítási alap egy fehérjeforrás értékeléséhez, de nem az egyetlen. A felszívódás sebességével is számolnunk kell, például a tejtermékekben található kazein nagyon lassan szívódik fel, tehát edzés előtt fogyasztani nem túl értelmes dolog, mert utána még órákig lotyogni fog a hasunkban. Kellemes élményeket okozhat, ha eközben hasba rúgják néhányszor az embert.

A proteinturmixokról pár szóban:

Gondolom azzal már mindenki tisztában van, hogy edzés után tejsavófehérjét érdemes fogyasztani, mert akkor gyorsan van szükségünk fehérjepótlásra, míg lefekvés előtt jobb a kazein. Ha nincs kéznél, akkor keverjük nyugodtan a tejsavót zsírszegény tejbe, attól lassabb lesz a felszívódása és nem leszünk dagadtak tőle, bárki bármit mond.

td_stryder megjegyzés: Valóban érdemes tejsavófehérjét inni edzés után, azonban nagyon nem mindegy, hogy milyet. A legcélravezetőbb edzés után tejsavófehérje izolátumot, vagy hidrolizátumot inni, ezek ugyanis sokkal gyorsabban szívódnak fel, mint a tejsavófehérje koncentrátumok, bár az áruk is kicsit borsosabb. Érdemes a Bronson által fentebb említett glutamint is belerakni az edzés utáni turmixotokba, ez ugyanis képes visszatölteni a glikogénraktárakat (bár újabban ennek a módszernek is vannak ellenzői).

Energiaitalok és izotóniás italok:

A megfelelő hidratáció kulcsfontosságú. Mindenkinek, ami azt illeti, nem csak a profiknak. Az emberi test 60%-ban tartalmaz vizet, úgyhogy ezt nem is ragoznám tovább. Az egészségünk alapköve az elegendő víz fogyasztása.

Sok bunyós annak ellenére, hogy ezzel tisztában van, sokszor beleesik abba a hibába, hogy bugyuta reklámokra hallgatva energiaitalokkal és egyéb sportitalokkal próbálja hidratálni magát.
Az izotóniás sportitalok alapvetően vizet, cukrot és pár elektrolitot tartalmaznak. Az energiaitalok általában szénsavas, cukros üdítők, amik stimulánsokat tartalmaznak, mint a koffein és a guarana.
Alapvetően szarok és alapvetően nincs rá szükségünk. Azt érdemes megértenünk ezzel kapcsolatban, hogy ezeknek a termékeknek a népszerűsége egyszerűen reklámokon alapul és nem tudományos kutatásokon. .zotóniás italra egyedül akkor lehet szükség, ha nagyon meleg környezetben edzünk, jóval több, mint 90 percet. Ha valaki nagyon szereti az íze miatt, akkor maximum egy fél üveggel megihat az első 60 perc után, de 15 percenként akkor is sima vizet fogyasszon.

Az energiaitaloktól én óva intenék mindenkit. Nemcsak mert teli van felesleges cukorral, de a benne található stimulánsoktól csak szétesik a figyelmünk, amire pedig leginkább szükségünk van az edzéseken, másrészt a kezdeti szívdobogáson kívül csak korai kifáradást okoznak.

Rövid távon esetleg lehet valami pozitív hatása, de egy küzdelem nem fél percig tart hanem 15, illetve 25 percekre kell felkészülni. Ezentúl még vízhajtó hatásuk is van, amire felkészülés alatt ilyen formában végképp semmi szükség. Ha energiaproblémákkal küszködünk, akkor elsősorban a regenerálódásunkat és az alvásunkat kell rendbe tenni.

Megérteni a testkompozíciónkat:

Ez nagyon ”badibildingesen” hangzik, pedig nem az. Egy adott súlycsoportban, teszem azt félnehézben két azonos testsúlyú ember áll egymással szemben, mégis lehet teljesen eltérő testalkatuk és testzsírszázalékuk.

Gondoljunk csak Cormier és Gustaffson esetére. A kis dagi és a nyakigláb pálcika ember. Mégis mindketten 93 kiloval mérlegeltek. Minden bunyósnak törekednie kell minél több hasznos izomtömeg megtartására, minél kisebb testzsírszázalék elérése mellett. A testzsírszázalékot legegyszerűbben az ódivatú kalipperes méréssel ejthetjük meg, még ha egyáltalán nem is pontos, de kiindulópontnak megteszi. Ha túl kövér a sportoló, akkor már jóval a félkészülést megelőzésen el kell kezdenie a felesleget leadnia, ezen nem szabad(na) múlnia egy sikeres felkészülésnek. Láthattuk, mit tett Johny Hendricks pályafutásával a saját hülyesége.

Nézzünk egy közérthető példát erre az esetre is:

Totaldamage Géza 100 kiló jelenleg. 10 héten belül bunyózni fog a Totaldamage kupán, 90 kilóban. Géza nem hülyegyerek. Jól tudja, hogy minél több izmot kell megtartania, ha nem akarja, hogy az ellenfele feltörölje vele a padlót. A mérlegelés előtti vízhajtásnál a már bevett protokoll szerint 4 kilót kényelmesen letud adni és a meccsre visszatölteni, ezért bőven elég, ha heti fél kilót céloz meg a súlyvesztésre. Ez egyáltalán nem terheli meg a szervezetét és nincs negatív hatással a teljesítményére sem.

Kiszámolja nagy bölcsességében, hogy kb. 3800 kalóriára van szűksége naponta, hogy fenn tudja tartani a testsúlyát. Ezért ennek alámegy 500 kalóriával, mert ugye ő már tudja, hogy 3500 kalória fél kiló testzsírnak felel meg. Egy hét alatt tehát 3500 kalória deficitet ér el, és megnézi, hogy mi történt vele, a testzsírszázalékával, illetve testsúlyával.

Ha csökkent fél kilót és a testzsírszázaléka is mérhetően csókként,akkor minden oké, marad a kijelölt ösvényen. Ha nem, akkor annak függvényében változtat, általában a szénhidrátbevitelén, hogy fogyott-e, nem/zsírosabb lett-e, nem stb. stb. stb, mint általános iskola alsó tagozatában.
Ha nagyon muszáj, akár még az edzését is lehet manipulálni, mert aki többet edz, az ehet néha bénábban, mint egy lustább. Ám akkurátusabb bunyós, aki nem rest a konyhában tevékenykedni.
Hiába, az élet nem igazságos.
(Megjegyzés: abból a feltevésből indulunk ki, hogy Géza figyelmes olvasója a Totaldamage.hu-nak és kívülről tudja a testsúlykontrollt bemutató írást a régi TD-ről)

Elérkeztünk a mérkőzés hetéhez és a híres víztelenítéshez:

Ami alapvető különbség és az edzőtermekben sokan nem értik meg,hogy ez nem a badis szálkásítás. Mikor badis értelemben szálkásítasz, akkor egy szépségversenyre készülsz. A teljesítményt az jelenti, hogy mennyire tudod megfeszíteni a farizmodat seggbehúzott lakkbugyiban a bírók vizslató tekintete előtt, míg MMA-ban, ökölvívásban vagy kick-boxban szét kell rúgnod egy másik ember seggét, lehetőleg minél jobban, miközben ő is éppen erre készül, csak épp a te segged lesz a célpont. Ennyi a közös a két fogyasztási eljárásban: a seggek. Remélem érthető volt az analógia.

A vízhajtási protokoll közel sem új. A birkózásban és az ökölvívásban már régóta bejáratott elvek vannak, sőt talán a birkózok a legjobbak ebben. Én most egy orosz birkózóedzőtől átvett módszert fogok ismertetni, mostanában nekünk bevált.

Elöljáróban ideírnám Fónagy kollégának, hogy a fogyasztás nem egy egészséges dolog:

(Én is téged, Bronzon.-a szerk)

Csak randevú kedvéért nem érdemes kockáztatni az egészségünket. Életmódváltással és következetes diétával többre megyünk – már ha az illető hölgy megérdemli.
Szóval egy 100 kilós versenyző esetében napi 8 liter víz beviteléig kell felmennünk a felkészülés alatt, fokozatosan. A víztelenítés egy héttel a mérlegelés előtt kezdődik. Addigra meg kell közelítenünk 4-5 kilóra a kitűzött versenysúlyt, jelen példa esetében a 93 kilót.
Ha pénteken van a mérlegelés akkor vasárnap már napi 10 liter folyadékot kell bevinnünk, amit naponta csökkenteni kell 1.8 -2 literrel(attól függ, milyen az illető testzsírszázaléka).

Valahogy így fog kinézni:

Vasárnap 10 liter, hétfő 8, kedd 6, szerda 4(és itt már a nátriumot is kerülni kell, tehát minden étel sózatlan!).

Csütörtökön kezdődik a móka. mert itt napközben már csak 2-3 deciliter vizet fogsz elkortyolgatni, amitől nagyon rosszul fogod érezni magad.
Enni még lehet, de csak kis adagokat és abszolút sótlanul, ami azt jelenti, hogy semmilyen előrefeldolgozott ételt, készételeket stb. abszolút likvidálnod kell az étrendedből és csak az általad készített, vagy általad ismert forrásbál származó ételeket fogyaszthatod.(gondoljunk itt egyszerű csirkemellre valami natúr körettel).
Pénteken ébredés után már csak kortyolgatni szabad, ha nagyon muszáj, de nem szabad 1-2 decinél többet bevinni semmiképpen. Ellenőrizzük a súlyunkat és ha szűkséges, akkor betunkoltunk egy szaunába 10-15 percre, egyszer a reggeli órákban, egyszer pedig délután. Ezzel megszabadulhatunk újabb 0.5-1 kilótól. Ha ez esetleg még mindig nem elég, akkor egy maximum 20-30 perces testmozgással megpróbálkoztunk, hogy izzadjunk kicsit, de ez már nagyon fárasztó tud lenni.
Ne feledjük, hogy egy ennyire víztelenített és tápanyaghiányos állapotban egy fárasztóbb edzéssel nagyon sokat árthatunk magunknak, és ez mind vissza fog köszönni később a teljesítményünkön a ringben vagy a ketrecben.

Ettől a folyamattól a testünk vízhajtó üzemmódba vált, ez a módszer lényege. Minél több folyadékot viszünk be, annál kevesebb folyadékot tárol a szervezetünk, az utána következő csökkentésekkel pedig átverjük, mert egy ideig engedi, mivel nem érti, mi bajunk.

Ezalatt a szénhidrát bevitelünket alacsony szinten kell tartanunk. Megszüntetni teljesen tilos, hiszen szénhidrátok nélkül nem tudunk teljesíteni és regenerálódni, ezért is hülyeség a ketogén diéta sportolok számára.
A fehérjebevitelt érdemes magas szinten tartani az izomtömeg és az izomerő megtartása végett. A zsírokat ezen a héten el is lehet akár hagyni teljesen. A zsírok tartalmazzák a három makronutriens közül a legtöbb kalóriát és nem egész egy hétig vígan megvagyunk nélkülük is, míg fehérje és szénhidrát nélkül élőhalottként tévelyegnénk csak össze-vissza.
A sóbevitelünket(nátrium) is minimalizálnunk kell a héten, amennyire csak lehet a mérlegelés pillanatáig.

A mérlegelés utáni visszatöltés a meccs szempontjából a leglényegesebb terület. Ha ez nem sikerül, akkor az egész felkészülés pocsékba mehet.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a bunyós lelépett a mérlegről, el kell kezdeni a hidratációt, tehát a víz visszatöltést. Ezt ott helyben egy liter citromos, sós vízzel kell elkezdeni, majd folyamatában elfogyasztani egy liter rehidratálásra szánt sportitalt, mint a Gatorade vagy a gyerekek rehidratálására szolgáló Pedialyte.

A lényeg a só és a cukortartalom!
Ez hozzávetőlegesen 3 gramm só és 18 gramm cukor/liter. Aztán megint egy liter víz következik és egy órán belül egy tejsavófehérje turmix, valamilyen hozzáadott szénhidráttal, lehetőleg az is por alakban. Egy órával a mérlegelés után a vizeletnek ismét vízszínűnek kell lennie.
Ekkor mehet az első szilárd étkezés, valamilyen vörös hús és gyors szénhidrát formájában(pl. fehér rizs) és mellé még több víz. Ezután kétóránként lassan felszívódó szénhidrátokat, fehérjét és zsírt kell bevinni komplex étkezés formájában, továbbra is sok vizet fogyasztva.

A következő reggel, a mérkőzés napján a bunyósnak ugyanannyit kell nyomnia a mérlegen, mint két héttel a mérlegelés előtt!

Említést érdemelnek még a szaunák és a sófürdők. Mikor ezekre van szükség, akkor már valamit nagyon elbasztak a felkészülésben vagy egyszerűen a harcos nem a neki megfelelő súlycsoportban egerészik.
Egy normális diéta a sikeres fogyasztás 80 százalékárért felelős, a többi csak vízmanipuláció.

Ezek voltak a legfontosabb szempontok és az általam ismert legegészségesebb víztelenítési eljárás. Sok sérülés, mérlegelésen bekövetkező ájulások és egyéb egészségügyi problémák elkerülhetőek lennének, ha a sportolok normálisan étkeznének, az átmeneti időszakokban sem engednék el nagyon a testsúlyukat és nem a szaunában kéne ücsörögniük, mert 20 kilóktól kell megszabadulniuk az utolsó napokban.

Remélem vannak az írásban hasznosnak bizonyuló tanácsok.
Sok szerencsét az esetleges fogyasztásokhoz!

Bronson

Bronson megjegyzés: Ennek az írásnak háromszor álltam már neki. Először egy teljesen fogyasztóbarát verziót írtam le, de az túlzottan óvatos volt. A másodikban minden ostobaságot beleírtam, de azzal többet ártottam volna, mint amennyit használna esetleg. A harmadikhoz pedig szeretném hozzáfűzni zárójelben, hogy általában azok a fogyasztások, amiket az UFC Embedded sorozatban láthatunk, általában azért annyira fájdalmasak, mert a versenyzők egész egyszerűen túl nagy súllyal kezdenek bele a víztelenítésbe, hogy a visszatöltés után így nagyobb súllyal léphessenek ketrecbe.

Ez, vagy az ezt megelőző hanyag diéták az okai a szenvedésnek és az esetleges fiaskóknak, semmi egyéb. Nem szabad mindent készpénznek venni, amit egyes versenyzők mondanak, mindegy mennyire szimpatikusnak is tartjuk őket. Izmot veszíteni meccs előtt sokkal könnyebb, mint zsírt és akkor nem kellene a szaunákban és sófürdőkben haldokolni.

A súlycsoportváltás néha ésszerűbb megoldás lenne, mindegy hogy épp Brazíliából, Lengyelországból vagy épp az Egyesült Államokból jöttünk.

Fónagy László megjegyzés: A cikket, mindenestől Bronson írta. Viszont technikai nehézségek miatt nekem szinte az egészet újra kellett írnom, formáznom stb. Bronzi nem 30 percig írta ezt a csodás, vérprofi anyagot ahogy szerénységem sem épp keveset seggelt előtte. Mindketten nagyon csalódottak és szomorúak lennénk, ha ez az anyag bárhol máshol úgy bukkanna fel, hogy nincs megjelölve a forrása.