A UFC on FOX 26: Lawler vs dos Anjos, ami UFC 218.5 volt. Iszonyat penge gálát kaptunk
MMA

A UFC on FOX 26: Lawler vs dos Anjos, ami UFC 218.5 volt. Iszonyat penge gálát kaptunk


A UFC on FOX 26: Lawler vs dos Anjos, ami UFC 218.5 volt. Iszonyat penge gálát kaptunk

Az esetek döntő többségében a hype, ami egy MMA eseményt megelőz, nem szokott bejönni. Viszont kezdem azt hinni, hogy a UFC nem nagyon tud mellélőni mostanában.

Jó, vannak idióta bírók, döntések, nevetséges pontozások, de a magasan lévő léc az utóbbi időben nem verődött le. Persze ez emberfüggő, hogy kinek mi tetszik, de mostanában nem feküdtem le keserű szájízzel. Így láttam én a Winnpeg-i bulit. Ami sajnos még hétfő este tízig nem lesz magyar csatornán, de a hand-egg és a kosárlabda most prioritás volt. (Azt nem értem, hogy a kettőkor kezdődő max 2,5 órás főkártyát miért nem lehetett csúsztatva leadni öt órai kezdettel, de ne is menjünk bele ebbe.)

Egyetlen egy FightPass ültetőmeccs volt csak, Jordan Mein hazai pályán fogadta a brazil Erick Silvát. Ez volt a tervezett öt váltósúlyú meccs első zászlósa. Mein több mint három éve nyeretlen volt, Thiago Alves, Emil Meek és Belal Muhammad is átgázoltak rajta 2015 tele óta.  Minden bizonnyal a karrierjéért ment a meccs, mert ha a negyedik perec is bejön sorozatban, Dana White általában egy műtrágyás szatyorba teszi a cuccaid az öltöző ajtajába mielőtt visszaérsz. Ellenfele se volt jobb szériában, 1-3 2015 augusztusa óta.

Meint feltüzelhette a hazai közönség, mert egyszerűen gőzhengerként ment át Silván. Nagyon magabiztos pontozással szerzett győzelmet aratott.

Át is huppantunk a Fox Sports 1-re, ahol egy középsúlyú talján legény, Alessio Di Chirico a rendkívül érdekes nevű Oluwale Bamgbose fogócskapartnere lett.

Azért fogócska, mert Oluwale az égvilágon semmit nem csinált, csak ment az olasz elől, hátha bele tudja kényszeríteni valami hülye hibába. A már-már a pontlevonás határát súroló inaktivitást hozó első menet végén csak a fejem vakartam, hogy mi az isten lesz itt ebből. De! Jött a második menet, és a gondolatom, hogy ez a harc tipikusan az, amikor az ember elkezdi a partnerét bombázni üzenetekkel, hogy ”béb ébren vagy még?” vagy kimegy kávét főzni. És mire visszaérsz csak annyit látsz, hogy valaki vízszintben van, a másik meg nagyon örül.

Ez történt. Alessio technikailag az első releváns mozdulatával arccal a vászonba építette az addigra már 27 kilométert futó Oluwalét, egy kisebb majd egy jó emberes térdes segítségével. Oluwale 3 zakó sorozatban, amiből kettő kiütés, Alessio kiegyenlítette UFC mérlegét 2-2-re. 50.000 dollár bónusz az olasznak, cha-ching.

Külön piros pont az olasznak, a Family Guy poénért a meccs utáni nyilatkozatban:

Könnyűsúlyban jött a TriStar csapattól Duke Roufus szárnyai alól kerülő, 7. éve UFC harcos John Makdessi aki Abel Trujillo ellen bizonyíthatta, hogy jobb helyen van fejben, lélekben, fizikailag. Gyakorlatilag a dolog igaz is, mert legyőzte pontozással Abelt, de az első menetben csak a miheztartás végett megnézte, hogy valóban nem jár-e büntetés az első szembenyúlásért és tökönrúgásért. Természetesen nem… A meccs után is ágaskodtak kicsit egymásnak, Makdessi Duke Roufust dicsérte, hogy ”megmentette az életet” stb. Nem volt se jó se rossz meccs ez.

Váltósúly jött megint, Nordine Taleb hazai pályán egy percet hagyott Danny Robertsnek, akit a fejrúgás és az azt követő ütések olyan messze repítettek egy másik dimenzióba, hogy még a bírót is sikerült megütnie lányos zavarában. A meccs után derült ki, hogy ez volt Taleb utolsó harca a jelenlegi szerződésén. Taleb egyébként nem bánkódhat emiatt, tudni kell, hogy ő a brazil futballista Neymar Jr. egyik testőre. Biztos nem aprópénz az órabére. De most kapott 50.000 dollár bónuszt is.

Harmadik váltósúlyú meccs, egy bőőőőődületesen jó comeback sztori! Chad Laprise leütésre került Galore Bofando által, aki megrázta magát és a fűrészt beindítva a ground and poundal végezte ki Bofandot két perccel később. Szép volt! Ezzel már 3:0 volt a hazai harcosoknak.

Nagyjából itt helyezkedett volna el a kártyán Tim Elliott és Justin Scoggins légsúlyú meccse, de Scoggins megsérült, a szervezet pedig nagyon gyorsan leigazolt egy ígéretesnek tűnő angolt-olaszt, Pietro Mengát Elliott új ellenfelének.  A kapkodás pedig rossz eredményhez vezetett, Menga túltolta / rosszul csinálta a fogyasztást, kórházba került, a meccs pedig teljesen elmaradt. Elliott a meccspénzének egy részét megkapta, de kampányolt közösségi média felületein, hogy az egészre szüksége lenne, mert nemrég született gyermekük a párjával és vettek új házat. Nem tudni mi lesz a dolog vége, valahol jogos, valahol meg nem a dolog.

Nade! Ami most jött, az Yoshihiro Takayama – Don Frye skálán nálam egy nyolcast ért.

A Dana White műsorából szerződést kapó Julian Marquez középsúlyban fogadta Darren Stewartot. Ilyen meccseken mindenki nézze el, hogy az első menet végén már mindkettő alig állt a lábán, mert MINDENT beleadtak a srácok. A pontozást ilyenkor ki is lehet tenni az ablakpárkányra, mert eldönthetetlen ki volt a jobb. Marquez talán azért vitte el az első menetet nálam, mert próbált egy kimurát is bevetni a motorfűrész-motorfűrész elleni harc lezárása érdekében, de jött a menet végét jelző duda.

Mindketten kivoltak mint a kutya a másodikban, de Marquez talán már jobban. Stewart egy double-leget akart csinálni, de Julian bele tudott hajolni és egy guillotine fojtás-szerű lockba tette a fejét. Látszott rajta, hogy ha ez most nem jön be, akkor minden bizonnyal game over, insert coin van. Stewart igazi harcosként ment át álomföldre, a menet felénél.

Marquez gyerek meccs utáni nyilatkozatai megértek egy misét, srác egy igazi szórakoztató harcos és karizma bomba. Nagyon várom a legközelebbi meccsét. Ja, nem mellesleg egy smsben tudta meg a haverjától, hogy 50.000 dollár bónusz ütötte a markát

Jan Blachowicz Lil Nog helyére jött félnehézsúlyban Jared Cannonier ellen. A meccs végigment, a lengyel lemosta az alaszkait, akinek talán az utolsó menetig nívósabb momentuma sem volt. Blachowicz egy két meccses perecszériát javított ki, de mérlege még így is 4-4. Cannonier nehézsúlyból jött le ebbe a súlycsoportba, azóta 2-2.

A Fox főkártya első meccse is egy félnehézsúlyú meccs volt, a brazil Glover Teixeira az egyharmadrészt hazai orosz-lett-kanadai Misha Cirkunov ellen került oktagonba. Glover egykoron még Jon Jones koronáját is próbálta leütni, kevés sikerrel. Azóta 5-3 a mérlege, Phil Davis, Rumble Johnson és Alex Gustafsson is megverték, utóbbiak kiütéssel. Cirkunov sokáig egy igazi megállíthatatlannak tűnő enigma volt, de tavasszal Volkan Özdemir huszonnyóc másodperc alatt kisiklatta a vonatot. A vonatot, amit most Glover Teixeira még a rendezőről se engedett ki, ugyanis egy fél menet alatt bucira verte Mishát. Glover első dolga volt kihívni a kommentáló Daniel Cormiert. Haha. Még mit nem.

Utolsó előtti váltósúlyú meccsként jött, talán egyik legjobban várt Santiago Ponzinibbio és Mike Perry között ”az egyik úgyis ki lesz ütve meccs.” Őszinte leszek, egyik harcost sem kedvelem de elismerem őket. Ponzinibbio azért reffes nálam, mert a nyáron gyakorlatilag kikaparta Gunni Nelson szemeit és úgy ütötte ki, Perry meg egy páváskodó marha. De! Nagyon penge kis meccsük volt, ami mindenki megdöbbenésére végigment. Az elsőt talán Perry hozta el, de a második és harmadik menetekben Ponzinibbio lebontotta, szignifikánsabb dolgokat tett és valljuk be, Perryt csak az álla erőssége mentette meg a fix kiütéstől. Jót harcoltak, de többször kellett néznem a nadrág-ember párosítást, annyira hasonlítanak egymásra, szerintem.

Az előmeccs jött, a José Aldo helyére beugró, két hét alatt a 145 fontos limitre befogyni nem tudó, rangsorolatlan 148.5 fél fontos Josh Emmett és a súlycsoport harmadikaként ismert Ricardo Lamas között.

És bassza meg, ezt nem lehet ragozni. Emmett két hét alatt, a harmadik olyan kiütést szerezte, amikor a harcos hátralévő életének épsége is megkérdőjelezhetővé vált. Akkora könyökössel (Ami talán egy lecsúszott bal horog volt) ugratta Lamas talpait ökölbe, amitől még az enyém is megfájdult. Mit fog tudni ez az Emmett, ha ráérez a súlycsoport ízére? Mert egyébként ő könnyűsúlyú is… Overeem, Sterling, most Lamas. Hátborzongató volt.

Elérkezett a főmeccs, mely elvileg egy váltósúlyú címmeccsért volt kiírva, Robbie Lawler és Rafael dos Anjos között. Amit itt láttunk, azt úgy hívják, hogy iskolázás. De nem a várt embertől. A minden tekintetben kisebb, egykori könnyűsúlyú RDA úgy szétbontotta, megette és felzabálta Lawlert, ahogy azt kell. Mindegyik menet sima 10-9 volt, a technika, a szív és az akarás volt a kulcs itt. Szerintem! Minden elismerésem dos Anjosé, aki ezzel a domináns, lehengerelő győzelemmel a súlycsoport legjobbja lett Tyron Woodley után, mindössze öt hónap alatt. Persze ez csak papíron van így, mert azért Wonderboy  mondjuk más kategória, de ő és Woodley akkor fognak újra egymás ellen harcolni, mikor Dana White már nem lesz az élők sorában. Lawler másodvirágzása ezzel véget ért. A Rory MacDonald és Carlos Condit ellen csúcsosodó pályája Woodley ellen megtorpant, továbbra is azt mondom, hogy még Donald Cerrone ellen sem tudott győzni csak papíron.

Viszont… Ha már Conditnál járunk. Amennyiben NBK nem egész két hét múlva legyűri Neil Magnyt, akkor Lawler – Condit II. UFC 223-224 április-május. Book it, uncle Dana.

Ez volt tehát a UFC on FOX 26, amit 8862 ember látott élőben, ami egymillió dolláros bevételt jelent a jegyekből a szervezetnek. Marquez – Stewart az este harca, Taleb és Di Chirico pedig a legjobb teljesítmény miatt kaptak 50.000 dollárt.


2 hozzászólás

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*