A P4P királya visszatért
MMA

A P4P királya visszatért


A P4P királya visszatért

Lezajlott minden idők egyik legjobban összerakott főkártyája.

A UFC 214 főkártyája két félnehézsúlyú KO-király csatájával kezdődött, amit a Sport 1 TV élőben közvetített hajnali 4 órás kezdettel a kaliforniai Anaheimből. Az egyik résztvevő, Volkan Oezmedir előzőleg mindössze kétszer szerepelt a UFC-ben, és e rövid idő alatt hatalmas hírnévre tett szert. Debütálásán, 2017 februárjában legyőzte Ovince Saint Preux-t, májusban kiütötte Misha Cirkunovot (de úgy, hogy szinte csak megsimogatta a buksiját), és lám, két hónappal később berakták egy számozott gála főkártyájára.

Szembe vele ott volt Jimi Manuwa, aki 17 nyert meccséből 15-öt kiütéssel vitt. A két gladiátor harca a UFC 214-en kerek egész 42 másodpercig tartott, ami mint tudjuk, a válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre. Oezmedir rövid ütésekkel meglepte Manuwát a klincsben, de nem csak Manuwát, hanem az egész világot is, hihetetlen, hogy ilyen kis lendülettel ekkora erőt csak kevesen képesek belevinni egy ütésbe a világon. Jimi hátrahőkölt, Volkan rátámadt, megkínálta még egy ütéssel, és Manuwa hanyatt vágódott a padlón. Oezmedir utánament, de a bíró beszüntette a meccset. Manuwa még nekiállt verekedni a bíróval, azt sem tudta, hol van. Ez a teljesítmény bizony címmeccsért kiált.

Ezután következett két közönségkedvenc fighter, Robbie Lawler és Donald Cerrone bunyója. Ezt Lawler kezdte jobban, sőt, ez enyhe kifejezés. Az egy éves száműzetés után visszatérő ex-bajnok szinte valósággal visszarobbant az MMA-ba – az egyik karjával klincsbe fogta Cerrone-t, a másikkal pedig ütötte-vágta. Húsz másodperc alatt letarolta Cowboy-t, aki csak a szívének köszönhette, hogy nem ment le a földre.

Nagyon pörgős meccs következett, Cerrone valahogy kibírt még egy fejet találó, kőkemény térdest is, majd egy kis földharc következett, ahol Cowboynak nem jött össze semmi extra. A második már Cowboy menete volt, nagy visszatérést láthattunk tőle, a tőle már megszokott gyönyörű kombinációkkal morzsolta fel Lawlert, akinek ebben a felvonásban szinte folyamatosan védekeznie kellett. Sök könyököst elnyelt, az elején még csak mosolygott rajtuk, aztán már bajban is volt, bár nem akkorában, amilyenben Cowboy az első másodpercek után.

A menetek elején Cowboy hozta a formáját: kacsintgatott, pacsizott Robbie-val, aztán újra megkezdődött a dara. A harmadik menet iszonyatosan kiegyenlített bunyót hozott, volt sajnos a vége felé egy szembenyúlás, de Cerrone egy kibaszott terminátor, mutatta, hogy mindegy, most már nyomják le a bunyót.

A három menetes háború egy negyedikért kiáltott, de ez nem K-1, hanem MMA, ezért ez kizárva. A tévénézők legtöbbje döntetlent várt a helyszínen pontozó bíróktól, ez a meccs volt a draw tökéletes mintapéldája, ehelyett Robbie-t hozták ki győztesnek, ráadásul egyhangúan. WTF?!?!?!

Cris Cyborg és Tonya Evinger bunyója olyan volt, mintha valaki a közönségből, 0 felkészüléssel beszabadult volna az Oktagonba, és lenyomott volna egy meccset egy csúcsformában lévő bunyóssal. Pedig ez volt a gála első címmeccse. Ez a bunyó sem múlt el szembenyúlás nélkül, ezúttal Tonya volt a tettes, aki ökölbe szorított kezek helyett inkább tenyérrel vívta az egyoldalú csatát. Volt pár jó megmozdulása Cyborg ellen, aztán a menet közepe táján belenyúlt a brazil szemébe. Jött is az orvos, de szerencsére mindent rendben talált, folytatódhatott Cyborg diadalmenete. Minden idők legjobb női MMA-sa kissé pontatlan volt, de rengeteg fej- és lábrúgást elhelyezett az amerikain. Le a kalappal Tonya előtt, hogy kibírta a harmadik menetig, de ennél több nem szól mellette. Cyborg sima, de szokatlanul hosszú meccsen lett pehelysúlyú bajnok.

Utána egy újabb címmeccs jött Tyron Woodley és Demian Maia között. Olyan volt, mintha MMA helyett sakkot néznénk. Az állóharc és a földharc feszült neki egymásnak két bunyós képében, és azt kell mondani, hogy az állóharc simán legyőzte az utóbbit. Demian Maia a szokásos bevonuló zenéjére (Linkin Park – Numb) jött be, el is morzsoltam egy könnycseppet Chester Benningto emlékére. Maia az első két percben megdöntötte a földreviteli próbálkozások világrekordját, egyértelmű volt a taktika a bajnok ellen. Woodley az összes birkózó tudását bevetette Maia kísérleteinek kivédésére, tanítani kellene, ahogy elhárította ezeket. Egy kivétellel, amikor Tyron megfota a ketrecet, hogy Maia ne tudja ledönteni őt a lábáról. Maia az egyik próbálkozása közben bekapott egy hatalmas ütést, az egyik szeme nagyon csúnyán bedagadt, alig látott vele. A másodikban aztán Woodley küldte a földre Maiát, akinek addigra volt vagy 14 földreviteli kísérlete:

A bivalyerős Woodley szinte semmit nem csinált, csak védekezett és visszatámadott, ami hatalmas nagy füttykoncertet idézett elő a harmadik menetre a tömegből. A nézők részéről érthető, hiszen azért fizettek, hogy akciót lássanak, viszont Woodley sem csinált semmit rosszul. Sőt, zseniálisan hatástalanította Maiát. Bocs, földharc, ezúttal labdába sem rúgtál – egy pont az állóharcosok javára. A meccsen Woodley a világ legegyhangúbb pontozásával nyert, megint egy ritka unalmas meccsen védett címet, és a negyedik menetnél már inkább elmentem körmöt vágni. A közönség közben a telefonjaikkal szórakoztatta magát, majd elkezdték skandálni angolul, hogy unalmas, Dana White feje pedig vörösödött. Később kiderült, hogy Woodley megdöntötte a legkevesebb ütés rekordját a UFC-nél. A meccs után a bajnok kihívta GSP-t.

Szinte hihetetlen, de sokadik próbálkozásra végre sikerült összehozni a Jon Jones-Daniel Cormier visszavágót. Ezt csak most – hogy véget ért a meccs – lehet teljes nyugalommal kijelenteni. A meccs első meglepetése az volt, hogy a két rivális lepacsizott egymással.

Cormier teljesen más  bunyósként állt oda Jones elé, mint 2015 januárjában. Magabiztosabb volt, az elsőben remekül kezdett. Egy dupla felütéssel ki is ütötte Jon fogvédőjét,  ő uralta a ketrec közepét, megállíthatatlanul ment előre, Jones sorra kifordult, de azért támadott ő is rendesen, kihasználva hosszú végtagjait. Cormier Jones találataira trash talk-al is válaszolt. Az első menet kiegyenlített volt, de mindketten magasba emelték a karjaikat.

A másodikban volt egy összefejelés, ami felszakította Cormier fejét, de szerencsére nem történt nagyobb baj. Izgalmas csata folyt a másodikban is, de világmegváltó dolgok nem voltak. Jó volt látni újra Jones-t, akin nem látszott meg a ringrozsda.

A harmadikban: Jon rettentő sokat rúgott, DC pedig nagyon keveset, de klincsben többet dolgozott. A menetben jött egy precíz fejrúgás Jon-tól, amivel tisztán betalálta Cormiert. DC hátratáncolt, a ketrecnek tántorodott, elesett, Jones rátámadt, és olyan könyökösöket tolt rá, amikkel a pokolban szokták kínozni a rossz embereket. A brutális ground-and-pound után McCarty véget vetett a mészárlásnak, DC legalább másfél percig még a földön feküdt.

 

Jones bebizonyította, hogy ő a legjobb a világon, egy felejthető OSP meccs után visszatért oda, ahonnan lecsúsztatta saját magát: a csúcsra. Ő lett az első ember, aki ki tudta ütni Cormiert, akinek egyébként valami baja volt az eredményhirdetésnél, nagyon ideges volt. Amikor Bruce Buffer kimondta, hogy újra, de új világbajnoka van a UFC félnehézsúlyának Jon Jones képében, a bajnok a földre rogyott, fogta a fejét, nagyon meghatódott. Még nála is többet pityergett szegény Cormier, aki szinte az egész életét feltette erre a meccsre, és arra, hogy bebizonyítsa, jobb Jones-nál. Ez másodjára sem sikerült neki.

Jones még odament és megpuszilta Cormier fejét, félretéve a rivalizálást, majd az est talán legbadassebb húzását mutatta, kihívta Brock Lesnart.


Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*